Rész, Fejezet

 1  1,   III|        perzsa szövetű ottománon feküdt, eszményien odaomolva a
 2  3,   III|         A férfi ezalatt hanyatt feküdt csónakjában, s míg azt szabadon
 3  3,    IV|  levetette nedves ruháit, le is feküdt; de annyiban mégsem fogadott
 4  4,     V|         is. A madarakkal együtt feküdt le, csakhogy annál hamarább
 5  6,     I|       kedvenc zsoltáréneklő ott feküdt hanyatt a leány rózsaszínű
 6  6,     I|         Henryébe.~ ~Az öreg ott feküdt az ágyán, s a szája és a
 7  6,    II|          Semmiért? Oly halommal feküdt a hómezőn a hullatömeg,
 8  7,   VII|         én szegény Henrym halva feküdt.~ ~– Önnek lám, minő érzékeny
 9  7,    IX|      fölébreszté. ~ ~Valaki oda feküdt hozzá, lábtul.~ ~„Te vagy
10  8,    II|       csomag angol bankutalvány feküdt, tízezer fontonkint osztályozva.~ ~–
11  8,   III|      Mégis alszol?~ ~Csak akkor feküdt le a jámbor.~ ~De Vavelnek
12 10,    II|     azonban üres volt: azon nem feküdt Cambray.~ ~Azután szétnézett
13 10,    II|  keresztül.~ ~A nemes lovag ott feküdt a puszta földön, nyoszolya
14 10,    IV| eltalálni, mert egyszerre hasra feküdt, s aztán elfutott a bozótba.~ ~–
15 10,    VI|      kiemelkedő zsombik mellett feküdt egy sáros, véres fejű alak,
16 10,    VI|        A sebesült lovag hanyatt feküdt a fűben, s arcát az ég felé
17 11,     I|      elővezetve: a jó barát ott feküdt már valahol a szép zöld
18 11,    IV|       hadosztálya valahol hátul feküdt a tartalékban; de hát az
19 11,    IV|    Tehát minden csapat állt, és feküdt ott, ahova a mennyei gondviselés
20 11,     V|         melyen a megégett tüzér feküdt. Egy rettenetes alak, melyen
21 12,    II| Wagramnál huszonkétezer francia feküdt sebesülten. Hanem ezek a