Rész, Fejezet

 1  1,     I|          De hol vette ön hozzá az égő parazsat?~ ~– Ejh, milyen
 2  2,    II|        van a számukra felállítva, égő viaszgyertyákkal, s azon
 3  4,    II|           itt pensée * , amaz ott égő szerelem. Ez itten tavaszi
 4  4,    IV|         Azzal hirtelen felkapá az égő gyertyát az asztaláról,
 5  5,    II| formaszerűen kicsiholt; azután az égő taplót a pipájába dugta,
 6  5,   III|          arcába. Az, amit ezek az égő szemek mondtak, amiről ez
 7  5,     V|       felugrott, s odament eléje: égő szemei még könnyeivel teli.~ ~–
 8  7,    II|     sebeire töltögettek volna még égő olajat. A támadó osztrák
 9  7,    II|      egyszerre az utcákat, kik az égő házakból kimenekültek, akik
10  7,    II|      márványarcával, és. látja az égő város valamennyi csatornájából
11  7,    IV|          hogy liliomarcát Katalin égő rózsaorcájához szorítva,
12  8,     I|         Azért, mert nem szokás az égő taplót tenni alul s a dohányt
13  8,   III|    felejtené ki, öcsémuram? Ki az égő lőporos raktárból olyan
14  8,   III|          védelmezte a feje felett égő várost, és nem adta meg
15  9,    II|           elvonta a szégyenpírban égő arcról a rejtegető kezet,
16 10,    II|         adjon. Egy ital vizet sem égő ajkadnak. Óh, eressz magadhoz!
17 10,    IV|          fölött. Közöttük volt az égő bozót, s abbul ő folyvást
18 10,    IV|         bújósdi játszás alatt. Az égő bozótbul seregei a menekvő
19 10,     V|  rásütötte a pisztolyt.~ ~A levél égő rongyai, mint éjlepkék szállongtak
20 11,     V|       babérral takarták homlokaik égő sebeit…~ ~ ~ ~Egy héttel
21 13,    II|        Feje még rútabb, amióta az égő bozót leégette a haját,