IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] medvéknek 1 medvesüveges 1 meg 851 még 612 meg-megemelték 1 meg-megfenyegette 1 meg-megjelento 1 | Frequency [« »] 663 én 626 csak 616 ez 612 még 597 már 577 ha 553 el | Jókai Mór Névtelen vár Concordances még |
Rész, Fejezet
1 1, I| hóesésben kóborolni. Lehet, hogy még egyéb oka is van. A Rue 2 1, I| végigrobogni. Gázvilágításnak még híre sincs.~ ~Egy pislogó 3 1, I| azoknak az ódon házaknak, amik még a régi Párizst képviselték. 4 1, I| előtti mély fülkében látható még annak a boldogságos szűznek 5 1, I| ami elég nagy arra, hogy még a lábait is betakarja.~ ~ 6 1, I| Hosszú redingot-ja alul még hosszabban kinyúlik a sarkát 7 1, I| előintézkedések a kapun bemenetelre. Még akkor nem voltak azok az 8 1, I| szép ruháim?~ ~– Az ám. Még jó, hogy azt az ócska nagykendőt 9 1, I| ártatlan gyermektől, aki még az anyja nevét sem tudja.~ ~– 10 1, I| A sötét folyosóról egy még sötétebb előszobába léptek; 11 1, I| Nem, kedveském: nekünk még feleségünk sincsen, hát 12 1, I| önnek a meggyőződései ellen. Még talán egy kis piskóta is 13 1, I| tovább kockáztatni. Önnek még az éjjel el kell vele menekülnie 14 1, I| egymásnak a gondolatjait, még mikor országok választanak 15 1, I| kerestek: ott az el van veszve. Még Anglia sem biztos menedék. 16 1, I| tette zsebébe.~ ~– Tehát még ez éjjel – mondá az utóbbi.~ ~– 17 1, I| meg vagyok jegyezve. Ön még új ember; nincsen beírva 18 1, I| Alig huszonhat esztendős még! Aztán ki tudja, meddig 19 1, I| Az, hogy megvénül ön, még a kisebbik baj. De majd 20 1, I| e szerelem viszonzásáról még csak álmodni sem. – Gondolt-e 21 1, I| papírcsomagokat hajigál a tűzbe. Ez még hagyján. Hanem azután következnek 22 1, II| gyermek van, aki amellett még szerencsétlen is, mert eltévedt 23 1, II| volt; de két megtámadója még izmosabb.~ ~Egy szobába 24 1, II| azon a nagy téren, ahol még beleütődött a tengelye egyikébe 25 1, II| hozzá való rézburkolatot még ellenséges ágyúk képezik, ( 26 1, II| azon a Szajna-hídon, mely még egyedül volt házakkal beépítve, 27 1, II| neve, nem visszhangzott-e még a falak között álmában az 28 1, III| olyan jók voltak hozzám. Még tojásos puncsot is adtak, 29 1, III| Egy pohárral megmaradt még tegnapról. Azt bizonyosan 30 1, III| A mama nem kerestetett még?~ ~– Nem biz ao , kicsikém. 31 1, III| A grófné nem is tudhatja még, hogy ön elveszett. Hisz 32 1, III| házban van egy.~ ~Az öregurat még meg is nevettette a kis 33 1, III| nekem csak kedves! Hiszen még csak most tanulom az alfabetet, 34 1, III| Egészen ilyen. – De ez még annál is szebb!~ ~Cambray 35 1, III| Egy ódon ruhaszekrényekkel még szűkebbre szorított tornácon 36 1, III| s fekete kesztyűkben, s még hozzá a budoár felőli ajtón, 37 1, III| fekete kesztyűivel, amik még mindig szarvasbőrből voltak.~ ~ 38 1, III| egy másik leány, akivel még annál sokkal nagyobb kegyetlenséget 39 1, III| hármat hátrafelé lépett, még az ujjai hegyével az ajkaitól 40 1, III| összefüggést nem értette még az események között. Hogyan 41 1, III| Cambray úr.~ ~– Mikor?~ ~– Még tegnap.~ ~A porkoláb azért 42 1, III| ártalmatlanná tette, hanem még menekülése eszközéül is 43 1, III| szétszedettük a bútorait, még a majolika szobrait is összetörettük ( 44 1, III| kiegyenesedett, feje felmagasult, – még a homloka is mintha magasabb 45 1, III| a börtönben!~ ~Az öreget még azon éjjel elszállították 46 1, IV| jó búvóhelyük volt akkor még, mielőtt a hatalmas kőpartok 47 1, IV| megőrizni, hogy a társalgás még a legközönyösebb tárgyról 48 1, IV| sennorita, s ha felkérték rá, még a zongorához is odaült, 49 1, IV| úrhölgyek idegbántalmain kívül még azt a könnyű, lenge öltönydarabot 50 1, IV| ügyes; hanem az üldözöttek még egy hajszállal ügyesebbek. 51 1, IV| rend van, és rendőrség még sincs”. A találgatás nem 52 1, IV| fog érni. A három együtt még többet. – Minket tudósítani 53 1, IV| egyesíti valamennyit, s még jó, ha az örök körutazók 54 1, IV| átöltözhetnek. Ha ön nem tudná még, majd tudja a bérkocsis. 55 1, IV| viszontlátásig.~ ~– Csak legalább még egyszer láthatnám a kisleányomato – 56 1, IV| attól pedig Cambray úr még messze van. Majd lefestetem 57 1, IV| Ah, de ez az arcképe még hároméves korából való, 58 1, IV| hároméves korából való, amikor még ártatlan volt!~ ~Rettenetes 59 1, IV| végzi el a misszióját, s még belészeret abba az emberbe, 60 1, IV| el kellene csábítania, s még majd minket árul el annak.~ ~ 61 2, I| copfot már elhagyták, mely még a burkus háborúban oly nagy 62 2, I| remeg. Örök trémája van, még mikor prédikálni kell is. 63 2, I| megfagyott; de úgy szekér még meg nem rázta bennem a lelket, 64 2, I| Catharina….~ ~– No azt még tudom.~ ~– Catharina de 65 2, I| szólt az alispán. – De még szebb az, hogy még itt is 66 2, I| De még szebb az, hogy még itt is akar lakni a baronesse. 67 2, I| mobiliákat hozatott le Bécsből; még clavicordiumot is küldött 68 2, I| szerezve felőle, hogy dikciója még mindig benne van. A négylovas 69 2, I| s arcának hódító bűbáját még az unalmas bécsi divat sem 70 2, I| mikor az urak megérkeztek. Még akkor is az ujját szopogatta, 71 2, I| urat hogy hívják?~ ~– Ez még senki sem – szólt az alispán –, 72 2, I| csak a patvarista. Ezt még nem hívják, csak kiáltják, 73 2, I| megtudja a „csókot”; az lesz ám még csak ao francia háború.~ ~ 74 2, I| jót a titokról. Kivált ha még azt is megtudja a tekintetes 75 2, II| tudja mondani az ő nevét, még olyan predikátumokat is 76 2, II| látott.~ ~Katinka bárónő még evés közben is tudott mulattatni, 77 2, II| csak a comtesse-é hiányzik még. Itt is hiányzik még a beleegyezés 78 2, II| hiányzik még. Itt is hiányzik még a beleegyezés a bárónő, – 79 2, II| nagyszerű vadászatait, mikor még a lankaság csupa erdő volt. 80 2, II| asszonyszöktető kalandhős, de még nem is világgyűlölő szerencsétlen 81 2, II| éjjel kocogtatnak rajta. Még azt is kitanulta, hogy melyik 82 2, II| Ekkor az asztal végén egy még eddig csak bevétellel foglalkozó 83 2, II| A patvarista. A senki. Még egy ember, akinek nincs 84 2, II| Akit senki se látott még.~ ~– Hát, mikor tavaly hazajöttem 85 2, II| csodálatraméltó szépség, amilyent én még festve se láttam soha.~ ~– 86 2, II| bárónő.~ ~– Nagyon fiatal még. Nem lehet több tizenöt 87 2, II| felelt a patvarista. – Főkötő még nem is illett volna a fejére. ( 88 2, II| kivéve a patvaristát, akinek még nem szabad a nasivasiba 89 2, II| nasivasiba beleszólni, mert ő még senki sem, neki csak pipát 90 2, II| tótul, hogy az ne értse.~ ~Még késő éjszaka is, mikor a 91 2, II| el találok aludni, legyen még, akit megszólhasson a doktor 92 2, III| nem veszek búcsút, mert még visszatérek, s akkor aztán 93 2, III| felolvasztja a hideg embert. Még jobban megfagyasztotta.~ ~– 94 2, III| azután ha szabad kérnem még a nagyságos grófné családi 95 2, III| eszébe. A haragra kelt férfi még egy fejjel magasabbá látszott 96 2, III| Megütheti a ménkű! Még meg akar duellálni. Hát 97 2, III| azt, hogy dohányozzam! – Még Bécsbe is csak azért nem 98 2, III| a vámon. – Amiből nekem még a császár sem parancsol, 99 2, III| közepéig.~ ~– Köszönöm. – Még egyet. – Ha ön ügyvédem 100 3, I| tekintetében, mozdulataiban még az elkésett gyermekkor árulja 101 3, I| kalácsdarabkákat elorozza, s aztán még rászáll Phryxus fejére, 102 3, I| hatalmas vasszorítóval, s még azonfölül hosszú háromélű 103 3, I| felett, akinek a lábnyomása még a harmatot se veri le; máskor 104 3, I| leányka kezébe; a história meg még korai volna.~ ~A férfi csak 105 3, I| ki tudja hányadszor. Ez még nem volt regény.~ ~S ez 106 3, II| Lajossal; miként akkor, mikor még Marie járni tanult, az ő 107 3, II| férfi meg volt lepetve.~ ~– Még nem vagyunk felöltözve a 108 3, II| halál?~ ~– Nem tudom. Mert még nem próbáltam.~ ~– Ah, haha! – 109 3, II| van vele mindennek, vagy még azután is fáj valami? Ha 110 3, II| elcsűrés-csavarásnak.~ ~– Apropó! Még nem mondtam el neked, hogy 111 3, II| haragszunk.~ ~– Mi az a harag? Én még nem láttam olyat soha. Te 112 3, II| téged megcsókolni? Tavaly még szabad volt, meg azelőtt, 113 3, II| amin négyen átkeltünk. Még akkor támadt ez a vágyam. 114 3, II| éjjelenkint ketten együtt még jobban félnénk, s ketten 115 3, II| megtöltik. De nem láttalak még soha; mert nagyon későn 116 3, II| tartva, követhesselek. Ehhez még jó helyet kell kikeresnem 117 3, II| tudnának megfelelni, hát még én, szegény kiszolgált katona?~ ~– 118 3, II| veresréz emlékpénzei, amik még sokáig kísértettek azután 119 3, II| és két garasos név alatt. Még akkor újak voltak, és ragyogott 120 3, III| voltak a tókörnyék őslakói.) Még akkor a magyar embernek 121 3, III| vízipókot. Itt szabad volt még dalolnia is. Nekiereszteni 122 3, III| fehéríteni.~ ~Szegény leány! Még azt mondta, hogy ő boldog! 123 3, III| akinek semmije sincs.~ ~Még a kedélye is egészen megedződött 124 3, III| hát úgy volt megírva, hogy még ez az egyetlen öröme se 125 3, III| fenekén, s nem szólt többet, még a szepegését is elfojtotta, 126 3, III| kastélyba vissza. A leány még akkor is reszketett.~ ~– 127 3, III| sóhajta fel a leány, még egy keserves pillantást 128 3, III| kedvenc cicusnak. – Hát még arra a puszta udvarra! Vagy 129 3, III| tizenegyet ütött már, s ő még fel volt öltözve. Ekkor 130 3, III| félrebeszél. Sohase láttam még ily állapotban.~ ~– Mit 131 3, III| asszonyt beeresszek ide valaha, még csak a kastély kapuján is. – 132 3, III| elmegyek én!~ ~– Hüh! Madame! Még csak gondolni is erre!~ ~– 133 3, III| azután jön a többi, ami még a világon következik. Én 134 3, IV| Nem, száz aranyért se! Még ha üveges hintót küldenek 135 3, IV| így gyalog.~ ~Most vette még csak észre a doktor, hogy 136 3, IV| doktornak a vármegyében, hát még ha híre futamodik, hogy 137 3, IV| csak egy élő lélek volt még a nagy épületben, Lizette, 138 3, IV| se emberi dromedár; de még lámpásra, esernyőre se gondolt, 139 3, IV| legszebb sáron keresztül; még a mamuszokat is elvitte 140 3, IV| emberek ezek! Ilyen dolog még nem történt doktorral soha!~ ~ 141 3, IV| előtt elment, látta, hogy még annak az előtornácában ég 142 3, IV| közepéig fecskendett sarat. Ez még emelni fogja a hatást.~ ~ 143 3, IV| migrénje.~ ~A komornyik még egyszer bement, s még egyszer 144 3, IV| komornyik még egyszer bement, s még egyszer visszajött azzal 145 3, IV| kell se orvos, se pletyka, még nem fordult elő praxisában.~ ~ 146 3, IV| lesz följegyezni, hátha még ebből is lehet valami pletykát 147 3, IV| Az volt az egyetlen öröme még; a hullámvilág. Ez volt 148 3, IV| Ismét megtelt a hold: még mindig meleg volt, a tó 149 3, IV| visszafelé a vadállathoz, még a majmon is alul. (Ha Darwin 150 3, IV| bárónő láttára, más emberre még csak morog, mint a vidra. 151 3, IV| fejez ki. E vízlakó ember még a kutyának is alatta áll. 152 3, IV| rézmetszvényt meglátta, még akkor is összeborzadt.~ ~– 153 4, I| merész magatartását, s még közelebbről láthatta az 154 4, I| az volt, hogy a bárónő még korcsolyázás közben sem 155 4, I| Akár táncolhatok is.~ ~S még nevetett neki a szegény 156 4, I| sokan ellenség fogságában, még többen jeltelen sírokba 157 4, I| szépen volt írva, s ami még különösebb, tökéletes ortográfiával: 158 4, I| Egymáshoz élő szóval nem szóltak még.) A levélben ez állt:~ ~„ 159 4, I| lehetett föléje kerülni. Még aznap odaküldé Schmidtné 160 4, I| amire a fejét vetette.~ ~Még az lehető volt, hogy magát 161 4, I| de hogy magával együtt még egy fiatal leányt is eltemessen 162 4, I| lélekerőt, aminek küzdelme alatt még a férfilélek is közel van 163 4, II| szegélyét az övszalagjába: ami még ugyan nem bizonyít semmit, 164 4, II| értékesíteni lehetett.~ ~Még a tél folytán kapott tudósítást 165 4, II| kedves európai virágok, miket még akkor nem szorítottak ki 166 4, II| amik e század elején még minden kertnek dísze voltak, 167 4, II| csavarorgonát nem játszatta többé, még az órája zeneművét sem húzta 168 4, II| te engemet!”~ ~Mit lehet még ezentúl beszélniök egymással? 169 4, II| egymással? Mi tárgy lehet még a világon, mely egyiket 170 4, II| elöl, az úrnő a nyomában. Még lefátyolozottan sem volt 171 4, II| a „sárga szemű szörny” * még többet is akart látni.~ ~ 172 4, II| a zokogást, mosolygott; még a könnyeken keresztül.~ ~– 173 4, III| sötét foltok pedig tengerek. Még akkor ott volt a tudományos 174 4, III| szép, de álmos vagyok.~ ~Még annyiban gyermek volt, hogy 175 4, III| fénylő „Aristarchus” mellé még egy darab „sinus iridum” * 176 4, III| jelentkező különcködésnek. Akkor még Lajos éjente ott aludt védence 177 4, III| hidegvére van önnek, hogy még erre is gondol!~ ~– Ugyan, 178 4, III| Azon egyenesen benyitott, s még láthatá, amint egyike a 179 4, III| odarohant, azt hitte, hogy még egypárt ott szorít; de biz 180 4, III| voltak; ez az utóbbi, akinek még a leugró alakját láthatta 181 4, III| elfutottak.~ ~A lámpavilág még egy ajtóval odább eredt, 182 4, III| újra fonatni. Szép arcát még ragyogóbbá tette a megszabadulás 183 4, III| bajlódni fog. Ily helyzetben még a szabadítónak sem illett 184 4, III| velem – szólt a bárónéo , ki még mindig a lehető legegyszerűbb 185 4, III| tudom, hogy ki utánozna még, úgy teszek, mintha fel 186 4, III| egész komolyan kérem önt még egy nemes tettre, ami különös 187 4, III| búcsút vett. Eltávoztában még egyszer figyelmesen körülnézett, 188 4, III| bezárta a kapuajtót, s aztán még egyszer meglátta a bárónőt, 189 4, IV| kastélyt elhagyni. Lehetett még annál rosszabb indoka is. 190 4, IV| a rútnak.~ ~– Hát van-e még ember, aki az én passzusomba 191 4, IV| kérkedő hangon. – Kinek van még ilyen felhasított nyúlszája? 192 4, IV| felhasított nyúlszája? Ki visel még ilyen lángjegyet a pofáján? 193 4, IV| pofáján? S különösen kinek van még a világon hat ujja a jobb 194 4, IV| pártját fogta, kietette, de még azt sem restellte tőle, 195 4, IV| ide hozzám.~ ~– Hanem – még egyet mondok, gróf úr: – 196 4, IV| egyet mondok, gróf úr: – ha még olyan erős zárakat és lakatokat 197 4, IV| elvégeztem itt a dolgomat.~ ~– Még nem végezte ön el – szólt 198 4, IV| teletöltötte. – Hátravan még az áldomás. Aki hozzám vendégül 199 4, IV| leült az asztal mellé.~ ~Még egy szóra. Most én akarok 200 4, IV| testamentumában rám hagyott. – Még mikor élt is, árva voltam. 201 4, IV| ezzel az ábrázattal. De még arra is rossz voltam. Akinek 202 4, IV| hogy világcsúfja legyek. Még akkor nem tanultam lopni. 203 4, IV| beletévedő emberfiával. Még most is hallgatom, hogy 204 4, IV| a puska előttem, utánam. Még egy dologhoz nem mondom, 205 4, IV| jó alamáziát. (A pálinka még akkor a magyar köznép előtt 206 4, IV| szobából kifelé.~ ~Az ajtóban még egyszer megállt.~ ~– Gróf 207 4, IV| nemcsak szabadságában áll, de még kötelessége is, engem, akinek 208 4, IV| voltak ezek a betörők?~ ~S még nagyobb kérdés volt az, 209 4, IV| Várban?~ ~Meglehet, hogy még majd ennek a kiegészítését 210 4, V| volt, ha akarta, nem volt. Még a saruja is saját találmány, 211 4, V| tudom csinálni, hogy mikor még egyszer ránk jön az a… Napóleon, 212 4, V| egész serege le van ölve, – még a hangját se hallotta!~ ~ 213 4, V| arról tudomást venni, s még beszélni is érdemesnek nem 214 4, V| én ezt a Mátyás mestert még sokáig hallgatom az ő Napóleonverésével, 215 4, V| az ő Napóleonverésével, még magam is olyan bolond leszek, 216 4, V| hogy az óra ütni készül, még alkudoztam vele, hogy ne 217 4, V| üssön nagy időt; hadd legyen még messze a reggel. Úgy örültem 218 4, V| elbámult rajta.~ ~– És aztán még egy fortélya van e csodagépezetnek – 219 5, I| bárónővel? A veszély rá nézve még mindig létezik.~ ~Vavel 220 5, I| a kastélyba betörtek, de még inkább, amióta a nevezetes 221 5, I| ilyenben gyönyörködik, annak még szolgálhatunk egy-egy példánnyal: 222 5, I| Bärenhäutereket illeti, azoknak még a várát is tőbül kihányták 223 5, I| a Névtelen Várban; – de még kevésbé Lajos látogatását 224 5, I| látszik, abból állt, hogy még utóbb Katalin bárónő tör 225 5, I| körülkerülni az öblöt.~ ~Még ezt sem akarta megérteni 226 5, I| vissza az ezredesnek.~ ~Akkor még természetesen minden ember 227 5, I| Nem a. De ilyenkor még alunni szokott.~ ~– De már 228 5, I| már hogy maradhat valaki még reggel három órakor is az 229 5, I| hagyott maga után hátra.~ ~Azt még az ellenségnek is meg kellett 230 5, I| ragadják el a nézőket.~ ~Még egy más különös érdemük 231 5, I| milyen az igazi úrlovar! Hát még milyen vadász volt hajdanában! 232 5, I| ellentétben a katonaságnál még folyvást divatozó barbár 233 5, I| éjszaka muzsikálnak?~ ~Hát még mikor az egzekuciók folytak! 234 5, II| félt, ami fölmegy az égbe; még attól a papirossárkánytól 235 5, II| tökéletes legyen a torzkép, még egy kurta szárú makrapipa 236 5, II| táncolni és bort inni. De még többet is tud. Figyeljenek, 237 5, II| füléig, azok meg felszaladtak még magasabbra; az orra ráncokba 238 5, II| csakugyan nem mutogattak még pénzért soha.~ ~Az egész 239 5, II| Ez a nevető szörnyeteg még magát Barthelmy Léont is 240 5, II| tapsolt az idomárnak. Ilyet még Bécsben sem produkáltak 241 5, II| produkáltak soha.~ ~– De hátravan még a kritika! – szólt Katalin, 242 5, II| dudaszóval táncolni oktatta. Még a boritalra is rászoktatta. 243 5, III| III. ~ ~Másnap reggel, még csillagos égnél, hangzott 244 5, III| lakásába bejutni, ahova még soha nőlátogató be nem lépett? 245 5, III| fenyeget valami baj?~ ~– Önt és még valaki mást. Jerünk mélyebben 246 5, III| császárság alatt mellőzték. Ez és még egy másik eset kényszeríté, 247 5, III| tudományoknak élő philosoph, akirülo még azonfelyülo köztudomású, 248 5, III| minden iróniától menten.~ ~– Még nincs önnek semmi oka a 249 5, III| beszéljünk halkabban, hogy még a bokrok se hallják meg, 250 5, III| mondok.~ ~S avégett, hogy még a bokrok se hallják meg, 251 5, III| amelynek a kapujáig ön és még valaki mindennap el szoktak 252 5, III| megkarcolva élni. – Azt még sohase hagyta magának mondani 253 5, III| Kivált egy asszonytól. Még a feleségétől sem. Ha azt 254 5, III| hasonmása volt Marienak, de még inkább meglepte a merész 255 5, III| lelkemen a világ, ami annak még fájjon? – Aztán elnevette 256 5, III| csak nem fél talán?~ ~Vavel még tétovázott.~ ~– Bárónő. 257 5, III| S nem látott volna ön még nőt, aki nem vette áldozatnak 258 5, III| súlyos veszélytől önt és még valakit, akiről nem tudom, 259 5, III| mutatok neki egy nőt, akiről még nem mondta el senki, hogy 260 5, III| hintóba, s maga melléje ült. – Még Henry sem vette észre az 261 5, III| voltam odahaza, egyszer meg még nem keltem föl, mikor ön 262 5, III| hölggyel, akinek az arcát még nem látta senki, mert a 263 5, III| jól, hogy szívviszonyoknál még az eskü is igen kétséges 264 5, III| hogy mit kíván ön tőlem még többet.~ ~– Hát megmondom 265 5, III| készült.~ ~Barthelmy ezredes, még ugyan folyvást a legudvariasabb 266 5, III| hölgyre, akinek a házánál még tegnap színdarabot játszottak, 267 5, III| ittak. – Barthelmy Léon még aközben is, amidőn Vavel 268 5, III| ujjai hegyét érinthesse, s még a sisakot is levette a fejéről, 269 5, III| köszönöm. Rászolgáltam.~ ~Azzal még egyszer meghajtá magát, 270 5, III| hogy mi egymással valaha még találkozzunk, hogy egymással 271 5, III| eltagadhassam, amit érzek. De még van a szívem fenekén valami, 272 5, III| elköltözöm erről a tájról. És még egyet. Ne mondja ön el annak 273 5, III| Adieu!~ ~Azzal a fátyolát még sűrűbbre vonva arca előtt, 274 5, III| és bámult a semmibe – és még mindig ott látta őt.~ ~ 275 5, IV| Egypár tisztelője volt még a bárónőnek, aki megkísérté 276 5, IV| Bernát a sedriák * alatt még össze is veszett a főispán 277 5, IV| után beszélhetni? Éjfélkor még a táncestélyeiről is rendesen 278 5, IV| részesült.~ ~Az alispán még exceptivázni * akart, hanem 279 5, IV| Ritka eset, hogy egy nő, még inkább egy leány, mulatságosnak 280 5, IV| felfedezés után a rejtély még zavarosabb lett.~ ~S annyival 281 5, V| dragonyostiszttel; de hisz annak még azóta nem volt semmi alkalma 282 5, V| De alig mondhatta idáig, még a levél jóformán a kertész 283 5, V| odament eléje: égő szemei még könnyeivel teli.~ ~– Mit 284 5, V| milyen az a halál? Fáj-e még azután is valami, vagy vége 285 5, V| egyedül önnek nincs. Ha élne még apám, anyám, akiket imádtam, 286 5, V| anyám, akiket imádtam, még őket sem bocsáthatnám be 287 5, V| gondolat volna-e tőlem, még egy harmadik lényt, egy 288 5, V| trombitaszavára!~ ~– S sokáig fog-e még e trombitaszó magára váratni?~ ~– 289 5, VI| VI. ~ ~Ez a fölfedezés még szigorúbbá tette Vavel Lajosra 290 5, VI| órai szabad légszívás volt még mindkettőjüknek megengedve. 291 5, VI| az üvegházban. Menjen le. Még van rajta egy, azt önnek 292 5, VI| már könyv nélkül ismert, még egy kötete oda van dugva 293 5, VI| kedvenc olvasmánya volt, még egy eddig nem ismert kötetét 294 5, VI| utána, hogy ugyan mi lehet még abban: kivált ha e kíváncsiságot 295 5, VI| kivált ha e kíváncsiságot még az a tudat is sarkantyúzza, 296 5, VI| távcsövének a lencséi.~ ~Még hátravolt, hogy erről is 297 5, VI| Igaz – monda rá Lajos; s még aznap ötszáz forintot küldött 298 5, VI| megvolna. Hanem mármost még egy kitűnő távcsőre volna 299 5, VI| munkával a bárónőt, hogy az még egy drága brilliántos melltűvel 300 6, I| szemeit…. – suttogá a leány. Még lábra áll!…. Ugye, meg fog 301 6, I| fog élni?~ ~A kis énekes még egyszer összeszedte életerejét, 302 6, I| csaljam magamat azzal, hogy ő még megvan: odakészítsem eléje 303 6, I| nem mozoghatott, s emiatt még kövérebb lett.~ ~Széles, 304 6, I| kengyelben. Csak a nyelvem jár még; de az is nagyon furcsán 305 6, I| amióta önt szolgálom, és még valakit.~ ~– Mi az?~ ~– 306 6, I| hanem erényed. S ha van még másvilág, s a másvilágon 307 6, I| Arcát a pokol félelmei még jobban eltorzíták, mint 308 6, I| szegény, nyomorult útrakészülő még nevetésre akarta kényszeríteni 309 6, I| Lajos kezét, de a fejét még oda tudta erőszakolni, hogy 310 6, I| megdicsőülése.~ ~– Nem láthatnám még egyszer a jó Henryt?~ ~– 311 6, I| malasztteljes igéket.~ ~Azután még egy Úr imáját: Mi atyánk 312 6, I| imáját: Mi atyánk az égben!~ ~Még Vavel Lajos sem tagadhatta 313 6, II| II. ~ ~Még aztán nem elég a szegény 314 6, II| sírkeresztek közé.~ ~Most azután még ridegebb lett az élet a 315 6, II| senki se szól egy szót is. Még a szakácsnő se nyitja föl 316 6, II| nem tudja, hogy lakik-e még valaki abban a kastélyban. 317 6, II| eltaszítá, mely őt üldözi, még száműzetése siralomházában 318 6, II| drága csemege lett volna; de még drágább volt, mint olvasmány. 319 6, II| ismeretség közé számítani még Sátán Lacit, a rablót s 320 6, II| kis csoport mind elfért még egy-egy jó barát magányos 321 6, II| a francia vérnek be kell még festeni az északi hómezőket 322 6, II| akik azt eltűrik.~ ~S ami még százszorta jobban fájt a 323 6, II| a ráköpött mérges tajték még fájóbb volt a vérnél. Vavel 324 7, I| hogy ki ül átellenében, s még csak nem is köhécselt tőle. 325 7, I| gróf nemcsak pipázik, de még adomázik is. Hisz ez talpig 326 7, I| nem lehet kifogása.~ ~Hát még mikor a boraival és a konyhájával 327 7, I| bizalma a grófhoz, hogy még egy áldomást is mert indítványba 328 7, I| teljes mértéke felől.~ ~– Még egyszer találkozni fogunk 329 7, I| ábrázattal.~ ~Vendégének még több ilyen nagy exmissiót 330 7, I| murokfőzelékét, és téjhab tésztáit. S még csak meg sem látszott rajta, 331 7, II| kalitkájába bezárt tigrisnek csak még keserűbb napokat hozott.~ ~ 332 7, II| sebeire töltögettek volna még égő olajat. A támadó osztrák 333 7, II| fegyverhez a kétfejű sas még habozott hozzányúlni, azt 334 7, II| ettől a nemzettől, melynek még a saját nyelve használatát 335 7, II| butává akartak tenni; melynek még csak azt sem engedték meg, 336 7, II| berontanak azok tekintet nélkül, még a mamuszokat sem húzzák 337 7, II| őrült.~ ~Marie-hoz rohant.~ ~Még annak sem tudott mit mondani: 338 7, II| hozzászokott az arca, de még az idegen szemek égető sugarához 339 7, II| domestica üres, s az aerarium még nem küldte el az ígért subsidiumot.~ ~– 340 7, II| amennyi kell.~ ~Az pedig még bámulatra méltóbb látvány 341 7, II| volt Kozsmár János, a másik még a nevét sem mondta meg. 342 7, II| vesz magához Isten, amikor még mind a két kezem fehér, 343 7, II| akkor én? Ki lesz, aki engem még szeressen?~ ~Az alispán 344 7, II| vagyok.~ ~– S kívánom, hogy még annál is több legyen: násznagyom. 345 7, II| kezet szorítván kliensével, még arra is megemlékezett, hogy 346 7, II| gróf rejtélyes védence, még egy olyan hatalmas férfiúnak 347 7, II| mellvédjére, fehér kendőjével még utána integetett a hintajával 348 7, II| amik a mezőn ugrálnak: ma még a sárgavirágos mezőn, egy 349 7, II| ablakból kitekint, minden tárgy még egyszer olyan fényes volna, 350 7, III| Ön hozzá akar jönni?~ ~– Még ma, még ez órában, ebben 351 7, III| akar jönni?~ ~– Még ma, még ez órában, ebben az öltözetben! 352 7, IV| Hisz az anya is leány volt még, mint a leánya.~ ~– Nos, 353 7, IV| leány kacagni kezdett.~ ~– Még most egyelőre csak látogatóba, 354 7, IV| gyorsan.~ ~– Ejh, hát ti még mindig bárónőnek, grófnak 355 7, V| gondja volt az ellátás. Ma még a szomszéd kastély úrnője 356 7, V| menyasszonykám! Innentúl még a harmadik kihirdetés napját 357 7, V| rossz embernek tartották!~ ~(Még Lajos rossz hírén sopánkodott!)~ ~ 358 7, V| akarná azt olvasni.~ ~– Ő ezt még tavaly akarta önnek lopva 359 7, V| az áldomásra.~ ~– És most még egy vivát az én királynémra! – 360 7, V| tért. Erőszakolta a mosolyt még mindig halavány arcára. 361 7, VI| vele. Először is Marie-t még ma elviszem magamhoz.~ ~– 362 7, VI| ma elviszem magamhoz.~ ~– Még ma?~ ~– Tán csak nem féltékeny 363 7, VI| szegény jó Mercatoris előtt még el is kell tagadnom, hogy 364 7, VI| Haha! Te bohó! Hát még tőlem is meg tudsz ijedni? 365 7, VI| keresztül.~ ~– De hiszen még nincs éjszaka.~ ~– De te 366 7, VII| Igen vastag volt és nehéz: még a homlokán is kövér volt, 367 7, VII| osztani az ételmaradékot, még azontúl is akarnak enni, 368 7, VII| meg más. Kétszer egyformán még sohase jött ki. Ezt én soha 369 7, VII| és kijön. Hát mi kellene még nekem?~ ~– De nem fog önnek 370 7, VII| az oltári szépségtől, aki még nem tud, csak igazat mondani; 371 7, VII| Most már, felállt.~ ~– Még mindig a régi… – dörmögé 372 7, VII| ingecske, szoknyácska, amiben még ott van a „valaki”, aki 373 7, VIII| vakargatni Marie-nak, sőt még a nyakát is odatartotta 374 7, VIII| odatartotta neki, hogy no, még ezt is. Marie a kis dámünőt 375 7, VIII| persze sohase látott belőlük még sülve sem egy egészet, csak 376 7, VIII| fosszunk meg másokat.~ ~Marie még azt is meg akarta látni, 377 7, VIII| Új könyvek, aminőket ő még sohase látott. Versek, történetek: 378 7, VIII| kezdett előtte lenni.~ ~Pedig még hátravolt a legnagyobb mirákulum.~ ~– 379 7, VIII| időd énvelem beszélni. Hát még a házi gond! Pedig azt is 380 7, VIII| találni a tűzzel játszásban: még felgyújtotta volna a kastélyomat. 381 7, VIII| vagyok álmos, maradjunk még, kicsi mama.~ ~Egyszer aztán 382 7, IX| IX. ~ ~Katalin még sokáig nem tudott elalunni, 383 7, IX| téged. – Imádkoztál már? Nem még? No hát add ide a kezedet.~ ~ 384 8, I| Istennek!~ ~– Csak nem kell még hálálkodni. Az „akadályozó” 385 8, I| feleségeikkel.~ ~– Hát hisz ezáltal még becsesebbé lett lészen az 386 8, I| forintot!~ ~– Csak ne tessék még elkezdeni káromkodni, mert 387 8, I| rakott szénásszekér, amire még egy villával nem fér. A „ 388 8, I| kiküldött kémei voltak s még annál is rosszabbak. A megerősített 389 8, II| II. ~ ~Még csak egy harcra buzdító 390 8, II| dicső példáiról szólna: még csak azt sem adtak nekik. 391 8, II| a magyar inszurgensnek még ezt sem adtak.~ ~A harcok 392 8, II| ártatlanabb harci dallal soha még ellenséget verni el nem 393 8, II| majd – a mézeshetek után! Még most szép fehér kezek dolgoznak 394 8, II| selyemszalagjaira. Az ólom még szebb betűket fog majd azon 395 8, II| vármegye ura”, alispán, még nádorispán is! És viszont 396 8, II| őrnagy mai nyelven).~ ~(Még egy másik voloncsapatja 397 8, II| Nem bizony!~ ~Van, aki még jobban siet, mint a vőlegények 398 8, II| egyet-mást, amit nem volt szabad még meglátnia: valószínűleg 399 8, II| marquis D'Avoncourt-nak van még tudomása, ki Cambray álnév 400 8, II| elfogva, az hami várban ül; ha még meg nem halt. Nem bírtam 401 8, II| helyen fog lenni.~ ~S most még egy utolsó csókot!~ ~Annak 402 8, II| baja sincsen; ellenséget még nem látott; ma egy csapatosztállyal 403 8, II| tájra nem közelít. Az pedig még Pozsonynál van, s elválaszt 404 8, III| hősballada mindenik adomája. Még most csak a rendes hadsereg 405 8, III| szólnak azok: az inszurgensek még nem kerültek a harcba; de 406 8, III| adatokat.~ ~– Ezt is fölírhatja még, domine frater. (Most már 407 8, III| ellenség tódult be a kapun, még akkor is valamennyi ágyújával 408 8, III| szolgálják a császárt; mit fognak még tenni azok, akik ősi szabadságukért 409 8, III| látta, ha egy csepp folyott még a Duguesclin véréből ereiben, 410 8, III| Ez az én jegyesem”. Ez még rejtély előttem. – Van egy 411 8, III| mikor az asszony szerelmes, még a gyermekét is kidobja a 412 8, III| menyasszony számára. Ki lesz az? Még senki sem tudja. Valaki, 413 8, III| nyernie nyugalmát. A levelet még nem olvasta végig. A tűz 414 8, III| hozzá, hogy megtudja, mi van még hátra.~ ~A levél ezen végződött:~ ~„ 415 8, III| e kíséretre készen. Erre még egyszer kérem Önt.~ ~Egyébként 416 8, III| parancsolat?~ ~– Emlékezel még rá, hogy egyszer egy hatalmas 417 8, III| idáig.~ ~ ~ ~Vavel Lajos még az éjjel tudósítá a főparancsnokságot 418 9, I| hogy hová lett?~ ~S ha még csak ő maga volna, de hát 419 9, I| kapott levélre.~ ~Katalin még egyre tusakodott magával.~ ~ 420 9, I| átadta Jocrisse-nek, aki még abban a percben szekérre 421 9, I| Tehát ő nem teheti. – De ez még csak a gyöngeség bevallása. 422 9, I| csak a gyöngeség bevallása. Még ez csak annyit tesz, hogy 423 9, I| letenni a zárkövet.~ ~Hanem az még fenn van hagyva, hogy bevégezze 424 9, I| szíve, mikor egyedül van.~ ~Még egy órája volt a hölgynek 425 9, I| hanem a benne foglalt kép még eleven volt: – „Amélie”, 426 9, I| abból a korból, amikor még a kis Amélie ártatlan volt!~ ~– 427 9, I| tudom. Az „influenzát”. Ön még a nevét sem hallotta ennek, 428 9, I| francia ifjak hulláival, még a hazatérőknek is a torkába 429 9, I| Ilyen volt ő, mikor még ártatlan volt!~ ~– De most 430 9, I| irgalmat nem ismerő ember még az összetört atomjainak 431 9, I| sem akart békét hagyni, még azokat is szét akarta szórni 432 9, I| a kezét.~ ~– Madame. Ön még nem hajtotta végre, amire 433 9, I| akit már meglepett, azt még hetekig engedi futni a világban, 434 9, I| körme közé ragadhasson. Még egy-egy férfi kilábol belőle, 435 9, I| ön Marie-t. Ez országban még nem ismerik e ragályt. Nem 436 9, I| hullám fölé oltatlan meszet. Még a síromnak se jöjjön tájékára 437 9, II| a levelet leányom írta még, a képet őróla festették 438 9, II| ragályt. De a nemes ember még haldokolva is nemes ember! 439 9, II| utánam vonszolja magát, hogy még az utolsó szavával is engem 440 9, II| őt az útfélen elveszni, s még csak a kezemet se tegyem 441 9, II| magamnak az vagyok!~ ~Katalin még egy kétségbeesett fogáshoz 442 9, III| csinos kis menyecske!~ ~A nap még jó magasan állt, s a holdvilágra 443 9, III| sátorába.~ ~Az ezermesternek még a háborúban is lehetett 444 9, III| pipát csak nem veszi el még a fogolytól sem.~ ~– S hogyan 445 9, III| Derék ember! – mondá Lajos. Még a kémkedésnek is megvan 446 9, III| választ kibetűzze.~ ~Ez még jobban leverte kedélyét.~ ~ 447 9, III| kellett ismernie, hogy úgy még nem verekedett vele ellenfél, 448 9, III| rónáján, s oly zavarban még nem látta hadseregét, mint 449 9, III| tábori szolgálatot nehéz még velük megszokatni. Veszteg 450 9, III| hírül hozták, hogy ellenség még sehol sem mutatkozik.~ ~ 451 9, III| a rongyok? Kinek akarnak még szolgálni? Annak is szenvedést 452 9, III| megindult a Hanság felé, még mielőtt feljött volna a 453 10, II| palotájába? ön kellett ide még nekem! Fusson innen rögtön! – 454 10, II| Schmidtékhez! – Azok talán még nem árulók. – De hát miért 455 10, II| áll a patkányméreg?~ ~– Még az kellene, hogy Cambray-val 456 10, II| tiszták, az egész szobán még mindig az a szűzi illat 457 10, II| vagyunk! s az embert, ki még ma délután hatalmas, erős 458 10, II| másikba.~ ~S milyen hosszú még az éjszaka!~ ~Marie nem 459 10, II| hogy csak férfi a férfi, még zöld korában is. A kis Lackó, 460 10, II| tért ijedelméből Marie; egy még erősebb ijedelem vett rajta 461 10, II| Ahová az most törekszik, ott még a föld is meghajlik az ember 462 10, II| betakargatja szépen.~ ~– Még egyre kérem önt. Ön ismeri 463 10, II| bátorsága egykori szobájába még valaha belépni.~ ~A négylovas 464 10, III| ütött. A démonoknak itt még nem volt szabad mutogatni 465 10, III| nézve elég vén volt; de arca még egészen fiatal, s ha megerőltetjük 466 10, III| kalligrafiázni a szép kreolnőhöz! Hát még a tartalom! Ma santé est 467 10, III| Kutyát? Hát nem elég még neki a két hírhedett carlin!~ ~– 468 10, III| szemeiből valamit. Ebből még nagyobb sírás lett. A szép 469 10, III| Majd ki tudod te békíteni. Még olyan kedves leány nem, 470 10, III| ismernek ellenségül! Thémire még jókor fog érkezni a „grand 471 10, III| adjanak egy férfiért. S még nemcsak a leányt, de az 472 10, III| amint ezt a levelet megírta, még valami mást is gondolhatott. 473 10, III| nehéz lesz őt utolérni, s még nehezebb tovább üldözni.~ ~ 474 10, IV| vagyok: de olvadt szurokban még nem tanultam úszni! – kiálta 475 10, IV| térkép van a kezében, annak még kalauz sem kell hozzá, hogy 476 10, IV| sétánysoros országútjára. Fervlans még az egyes leskunyhókkal is 477 10, IV| Néhol a mélyebb bozót még nem vedlette le téli gubancait, 478 10, IV| vedlette le téli gubancait, ez még fakó és száraz; a nádasokban 479 10, IV| kicsiholni. A szikrafénynél még rettenetesebb volt a pofája. 480 10, IV| lángba borult mezőn, melyben még a moha is tüzet fogott, 481 10, IV| szétzavart csapatját.~ ~Pedig ez még csak a torzképe volt az 482 10, IV| Lajosnak.~ ~Ne féljenek! Még pihenni is marad idejük. 483 10, IV| kémlelő lovag elveszett, még most is merültek fel óriási 484 10, IV| tavaszig.~ ~De Fervlans-nak még azt is meg kellett tudni, 485 10, IV| kísérletnél.~ ~Íme tehát történnek még csodák az új időkben is. 486 10, IV| hadjáratnál az embereken kívül még van valaki, akit a számításból 487 10, IV| ki lehessed vergődni.~ ~Még azután más baj is támad. 488 10, IV| hosszat voltak útban, és még milyen útban!~ ~Mikor a 489 10, V| lovasai sem pihenhették még ki magukat, de ők legalább 490 10, V| Fervlans-t. Ha nem volt elég, még a fejemet is odateszem ráadásul: 491 10, V| lovasnak az ellenségen kívül még a földdel is kellett harcolni.~ ~ 492 10, V| karusszel-téren egypár ví-rohamra.~ ~Még tréfálózni is ráértek.~ ~– 493 10, V| lovagot a nyeregből, ki még a pisztolyához kapkodott.~ ~– 494 10, V| e tusát. A remek viadal még az ellenfél csodálatát is 495 10, V| rózsabozót választotta el még ellenfelétől, alig húsz 496 10, VI| emelje fel?…~ ~A pocsolyában még lubickol valami. Haldokló, 497 10, VI| mellére szorítva tenyerét, még csukogatni próbálja az ajtót, 498 10, VI| sebesült kívánatát; így azonban még elébb utána kellett annak 499 10, VI| gyermekörvendeztető tünemény még gyönyörűséget szerez neki; 500 10, VI| gondolattul, hogy a másvilágon még rád találok.~ ~S e szóknál 501 10, VI| leeresztve tartja. Ez talán még él: ezt még meg lehet menteni.~ ~ 502 10, VI| tartja. Ez talán még él: ezt még meg lehet menteni.~ ~Odament 503 10, VI| kezén az üteret, hogy van-e még benne élet.~ ~Egyszer aztán 504 10, VI| több, mint Vavel Lajos. De még annak a menyasszonya is 505 10, VI| szeressen. Aztán utánafutott, még valamit elfelejtett. – Ezt 506 11, II| megritkult lovasezrede volt még: két huszár, egy dragonyos, 507 11, II| ellen.~ ~A pesti gyalogság még most sem futott. A túlnyomó 508 11, II| vissza. A hadnagyon kívül még három vitéznek a neve maradt 509 11, II| lovak, amik ágyúlövéshez még nem szoktak, mikor a közéjük 510 11, II| véget vet az ütközetnek. Még esti kilenc órakor is visszhangzottak 511 11, III| abban a kis hajcihőben, hogy még érdemrendeket is akasztanak 512 11, III| volt a szomorú pompa!~ ~Hát még azoknak a sírása, akik nem 513 11, III| mellényük ólompitykéivel!~ ~Még egy találkozása volt a visszavonulás 514 11, III| azok mondták neki, hogy de még a Varga István is ott van 515 11, III| a maga egy lován. Tehát még egyszer visszament a franciák 516 11, IV| meg; saját maguk szerezték még a fegyvereiket is. A Tisza 517 11, IV| Tisza melléki inszurgensek még útban voltak, s június 13- 518 11, IV| elcsüggedve.~ ~Az inszurrekciót még fenntartá a lelkesedés, 519 11, IV| tizenegyezer emberével, akihez még a Tisza-vidékieket is oda 520 11, IV| inszurgens ezrede tartotta még a ménfői magaslatot – a 521 11, IV| és zalai lovasság, akik még e napig nem láttak ellenséget.~ ~ 522 11, IV| hogy no, hát mit tudtok még? Első föllépésre megismerte 523 11, IV| lovasezred az első napon.~ ~De még az inszurgens gyalogság 524 11, IV| kell tenni. Abdánál állt még egy inszurgens hadtest Meskó 525 11, IV| hogy adjanak rendelkezésére még tizenkét svadron inszurgens 526 11, IV| főhadsereghez már nem volt idő. Még reggel lehetett volna.~ ~ 527 11, IV| látta, hogy bajtársai (akik még sohasem láttak meglőtt embert, 528 11, IV| zászlóval, már körül volt fogva. Még a betanult sorgyalogságnak 529 11, IV| földre. Véres teste fölött még megújult a tusa. Egy kedves 530 11, IV| kapitányáról. S a huszonnégy sebbel még megélt, és kigyógyult! S 531 11, IV| lovasság egyedül maradt.~ ~Még ez sem volt jeladás a meghátrálásra.~ ~ 532 11, IV| csatatérre.~ ~Sohase láttak még ellenséget.~ ~S mindjárt 533 11, IV| Nemhogy a fegyvereiket, de még azok a fiatal iskolás gyermekek, 534 11, IV| szárnysegéddel, visszavezette azt még egyszer a csatatérre, s 535 11, IV| magaslaton felállítá. Ott harcolt még a felállított ágyúütegek 536 11, IV| lelőtték: s volt bátorsága még egy negyediknek felragadni 537 11, IV| lehull ismét a lóról. De még akkor sem ereszti el annak 538 11, IV| ne támadhassa meg, hanem még a földön kúszva is tovább 539 11, IV| vonszolja azt magával, s még térden állva is ellenáll 540 11, IV| Megérdemelte: a szívéért még inkább, mint a karjáért .~ ~ 541 11, IV| se fegyverliferánsa; de még csak közelében sem volt 542 11, IV| őket fogták volna el, de még ők hoztak magukkal harmincegy 543 11, IV| Derék vitézek, de nincsenek még idomítva.)~ ~ ~ ~Hanem azért 544 11, V| tiszántúli inszurgens hadcsapatok még útban voltak.~ ~Egy gyalog 545 11, V| egy daliás legény rakta még egymagában, vállára vetve 546 11, V| az egész társaságot.~ ~S még olyan ellenség mer ide bejönni, 547 11, V| hogy keszkövolevú.~ ~No még csak azt kellett megtanulni.~ ~– 548 11, V| pára – re – ra!”~ ~ ~– Hát még a franciából, aki csak cserebogarat 549 11, V| volt húsz-huszonöt ember még. Maga indult neki a szerteszét 550 11, V| fogadták meg a szavát.~ ~– Csak még egy kvaterkát engedj! Aztán 551 11, V| felállítva.~ ~Ezeknek a hadnagya még májusban kapta meg az akkor 552 11, V| megérkezett Bánhida alá, még javában folyt a víg mulatság.~ ~ 553 11, V| az olyan vitéz volt, aki még az ellenség kokárdáját sem 554 11, VI| ácsi nap~ ~Tegyük próbára még egy kissé az olvasó türelmét, 555 11, VI| utócsapat.~ ~Maig is ott vannak még ezek a kezdetleges hídfősánc 556 11, VI| neki, amit tudni kívánt.~ ~Még aznap délután megtudta Sátán 557 11, VI| közelében Sátán Laci. A feje még akkor is be volt kötve. 558 11, VI| nem ember. A két sebéhez még tizenötöt kapott; de ugyanannyi 559 11, VI| ugyanannyi halálsebet adott. S még akkor sem hátrált. Míg végre 560 11, VII| van hagyva.~ ~Győr akkor még várszámba ment. Nevezetesebb 561 11, VII| seregére.~ ~Ezt a tervet azután még a nádor kezébe is el kellett 562 11, VII| embereikre akadtak, akik még őket is le tudták gyalogolni. – 563 11, VII| bokrok és vetések közé. – Még ez sem elég! – A pozsonyi 564 11, VII| ütközetből kerültek oda. Minthogy még akkor a genfi konvenció 565 11, VII| jutalmat küldött; s a plébános még hozzátette a maga kétszázötven 566 11, VII| diadalragyogással az arcon. Még a paripák nyakába is koszorúkat 567 11, VII| főpásztori áldásával.~ ~Hát még kinn a táborban, mikor a 568 12, I| ostromolni találta a várat, s még talán a várost is? Mit kellett 569 12, I| Marie-nak, aki a Névtelen Várban még attól is meg volt óva, hogy 570 12, I| hogy hol vannak? Élnek-e még?~ ~E kínzó aggodalmak között 571 12, I| Azokba nem. Azokból még feltámadott. Még az a tizenöt 572 12, I| Azokból még feltámadott. Még az a tizenöt vágás se tette 573 12, I| állítja, hogy a franciák még többet vesztettek.~ ~– Hol? 574 12, I| ötödnapja. Nem hallotta még a gróf úr? Wagramnál nagy 575 12, I| hír volt, de hátra volt még a rosszabb.~ ~Vavel nem 576 12, I| veszve. Hogy gondolhasson még családi boldog életre, mikor 577 12, I| keresd fel a horvát bánust.~ ~Még nevettek is, mikor elváltak.~ ~ 578 12, II| elnyelte volna a Bakonyerdő.~ ~Még a rátótiak dicsekedve beszélték, 579 12, II| hogy nincs-e benne méreg. A még csak hagyján; hanem azután 580 12, II| csak hagyján; hanem azután még a kútból kimerített vizet 581 12, II| nem francia chasseurök. Még a trombitásuk is úgy fújta 582 12, II| járnak. Nekik a magyarokat még jobban kellett kerülni, 583 12, II| pihenni, hanem átvitette magát még éjjel a Rábán egy halász 584 12, II| fogták martalékukat.~ ~Hanem… még hátravan valaki, aki a hatalmas 585 12, II| ivadékai.~ ~– Igaz, hogy még most is emberhúst esznek?~ ~– 586 12, II| ezt a divatot Párizsban még fel nem kapták.~ ~– Mit 587 12, II| lóhoz, s talán másodsorban még azon is, hogy a kentaurnak 588 12, II| ápolgatták, építgették a náluknál még nyomorultabbakat: az ellenséget.~ ~– 589 12, II| éhomra, nem ebéd után, s ma még csak szerda van. Ha már 590 12, III| hozójának kezét.~ ~Az pedig még jobban igyekezett madame 591 12, III| No ha érti ön, hát akkor még többet is mondok önnek. 592 12, III| s kedvetlenül mondá:~ ~– Még abból nem következik, hogy 593 12, III| hölgyeit elhozza?~ ~– S azt még ma szándékozom tenni.~ ~– 594 13, I| izenet által.~ ~– De mármost még egy dolgot nem értek, s 595 13, I| jajveszékelnek a romok között. Még dicsekesznek vele, hogy 596 13, I| gyermekjátékszereket, a bútorokat, még a négy macska is ott mosdik 597 13, I| kezeikből, ki tudsz ragadni még a halálból is!~ ~Katalin 598 13, I| kapaszkodva ült fel ágyában, s még aztán ő kérdezte tőle aggódva:~ ~– 599 13, I| S az utolsó akkordhoz még a verset is eldanolta, felhők 600 13, I| az élet, hogy nincs kedve még egyszer feltámadni. – Hanem 601 13, I| Zsófiát; az kibékít. – Előjön még egy más csillagból is. – 602 13, I| meggyógyított. – Hagyjátok még a kezeiteket a kezemben. – 603 13, II| szeretni és lemondani, nemzetét még üldözőiben is imádni; – 604 13, II| a sirályok sikoltozásába még valami szokatlan jajgató 605 13, II| a zivataréban.~ ~Azután még hangzott valami dübörgés, 606 13, II| távozó paripák robogása és még halkabb dobogás, minő egy 607 13, II| felköltött habok beszélgettek még a hazatért kedvenchez: akkor 608 13, II| az élő habok beszélgettek még, aranyvilágot vetve a telehold 609 13, II| kárba veszett lény.~ ~Feje még rútabb, amióta az égő bozót 610 13, II| ruhájából csak rongyok csüggnek még tagjairól. Kijön a partra, 611 13, II| Egypár esztendeig járt még a híre Botta Zsófiának, 612 13, II| örökre.~ ~„Nemes lelkek” még vannak a világon, „urak”