Rész, Fejezet

 1  1,    IV| gobelingyárba munkásnőnek; – s tán jobban tettem volna.~ ~–
 2  1,    IV|        függöny mögé elrejtőzve tán.~ ~– Thémire! Ön érzelegni
 3  2,     I|     nem a patvarista fecsegett tán a szobaleány előtt?~ ~–
 4  2,    II|       a „gróf”.~ ~– De levelet tán csak kap a postán?~ ~– Azt
 5  4,    II|     hívott. Egy nevet kiáltott tán. Az alak itt áll; hanem
 6  4,    IV|        valami köze a pórnőnek. Tán a cinkosság bűntudata kényszeríté
 7  5,   III|       Azt pedig tudni fogja ön tán, hogy én Barthelmy úrral
 8  5,   III|       Aztán elnevette magát. – Tán attól fél ön, hogy az ezredes
 9  5,     V|     tartózkodó volt.~ ~Sejtene tán valamit?~ ~Meg van-e adva
10  7,   III|       Katalin húgom, hogy ezek tán kukoricacsövek? Tessék!
11  7,    VI|      magamhoz.~ ~– Még ma?~ ~– Tán csak nem féltékeny ön miatta?
12  7,   VII|    nyájasan – ön nem is ismeri tán a szomszédasszonyát?~ ~–
13  7,   VII|         Sóhajtoztam, epekedtem tán? Mikor éjt napot egy szobában
14  7,  VIII|   Senki sem segít? – Le tudnál tán engemet is festeni?”~ ~–
15  8,    II|      másiknak a mellékteremben tán hosszú is lehetett már az
16  9,     I|        az országúton, útközben tán szunyókálni is, míg egyszer
17  9,    II|      rémíts meg! Te azt hiszed tán, hogy Lajos nem fog téged
18 10,    II|        itt vagyok. Majd később tán felnyitja a vasfüggönyt,
19 12,    II|    csapatok ellen. Ezért híják tán németül Rundenturmnak.~ ~
20 12,   III|    okiratot.~ ~– Kételkedik ön tán egy francia katonatiszt