Rész, Fejezet

 1  1,     I|       férfi alakja merül fel: de sohasem kerül egész a lámpavilágig;
 2  2,     I|          magamról jótállok, mert sohasem szoktam pletykázni; hanem,
 3  2,    II|     nagyon kiabál. De mindezeket sohasem a maga nevében panaszolta
 4  3,     I|    árulja el magát. Arca, melyet sohasem ér az Isten napjának egy
 5  3,    II|          éjjel aludt. Gyümölcsöt sohasem ízlelt a leány. Lajos tartotta
 6  3,   III|          mint egy hattyú. Vállai sohasem merültek el a vízben. Csak
 7  3,    IV|  gyönyörködött bennük; színházat sohasem látott. Egy barátnéja nincs,
 8  5,   III|          hogy én Barthelmy úrral sohasem akartam összejönni.~ ~–
 9  5,   III|      rejtélyének közelébe jutni. Sohasem fürkésztem. Tudhatja jól.
10  5,    VI|    gondolkozik.~ ~Most már Vavel sohasem merte elhagyni a házat.
11  6,    II| személyesen azonban a lelkésszel sohasem beszélt, az ügyvédjével
12  7,    IV|      Hisz e derék emberek nélkül sohasem ismertem volna meg – az
13  7,   VII|        engemet sírni valaha?~ ~– Sohasem.~ ~– Sóhajtoztam, epekedtem
14  9,     I| lúdlábára, s nem ereszti.~ ~A nő sohasem állhat jót arról, hogy ördöggé
15  9,     I| Amélie-nek a mostani képmását? Ő sohasem engedte magát lefestetni.
16  9,   III|     vannak csillagképletek, amik sohasem szállnak le a láthatárra:
17 10,    II|          aki jól tudja, hogy ide sohasem fog visszatérni többé. Kitiltja
18 11,    IV|         hogy bajtársai (akik még sohasem láttak meglőtt embert, vérző
19 11,    IV|        ilyen harcmodort rég – és sohasem fog többé látni.~ ~Caffarelli ,
20 13,    II|           Vavelről és Katalinról sohasem hallott többé a világ semmit.~ ~