Rész, Fejezet

 1  1,    II|           igazi.~ ~Akkor az ifjú úr mondott valami utcát a bérkocsisnak,
 2  1,   III|            hajtson, olyan helynevet mondott a kocsisnak, aminek hollétéről
 3  2,     I|            repudiált sponsa * valét mondott a világnak, s örökös pártában
 4  2,     I|             amit Klobusiczky püspök mondott a tisztjeinek, mikor inauguráltáko : „
 5  2,    II| elbeszélésen. A főbíró pedig adomát mondott rá.~ ~– Kár volt! Úgy jár
 6  4,    II|       szabad napsugára. Amit ez arc mondott, amit e szemek könnyeiken
 7  4,    IV|          olyan szomorú?~ ~Lajos nem mondott róla véleményt.~ ~Akkor
 8  4,    IV|         olyan fintorképet, amilyent mondott: görbe szájjal, hunyorgó
 9  4,     V|            arcot öltött, pedig amit mondott, az nem volt szomorú.~ ~–
10  4,     V|         ellenkezőleg, az, amit most mondott, egészen pozitív alapokon
11  4,     V|          oly erősen, hogy az többet mondott minden szónál, – minden
12  5,   III|            is tudta tenni azt, amit mondott. Aztán megölték egymást
13  5,   III|             Nem volt hazugság, amit mondott, csak retorikai szabadság. „
14  6,     I|            mikor a kertbe leérve, a mondott helyen, a gyepágy mellett
15  7,    II|        Sáros vármegyei compossessor mondott a bánsági földesúrnak a
16  7,   III|         hogy ami „egy szót” egyszer mondott önnek a gróf, arra most
17  7,    IV|            arra a szóra, amit Lajos mondott az erdőben: „ő az én jegyesem”.~ ~
18  8,     I|     rablófőnök itt ebben a szobában mondott nekem. „Lehetnek nálamnál
19  9,     I|           Óh, szóljon, szóljon, mit mondott? Milyen lett?~ ~– Megtudja
20 10,   III|                Ez a széltoló igazat mondott! Nincsen oly kedves leány,