Rész, Fejezet

 1  1,     I|        letelepedést kockáztatni.~ ~– Mondok önnek valamit. Én tudok
 2  1,   III|          barátok fogunk elválni. Mit mondok: elválni? Egyesülten haladni.
 3  2,     I|                   Már azért, amit én mondok, mégis mindig igaz. Hát
 4  2,     I|           Azt mondom én, hogy mit is mondok?~ ~– Ugyan mondja ki már
 5  2,     I|           hogy „azt mondom, hogy mit mondok?” akkor nem állok jót a
 6  2,    II|            szóhoz – a mérnök úrtól. (Mondok, hogy mit mondok?) Hát ha
 7  2,    II|             úrtól. (Mondok, hogy mit mondok?) Hát ha olyan kegyes a
 8  2,    II|              Azt mondom, hogy mit is mondok……~ ~– Ugyan, az Isten áldja
 9  2,    II|      lefátyolozva, minthogy – mit is mondok!~ ~– De mondja már!~ ~–
10  4,   III|         lármát ütnöm.~ ~– Tedd, amit mondok. Te itt maradsz, s puskádat
11  4,    IV|        hozzám.~ ~– Hanem – még egyet mondok, gróf úr: – ha még olyan
12  5,   III|          bokrok se hallják meg, amit mondok.~ ~S avégett, hogy még a
13  5,    IV|               Hát mondja el!~ ~– Hát mondok, azt mondom, hogy nekem
14  5,    IV| Bruderschaftot, s osztja a csókokat. Mondok.~ ~Ezzel a mondással aztán
15  5,     V|           nem szomorítom, ellene nem mondok; – akárhogy bánik velem,
16  5,     V|          mind elmondanám! Csak egyet mondok el belőle. – Nemhiába kérdeztem
17  5,    VI|          inzsellér úr, a sok „mit is mondok”-tul senki sem értette,
18  6,     I|              csak, öreg barátom, mit mondok! Hát most te mégy el előre,
19 12,   III|              hát akkor még többet is mondok önnek. Éppen ma hirdették
20 13,     I|           azt mondom, hogy semmit se mondok!”~ ~– Marie beteg? – suttogá