Rész, Fejezet

 1  1,     I|         I. ~ ~A hó olyan sűrűen esett, hogy aki ezt a csendes
 2  1,    II|       pénzt, ami azonban élével esett a hóba, s nem volt se fej,
 3  1,   III|       fényes társaságot; térdre esett a karjai közé rohanó gyermek
 4  1,   III|   Azonkívül is a hó olyan sűrűn esett, hogy nehéz lett volna megkülönböztetni,
 5  2,   III|        az adomáján. Ami rosszul esett neki.~ ~– De hogy bemutassam
 6  3,    IV|     ütött, összeroskadt, térdre esett Marie lábai előtt, s aztán
 7  5,    II|        ő tüze, mert az ő tavába esett; s nekiindult, hogy elfogja.~ ~
 8  5,   III|         legféktelenebb jókedvbe esett át. A bárónő együtt nevetett
 9  5,     V|   szoktak.~ ~Lajos gondolkodóba esett. Ha olyan nagyon jól nem
10  5,     V|   eközben a szokottnál közelebb esett ahhoz az úthoz, amelyen
11  6,     I|    vissza, s ami e kettő között esett, azt te tudod!”~ ~– Önnek
12  6,    II|         huszonnyolcezer francia esett el. Miért? Semmiért? Oly
13  7,   VII|       állt fel: az neki terhére esett.~ ~– Kedves Lizett – szólt
14  8,   III|     szeretőjétől.” Óh, mily jól esett az az egy napsugár Vavelnek,
15 10,   III| Peisonis”-a mellett, ennélfogva esett utamba ez a szép mezőváros
16 11,    IV|  nógrádiak hadosztályainak. Itt esett el a somogyiak egyik legjobb
17 11,    IV|    hadseregnek hétszáz halottja esett és ezerhétszáz sebesültje,
18 11,    IV|       volt az egész! E rohamban esett el a soproni lovasság vezére:
19 11,     V|       trüsszentettem, hát hasra esett, s mikor legelőször megkóstoltattam
20 13,     I|     Várban a komornyik torkának esett a feldühödött gróf.~ ~E