Rész, Fejezet

 1  1,   III|  gyermek emléke: fogadja el ezt tőlem, s gondoljon kis védencére –
 2  5,   III|       estén, amikor búcsút vett tőlem az odább költöző vendég,
 3  5,   III|       terre!” * Nem jó ötlet ez tőlem?~ ~– Köszönöm, bárónő, köszönöm,
 4  5,   III|   következetességgel kívánhatja tőlem a világos, határozott választ
 5  5,   III|         megcsalt, és megszökött tőlem valakivel, akit én nem ismerek.
 6  5,   III|          mint – a háborúban! Ha tőlem az ellenség azt kérdezné,
 7  5,   III|    kitalálni, hogy mit kíván ön tőlem még többet.~ ~– Hát megmondom
 8  5,     V|         emberi gondolat volna-e tőlem, még egy harmadik lényt,
 9  6,     I|      előttem, s az azt kérdezte tőlem, hogy készen vagyok-e őt
10  7,    IV|    eltaláltam, megdicsérsz.~ ~– Tőlem nem is kérdik már – szólt
11  7,    VI|          Haha! Te bohó! Hát még tőlem is meg tudsz ijedni? Ne
12  7,  VIII|     gond! Pedig azt is meg kell tőlem tanulnod. Csak bízd ránk:
13  7,  VIII| kastélyodban?~ ~– Visszaszökött tőlem a halai országába, a háládatlan.
14  8,     I|        fogadni, hogy rabolja el tőlem azt, amit oly féltve őrzök.
15  8,   III|      fel, hogy orozva rabold el tőlem valami kincsemet, amit a
16  9,     I|  kincsei. Sértetlenül. Vegye át tőlem. Fusson vele, amerre akar.~ ~–
17 10,    II|       kastély üres. Mit akar ön tőlem?~ ~Ekkor a betörő e nevet
18 10,    VI|    élünk, egymásé leszünk. Vedd tőlem jegygyűrűnek ezt az acélgyűrűt.~ ~
19 13,     I|     suttogá fülébe:~ ~– Ne félj tőlem. Nem halok meg. Nem az a