IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] manteaux 2 mappát 1 mappatok 1 már 597 mára 1 marad 23 maradása 1 | Frequency [« »] 626 csak 616 ez 612 még 597 már 577 ha 553 el 551 van | Jókai Mór Névtelen vár Concordances már |
Rész, Fejezet
1 1, I| negyedben lakik, otthon van már s olvassa a „Moniteur” * - 2 1, I| gyermek arcát.~ ~Az pedig most már hangos sírásba tört ki.~ ~– 3 1, I| kisleánnyal az ölében, az öregúr már jött reá szemközt, s azt 4 1, I| hogy az aludt.)~ ~– Alszik már! – suttogá az öregebb úr, 5 1, I| mehetek önnel tovább; de én már nagyon meg vagyok jegyezve. 6 1, I| álmodni sem. – Gondolt-e már ön erre?~ ~– Egy idegen 7 1, I| ajtóhoz. Mire az felnyílt, már a gyermek ismét lélekgyorsan 8 1, I| is visszamegy a szobába, már nem húzza be maga után az 9 1, II| mikor az a mama rég elment már az égbe! És milyen úton 10 1, II| éjjeli járást tettél te már Párizsban. Jól megszolgáld 11 1, II| védelemre gondolhatott volna, már akkor a kocsiból kiszökött 12 1, II| a karjába. A kisleányból már fiú lett.~ ~Az asszonyság 13 1, II| fiú lett.~ ~Az asszonyság már nyusztprémes bársony wicklerbe * 14 1, II| hintó tovább gördült. Most már tudta a kocsis, hogy hová.~ ~ ~ ~ 15 1, III| meg vendégét. Az ezúttal már valósággal aludt, s csak 16 1, III| azzal, amit rajta kívül már olyan sokat megkísértettek: 17 1, III| névtelen grófnőhöz, akinek már ezóta mégis meg kellett 18 1, III| elnevezés.~ ~A sétány alá érve, már egészen jól tudta magát 19 1, III| titkos nyitját is jól ismeré már a kisleány. Egy ódon ruhaszekrényekkel 20 1, III| el, hogy a nagy veszély már túl van a válságon, s azzal 21 1, III| menekülők után ragadta őt már. Szerette volna megtudni, 22 1, III| szemrehányásokkal:~ ~– Ah, már el akar bennünket hagyni? 23 1, III| sok nevezetes lakója volt már. A falak tele voltak írva 24 1, III| a számára.~ ~– Köszönöm. Már ebédeltem – monda neki Cambray 25 1, III| gonosz összeesküvőt kerített már horogra! – egészíté ki diadalmas 26 1, III| nézve az államnak, hogy már a nyolcesztendős gyermekben 27 1, III| indulatba nem jövünk.~ ~– Már lecsendesültem – szólt Cambray – 28 1, III| amin Barchut szabómester már eddig annyit nyert, hogy 29 1, IV| kriptaboltjában; de úgy látszik, hogy már a csontemberek sem titoktartók, 30 1, IV| érdekes tárgy.~ ~De a második már hozzáteszi, hogy ezt egy 31 1, IV| Fultont * .~ ~A harmadik már többet tud Fultonról. Ez 32 1, IV| lehetne hajtani.~ ~A negyedik már azt is tudja, hogy Fulton 33 1, IV| brit szigeten. Egy ötödik már értette is egészen a dolgot; 34 1, IV| az, vagy nem lehet. Ami már veszedelmes tárgy.~ ~Thémire 35 1, IV| veszedelmes tárgy.~ ~Thémire már azon gondolkozott, hogy 36 1, IV| elhagyhassa a termeit.~ ~Mint már említők, azon éveknek a 37 1, IV| zsuzsuival játszva. – Ez már megtörtént. Valamennyi fiacre 38 1, IV| gondol ön? Hisz Amélie-t már ismeri az az ember, s azzal 39 1, IV| felsóhajtva a grófnő. – Én már megszokhattam, hogy a leányomnak 40 1, IV| hölgy meg volt vesztegetve már e csábító szofizmákkal; – 41 1, IV| csak névleg tulajdonosa már. Egész vagyona százötven 42 1, IV| örömem van?~ ~– De ennek már csakugyan egyedül rajtam 43 1, IV| írhat a kis comtesse-nek; de már annak a levélnek nyitva 44 1, IV| A fiatal csalán hogy tud már csípni!~ ~Jocrisse úr de 45 1, IV| Thémire pedig ezalatt már kocsin ült úti ruhában.~ ~ 46 2, I| a nagy kerekes nyársra már fel van húzva a kövér tulok, 47 2, I| hátulsó varkocs. Mert a copfot már elhagyták, mely még a burkus 48 2, I| mondani a domina nevét.~ ~– Már az igaz, hogy perversus * 49 2, I| harangja” se tudna semmit.~ ~– Már azért, amit én mondok, mégis 50 2, I| mondok?~ ~– Ugyan mondja ki már egyszer! – nógatá a doktor.~ ~– 51 2, I| felsétálni a kastélyba. Ezóta már ott is lehet; mert a postalovak 52 2, I| Aminthogy szaladt is már nagy lelkendezve a faluból 53 2, I| essék róla, s jelenté, hogy már a baronesse ott van a kastélyban, 54 2, I| s várja az urakat.~ ~Ez már bosszúság! Amihez minden 55 2, I| mindenre tud adomát mondani? Már hallottam hírét. Kérem, 56 2, I| szeretem a mendemondákat. Már csak azért is lesz mindennap 57 2, I| Ilyen páciensre volt már a doktornak szüksége régen.~ ~ 58 2, I| mikor inauguráltáko : „már csak úgy gazdálkodjanak 59 2, I| a mellékszobába.~ ~– Ez már aztán kapitális egy menyecske! – 60 2, I| hogy nem pletykázza el.~ ~– Már hiszen én magamról jótállok, 61 2, II| beleegyezés az ő részéről már megvan: csak a comtesse-é 62 2, II| van? Nincs családja?~ ~– Már erre tiszttartó úr jobban 63 2, II| mégsem lehet tudni.~ ~– No ez már engem pikiroz * ! Hát hogyan 64 2, II| órára visszatérnek, akkor már egy kosár van kitéve a rondella 65 2, II| Megvallom, megvallom, már ez szférámon kívül esik. 66 2, II| dáma pedig a szeretője, aki már egyszer Németországban hurokra 67 2, II| szoptam az ujjamból. A másik már nem ilyen rémséges. A névtelen 68 2, II| megszökjék a kedveséért, akkor már azt is megteheti, hogy áttérjen 69 2, II| szabad!~ ~Elmondva azonban már csakugyan el volt, s visszavenni 70 2, II| egyhangúlag felriadt, hogy ez már szörnyűség! Egy ilyen gonosztevőt 71 2, II| a rossz fogaival, s most már ő is hozzászólhatott a napirenden 72 2, II| ahol ily eset fordul elő, már másnap ott van nálam az 73 2, II| is mondok!~ ~– De mondja már!~ ~– Minthogy ő a „disznófejű 74 2, II| toalet-tükröt odaállítá a már lenyugodott doktor elé az 75 2, II| ebből?~ ~– Hát hogyha én már el találok aludni, legyen 76 2, III| megjelent a kastélyból a már említett komornyik, aki 77 2, III| hivatalos tiszteletemet.~ ~– Már értesülve van a gróf úr 78 2, III| a pipájából a hamut?”~ ~Már tudniillik majd ha lesz 79 2, III| Grammatikából! (Ez meg már éppen tengeri csoda volt 80 2, III| hic-haec-hoc” * -ot, az már protocollumba vételre érdemes 81 2, III| személyemet.~ ~– Van szerencsém. Már értesültem. Tekintetes Drávakeresztúri 82 2, III| átengedni.~ ~Azt hitte, hogy ez már felolvasztja a hideg embert. 83 2, III| grófné családi nevét?~ ~De már erre a szóra elővette a 84 2, III| beszélek semmit.~ ~– Hol vannak már a pipáim?~ ~– Hiszen éppen 85 2, III| maradt, s várta, hogy mi lesz már.~ ~Kis idő múlva ismét halk 86 2, III| találja a pipáimat?~ ~– De már megtaláltam.~ ~– Hát hol 87 2, III| Hatszáz forint fixum: erre már házasodni lehetett abban 88 2, III| van ez országban, annak már joga is van itt fekvő birtokot 89 3, I| előgördül: Phryxus és Helle már ismerik a kötelességüket, 90 3, I| széles vállú komornyik, most már kocsisjelmezben, s féken 91 3, I| Mikor a hintó az erdőbe ér, már szinte tudják a lovak, hol 92 3, I| szobájába vezeti a férfi, s most már következik a komoly foglalkozás. 93 3, I| hogy ételt hoztak be. De már az, aki az ételt a konyhából 94 3, I| az olvasóba. Ott voltak már az újon érkezett hírlapok. 95 3, I| nyelvű szövegét értette már, s olvasta egyedüli kedvencét, 96 3, I| jó reggelt, édes Lajos!” már akkor nem volt ott senki.~ ~ 97 3, II| kezét fogva.~ ~Előre örül már ennek a napnak, s terveket 98 3, II| kifogyhatatlan énekes volt.)~ ~Már korán reggel, mikor a redőnyök 99 3, II| napon tegezzük egymást. Már most szépen köszönts meg. 100 3, II| kötetét könyv nélkül tudom már. Mért nem adsz nekem azokból 101 3, II| meg minden évben.~ ~– Ma már tizenöt éves vagy.~ ~– Hát 102 3, II| azelőtt, meg mindig, az idén már nem az? Már nem szeretsz?~ ~– 103 3, II| mindig, az idén már nem az? Már nem szeretsz?~ ~– Veled 104 3, II| szoktak tenni gyermekekkel. Ma már azt mondod, hogy tizenöt 105 3, II| kívánok valamit tőled: azt már módodban van megtenni, s 106 3, II| kezet. – Hát ez sem szabad már?~ ~– Mit gondolsz? Már tizenöt 107 3, II| szabad már?~ ~– Mit gondolsz? Már tizenöt éves vagy. Ily nagy 108 3, II| nem vagy asszony?~ ~Erre már el kellett mosolyodnia Lajosnak.~ ~– 109 3, II| vagyok?~ ~– Én nem tudom. De már nagyon kicsiny koromtól 110 3, II| félforintba mentek.~ ~– Már majd csak a legnagyobbakbúl 111 3, III| erkélyéről, mikor a nap már leszállt, s az alkonyég 112 3, III| magányos férfi ült.~ ~Azt már azután nem lehetett látni 113 3, III| hydrioták * iskolájában. Már a negyedik lecke után szabad 114 3, III| kísérő naszádot. Nem félt már semmitől. A hullám jó barát 115 3, III| száz lépésnyi séta után már pihennie kellett, elszokott 116 3, III| sorsra.~ ~Egy este, mikor már a fogyóban levő hold jó 117 3, III| lesz a zöld bozót, s ott már az apróbb tavak tükrei képeznek 118 3, III| bölömbika.~ ~Majd feljön a hold; már fogytán van. A fogyó hold 119 3, III| féltett kincse ellen?~ ~Hát már a víz fenekén is ellenségei 120 3, III| támadó szellő. Innen ő most már száműzve van.~ ~– Menjen 121 3, III| kereveten. S Marie tudta azt már. Esténkint egy viráglevelet 122 3, III| Az óra tizenegyet ütött már, s ő még fel volt öltözve. 123 3, IV| maga a Herkópáter is, hogy már lefeküdtem, s fáj a lábam, 124 3, IV| nem bolond emberek! – Erre már egészen kinyitotta az ajtót.~ ~ 125 3, IV| ha a doktor úr lefeküdt már.~ ~– Muszáj neki fenn lenni, 126 3, IV| Névtelen Várbulo .~ ~– Tyhü, ez már valami! – monda a doktor; 127 3, IV| mögött állt a komornyik, akit már ismert a faluban minden 128 3, IV| velünk gyalog?~ ~Doktor úr már tudott „úgy”, ahogy Marie 129 3, IV| hintón hozza vissza. Erre már nem lehetett ellenvetést 130 3, IV| hátul a nőalak, kinek most már nem volt kire támaszkodnia, 131 3, IV| nagy nyereség, hogy most már egyenesen beléphet a saisi 132 3, IV| Lizette, a szakácsné; de az már ilyenkor oly mélyen aludt, 133 3, IV| egész vörös gombává nőtt már, alig világított. Ekkor 134 3, IV| mikor a keskeny tóöböl már közte és a Névtelen Vár 135 3, IV| bárónővel beszélni, mert már fekszik.~ ~– Nos aztán. 136 3, IV| úrhoz villásreggelire; de ma már nem hallgathatja meg az 137 3, IV| Doktor Tromfszkyt pedig már reggel, mikor fölébredt, 138 3, IV| járni; annyira vitték, hogy már a kenyeret is megeszi (eleinte 139 3, IV| meg sáshajtást, tukorcát), már nem tépi le a ruháit, s 140 3, IV| mondani ezt a szót: „hám-hám”. Már annyi szófogadásra is megtanították., 141 3, IV| vigyorgó fintorgás mozdul meg. Már kezdi elérni a majom rangfokozatát; 142 3, IV| állatoknál; – hisz a kutya már gondolkozik, s hangja különböző 143 4, I| pálca volt a kezében, s már nem volt féllábú: két lábon 144 4, I| örömében, hogy neki most már masinalába van. Nem is fogadta 145 4, I| alamizsnát.~ ~– Nem koldulok már, tudok fát vágni. Az Isten 146 4, I| alapítani. A hozzávaló épületet már ajándékba adta és felszerelte; 147 4, I| mendemondát tudta meg, amit már a doktortól hallottunk. 148 4, I| a gyanakodás. Hiszen mi már annyit sejthetünk felőle, 149 4, I| melyen a gyermek-naivság már csak meghívott vendégül 150 4, II| borzalom volt látni, ez már csakugyan a gyanútlanság 151 4, II| kastély bérlőjének. Mert azt már a legközönségesebb udvariasság 152 4, II| fiatalember jelenté, hogy már letette a censurát, s ha 153 4, II| szerződés megújítására nincs már szükség, miután az új birtokosné 154 4, II| megköszönni.~ ~– Hiszen már tette ön azt.~ ~– Az csak 155 4, II| kertnek dísze voltak, ma már maguk is „elfelejcs”-csé 156 4, II| arcáról.~ ~Hozzá se nyúlt már a festékekhez; a csavarorgonát 157 4, II| kutyáival sem játszott már komédiát.~ ~Lajos aggódva 158 4, II| segédeszközeiben. Tizenhat éves korában már lehet a leánynak világtörténetet 159 4, II| világtörténetet tanítani. Ilyenkor már érdekes eszmekört talál 160 4, II| merte azt tenni; de most már nem félt tőle. Amióta azt 161 4, II| hitte, hogy mindent merhet már. Meglepte a kémlelőt, oly 162 4, II| vette észre, csak mikor már mellett állt a leány, s 163 4, II| csőnek más irányt adni, már a leány odakuporodott az 164 4, III| a tavon, hogy tíz órakor már az obszervatóriumban lehessenek.~ ~ 165 4, III| vette észre magát, hogy már álmodik.~ ~– Én nem várom 166 4, III| holdtányér félig elsötétült már, a földárnyék az Arzachel 167 4, III| egy izzó árny.~ ~Mikor már csak az utolsó fényvonal 168 4, III| pitvarba éjszakára. Most már az okát is ki tudjuk találni 169 4, III| észrevegye az ő ottlétét. Az ok már megszűnt; hanem az angaria 170 4, III| kellenek. Hányszor mondjam már, hogy nekünk nem szabad 171 4, III| akkor vette észre, mikor már a kapun kívül volt, s az 172 4, III| alakját láthatta az ablakban, már csak sereghajtó volt. Mind 173 4, III| cselédeimet. A rablók elfutottak már, s nem vittek el semmit. 174 4, III| utána jött gyertyával. Most már bő, virágos selyem kantus 175 4, III| bárónő.~ ~Vavel emlékezett már e nő arcára. Többször látta 176 4, III| el van ájulva.~ ~A bárónő már készen volt a repülő sós * 177 4, III| fejével intett, mutatva, hogy már elkezdte a hallgatást.~ ~– „ 178 4, III| Van rossz múltja, de azt már megbánta; vannak hibái, 179 4, IV| megtudni.~ ~Marie pedig már nem volt gyermek.~ ~Odaigazította 180 4, IV| a következése, hogy most már Lajos éjente inkább az obszervatóriumában 181 4, IV| nagy messzeségre. Ismerte már jól a járást a sötétben 182 4, IV| magát. Nemegyszer tett le ő már ilyen remeket * . Hanem 183 4, IV| nem én tettem. Templomot már törtem fel, megvallom; de 184 4, IV| kulcsot a zárban hagyni; ezt már minden kontár ki tudja nyitni. 185 4, IV| jó tanácsot, gróf úr, de már késő. Tudtam volna én ezt 186 4, IV| Nem is tudnék dolgozni már. Nem tudnék szobában hálni, 187 4, IV| szerencsétlenkedni. Ott kell már nekem végeznem: az erdőben, 188 4, IV| kezdtem. Semmihez sem értek már. Nem tudnék egy barázdát 189 4, IV| felyülkerülő hatalom ellen.~ ~De már ekkor eltűnt a gróf szemei 190 4, V| csendesen mosolyogni.~ ~– Azon már nem segíthetünk, Mátyás 191 4, V| hinauf Marsch!!! * ~ ~De már ezt Henry nem állta ki, 192 4, V| hallotta!~ ~Henry kezdett már bámulni, és nem nevetett.~ ~– 193 4, V| hanem mindenekelőtt (ha már plajbászra és papirosra 194 4, V| Feuer! Bumm! Kopf ab! *~ ~De már ezt nem bírta elviselni 195 4, V| azt mondta rá:~ ~– Az vagy már régen, szolgám. – Velem 196 4, V| akkor mutatta azt meg, mikor már készen volt. Vavel meg volt 197 4, V| A tizenhatodik évforduló már.~ ~A leány szépsége a hajadoni 198 4, V| Egész lénye keresztülment már a hajadonság napfordítóján, 199 4, V| méla érzelgés, s az ajkak már tudtak bánatot is kifejezni.~ ~ 200 4, V| siettem jól az Amennel, már akkor, mire arra került 201 4, V| miért nem több. Bár jönne már a reggel! S amíg megvirrad, 202 4, V| egész a lelkéig. Tudott-e már valamit? Vagy csak az a 203 4, V| lelkek titkaiba, volt nála már tizenhat éves korában úgy 204 4, V| megtalálod az álmodat.~ ~Most már nem csókolta meg a leány 205 4, V| az egyedül kártyázáshoz; már tíz órakor lefeküdt. – Abban 206 5, I| legutolsók; hanem biz ez már a jelen században csak speciálitás, 207 5, I| rablóélet nálunk nem regény már, csak genrekép; a históriáig 208 5, I| kalapácsverés a jeladó kis táblákon már áthangzott a helységből, 209 5, I| kastélyig visszalovagolt, már ott találta a kapusnál Vavel 210 5, I| nyerte Henrytő1, hogy az úr már lefeküdt.~ ~– Beteg talán?~ ~– 211 5, I| lefekvési ideje.~ ~– De már hogy mehet valaki este nyolc 212 5, I| még alunni szokott.~ ~– De már hogy maradhat valaki még 213 5, I| átadta azt a kapusnak.~ ~Ezt már végtére csak megértette 214 5, II| amit képviseltek, elmúlt már!)~ ~A mulatság végére volt 215 5, II| alatt nemesi fölkelőt.~ ~(Már akkoriban volt egypár inszurrekció 216 5, II| mivelhogy korán hajnalban már nyeregben kell ülniök más 217 5, II| alatt tökéletesen kitanítok. Már megtanult táncolni és bort 218 5, II| tökéletes emberré lett idomítva; már ki is tud csiholni, és pipára 219 5, II| röppentyűnek. Azt hitte, ez már csak az ő tüze, mert az 220 5, III| büszke vezényszót. Elmúlt az már! A jó harci nyerges paripa 221 5, III| levélnek a borítékán megismerte már az írásról, hogy ki küldi 222 5, III| bárónőtől jön.~ ~Ejh, tehát már eszébe jutunk?~ ~De jobban 223 5, III| átugorva megelőzött.~ ~Most már Lajosnak egészen a fejébe 224 5, III| gróf az ajkába harapott. Már megint föléje került ez 225 5, III| megismertetem önnel. De most már beszéljünk halkabban, hogy 226 5, III| férfi.~ ~– Elhiszem. De én már sok esetet tudok, ahol mind 227 5, III| nagy, aminőnél nagyobbat nő már nem tehet. Szégyenpír – 228 5, III| utat. Olyan jól ismerték már a járást, hogy a zökkenőknél, 229 5, III| hintó egész odáig megtette már az utat, ahol rendesen meg 230 5, III| fenyegetése?~ ~Henry tudta már, hogy itt tovább nincs ok 231 5, III| visszafordítá a fogatot. Így ment ez már évek óta mindennap.~ ~Visszatéret 232 5, III| olyankor jöttem, amikor ön már lefeküdt. Ön is szíves volt 233 5, III| akit én nem ismerek. Ennek már négy esztendeje. – Az egész 234 5, III| nincs?~ ~Ez utolsó mondatot már a kendőzetlen vad indulat 235 5, III| férfinak a karja fel volt már emelve a levegőbe, s csak 236 5, IV| oda; azalatt a másik hölgy már régen ott rejtőzött. Az 237 5, IV| kimagyarázható, hogy a bárónő már a jószág megvétele előtt 238 5, IV| elvonulásának titka is fel van már fedezve.~ ~A jól elrágalmazott 239 5, IV| nem veszi nőül a gróf, ha már ennyire vannak egymással!~ ~ 240 5, V| jelt csengettyűjével, hogy már lefeküdt, s az érkező Lajos 241 5, V| Mióta veszi ezt észre?~ ~– Már rég ideje.~ ~Lajos rábámult. 242 5, V| az a hely el van foglalva már? – Holnap sem fog ön velem 243 5, V| házba belépett! Irtózom már az egyedülléttől.~ ~– Nem 244 5, V| kérdeztem öntől egyszer már régen, hogy milyen az a 245 5, VI| kiszabadulásról gondolkozik.~ ~Most már Vavel sohasem merte elhagyni 246 5, VI| elhagyni a házat. A lovait már eladta; ki nem vihette magával 247 5, VI| szobában.~ ~Marie szokva volt már Lajos különc modorához; 248 5, VI| illusztrált műnek, amit ő már könyv nélkül ismert, még 249 5, VI| imperialis” -nak.~ ~Most már tudta Marie, hogy miért 250 5, VI| télikertbe.~ ~Későn érkezett.~ ~Már akkor Lajos jött vissza 251 5, VI| leányt szótlanul.~ ~Most már az üvegház is látogatatlan 252 5, VI| eltiltsa.~ ~Lajosnak nem maradt már egyéb összeköttetése a világgal, 253 5, VI| tenni. Lajos ingerült volt már minden iránt.~ ~– Az én 254 5, VI| félbeszakadt levelezést, mely már hosszú idő óta szünetelt.~ ~ 255 5, VI| Fertő tó túláradásának okait már régóta fürkészik. Az utolsó 256 5, VI| tórulo és környékéről, az már nem is hajaz a mostani alakjához. 257 5, VI| a szükséges munkálatokra már megvolna. Hanem mármost 258 5, VI| ajándékozza.~ ~Neki nem volt már több szüksége arra.~ ~Becsukta 259 6, I| marad el, agyongázolva! Ön már egy madár halálát sem tudja 260 6, I| állatot középre véve.~ ~– Már felnyitja a szemeit…. – 261 6, I| énekes meg volt halva.~ ~Most már nem sírt a leány, mikor 262 6, I| csendesen.~ ~…. – Nem lesz már, aki engem reggelenkint 263 6, I| magának –…. nem csókolgatja már sorba az ujjaim hegyeit…. 264 6, I| reám üvegszemeivel, mikor már énekelni nem tud; s csaljam 265 6, I| helyen, a gyepágy mellett már megásva találta a kis sírgödröt. 266 6, I| vívóteremben. A rendes óra már jól elhaladt, s vívótársa 267 6, I| céllövöldözésben. Annyire vitte már, hogy húsz lépésnyiről kapásra 268 6, I| felé került.~ ~A konyhában már kinn volt Lizett, s az ebédet 269 6, I| indulatkifejezésre nem volt már alkalmatos. Az már, ha sírni 270 6, I| volt már alkalmatos. Az már, ha sírni akart is, csak 271 6, I| ülni a nyeregbe. Rajta ülök már a Szent Mihály paripáján. 272 6, I| masinalábat csináltatott. Hiszen már nem kell lovakkal bajlódni. 273 6, I| bizony Isten megérdemlem már, hogy nyugalomra térjek. 274 6, I| quietáljak. Elvesztettem már mindent, s nem reménylek 275 6, I| mindent, s nem reménylek már semmit. Tudom, hogy mi ért. 276 6, I| Ugyan hogy tenné ön azt már? A tudós, a nagy bölcs, 277 6, I| fölé szaporodott. És én már tizenhat esztendő óta nem 278 6, I| keresni. Ön maga is odatalál már hozzá. De mit tegyek én, 279 6, I| kárhoznom.~ ~Vavel most már kijött türelméből.~ ~– Hát 280 6, I| hagyva őt magára.~ ~Mikor már a kilincset megfogta, ismét 281 6, I| egymástól? Hát nem bízol-e már bennem többé? Halld csak, 282 6, I| kényszeríteni rángatózó arcát. Ez már tetszett neki. A kezével 283 6, I| igen! – rebegé, s most már ragyogni kezdtek a szemei; – 284 6, I| az eszébe ugye, hogy ez már boldog: elhagyhatja ezt 285 6, I| imakönyvből föltekintett Marie, már akkor Henry nagyon komoly 286 6, II| el magát. Szerencsére ez már nem az ő gondja.~ ~Fertőszegen 287 6, II| barátját veszté el, s most már az élet mindenféle apró 288 6, II| Sánta Laci kisfiát, aki már jártas volt a kastélyban. 289 6, II| volt a kastélyban. A fiú már akkor lehetett tizenkét 290 6, II| paradicsomba. De Éva anyánk már tudott németül; mert különben 291 6, II| többit megtette a bor. Mikor már a legény a huszár tenyerébe 292 6, II| vándorolt, az annyi volt már, hogy „felcsapott”, s reggelre 293 6, II| Hej, aki lelke van, már mindjárt rászedtek.”~ ~ ~ ~ 294 6, II| zsarnokság táborának nevezték már. A civilizáció előharcosai 295 7, I| Ugyan kemény időnk van már novemberben.~ ~– Egészséges 296 7, I| akkor szokta megtudni, mikor már erősen megverték. Tehát 297 7, I| dohányfüsttől: láttam én azt már olyan dohanyfüstben is helytállani, 298 7, I| régen meg kellett volna már ismerkedni. Titokban iszik, 299 7, II| visszavonuló hadtestnek már nem volt se ideje, se szállítóeszköze 300 7, II| mely a saját magáé; mely már egyszer elesett őérte; mely 301 7, II| a lengyel nemzet?~ ~Most már mindennek vége. Lehet lefekünni.~ ~ 302 7, II| vesznek pipaszurkálót?” – Most már itt a jelszó: „lóra katona, 303 7, II| van ő! Lássa meg. – Most már megláthatja az arcát. Láthatja 304 7, II| két kezét. A napsugárhoz már hozzászokott az arca, de 305 7, II| ütközetnél mindenki futott már, s az árokba dőlt szekér 306 7, III| kedves Bernát bácsi; de már én hű vagyok ahhoz a fogadásomhoz, 307 7, III| bandériumának az élén.~ ~De már erre a szóra megszúrta az 308 7, III| Landsknechtsschild Katalin.~ ~Most már felugrott hímzése mellől 309 7, III| elhagyott leánynak? – Most adjon már választ.~ ~Válaszul a szép 310 7, IV| maguk igazságáért! – Ez már a valódi korszak, mit a 311 7, IV| mindezekre az átalakításokra már idő, mert a két hintó itt 312 7, IV| a két hintó itt dörgött már a park töltésén. A fák közül 313 7, IV| Tőlem nem is kérdik már – szólt közbe Lajos –, hogy 314 7, IV| De azt a rablóhistóriát már csak mégis szeretném magam 315 7, IV| az én Lajosomat.~ ~– Így már jól van! – diadalmaskodék 316 7, IV| dolgozószobámban.~ ~Most meg már a két hölgy fogta körül 317 7, IV| régtől oly halavány volt már.~ ~ 318 7, V| elhallgatott.~ ~– No! És azóta már elmúlt egy ősz, egy tél, 319 7, V| baj az: majd elmúlik.~ ~Már ő egyszer hozta őt ily állapotban 320 7, VI| föld a lába alatt Szeretne már a másik mátkájáról beszélni: 321 7, VI| Aztán Marie is hadd érezze már egyszer azt az örömöt, hogy 322 7, VI| De te nem fogsz minket ma már többé látni, s így mégiscsak 323 7, VII| VII. ~ ~A kövér Lizett már akkorra minden dolgát elvégezte 324 7, VII| kártyavetéstől gömbölyűre kopott már, szerencse, hogy pergamenre 325 7, VII| olyanok, aminőkről nem beszél már senki: nem coeur, carreau, 326 7, VII| sebesebben kezdte keverni.~ ~– Már kezdődik? – dörmögé, s megemelte 327 7, VII| nem „király”.~ ~– Igen. Már fel is van húzva a torony 328 7, VII| önkénytes lovagok beírása. Már írják a felhívásokat.~ ~– 329 7, VII| Isten segítse őket!~ ~– Most már én az ön kis úrnőjét elviszem 330 7, VII| megmondják. – Hanem vele már nem megyek. – Ha a legfőbb 331 7, VII| tudja ön elhagyni.~ ~– Mert már meghalt.~ ~Lizett, anélkül, 332 7, VII| kövér asszony kedélye. Most már, felállt.~ ~– Még mindig 333 7, VII| oda valami tolvaj? Ezután már nem teszem azt. Most már 334 7, VII| már nem teszem azt. Most már önre néz ez a hivatal. Nagy 335 7, VIII| semmi mondanivalója sincs már a régi jó barátokhoz? A 336 7, VIII| képeskönyveire semmi szüksége már? Hát a Hic, Mic, Panni és 337 7, VIII| mopsz? A Phryxus és Helle már csakugyan nem tudják maguk 338 7, VIII| fátyolt arca előtt: hanem már messziről mosolyogni eléjük, 339 7, VIII| csak köszönjetek! Szabad már. Én viszonozhatom. Adjon 340 7, VIII| A fák alja tele van már ibolyával. Most senki se 341 7, VIII| ruhát a patakban.~ ~– De már ettől a mulatságtól ne fosszunk 342 7, VIII| valami szép képet tudtam már rajzolni magamtul; meg ha 343 7, VIII| vacsoránál ülnek éppen, vagy már végezték. Amint a távcsővel 344 7, VIII| nem fájdul.~ ~Marie most már nem tudott megválni a távcsőtől. 345 7, VIII| Katalin figyelmezteté rá, hogy már késő az idő, nem akar-e 346 7, VIII| Óh, milyen álmos vagyok már; menjünk aludni, kicsi mama.~ ~– 347 7, IX| legyen.~ ~Valamit álmodott is már.~ ~Ekkor egy érintés fölébreszté. ~ ~ 348 7, IX| Én is téged. – Imádkoztál már? Nem még? No hát add ide 349 8, I| veszteségének tanúja volt, a már kivont kardot megfogta a 350 8, I| volt, mint a magyar.~ ~Most már a szántóvas jár el mind 351 8, I| munka mellett. Lehetett már telefüstölni a házat azzal, 352 8, I| tömjéné”-nek neveznek. Holnap már minden folyosón pipázni 353 8, I| inszurrekcióról szóló törvényt, azóta már félesztendő elmúlt, s mégsem 354 8, I| fegyver a kézben.~ ~– Kettő már van. Hanem az „akadá1yozó”: 355 8, I| magam sem tudom.~ ~– De már bocsásson meg alispán úr, 356 8, I| minden megyében gyülekezik, s már zászlóaljakká alakul, és 357 8, I| kommandószavakat magyar nyelven, s most már e szerint tanítják be az 358 8, I| gárdáival és hadvezéreivel. Most már kívánhatunk egymásnak jó 359 8, I| be az ezredeket, s most már fogadom, hogy harminc nap 360 8, I| kikémlelésénél.~ ~– Csomót kötöttem már a keszkenőmre. – Egy hét 361 8, I| Barthelmy Diable-t! – Most már nem is hiszem az egész Barthelmy 362 8, I| Marie titkát kitudja. Most már világos előttem. S szegény 363 8, I| tisztaságát. Érti ön most már, alispán úr, a rejtélyt? 364 8, I| jó eszköz nekik. – Most már kezdem érteni azt a rejtelmes 365 8, I| Nekem erre az emberre most már múlhatlanul szükségem van. – 366 8, I| biztosabb helyen.~ ~– Úgy most már igazán kívánhatunk egymásnak 367 8, II| bevégezte után özönlött már a sok buzdító vers az inszurrekcióhoz, 368 8, II| nyomtatás alól kikerült, már régen meg is volt kötve 369 8, II| fölkelőnek búcsúdalát mátkájához” már a hazafelé oszladozó nemes 370 8, II| szerelmünknek lett vége.”~ ~ ~ ~No már azt el kell ismerni, hogy 371 8, II| naponkint hallotta most már ezt a nótát, ugyan megtanulhatta 372 8, II| Aztán egy-egy csapat, amely már fel volt ruházva, fegyverezve, 373 8, II| érteni. Hatszázezer lélek már nem kaszt, hanem egész nemzet. 374 8, II| vezérnek a menyasszonya; de már azt Lajos határozottan követelte, 375 8, II| lépett. A másik lépésével már ott volt a Szent István 376 8, II| templomtéren. A következő lépésétől már a Duna szigete, a Lobau 377 8, II| az ellenség előtt.~ ~Most már „talpra magyar!”~ ~Aki tegnap 378 8, II| tartotta az esküvőjét, holnap már nem tartja meg azt! Ki gondolna 379 8, II| hiába szabadkozott, hogy ő már falatozott, künn a gyepen, 380 8, II| meg a kését a villájához, már jöttek utána, hogy siessen 381 8, II| ládikát, amiről többször volt már szó.~ ~A két hölgyet együtt 382 8, II| mellékteremben tán hosszú is lehetett már az idő: egyszerre csak azt 383 8, III| régi ismerősre talált itt már Lajos. Az egyik az alispánja, 384 8, III| még, domine frater. (Most már nem „audiát”.) Az ebersbergi 385 8, III| Antal volt a zászlótartó. Már körülfogta az ellenség: 386 8, III| történetét hallottátok-e már? Igenis, a raszini ütközetben 387 8, III| sereshordók volnának, s mikor már az ellenség tódult be a 388 8, III| battériát, amit az ellenség már elfoglalt a mieinktől, s 389 8, III| hagyni, aminek a fedezete már elhullt, vagy szétszóratott. 390 8, III| ezt a nevet hallotta volna már valaha. A levél tartalma 391 8, III| magát; hanem amint éppen már a legszélső tettlegességre 392 8, III| Vajon az történt-e vele, ami már annyi nővel megesett, hogy 393 8, III| volt küldve az asszony, azt már körme között tartja….”~ ~„ 394 8, III| Amélie képét, akitől az anyja már hat év óta úgyis elszokott, 395 8, III| Vavel Lajos azt sem vette már észre, hogy a tűz hamvadni 396 8, III| hívatás vár. – Ön tudja talán már, hogy a császár válik Joséphine-től. 397 8, III| nádsátorába vissza.~ ~Sátán Laci már aludt, a puszta földön fekve, 398 8, III| feltámadni.~ ~– Kelj fel már, és készülj!~ ~Sátán Laci 399 8, III| főhadiszálláson. Ő értesítve lesz már, s a hölgyet átveszi tőled. 400 8, III| táborhelyből leghamarabb, már híre-hamva sem volt. Csak 401 9, I| ha többször nem, olvasta már ezt a levelet.~ ~A feladat 402 9, I| levelet.~ ~A feladat meg van már oldva – fényesen!~ ~A rejtegetett 403 9, I| ne legyen az többé, aki már volt.~ ~Az ellen pedig nőiségének 404 9, I| Jocrisse háromszor is utánajött már úrnőjenek, ismételni a kérdést, 405 9, I| válaszomat elvidd a márkinak.~ ~– Már készen vagyok.~ ~– Hozz 406 9, I| a maga országában, ahol már polgárjogot nyert, igen 407 9, I| a mienk, kicsi mama! Én már lemondtam róla, s kerestem 408 9, I| zongoraleckéket is. Miattam ne legyen már gondod, én jól el vagyok 409 9, I| ártatlan volt!~ ~– De most már megint azzá lett, Madame!~ ~– 410 9, I| Madame, vagy sem?~ ~A nő most már csak némán, összetett kézzel 411 9, I| oly alattomos, hogy akit már meglepett, azt még hetekig 412 9, I| tudja, hogy ez a halál. Én már tudom. Nem fogom már messze 413 9, I| Én már tudom. Nem fogom már messze hurcolni magamat. 414 9, II| Kicsoda? Leányod? Te már nő voltál, s most özvegy 415 9, II| van ő?~ ~– Amiért jött, már bevégezte. –– Engemet porba 416 9, II| képet őróla festették le már. Ott halt meg a legrettenetesebb 417 9, II| készül oda, ahol ő lakik már, attól hadd izenjem meg: „ 418 9, III| hitette el. A majorosnét már egyszer elküldé a táborba 419 9, III| Ezt én régen feltaláltam már, de nem akarják befogadni. 420 9, III| könnyen. Estefelé, mikor már a válasz a kezemben volt, 421 9, III| ketten mit gondoltak. S már öntve voltak a golyók, amik 422 9, III| sorából le fogják teríteni, s már készen állt a zárt hintó, 423 9, III| flottillájával.~ ~Aspernnél már két inszurgens lovasezred 424 9, III| belőle?~ ~A csendes éjben már messziről lehetett hallani 425 9, III| hangzott. Az őrtűz világánál már messziről látta Vavel Lajos 426 9, III| tartott.~ ~Mikor közel ért már, akkor a lovagló nő megállítá 427 9, III| vagyok! Én vagyok! – rebegé már messziről a hölgy, hogy 428 9, III| hogy az a keblét érinté már, s csak akkor súgta meg:~ ~– 429 9, III| szegény ember lenni.~ ~– Én már megtanultam – monda a hölgy. – 430 10, II| II. ~ ~Csak ketten laknak már a Névtelen Várban: a komoly 431 10, II| Tessék. De engem megver.~ ~Már a folyosón érzett az a rettenetes 432 10, II| lett a válasz, hogy most már elcsendesült.~ ~Akkor aztán 433 10, II| hirdetve az óranegyedeket. – Már tizenegy óra elmúlt.~ ~Marie 434 10, II| emelkedik; ezé meg nem mozdul már régen.~ ~Marie felugrott 435 10, II| az arcát.~ ~Marie látott már egyszer ilyen arcot: Henryét.~ ~ 436 10, II| le az ármánynak, éjfélre már csendes halottá tette az 437 10, II| elragadását is rám bízta.~ ~– Azt már elvitte hozzá az, akire 438 10, II| majd én sem soká leszek már rossz ember. – Ha az én 439 10, III| fog jutni, hogy láttuk őt már egyszer – Thémire grófnő 440 10, III| lepecsételte.~ ~De Fervlans aztán már tudta a módját, hogyan kell 441 10, III| Bojorum” szélén: fogtam is már egy gyönyörű példányt ebből 442 10, III| olyan nagyra megnő, akkor már Joséphine nem lesz császárnő.~ ~– 443 10, III| Minden kávéházban beszélik már, s ami több, Fouché is beszéli.~ ~– 444 10, III| úr szállt le.~ ~– No ez már okosabb ember! Vajon mit 445 10, III| mielőtt beesteledett volna, már útban volt a Hanság felé.~ ~ 446 10, III| vidékét el nem érheti, s akkor már De Fervlans rég elvégezte 447 10, IV| a körülfekvő lapályt.~ ~Már Szent-András táján, amint 448 10, IV| rohadó talajt fedi, ami már megszilárdult; embermagasságú 449 10, IV| kietlenben; távoleső társát már lefogta a felyülkerült fojtogató 450 10, IV| szénaboglyák, tetejükön már kizöldülve.~ ~Az ingovány 451 10, IV| Két óra alatt el lehetett már odáig jutni.~ ~A kiállított 452 10, IV| megnyitja előttük.~ ~De már akkor hajnalodik, s ők eltarisznyázták 453 10, V| Vavel Lajos csapatját már Eszerházán találta Mátyás 454 10, V| tudatá, hogy az ellenség már megérkezett a pomogyi Rába-hídhoz, 455 10, V| magát. Nevetett.~ ~– No, már kedves barátom, én igen 456 10, V| démont fogtak körül, s vitték már fogolynak, amint két-három 457 10, V| a bozótba.~ ~A franciák már akkor gyakorolták ezt a 458 10, V| egyenesen felé tartott.~ ~Már messziről megismerték egymást, 459 10, V| az a szemlélő a dombtetőn már vette észre, hogy ez csak 460 10, V| közeledett a kelepce felé. Már benne volt. A vízárkot elhagyta, 461 10, V| hölgy leugrott róla, s most már gyalog igyekezett Vavel 462 10, V| Harminchárom embert öltem már meg! Jer! Hadd legyen ma 463 10, V| Katonadolog az! S a másik vágás már nem az ő számára volt rendelve. 464 10, V| belemelegedett, hogy nem hallgatott már semmi trombita jelszóra.~ ~ 465 10, V| pedig a nyomába.~ ~Most már a kométásnak is megnyílt 466 10, V| volt Sátán Lacinak mai nap már a második csapás, s ez úgy 467 10, V| ellenfelének kócsagos csákója már közeledik a bokrok mögül.~ ~ 468 10, V| életté, s esztendő múlva már a mohátul nem fog látszani 469 10, VI| leghevesebben folyt, üresen maradt már, mire Katalin oda megérkezett.~ ~ 470 10, VI| ott a dsindsás közepén, már egész serege ülte el a hollóknak, 471 10, VI| fogja viselni.~ ~– Most már kinyithatod a kulcsával 472 11, I| összeölelkezett, s holnap már a lovagtalan paripájukat 473 11, I| elővezetve: a jó barát ott feküdt már valahol a szép zöld mezőn.~ ~ 474 11, I| megszabadulhatott! Most már szabad neki az egész világra 475 11, I| és semminek lenni. – Most már lehet „valaki!”– Ha örömet 476 11, I| Sophie!” Rég azt akarta ő már!~ ~Aztán Katalin elbeszéli 477 11, I| menyasszonyától, – s ma már úgy hozták haza a homlokán 478 11, II| egyhuzomban Körmendre. Május 28-án már Szentgróton volt. Útnak 479 11, II| kicsiny falucska: Karakó. Azt már az ellenség tartá megszállva.~ ~ 480 11, II| gyalogok újra visszaverték, de már lovasságuk nem volt, mert 481 11, II| a francia osztályokat, s már nekiszorítá a mocsárnak, 482 11, II| ellenséges erővel szemben. Már körülfogták. Egy derék közvitéz, 483 11, II| csapásokat osztva, mikor már az ellenség a zászlótartóval 484 11, II| erdő széléhez érkezett, már akkor oly irtó tüzelés fogadta 485 11, II| barátim! – kiálta, mikor már ő maradt utolsó katonának 486 11, II| vezette vitézeit. Egy ágyút már elfoglalt az ellenség. Két 487 11, III| János főherceg hadserege már ekkor Pápát is elhagyta, 488 11, III| mind a kettőt elnyomta már az ellenség, de a nemes 489 11, III| tizenkettővel megelégedett.~ ~De az már csakugyan a magyar inszurgens 490 11, III| indult. Zászlója össze volt már tépve: ellenség dulakodott 491 11, III| elkeseredetten szólt hozzá:~ ~– Ha már a rendes hadsereg sem képes 492 11, III| szólt:~ ~– Úgyis veszve van már minden.~ ~Erre Baráth István 493 11, III| nyilvánulása.~ ~Ha fel volt már adva a csata, ha már összevonulót 494 11, III| volt már adva a csata, ha már összevonulót trombitáltak, 495 11, III| hogy valakit közülök visz már az ellenség; vagy ha szétzavartattak, 496 11, III| szétzavartattak, s futottak már szerteszéjjel, s akkor egy 497 11, III| István a bajtársainak –, már három nap óta nem láttunk 498 11, IV| Ember és ló el volt csigázva már, és testileg, lelkileg elcsüggedve.~ ~ 499 11, IV| az olaszországi hadsereg már a győri elővárosok alatt 500 11, IV| volna őket; benne voltak már a futásban. Nem is hagytak 501 11, IV| vették észre magukat, mikor már körül voltak véve az ellenségtől.~ ~ 502 11, IV| kell. Íme alig ülhettek le, már ott kellett hagyni az asztalt, 503 11, IV| ült.~ ~Az ellenség előhada már akkor a nevezetes „vörös 504 11, IV| tisztet körülfogott, aki már meg van sebesítve, de mégis 505 11, IV| nádor csak közvitéz volt már, ő nem volt vezér) támadt 506 11, IV| hét órakor a két főherceg már lovon ült, s annyira kedvezett 507 11, IV| veszprémi és pesti ezredek már hat nap óta nem kaptak élelmet, 508 11, IV| élelmet, a tarisznyájuk pedig már kiürült.~ ~Nyolcvanezer 509 11, IV| vezér alatt.”~ ~Az ebéd már meg volt főzve az inszurgensek 510 11, IV| A város kapujához érve, már felütötte az orrát a legénységnek 511 11, IV| ágyúzni.~ ~– Nem pajtások, már elkéstünk – monda Fehér 512 11, IV| idevonni a főhadsereghez már nem volt idő. Még reggel 513 11, IV| az Eszterházyakkal, mikor már az ellenség ágyúikat elfoglalta, 514 11, IV| elöl rohant a zászlóval, már körül volt fogva. Még a 515 11, IV| kitüntetéssel jutalmazva.~ ~Ezek már nem voltak újoncok, mert 516 11, IV| újoncok, mert hiszen tegnap már részt vettek az ütközetben.~ ~ 517 11, IV| ágyúnak, amit az ellenfél már vitt magával, s szétverték 518 11, IV| itt kifejlődött, elveszté már lovát a vitéz Jeszenszky 519 11, IV| gróf; az árok tele volt már hanyatt-homlok lezuhant 520 11, IV| a franciák közül, kiket már elnyomtak, Horváthot és 521 11, IV| került a sor.~ ~Óh, hisz ezek már veteránok! Már tizenhét 522 11, IV| hisz ezek már veteránok! Már tizenhét nap óta állnak 523 11, IV| küldje ki ellene, akinek már annyival tartozott a rováson!~ ~ 524 11, IV| indítá.~ ~Ihász Imre, ki már Szombathelynél rajta hagyta 525 11, IV| kénytelen visszavonulni.~ ~Most már az inszurgens lovasság egyedül 526 11, IV| Lázár testvér elkövetett, az már hősballada, s méltó volna 527 11, IV| felugrik a földről. Fegyvere már nincsen, puszta kézzel rohanja 528 11, IV| Az is sebekkel fedve van már; de egy ellenfél megint 529 11, IV| ellenfél megint lehull, s most már egyenlő a szám! Ekkor egy 530 11, IV| mikor a két sereg elvonult már a csatatérről, akkor érkezett 531 11, IV| csakhogy későn kapták.~ ~Már akkor az osztrák és magyar 532 11, V| gyalog zászlóalj közülök már túlhaladt Budán, s vonult 533 11, V| Sámsonverő.~ ~– No gyere már! – biztaták a bográcsban 534 11, V| agyonütöm.~ ~– Hát láttál te már franciát?~ ~– Hogyne láttam 535 11, V| töltött káposztával.~ ~Ez már igazán odatalált.~ ~– Békával 536 11, V| zászlóaljparancsnok azonban már úgy találta, hogy jó volna 537 11, V| pihenjünk!~ ~– Hol van már a százados úr kompániája? – 538 11, V| nyomába igyekező sokaság már egész bizonyosan hirdette, 539 11, V| Buda alá megérkezett, az már akkor nem zászlóalj volt, 540 11, V| előtte lefestették, s most már megtudta azt is, hogy Győr 541 11, VI| kórodában annyira kiépült már abból a két sebből, amit 542 11, VI| visszavonulás volt, azt már ő a sziget farkáról nézte.~ ~ 543 11, VI| ezek itt elkövettek, az már nem hősköltemény, az tündérmese. 544 11, VII| Komáromig minden út meg volt már szállva az ellenségtől, 545 11, VII| Dunaágon; mire besötétedett, már ott sikamlott végig keskeny 546 11, VII| kikerülnie. Másnap reggel már ott volt Komáromban, s átadta 547 11, VII| feltartóztatott.~ ~Pordánynál már utolérték őket Marullas 548 11, VII| víz.~ ~A gyalogság lábáról már leszakadt a csizma a gyorsmenet 549 11, VII| akart lengeni. A kutakból már minden víz ki volt merítve 550 11, VII| három-négy kartácslövés után már körülfogta őket a francia 551 11, VII| hőstettek legfényesebbike. Itt már zárt tömeg szabályos támadását 552 11, VII| A pozsonyi ezred most már vágtat előre a kinyitott 553 11, VII| támadókat keményen, s most már aztán kényelmesen kipihenve 554 11, VII| dolgára másfelé.~ ~Most már tiszta volt az út az egyesült 555 11, VII| hadteste és Meskó dandára most már tekintélyes haderő volt 556 11, VII| az alkirály seregét; ki már annyira meg volt hökkenve, 557 11, VII| megsemmisíteni.~ ~Mikor már Meskóék dandára útban volt 558 11, VII| örökkévalóságnak tetszett.~ ~De már itt elszakadt az inszurgensek 559 11, VII| Chasteler tábornok, ki most már az inszurgensek által tört 560 11, VII| és a veszprémivel. Most már nem állhatta az útjokat 561 12, I| Meskó dandárával, ahol az már a Komáromból eléje siető 562 12, I| helyezé el őket, s most azután már csak annyit tud felőlük, 563 12, I| szegény bűnös lelkének, ha már meglakolt.~ ~– Belehalt 564 12, I| inszurrekció készen áll, van már ötvenezer emberünk együtt, 565 12, I| rosszabb.~ ~Vavel nem tűrheté már, sürgetve kérdezé:~ ~– Mit 566 12, I| békességben elvonulhasson. Már meg is érkezett Komáromba, 567 12, I| vannak.~ ~Vavel nem hallott már semmit.~ ~– Csak Cambray 568 12, I| szóljon!~ ~– Hanem azt már csak súgva mondom el; mert 569 12, I| kérdé a tábornok.~ ~– Azt már tudod, hogy Győrt elfoglalta 570 12, II| volóncsapat pedig Zircnek. De már a Zirc előtti erdőkben úgy 571 12, II| korcsmárosnak való!” De már a zirciek panaszkodtak, 572 12, II| Marcal és a Rába, amik itt már csaknem egyenközűen futnak 573 12, II| nagyon jól tette, mert akkor már Koroncónál volt a magyar 574 12, II| A Győrbe vivő országút már meglátszik e templom tornyából.~ ~ 575 12, II| monda De Fervlans.~ ~Íme már meg is fogták martalékukat.~ ~ 576 12, II| hajtottak maguk előtt, amik már felkaptak az országútra.~ ~ 577 12, II| még csak szerda van. Ha már a többi kentauroktól nem 578 12, II| nyomatékosabb lesz előtte?~ ~– No, már azt higgye ön el, hogy jobban 579 12, III| együttvéve azt eredményezte, hogy már délután öt órára a vitéz 580 13, I| elűztek, értesítve volt már, hogy a két úrhölgyet megint 581 13, I| őket elfogadni. Ott álltak már egész hadirendben.~ ~– Hüvelybe 582 13, I| hölgyeket kísérve, most már csak díszőrségül, nem oltalom 583 13, I| hintóba felültek.~ ~Mikor már biztos helyen érezte magát 584 13, I| történteket; – mire ön megérkezik, már akkor tudni fognak mindent, 585 13, I| városba.~ ~Hiszen látott Vavel már bombáktól összezúzott falakat, 586 13, I| nyelét. A belső városban már oly élénk a piac késő alkonyat 587 13, I| tőszomszédjában táboroz már az egész inszurgens sereg. 588 13, I| fölkeresni: Mátyás mester tudta már a járást. Az ostromágyúk 589 13, I| dicsekedve monda:~ ~– Nem áll már a két medvesüveges a kapuban! 590 13, I| ellenség kezéből, mikor az már vasmarokkal tartá azokat 591 13, I| legtisztább földi öröm, ami már az égi üdvnek verőfénye.~ ~ 592 13, I| tűzgolyók elől. De most már meggyógyulok. Hogy te itt 593 13, I| Hogy megszabadítottál. Most már akarok élni! Te olyan hatalmas 594 13, I| lovagunk. – Mitől félnénk már? Már meggyógyulok. – Nem 595 13, I| lovagunk. – Mitől félnénk már? Már meggyógyulok. – Nem is betegség 596 13, I| Lajosnak, hogy mennyire ment már, amióta ő távol van.~ ~Az 597 13, II| hazatért kedvenchez: akkor már üres volt a tér, s a gyep