Rész, Fejezet

 1  2,    II|          Modora megcáfolta mind a kettőt. Víg volt és kedélyes. Hanem
 2  2,    II|         ember elcsábította mind a kettőt!~ ~– Shocking! – kiálta
 3  4,   III|       föld árnya eltakarta mind a kettőt.~ ~Erre a hölgy fölkelt,
 4  5,    II|           hölgyeim!~ ~Azzal ismét kettőt cserdített a lovagostorával,
 5  6,     I|          együtt megrohantam őket; kettőt megöltem közülök, s a kincseket
 6  7,     I|        áldomásra, s kiitta mind a kettőt a körömpróbáig.~ ~A poharazás
 7  8,    II|      helyre rakott ismét mindent. Kettőt a bankutalványcsomagok közül
 8  8,    II|       szíve fölött viselni mind a kettőt?)~ ~(Vajon lesz-e bátorsága
 9  8,   III|           vágást kapott a fejére, kettőt meg adott jobbra-balra,
10  8,   III| okiratokat, vagy ha lehet, mind a kettőt. E tervem meghiúsult azon,
11  8,   III|     ládikót?~ ~– Ha lehet, mind a kettőt; de a leányt mindenesetre.~ ~–
12  9,   III|         könyv nélkül tudta mind a kettőt, mintha előtte állnának
13  9,   III|         egymás mellé tenné mind a kettőt, s által s kiolvasná a sorokat,
14 11,   III|    Mayerffy , a főhadnagy; mind a kettőt elnyomta már az ellenség,
15 11,    IV|     körülfogó hat chasseur közül. Kettőt le is vágott. De a franciák
16 11,    IV|   küzdelemből kiszabadítja mind a kettőt Horváth János kapitány. –
17 11,     V|      kvaterkát engedj! Aztán majd kettőt lépünk egy helyett.~ ~Azután
18 13,     I|        aztán összesöpörték mind a kettőt, s külön a magot, külön
19 13,     I|          vagy emelj fel. – Mind a kettőt megérdemeltem; – megköszönöm.~ ~