Rész, Fejezet

 1  1,     I|         szobába? ahogy elkényeztetett gyermekek szoktak. S hogy nem tették
 2  1,     I|     háromévestől tizenkét évesig való gyermekek viselnek. Azokat kiterjeszti
 3  1,    II|          hintóban mélyen aludt, ahogy gyermekek szoktak, ha éjjeli félbeszakított
 4  1,    II|               harang: „gingalló!”~ ~A gyermekek olyan jól alusznak.~ ~Hanem
 5  1,   III| szeretetreméltó volt, mint szoktáko a gyermekek, ha jól kialhatták magukato .~ ~–
 6  1,   III|          hallgatónak. Egyedül hagyott gyermekek félnek, azért lármáznak.~ ~
 7  1,   III|               igaz! Az állam alapja a gyermekek erkölcse.~ ~– Azonban hát
 8  2,    II|                lelkem maga!”~ ~– És a gyermekek sem tegezik a szülőiket?~ ~–
 9  2,    II|          faluban, majd meg az, hogy a gyermekek kiszedik az erdőn a fészkekből
10  3,    II|            akkor miért kell élni?~ ~A gyermekek tudnak ilyen kérdéseket
11  3,    II|          megtörtént.~ ~– Meg. Pedig a gyermekek tudnak képtelenségeket kérni.
12  3,   III|       szikfűteától pedig úgy félnek a gyermekek mindannyian, hogy nem lehet
13  4,   III|           magával, melyet a kisvárosi gyermekek használnak a „három királyok
14  4,     V|             ilyenek az elkényeztetett gyermekek!) egész a visszaélésig vitte
15  5,    II|          papirossárkánytól is, amit a gyermekek zsinegen feleresztenek.~ ~
16  7,    II|            feje fölött elrepkednek, a gyermekek, akik a tóparton kurjongatnak,
17 11,   III|          barátok, apa, anya, feleség, gyermekek láttára.~ ~Az volt a szomorú
18 11,   III|               haza elébb való, mint a gyermekek és a feleség! S a haza nincs
19 11,    IV|             még azok a fiatal iskolás gyermekek, akik dobosokként szolgáltak,