Rész, Fejezet

 1  3,   III|          s míg napvilágos volt az ég.~ ~Amint beljebb haladtak
 2  3,   III|    ringatta a hullám, a csillagos ég mélyébe bámult s hallgatta
 3  3,   III|          e haragból semmi.~ ~S az ég nagyon is meghallgatta fohászát:
 4  3,    IV|        még annak az előtornácában ég a lámpás. A baronesse sohase
 5  4,    II|       Marie-nak: a kert, a szabad ég látása, a napsugár melege,
 6  4,   III|     szomorú vége.~ ~– Igen, ha az ég egy hatalmas, bátor szabadítót
 7  4,   III|      számomra.~ ~– Azt valóban az ég küldte; mert ha történetesen
 8  5,     I| ellenállhatlan volt. Értve ellens ég alatt nem a franciát, bár
 9  7,     I|    szemeit és fenyegető ujjait az ég, azazhogy a pincebolt felé
10  7,    VI|           éri be egy haditervvel. Ég a föld a lába alatt Szeretne
11  7,    VI|        Imáid előtt nyíljon meg az ég… Légy álmaidban boldog és
12  8,   III|      kivált egy remetére nézve az ég minden planétáinál érdekesebb –
13  8,   III|          láthatáron alul, amik az ég alját egy-egy pillanatra
14  9,   III|     lobbanva a szabadban.~ ~– Ott ég el a hat ingecske – dörmögé
15 10,    VI|        feküdt a fűben, s arcát az ég felé emelte.~ ~Katalin bizony
16 10,    VI|          csodák közbe nem jönnek: ég, föld, víz, tűz és emberszív
17 11,     V|           kardját, kitartá azt az ég felé emelt heggyel; rettenetes
18 13,     I|         kezét. – Áldja meg önt az ég azért, hogy szegényeknek
19 13,    II|          hová lett!~ ~Hanem amint ég, föld elcsendesült, csak