Rész, Fejezet

 1  3,    II|     nem kocsizunk ki. Hát nem tudod? Ma születésem napja van.
 2  3,    II|   tele minden gondolatom.~ ~– Tudod azt, hogy születésem ünnepén
 3  3,    II|   szoktatott rá valaki. Talán tudod is, ki?~ ~– S ez mindig
 4  3,    II|     kezedben tartasz.~ ~– Hát tudod, hogy én nemrég arra kértelek:
 5  3,    II| hoztam el neked a dobozt.~ ~– Tudod, mi az a Melusine-ruha?
 6  3,    II|     akarsz sietni megint? Nem tudod, hogy ma nem vagy sem azoké
 7  3,    II|     nagyon jámbor.~ ~– Honnan tudod azt, hogy nagyon jámbor?~ ~–
 8  4,    II|      megengeded? Ha te hívsz: tudod, csak úgy. – És aztán holnap
 9  4,   III|    merne itt maradni többé, s tudod, hogy mi ide vagyunk kötve.~ ~–
10  6,     I|  indulatosan Vavel. – Hát nem tudod, hogy neked kötelességed
11  6,     I|    kettő között esett, azt te tudod!”~ ~– Önnek nagy lelke van,
12  7,  VIII|    ami egy medalionban elfér. Tudod, hogy minek?~ ~– Tudom:
13  7,  VIII|   boldog lehetsz te, hogy ezt tudod.~ ~– Hát hiszen te is meg
14  7,  VIII|     kiket szeretek. – Aztán – tudod – addig Lajosnak nem szólunk
15 10,    II|      őrizlek itt egész éjjel. Tudod? Hiszen ágy sincs itt, ahová
16 10,   III|    annál, amit te nem láttál (tudod, a Barthelmy szereplésed
17 10,   III|       meg miatta.~ ~– Majd ki tudod te békíteni. Még olyan kedves
18 12,     I|       a tábornok.~ ~– Azt már tudod, hogy Győrt elfoglalta az