Rész, Fejezet

 1  1,    II|      bekötjük a szemeit, s ha mégsem tudna ön elaludni, kezdje
 2  2,    II|  volna; de egész bizonysággal mégsem lehet tudni.~ ~– No ez már
 3  2,   III| nyitotta be az ajtót.~ ~– Hát mégsem találja a pipáimat?~ ~–
 4  3,    II|      Látod – monda a leány. – Mégsem öltél meg. Pedig igen nagyon
 5  3,    IV|     le is feküdt; de annyiban mégsem fogadott szót, hogy szépen
 6  4,   III|        Félek biz én. De attól mégsem olyan nagyon, mint hogy
 7  5,   III|      az óráját. Hintógördülés mégsem hangzott, hanem a kapun
 8  5,   III|     kíséré őket.~ ~De e távol mégsem volt elég nagy arra, hogy
 9  5,    VI|       el az Isten csapása, és mégsem szállnak perbe az Istennel!~ ~–
10  6,     I|     jól elhaladt, s vívótársa mégsem érkezett. Azalatt töltötte
11  7,     V|    ősz, megint egy tél. És ti mégsem lettetek egymáséi. Miért
12  7,   VII|           És Henryja szobáját mégsem tudja ön elhagyni.~ ~– Mert
13  7,  VIII|     folyvást issza a tavat, s mégsem bírja elfogyasztani.~ ~De
14  8,     I|     már félesztendő elmúlt, s mégsem történt benne semmi.~ ~–
15  8,    II|     jöhetne;~ ~ ~ ~A vizen át mégsem mehetne:~ ~ ~ ~A padot elmosta
16 10,     V|     cimborát.~ ~– Hát tégedet mégsem akasztottak fel? – kiálta
17 11,    IV|       maga fokosával ellátva. Mégsem ingadoztak, s ha futottak,
18 11,    IV|     zúzta szét a kíséretében. Mégsem volt rábírható, hogy elhagyja