Rész, Fejezet

  1  1,     I|             kegyetlenül letromfolják; ha jön is egypár elkésett vándor
  2  1,     I|         elején nem szokott kimenni, s ha a kávéházból hazatért, elővette
  3  1,     I|       elhiszem, hogy nem tudja, hanem ha tart az anyja két-három
  4  1,     I|           tegyünk vele?~ ~– Jó lenne, ha felvinnők a Conciergerie * -
  5  1,     I|               hogy erre ráérünk, majd ha megvénülünk.~ ~– Derék,
  6  1,     I|        beszélünk?~ ~– Szeretem mégis, ha vigyázunk – szólt az öreg,
  7  1,     I|                szólt az ifjú. – Mert, ha olyan országba visszük a
  8  1,     I|              titoknak nyomára jönnek. Ha pedig olyan helyre visszük,
  9  1,     I|       legszükségesebbekreo elég lesz. Ha a helyzet kívánni fogja,
 10  1,     I|               a kisebbik baj. De majd ha az, aki most csak tizenkét
 11  1,    II|    házkeresésben – jó borravalóért?~ ~Ha nem kérte volna erre az
 12  1,    II|             ifjú úr kezét.~ ~– Adieu! Ha megbántottam, ezer bocsánat.
 13  1,    II|            határozzon. Fej vagy írás? Ha fej, hazaviszem, ha írás,
 14  1,    II|             írás? Ha fej, hazaviszem, ha írás, megiszom.~ ~Azzal
 15  1,    II|           bérkocsis.~ ~– Hja, polgár, ha én azt tudnám, hát akkor
 16  1,    II|          szépen bekötjük a szemeit, s ha mégsem tudna ön elaludni,
 17  1,    II|      sipkáknak, amiknek a felhajtóját ha lehúzzák, s az áll alatt
 18  1,    II|              ahogy gyermekek szoktak, ha éjjeli félbeszakított álom
 19  1,   III|            mint szoktáko a gyermekek, ha jól kialhatták magukato .~ ~–
 20  1,   III|               természetesnek találja, ha onnan éjszaka nem bocsátják
 21  1,   III|              olyan jó. Azt szeretném, ha ön az én atyám volna.~ ~
 22  1,   III|   megcsókoltam.~ ~– Önnek fogom adni, ha úgy megtetszett.~ ~– Ah!
 23  1,   III|           családi nevét, mert azokat, ha keresi valaki, azt kérdezi:
 24  1,   III|               rajta a gyermek. – Jaj, ha egyet szabad volna róla
 25  1,   III|               s csak akkor nyissa ki, ha nevemet mondom: Alfred Cambray.~ ~–
 26  1,   III|       megmenekültek-e szerencsésen, s ha a párizsi banlieu * -n túl
 27  1,   III|              Szerette volna megtudni, ha megszabadulhattak-e, s a
 28  1,   III|           mellképét engedi látni.~ ~– Ha kedves önnek a kis talált
 29  1,   III|             dolgot, mint a tengerész, ha zátonyra kerül. Nem kellemetes
 30  1,   III|             készen lehet az ember rá, ha a korallszigetek archipelagusán
 31  1,   III|                 Dehogy fogták! Hiszen ha elfogták volna, most nem
 32  1,   III|              fog ezért megneheztelni, ha kimondom, hogy önök ilyen
 33  1,   III|               őrizni önnek az életét. Ha egyszer meg talál ön betegülni,
 34  1,   III|              van e titkot felfedezni. Ha megmondja ön, hogy hol van
 35  1,   III|               hogy lerontassa? – Vagy ha rögtön és egyszerre akar
 36  1,   III|             leendő lakhelyéről.~ ~– S ha azt mondom önnek, Cambray
 37  1,   III|             koponyámban azt a titkot, ha benne van. – S most kérem
 38  1,    IV|       Pasquier * urat nem is ismerik. Ha valaki a társaságban magától
 39  1,    IV|        fordulatot adni a beszédnek. S ha ügyetlen idegen nyílt társaságban
 40  1,    IV|               akármelyik sennorita, s ha felkérték rá, még a zongorához
 41  1,    IV|        fölkereshette de Fervlans-t.~ ~Ha valakit a véletlen arra
 42  1,    IV|           átkeléskor feljegyeztettek. Ha lesz egy, amelyik azt mondja,
 43  1,    IV|           adunk önnek rendelkezésére. Ha azután rájuk akad, akkor
 44  1,    IV|             írva a fátumok könyvében. Ha a férfit bírni fogja, akkor
 45  1,    IV|              szegletébe is elérnek; s ha kell, mi készek vagyunk
 46  1,    IV|      gondviselés alatt fogja-e tudni, ha az én felügyeletem alatt
 47  1,    IV|       egyesíti valamennyit, s még jó, ha az örök körutazók a La Pitié * ,
 48  1,    IV|             az állam katonái vagyunk. Ha ellenségre találunk, nem
 49  1,    IV|          írogatva az ujja hegyével –, ha untatja önt ez a szerep,
 50  1,    IV|             adna meg a perruquier * , ha el akarná adni; mert ha
 51  1,    IV|               ha el akarná adni; mert ha ma azt mondja ön: „nem játszom
 52  1,    IV|          kívül semmi tulajdona sincs. Ha pedig sikerül önnek az a
 53  1,    IV|           hogy én elolvashassam; mert ha valami titkunkra vonatkozó
 54  1,    IV|            majd maga után rendelheti, ha a cél közelében lesz. Most
 55  1,    IV|              a hölgyek átöltözhetnek. Ha ön nem tudná még, majd tudja
 56  1,    IV|               nem katonának való.~ ~– Ha ezt sejtem, nem adom oda
 57  2,     I|             mikor prédikálni kell is. Ha pedig hozzákezdett, akkor
 58  2,     I|              a doktor.~ ~– No hiszen, ha a „vármegye harangja” se
 59  2,     I|             ködöt szel, vizet szab, s ha valakinek az órája elromlik,
 60  2,     I|             velem foglalkozni, azért, ha nem vagyok is klepsidra.~ ~
 61  2,     I|        keresztnevén.~ ~– Csakhogy én, ha valakivel Bruderschaftot
 62  2,     I|            szoktam pletykázni; hanem, ha egyszer az az inzselléro
 63  2,     I|          állok jót a titokról. Kivált ha még azt is megtudja a tekintetes
 64  2,    II|            akarja azt mondani?~ ~– És ha fel akarnám azt mondani?~ ~–
 65  2,    II|               bárcsak én írni tudnék, ha olvasni nem is; majd találnék
 66  2,    II|          engem a vármegyeház ablakán, ha valakitől Magyarországon
 67  2,    II|            magam, meg a pandúrjaim, s ha rakoncátlankodnak: kihirdetem
 68  2,    II|               vagy ifjú leány.~ ~– De ha kocsikáznak, akkor cselédjüknek
 69  2,    II|               úr fogadja, s olyankor, ha idegen érkezik, a dáma a
 70  2,    II|        zárkózik, és onnan ki nem jön. Ha valaki ebédre is ott marad,
 71  2,    II|        köszönd, hogy leány vagy, mert ha férfi volnál, pisztollyal
 72  2,    II|           hiába a vármegye fizetését; ha ön a vármegye harangja,
 73  2,    II|         Mondok, hogy mit mondok?) Hát ha olyan kegyes a bárónő, s
 74  2,    II|           regényes, de nem valószínű. Ha egy apáca annyira megy,
 75  2,    II|      talánynak. Hanem egy hibája van. Ha a szerelmespár az üldöző
 76  2,    II|              fátyol alatt tartásával. Ha egyszerűen a maguk alakjában
 77  2,    II|             aki boldognak érzi magát, ha csendo van körülötte.~ ~
 78  2,    II|               bajairól a névtelen úr, ha soha se ő, se cselédei a
 79  2,    II|            keresztelő vagy temetés; s ha rongyos a ház, ahol ily
 80  2,    II|        egyszeri ember a farkasfiúval. Ha megnő, a jóltevőjét eszi
 81  2,    II|                 szólt bele a doktor – ha nincsenek is disznófejű
 82  2,    II|         különöst. Az ördöngös masina, ha az egyiket megteheti, miért
 83  2,   III|                   Már tudniillik majd ha lesz pipa.~ ~Mert ezt az
 84  2,   III|               az ember meg se hallja, ha valaki közelít.~ ~Küldötte
 85  2,   III|             rúd mellé a diák nyelvet, ha azzal az egész világon keresztül
 86  2,   III|               Bernát úr nem szerette, ha a beszédébe vágnak, s mindent
 87  2,   III|                 Köszönöm. – A bárónő, ha sokallja a bérösszeget,
 88  2,   III|           discipulus azt feleli neki: ha kegyelmed mindent tud, hát
 89  2,   III|        kivívott sikerrel. – És azután ha szabad kérnem még a nagyságos
 90  2,   III|        aranyat megadom önnek. S aztán ha ügyvéd lesz ön, akkor megfogadom
 91  2,   III|               eladó a birtoka. Akkor, ha ön egy ilyen darab földet
 92  2,   III|              Köszönöm. – Még egyet. – Ha ön ügyvédem leend: mit fog
 93  3,     I|          szentképnek lehetne mintája, ha az önkénytelen mosolyra
 94  3,     I|              az úr az olvasmányairól. Ha valami nevezeteset álmodott
 95  3,     I|       elmondta, s az úr meghallgatta. Ha a leány kért valamit, a
 96  3,     I|               nevezte, a férfi pedig, ha a leányt megszólítá Marie-nak
 97  3,    II|               kis egérkének a mamája, ha nem találja a kisleányát!~ ~
 98  3,    II|          magam, orvos nélkül.~ ~– Hát ha valakit, aki beteg, nem
 99  3,    II|             még azután is fáj valami? Ha rossz, akkor miért kell
100  3,    II|            akkor miért kell meghalni? Ha jó, akkor miért kell élni?~ ~
101  3,    II|                Kerülik egymást.~ ~– S ha nagyon haragusznak?~ ~–
102  3,    II|           verekednek egymással.~ ~– S ha igen nagyon haragusznak?~ ~–
103  3,    II|          emberek, s elárulnak. Ah, de ha ott a zöld hullám felett
104  3,    II|            egy cseppet sem szeretném, ha asszony volnál. Akkor éjjelenkint
105  3,    II|          végrehajtani, kis királyném. Ha úszni tanulsz, egy öltöző-sátort
106  3,    II|             kis öbölben.~ ~– De ugye, ha egyszer jól tudok úszni,
107  3,    II|              apró sárgákat nem bánom, ha kiosztod; hanem a fehéreket
108  3,    II|              Mária-kép van rajtuk; de ha ezekbűl a nagy pirosakbúlo
109  3,   III|      emlékeinek kutatásával törődjék. Ha volt a kőfejszés kelta kornak
110  3,   III|            vonta be a tó tükrét, hogy ha festő merne ilyen lila színű
111  3,   III|               volt, ismerték egymást. Ha akarta, hevert rajta, mint
112  3,   III|        ringatott bölcsőben a gyermek. Ha akarta, összetette kezeit
113  3,   III|          lénye megváltozott: élt! – S ha kísérője szólítá, akkor
114  3,   III|            maga találta ki magának.~ ~Ha valami ócska journalban
115  3,   III|              fenevadat, s agyonlövöm, ha ember, ha állat!~ ~A leány
116  3,   III|               s agyonlövöm, ha ember, ha állat!~ ~A leány valamit
117  3,   III|      felvezette. – Takarózzék be jól. Ha fázik, szikfűteát fogok
118  3,   III|              hogy nem lehet csodálni, ha Marie azt mondta, hogy éppen
119  3,   III|              s az reggel is ott volt. Ha valaki ott pihent volna,
120  3,   III|            Istenem!~ ~– Én nem tudom. Ha máskor miközülünk lett valaki
121  3,   III|        criminális * parancsolat, hogy ha idegen embert be próbálok
122  3,   III|            ezt tenni.~ ~– De Istenem! Ha egyszer oly beteg lett!
123  3,   III|               akar tenni, Madame?~ ~– Ha ön nem mer elmenni az orvosért,
124  3,   III|            Szent atyám! A gróf megöl, ha azt megteszem.~ ~– És ha
125  3,   III|              ha azt megteszem.~ ~– És ha nem teszi, ön öli meg a
126  3,   III|              menjen, jó Henry, hiszen ha ő haragudni fog, én ott
127  3,   III|         megteszem. Hanem hát mármost, ha csakugyan elszánta magát
128  3,    IV|             híhatnának most beteghez, ha mindjárt a prímásnak akadt
129  3,    IV|            Nem, száz aranyért se! Még ha üveges hintót küldenek értem;
130  3,    IV|              Zsuzsa, mondja meg neki, ha maga a Herkópáter is, hogy
131  3,    IV|             nagyságos asszony.~ ~– De ha a doktor úr lefeküdt már.~ ~–
132  3,    IV|               Muszáj neki fenn lenni, ha a nagyságos asszony akar
133  3,    IV|               meg volt sértve.~ ~– De ha én mondom, hogy tessék besétálni!~ ~–
134  3,    IV|           kérdésre nem lehet felelni: ha megmondja őszintén a doktornak,
135  3,    IV|           acutus * van a coxamban * , ha most felázik a lábam, okvetlenülo
136  3,    IV|          veszett a sűrű fátyol miatt. Ha mégis láthatná az ember
137  3,    IV|               sok. Megjutalmazom önt, ha kérésem teljesíti.~ ~A doktor
138  3,    IV|      doktornak a vármegyében, hát még ha híre futamodik, hogy a Névtelen
139  3,    IV|              homlokán a betegnek.~ ~– Ha azt akarja ön, hogy meggyógyuljak –
140  3,    IV|                még a majmon is alul. (Ha Darwin ezt láthatta volna!)~ ~
141  3,    IV|               nem tépi le a ruháit, s ha megéhezik, ki tudja mondani
142  4,     I|              se maradt ott. A bárónő, ha látogatója jött, nem hagyta
143  4,     I|               menni a gróf, mégpedig, ha jó volt az út, gyalog. Kijövet
144  4,     I|                 Megbocsátja ön nekem, ha a nagylelkű adományához
145  4,     I|            nem akar átengedni másnak. Ha az utóbbi az indok, úgy
146  4,     I|              teljesen megnyugszom; de ha az előbbi, akkor szeretném
147  4,     I|                előnyösebbnek találja, ha az elhagyott árvagyermekeket
148  4,     I|              mind a két részről. Mert ha oly gondos anyai gondviselés
149  4,     I|             is igen célszerűvé válik; ha pedig az elhagyott gyereket
150  4,     I|         Tiszttartóm azzal rémít, hogy ha ezt az asszonyt a házamhoz
151  4,     I|         legbelső cselédemneko tartom. Ha veszni engedem, ha kitaszítom,
152  4,     I|            tartom. Ha veszni engedem, ha kitaszítom, akkor csakugyan
153  4,     I|              érdekli, ez a következő: ha helyesli ön azt, amit tettem,
154  4,     I|             engedi jönni az anyjához; ha pedig ön is elítéli azt,
155  4,     I|             leány nem ígért semmit. S ha érezte is a leány sorsa
156  4,     I|            miért szökik arcába a vér, ha őt véletlenül meglátja?~ ~
157  4,    II|             szabályai követelik, hogy ha egy úrnő valahol letelepedik,
158  4,    II|           úrnőknél látogatást tegyen: ha más módon nem, legalább
159  4,    II|             már letette a censurát, s ha a gróftól megkapja a szükséges
160  4,    II|           szól: minő szégyen lesz az, ha nem fogja ismerni hazája
161  4,    II|              beszélgetnének.~ ~De hát ha kíváncsi őt látni, mérto
162  4,    II|            ide, amikor te megengeded? Ha te hívsz: tudod, csak úgy. –
163  4,   III|              a puszta kíváncsiságnál. Ha valamikor, ez alkalommal
164  4,   III|         egymáshoz vannak kapcsolva, s ha a két végső pálcát széthúzza
165  4,   III|           ember, akkor összelapulnak, ha pedig összehúzza, akkor
166  4,   III|           merne többé egyedül aludni. Ha azt hinné, hogy ezen a vidéken
167  4,   III|     fenyegettek, hogy kínozni fognak, ha a pénzemet elő nem adom;
168  4,   III|               van. – dörmögé Vavel –, ha az egyszer elájul, holmi
169  4,   III|             hisz ez is meg fog látni, ha felocsúdik.~ ~– Óh, ez iránt
170  4,   III|               maradni és betakarózni. Ha csak láz a baja, az majd
171  4,   III|              az majd elmúlik magától; ha pedig iszonyat, az ellen
172  4,   III|               szomorú vége.~ ~– Igen, ha az ég egy hatalmas, bátor
173  4,   III|            valóban az ég küldte; mert ha történetesen ez éjjel holdfogyatkozás
174  4,   III|           távcsőmmel nem vizsgálom, s ha történetesen az ecclipsis
175  4,   III|             jól fogja tenni a bárónő, ha jövőben nem hagyja nyitva
176  4,   III|            fogok itthon tartani, hogy ha eljönnek a rabló urak, kielégíthessem
177  4,   III|               a nevét: Sátán Laciéo . Ha most kitudódnék az, hogy
178  4,   III|              Mármost csak arra kérem, ha eltávozik ön, zárja be maga
179  4,   III|              figyelmesen körülnézett, ha nem rejtőzött-e el a rablók
180  4,    IV|            kastély felé. Beérte vele, ha a szegény apró emberek mindennapi
181  4,    IV|      józansággal monda Marie-nak:~ ~– Ha ön soká fog a távcsőbe nézni
182  4,    IV|               monda a leány – s aztán ha a szájam görbe volna, s
183  4,    IV|          hozzátette engesztelően: – S ha csúf lennék is, nem szeretne-e
184  4,    IV|              hátam mögött volna elég, ha kellene. Nem jöttem ide
185  4,    IV|            akkor, amikor akar. – Majd ha eltávozom, s a gróf úr körülnéz,
186  4,    IV|             is keresem, hogy mi az. – Ha az úton megtalálnám, visszahoznám.
187  4,    IV|            megtalálnám, visszahoznám. Ha más elrabolná, én visszarabolnám.
188  4,    IV|              egyet mondok, gróf úr: – ha még olyan erős zárakat és
189  4,    IV|             meg igazán és bizonyosan, ha éjszakára saját maga is
190  4,    IV|           kölcsön; majd visszafizeti, ha jól megy a dolga. Térjen
191  4,    IV|               jó nemesembernek lenni: ha lop, nem szabad őt megbotozni,
192  4,    IV|               szabad őt megbotozni, s ha embert öl, nem akasztják
193  4,    IV|             hogy nemesember vagyok, s ha bajba kerülök, csak arra
194  4,     V|           köpönyeggé volt idomítható: ha akarta, ujja is volt, ha
195  4,     V|              ha akarta, ujja is volt, ha akarta, nem volt. Még a
196  4,     V|             nem volt szomorú.~ ~– Hát ha azt meg tudom csinálni,
197  4,     V|     belevázolja; hanem mindenekelőtt (ha már plajbászra és papirosra
198  4,     V|              munka vége felé Henry. – Ha én ezt a Mátyás mestert
199  4,     V|              lehetett. Azután megint, ha egy gombot megnyomtak a
200  4,     V|              imádságomat az ágyban, s ha nem siettem jól az Amennel,
201  4,     V|            egy más világban jártam. S ha fölébredtem is nagy néha
202  4,     V|           odamenni, hogy meglássam. S ha lefeküdtem, s eloltottam
203  4,     V|      eltemetve, a mély csendességben. Ha pedig valami hangot hallok,
204  4,     V|      találgatom, hogy mi lehetett az. Ha a szél megzörrenti ablakomat,
205  4,     V|               és ne halljak semmit, s ha így elalszom, oly rosszakat
206  4,     V|              adni elvesztett álmodat? Ha ismét ott volnék, mint azelőtt,
207  4,     V|           Lajos, az lehetetlen.~ ~– S ha én találtam volna ki valamit,
208  4,     V|               nem mozdíthatja. Hanem, ha a lábaddal megnyomsz egy
209  4,     V|                nem lett volna leány – ha az ércfüggönyön keresztül
210  5,     I|               muzsikáltatnak, s aztán ha egyszer bevették magukat
211  5,     I|        mulatnak, miként a tiszt urak. Ha ezek az úrnővel, azok meg
212  5,     I|                mert tudja előre, hogy ha a katona veri meg őtet,
213  5,     I|                akkor ma van megverve, ha pedig ő veri meg a katonát,
214  5,     I|             többször volt mellette, s ha arca oly rideg és komoly
215  5,    II|             legerősebb hideglázban; s ha szüreti mulatságok alatt
216  5,    II|            füleit. Mit tehetett róla, ha úgy félt?~ ~Neki iszonyat
217  5,    II|               maga is odaégett volna, ha egy sajtár vízzel nyakon
218  5,    II|          lefülelni. Rúgott, harapott, ha nem engedték a tűz közé
219  5,    II|             Azt hitte, hogy az embert ha megverik, nem illik neki
220  5,   III|            teszi ezt a saját lakásán? Ha azt kívánná, hogy látogassa
221  5,   III|             római számmal: XI. Ebből, ha megérti a bárónő, hogy várnak
222  5,   III|               tizenegy órakor, eljön; ha nem érti meg, otthon marad.~ ~
223  5,   III|              istállóban a lovaknál, s ha a kapun csöngetnek, ne hallja
224  5,   III|         felelt:~ ~– Nagyságos bárónő, ha én volnék az, aki Barthelmy
225  5,   III|              után kereste.~ ~– No, és ha megtalált volna?~ ~– Akkor
226  5,   III|               oknál fogva reszkessen, ha én nem akarom.~ ~A hölgy
227  5,   III|            pontban valóságos őrjöngő. Ha elrabolt felesége, ha a
228  5,   III|        őrjöngő. Ha elrabolt felesége, ha a férji becsületén tapadó
229  5,   III|               ahol valami titkot lát. Ha egy ajtót nem nyitnak ki
230  5,   III|                Arra nem gondolt, hogy ha a birtokosnő nem megy a
231  5,   III|            itt maradni ezen a helyen, ha azt valami tragikus eset
232  5,   III|              között tisztelni.~ ~– De ha ő azzal nem lesz megelégedve,
233  5,   III|              ön is tompítsa a szavát. Ha Barthelmy Léon a hölgy fátyolához
234  5,   III|                Még a feleségétől sem. Ha azt hallja, hátad mögött
235  5,   III|          akinek ön mindene, s akinek, ha önt elveszítio , nem lesz
236  5,   III|               faragni, ugyanabból én, ha én veszem a kezembe, a legszebb
237  5,   III|              vastag egy persona, hogy ha azt a hintóba beültetem,
238  5,   III|            szemben foglalni helyet, s ha azt mutatom be Barthelmynek,
239  5,   III|           tréfa csak akkor sikerülne, ha valami valószínűség volna
240  5,   III|        szoktunk magunktól megtagadni, ha kapóra jön. Az igazi „hecc”
241  5,   III|         pokoli gyönyörűséget okoz az, ha a publikumot ígyo felkavarhatják,
242  5,   III|            meg együtt ezt a „jux”-ot. Ha én nem félek tőle: ön csak
243  5,   III|         megint olyan napja volt, hogy ha meglátta volna a pázsitos
244  5,   III|             Olvassa el ezt a levelet. Ha ön most azzal az elhatározással
245  5,   III|           zsebébe.~ ~– Most mehet ön, ha úgy akarja; de én is teszem
246  5,   III|                csak egy neve lehet.~ ~Ha ezt a nevet kitalálta Vavel
247  5,   III|            engem szigorúan megítélni, ha e körülménynél fogva bennem
248  5,   III|       kötelesség, mint – a háborúban! Ha tőlem az ellenség azt kérdezné,
249  5,   III|    becsületemre mondanám, hogy nincs, ha mindjárt minden bokor tömve
250  5,   III|                    Nem értem ezt.~ ~– Ha csak egy pillanatig gondolkoznék
251  5,    IV|            ebből „hecc”; de hatalmas! Ha Katalin bárónőnek csak az
252  5,    IV|             ítélt gonosztevők felett, ha csak tetten nem kapattak,
253  5,    IV|              Vavel gróf ellen. Hiszen ha ez a védelem alapos, akkor
254  5,    IV|          miért nem veszi nőül a gróf, ha már ennyire vannak egymással!~ ~
255  5,     V|           szófogadó iparkodott lenni. Ha ő megszólította, arca felderült;
256  5,     V|              ön velem kikocsizni?~ ~– Ha ön megengedi, hogy itthon
257  5,     V|            nagyon jól fogja ön tenni, ha önnek nincs szüksége rájuk. ––
258  5,     V|            sétálni a kertemben.~ ~– S ha majd tél lesz?~ ~– Akkor
259  5,     V|             Lajos gondolkodóba esett. Ha olyan nagyon jól nem őrizte
260  5,     V|            egész nap tanult és írt.~ ~Ha kiment a kertbe, azalatt
261  5,     V|        fogadjak, akinek elmondhassam, ha búsít, ha felvidít valami,
262  5,     V|               elmondhassam, ha búsít, ha felvidít valami, s aki megdorgáljon,
263  5,     V|           valami, s aki megdorgáljon, ha ostobaságot teszek, s akinek
264  5,     V|              a kezét megcsókolhassam, ha megfenyített. Adjon ön nekem
265  5,     V|             abban a mély sötétségben! Ha azt én önnek mind elmondanám!
266  5,     V|              vége van vele mindennek? Ha akkor tovább kérdezett volna
267  5,     V|                mi lett belőle azután. Ha meghalt helyettem, nyugasztaljao
268  5,     V|            nyugasztaljao meg Isten; s ha élve maradt, magasztalja
269  5,     V|            mossak ruhákat a patakban! Ha cseréltünk, cseréljünk igazán!
270  5,     V|               neki a leány büszkén. – Ha azt akarja ön biztosítnio ,
271  5,     V|              hozzon bele boldogságot. Ha önt boldognak fogom látni,
272  5,     V|           hozzá; egyedül önnek nincs. Ha élne még apám, anyám, akiket
273  5,     V|            önnek is kell őt szeretni! Ha én szeretem önöket mindkettőjüket,
274  5,     V|            utolsó gondolatját.~ ~– És ha lehető volna az, hogy engemet
275  5,    VI|             kíváncsiság egy leánynál, ha egyszer egy olyan munkának,
276  5,    VI|               lehet még abban: kivált ha e kíváncsiságot még az a
277  5,    VI|               vagyunk mi, föld lakói. Ha valakinek szép búzája terem,
278  5,    VI|              íme, ezt én produkáltam; ha pedig selejtes a termés,
279  5,    VI|               szükség, s csak azután, ha ki van derítve, hol a befolyást
280  6,     I|     megcsókolgatá.~ ~– Jó lesz talán, ha kitömetjük? Henry ért hozzá –
281  6,     I|            azt találja mondani: „úgy? ha én tinektek olyan nagyon
282  6,     I|            olyanokat vágott gazdáján, ha az fedetlen nyílást hagyott,
283  6,     I|               már alkalmatos. Az már, ha sírni akart is, csak nevetni
284  6,     I|          belőlem, mi lenne Marie-ból, ha téged elvesztenénk?~ ~–
285  6,     I|    haldoklónak csak szabad elmondani, ha valamit nagyon óhajt. Egész
286  6,     I|        ágyúgolyó sodort el.~ ~– Talán ha a csatazajt hallanám, az
287  6,     I|         békülnöm Istennel.~ ~– Henry! Ha te tudnád, hogy ki az az
288  6,     I|            Isten! Nem rettegnél tőle. Ha te ismernéd őt kegyelmességének
289  6,     I|             kimondhatlan nagyságában, ha tudnád azt, hogy ő, aki
290  6,     I|               kis lelkecskémmel, aki, ha belőlem kiszáll, ott marad,
291  6,     I|               bűnöd, hanem erényed. S ha van még másvilág, s a másvilágon
292  6,     I|             szó és emberi gondolat, s ha van hang, mely az emberhez
293  6,     I|               ily fennyen beszélni, s ha tudnék is, nem mernék ott!~ ~–
294  6,     I|               el! Az is kötelességed! Ha a pokolba vagy küldve: eredj
295  6,     I|             Aztán majd én következem. Ha egyszer én odaérek a mennyország
296  6,     I|           erényekben gazdag Henry?” s ha arra azt mondja a szent
297  6,     I|          Embert nem tudok megsiratni, ha meghal: csupán az apró kis
298  6,    II|               irataiból ismerte meg. (Ha nem akarjuk az ismeretség
299  6,    II|         fiúkat, akikért senki se sír, ha elviszik. A népdalok teli
300  7,     I|               csak akkor hívandó fel, ha kültámadás veszélye forog
301  7,     I|           akkor is csak azon esetben, ha a támadó ellenség oly hatalmas
302  7,     I|              nemzet színe-java ellen: ha a kivitelben tréfának nem
303  7,     I|             beszéljünk róla többet. – Ha egyszer egy igen komoly
304  7,     I|         exponálni miatta. Ezúttal is, ha őnagysága rá nem beszél,
305  7,     I|          remélem: mert nem szeretném, ha legközelebb avégett kellene
306  7,     I|             rám – szólt széttekintve, ha nem hallgatózik-e valaki. –
307  7,     I|              Lesz gondom rá, hogy ön, ha megtizedeltetik is, meg
308  7,     I|              fogom én is praktizálni, ha arra kerül a sor: mert én
309  7,    II|            Igen helyesen számított. – Ha golyózáporral és szuronyerdővel
310  7,    II|      ellátásáról magam gondoskodom, s ha kell a megyének pénz, rendelkezzék
311  7,    II|                hogy csatába készülsz? Ha elesel?~ ~– Ne félts! Nekem
312  7,    II|         Melyik?~ ~– Te vagy az!~ ~– S ha ez a csillag lehull?~ ~–
313  7,    II|              ez a csillag lehull?~ ~– Ha van Isten az égben….~ ~–
314  7,    II|            ellenére is; vagy elesünk, ha Isten úgy akarja.~ ~– Óh,
315  7,    II|      felejtkezel meg rólam legjobban. Ha te a csatába mégy, hogy
316  7,    II|              s aki engem szeressen. – Ha elmegyek: nem hagylak egyedül;
317  7,    II|          kéjeleghet benne, nem bánja, ha utána meghal is.~ ~A leány
318  7,   III|               kukoricacsövek? Tessék! ha kettétöröm, csupa arany
319  7,   III|               jegyesének a nevét?~ ~– Ha nem titok.~ ~– Előttem nem
320  7,    IV|         alispán egymaga két hintóval? Ha nem hiszesz nekem, jer oda
321  7,    IV|               milyen zilált! Istenem, ha én ezt hamarább tudtam volna.
322  7,    IV|              boldogság lett volna ez, ha eddig is így lett volna!~ ~
323  7,    IV|                és én engedelmeskedem. Ha valamit nem jól teszek,
324  7,    IV|                azért megpirongatsz, s ha jól eltaláltam, megdicsérsz.~ ~–
325  7,    IV|        üldözőbe ne fogjon miatta, sőt ha véletlenül magára találja
326  7,    IV|             üldözzék őmiatta.~ ~– No, ha ilyen nemes lelkekből állna
327  7,    IV|     amnesztiát eszközlök ki számukra, ha a gróf úr katonai fegyelme
328  7,    IV|             Mint a tűz-láng! – Hiszen ha engem megcsókolsz, az én
329  7,     V|            nem kellett soha utasítás. Ha vendég állt a házhoz, az
330  7,     V|            ebben a házunkban lakjunk, ha összekelünk?~ ~(Igaz, hogy
331  7,     V|              volna az a diszpenzáció, ha egy akadály nem volna: a
332  7,     V|            nem volna: a hitkülönbség. Ha az egyik pap megadja, a
333  7,     V|            büntetésül.~ ~– Ah, hiszen ha egy évvel hamarább jön a
334  7,     V|         tárháza rám nézve.~ ~– No hát ha önnek ez olyan nagy örömhír –
335  7,    VI|             bennünket az Isten azért, ha kétszer megesküszünk arra,
336  7,    VI|    meglepetten rábámuló Katalinnak. – Ha én most ellenséged volnék,
337  7,    VI|               most ellenséged volnék, ha vágytársnéd volnék, nem
338  7,   VII|           terhére vagyok mindenkinek. Ha senki sem mondja, megmondja
339  7,   VII|            két falon keresztülharsog. Ha álmos vagyok, akkor alunni
340  7,   VII|                akkor alunni akarok; s ha rám jön az éneklés, akkor
341  7,   VII|             hogy azt ne hallja senki. Ha rossz kedvem van, szeretek
342  7,   VII|      fehércselédnépet. A düh lep meg, ha egyet meglátok közölök;
343  7,   VII|               tökéletes pákosz hadat! Ha meghallanám, hogy valamelyik
344  7,   VII|              mit fog ön csinálni itt, ha ura és úrnője elhagyják
345  7,   VII|              fog önnek a szíve fájni, ha kis úrnőjét nem láthatja
346  7,   VII|          garçonnak milyen dolga lesz, ha innen elviszi! – Az én kártyáim
347  7,   VII|          Hanem vele már nem megyek. – Ha a legfőbb okát megmondtam
348  7,   VII|         leszek valamikor kísértetnek. Ha én elkezdek lidérc lenni,
349  7,   VII|           egyszer – tudja ön, Madame, ha önnek is lesz a házánál
350  7,  VIII|             fognak azok majd bámulni, ha holnap reggel senki se lesz,
351  7,  VIII|                   Nem lehet csodálni, ha szegény leány elfelejtette
352  7,  VIII|           tréfásan elbámulva Marie. – Ha csak hintalovon nem.~ ~–
353  7,  VIII|             Marie azt szerette volna, ha ahhoz is most mindjárt hozzáfogtak
354  7,  VIII|          tudok valamit. – Csak akkor, ha egyszer valami szép képet
355  7,  VIII|            már rajzolni magamtul; meg ha valami dalt el tudok verni,
356  7,  VIII|              lekötelezni vélt általa, ha nekem adja annak az emlékét,
357  8,     I|            tisztességes halott, akit, ha atyafiai el nem temetnek,
358  8,     I|           csutoráról nem gondoskodik. Ha kell kulacs az inszurgenseknek,
359  8,     I|               számát is megmondhatom, ha meg akar felőle győződni.~ ~–
360  8,     I|               nemesember nem szolgál, ha csak önkényt fel nem csapott;
361  8,     I|           teljes számban együtt lesz; ha nem lesz, torontáli inszurgens
362  8,     I|            fog menni a toborzás, mint ha idegen nevet tűzünk ki a
363  8,     I|        Barthelmy Ange-ról való mesét. Ha ő a korzikai kéme volt,
364  8,     I|               engem veszély fenyeget, ha Marie-val együtt kocsizom
365  8,     I|     megmutatom neked a te jegyesedet. Ha az megcsókol, attul meghalsz! –
366  8,    II|            nemes seregek olvashatták, ha ugyan volt kedvük hozzá.
367  8,    II|     ellenséget verni el nem mentek; s ha „Miska” alatt a magyar nemzet
368  8,    II|             milyen szép az a halálfő. Ha ilyen homlokra van feltűzve.
369  8,    II|            elébb ki kellett tanulnia, ha meg akarta érteni. Hatszázezer
370  8,    II|          azzal ijeszti az apja, hogy „ha jól nem tanulsz, mesterembernek
371  8,    II|                mesterembernek adlak!” Ha pedig jól tanul, lehet belőle „
372  8,    II|       parasztból is lehet nemesember, ha jól tanul, vagy jól verekszik.
373  8,    II|              verekszik. A nemesember, ha földmíves is, csak a maga
374  8,    II|            büntetés meg nem alázza, s ha főbejáró bűnt követett el,
375  8,    II|             utasítást a követeinek, s ha azok tetszése ellen dolgoznak
376  8,    II|          értekezzék, amik őrá várnak, ha Lajos eltávozik. Átvitte
377  8,    II|                hogy milyen kár volna, ha annak a csóknak a helyét
378  8,    II|    vállalatunk hadi költségeire való. Ha célomat elértem, annyival
379  8,    II|              előtt.~ ~– Én szeretlek, ha kolduspár lesz is belőlünk.~ ~
380  8,    II|           elfogva, az hami várban ül; ha még meg nem halt. Nem bírtam
381  8,    II|            hagyott, hogy azt Katalin, ha tőle utasítást kap, a rendelt
382  8,    II|         táborban – monda Katalinnak – ha olyan közel lesz hozzánk.~ ~–
383  8,    II|            Lajos azt hagyta meg, hogy ha futnunk kell valamerre,
384  8,   III|         hajdani principálisával, hogy ha olyan közel jön hozzá a
385  8,   III|            saját sátorába. – Dűlj le, ha fáradt vagy.~ ~– Csigavér! –
386  8,   III|             találsz enni-, innivalót; ha kicsiholsz, meglátod. Azután
387  8,   III|       ráfizetett, oly feltétel alatt, ha az a nevét rá fogja ruházni. –
388  8,   III|            vonatkozó okiratokat, vagy ha lehet, mind a kettőt. E
389  8,   III|                A lovag, ki ezt látta, ha egy csepp folyott még a
390  8,   III|               szeretetreméltóságától. Ha ez igaz, akkor ez nagy baj.
391  8,   III|              igaz, akkor ez nagy baj. Ha Thémire-nél ez nem kiszámított
392  8,   III|               lenyomhatja a mérleget. Ha holnap estig nem jön el
393  8,   III|            előtt nincs lehetetlenség. Ha elhozza őket Thémire önként,
394  8,   III|             önként, megköszönöm neki, ha nem hozza, elveszem tőle
395  8,   III|         érteni. A rejtélyes leánnyal, ha kezünkbe fog kerülni, a
396  8,   III|            leányt vagy a ládikót?~ ~– Ha lehet, mind a kettőt; de
397  8,   III|           mondta: használj erőszakot; ha sikoltani akar, tömd be
398  8,   III|          visszasietsz hozzám, s engem ha égen, ha földön, ha pokolban,
399  8,   III|              hozzám, s engem ha égen, ha földön, ha pokolban, de
400  8,   III|             engem ha égen, ha földön, ha pokolban, de felkeressz,
401  8,   III|          elmondod, hogy mit végeztél. Ha a mi táborvonalunkon feltartóztatnak,
402  9,     I|        rejtett csapatjával. Százszor, ha többször nem, olvasta már
403  9,     I|            utána, hogy hová lett?~ ~S ha még csak ő maga volna, de
404  9,     I|             imádat kölcsönbe essék!~ ~Ha akarta volna ez a férfi,
405  9,     I|              hátha nem volna is az?~ ~Ha Vavel Lajos csak egy közönséges,
406  9,     I|               és ügyetlenségekkel; de ha a nő igazán szeret egy férfit,
407  9,     I|                megcsalni, összetörni: ha szereti? És ha ellenség?
408  9,     I|            összetörni: ha szereti? És ha ellenség? ha áruló? ha gonosztevő
409  9,     I|              szereti? És ha ellenség? ha áruló? ha gonosztevő is?
410  9,     I|             És ha ellenség? ha áruló? ha gonosztevő is? Lehet-e őt
411  9,     I|          hidegvérrel semmivé tenni?~ ~Ha az áldozata büszke jellem
412  9,     I|               volna, uralkodni vágyó; ha bosszúra ingerelné híveit,
413  9,     I|            percet sem enged elveszni. Ha ez órának az ötvenkilencedik
414  9,     I|       percében elzárja magát a hölgy, ha letépi nyakából azt az arany
415  9,     I|          szelíden viseli magát, hanem ha idegenek közé szabadul,
416  9,     I|            jól meg vagyok elégedve. S ha be akarod fogadni egy öreg
417  9,     I|             én jól el vagyok látva. S ha tudnád, hogy milyen boldog
418  9,     I|             kell őtet megszabadítani. Ha van e földön bűn számára
419  9,     I|           üldözői rá ne találjanak: s ha nem tudja, az ön dolga azt
420  9,     I|               ne bocsásson ön senkit. Ha meghalok: a parton temessenek
421  9,    II|               fognak gyilkolni téged, ha hozzám közel maradsz. Fuss
422  9,    II|               nem fog téged szeretni, ha megtudja, hogy özvegy vagy,
423  9,    II|                Az lehetetlen! Hogy ő, ha ott van, ahol én vagyok,
424  9,    II|             Jól járt! Az égbe jutott. Ha sírok, nem őtet siratom,
425  9,    II|            éljen az ő választottjuk!” Ha Isten helyesli azt, amit
426  9,    II|              sértetlenül járok végig. Ha pedig nem helyesli, hogy
427  9,    II|              kezek másfelé fordítsák, ha nem akarja, hogy miattam
428  9,    II|          nemes szelíden szólt:~ ~– És ha ő így szólna tefelőled,
429  9,    II|         levélre választ kell küldeni… Ha van valaki, aki útra készül
430  9,   III|       kudarcot vallott. A katona gép. Ha azt mondják, hogy menjen
431  9,   III|               saját népét ölni, megy. Ha azt mondják neki, hogy forduljon
432  9,   III|               se híre, se hamva. Mint ha egy század múlt volna el
433  9,   III|    csicsókájába markoló Napóleonnak: „Ha császár vagy, egyél fácányt,
434  9,   III|               négykézláb is szaladni. Ha előőrsre akadtam, aki rám
435  9,   III|                 Az álmodó bolondsága, ha lehetlent álmodott. Csillagvizsgáló
436  9,   III|            tartozását lefizesse neki. Ha ön az nekem, aki volt, s
437  9,   III|              ön az nekem, aki volt, s ha én az vagyok önnek, aki
438 10,     I|              a bivouacon; hanem aztán ha megsebesült a pajtás a csatában,
439 10,    II|            hogy a „mon petit garçon”, ha megtudja, hogy ő itt van,
440 10,    II|           Marie visszatért hozzá.~ ~– Ha csakugyan nem hagyja ön
441 10,    II|               meg vele most is, – meg ha beszélt vele, ismét az arcát
442 10,    II|               Eszébe jutott valami.~ ~Ha az egész várlakot feláldozta
443 10,    II|        ellenfurfangot.~ ~(„Várj csak! Ha te engem ki akarsz játszani,
444 10,    II|             én mármost haragszom rád; ha te engem oda sem bocsátasz
445 10,    II|          Elmegyek innen. Jó éjszakát! Ha valamire szükséged lesz,
446 10,    II|              felnyitja a vasfüggönyt, ha valamire szüksége lesz.
447 10,    II|                hogy mit csinál az úr. Ha felnyitja a rácsot, s én
448 10,    II|          védencének: fuss innen, mert ha itt maradsz, én megöllek! –
449 10,    II|            véleményezé a kis Lackó. – Ha a francia itt ágyúzna a
450 10,    II|       haubicával, se költené ezt fel, ha ez egyszer elaludt. Reggelig
451 10,    II|           puskás! No, hát jer utánam, ha olyan deréklegény vagy. –
452 10,    II|             leszek már rossz ember. – Ha az én uram azzal az asszonnyal
453 10,    II|               megőrzése volt bízva, s ha az az asszony nem árulta
454 10,   III|            arca még egészen fiatal, s ha megerőltetjük az emlékezetünket,
455 10,   III|            egyenes utat választottál, ha Schönbrunnból Párizsnak
456 10,   III|           tudnék a feleségemnek írni, ha Barthelmy Ange asszony megvolna.~ ~–
457 10,   III|          felségsértést követ el vele, ha a császárné mellett fekvő
458 10,   III|              császárnak?~ ~– Barátom, ha az ember el akar válni a
459 10,   III|            nagyon szerette a leányát. Ha valami baj érte, rám haragszik
460 10,   III|           szép Thémire egészségére. – Ha el nem visz valamelyikünket
461 10,   III|             Grassini istenien énekel! Ha hallanád! Adieu!~ ~Azzal
462 10,   III|             inkább attól tartok, hogy ha megriasztom őket, akkorát
463 10,   III|               mernek nagy utat tenni. Ha elhagyták is Fertőszeget,
464 10,   III|               Hanság felé.~ ~Mármost, ha felvesszük, hogy mikor a
465 10,   III|           elindult lovascsapat előtt, ha azt semmi nem fogja útközben
466 10,   III|               pár órai egérútjánál, s ha a vitnyédi Rába révében
467 10,   III|         Marie-t fenyegető veszélyről; ha akkor rögtön felkerekedett
468 10,    IV|           időjárásnak”.~ ~Így azután, ha minden útba eső tavat körül
469 10,    IV|              a szárazon, olyan dühös, ha a tűzbe kerül. Mikor vésztűz
470 10,    IV|            vadrécetojással. Az ördög, ha megéhezik, azt is megeszi.~ ~
471 10,     V|         megölöd Barthelmy Fervlans-t. Ha nem volt elég, még a fejemet
472 10,     V|            Együtt akar vele meghalni, ha elvész!~ ~– Pedig lásd:
473 10,     V|             leszállok e dombról, mert ha meglátnak, megtudják, mi
474 10,     V|          ellenfél számerejét kitudni. Ha egy lovasra kettő-három
475 10,     V|         végezte volna a hadi iskolát, ha elmulasztotta volna annak
476 10,     V|               kell tartalékban lenni. Ha azt nem tette, megérdemli,
477 10,     V|          Megmondta azt előre Katalin: ha azt meglátod, engemet el
478 10,     V|   eszeveszetten. Nem gondolt rá, hogy ha meglátják a démonok, bizonyosan
479 10,     V|             ami szokása az öszvérnek, ha nagyon ütik: egy tappot
480 10,     V|        levelét.~ ~Eszébe jutott, hogy ha őt élve elfogják: ez a levél
481 10,    VI|      felebarát.~ ~– Mindjárt hozok.~ ~Ha markotányosné-készülékeit
482 10,    VI|         kényes úrhölgy, aki elsápadt, ha vérről beszéltek előtte,
483 10,    VI|             hova lett az a leány, aki ha elvész, Lajos szívét meg
484 10,    VI|         gyógyítja az ő szerelme soha. Ha ezt a leányt veszedelem
485 10,    VI|              jó szófogadó ember volt. Ha olyan nagyon hívták, hát
486 10,    VI|           elhordta a vízár.~ ~És így, ha a csodák közbe nem jönnek:
487 10,    VI|           egész bátorságban lehettek. Ha élünk, egymásé leszünk.
488 10,    VI|            örömet szerzesz neki vele, ha felnyitod azt, s ő látni
489 11,     I|             pillanatra is találkozni, ha csak nehány mértföldnyi
490 11,     I|             Most már lehet „valaki!”– Ha örömet akar neki szerezni
491 11,    II|               szögletet képezi Sümeg. Ha az ellenségnek sikerül Jánosházától
492 11,    II|         szélén volt egy nagy irtvány. Ha azt megszállhatják, akkor
493 11,    II|         felhangzott hozzá a völgyből. Ha őt e dombtetőről elverik,
494 11,   III|             egy fának támaszkodott, s ha mást nem tehetett, csonkult
495 11,   III|               néven venni egy hősnek, ha megállítja olyan helyen
496 11,   III|           itthon! Ki védelmez minket, ha te elhagysz!”~ ~Az öreg
497 11,   III|       elkeseredetten szólt hozzá:~ ~– Ha már a rendes hadsereg sem
498 11,   III|           ragaszkodás nyilvánulása.~ ~Ha fel volt már adva a csata,
499 11,   III|            fel volt már adva a csata, ha már összevonulót trombitáltak,
500 11,   III|            visz már az ellenség; vagy ha szétzavartattak, s futottak
501 11,   III|          természetesnek találta, hogy ha az ember nemcsak őrmester,
502 11,   III|            tudott a sebészethez is, s ha valaki meg akart élni, azt
503 11,   III|             élni, azt meggyógyította; ha meg akart halni, azt meggyóntatta,
504 11,    IV|              végre is hajtotta volna, ha reggelire nem lett volna
505 11,    IV|    főherceghez, s nem lehet csodálni, ha aztán kiment a fejéből.~ ~
506 11,    IV|         ellátva. Mégsem ingadoztak, s ha futottak, futottak előre,
507 11,    IV|          sajnosan fogunk tapasztalni, ha rájövünk.~ ~A két újonc
508 11,    IV|        kisgyermeke van, nekem senkim. Ha jön a golyóbis, engem hadd
509 11,    IV|  elkeseredetten kiálta: „No, francia, ha meglőtted az öcsémet, hát
510 11,    IV|              azoknak nekirúgtatott, s ha helytálltak, jól elpáholta,
511 11,    IV|           helytálltak, jól elpáholta, ha elszaladtak, „szakkerbokkert”
512 11,    IV|         Valószínű, hogy lefeküdt.~ ~S ha azt tette, igaza volt benne.
513 11,    IV|           bizony jólesik az embernek, ha kedvére kipihenheti magát –
514 11,    IV|           kedvére kipihenheti magát – ha mindjárt nem is a babérain.~ ~
515 11,    IV|              is ugyanazt tette volna, ha nem hiányzott volna az ebédhez
516 11,    IV|            mostani katonai etiketten, ha királya úgy kívánta mint
517 11,    IV|             Komáromba. Mi lett volna, ha az ütközet elejét is az
518 11,    IV|               azazhogy sütötte volna, ha csütörtököt nem adott volna:
519 11,    IV|              emberszámra: elfutottak, ha megszorultak, meg visszajöttek
520 11,    IV|               golyó neki volt szánva. Ha ez a véletlen nem jő közbe,
521 11,     V|               A „névtelenek”~ ~De hát ha csupa hősökből és vitézekből
522 11,     V|               hogy nincs rossz puska! Ha nem sül el a likas vége,
523 11,     V|            vitéz elfáradva soha, hogy ha a lába alá húzzák a nótát,
524 11,     V|           kell is puska a franciának! Ha a dohányzacskóm jól meg
525 11,     V|              csak olyan volt az, hogy ha nagyot trüsszentettem, hát
526 11,     V|             heringgel. Akármi legyek, ha nem láttam, mikor a cserebogarat
527 11,     V|        legalább tudunk vele beszélni, ha összeakadunk: keszkövolevú.~ ~
528 11,     V|           parancsolsz! Annak is csak, ha én engedem! – veté neki
529 11,     V|              most kapitány vagy! Majd ha eljön a restoráció, bezzeg
530 11,     V|            megbántani.~ ~– Jobb lesz, ha visszadugod a tokjába azt
531 11,     V|           tehetett. Nagyon kinevetik, ha nem meri a fringiáját kitenni
532 11,     V|           inni kellett, meg táncolni, ha azt akarta, hogy jó cimborának
533 11,     V|             egész inszurgens hadtest, ha az ellenség Győr alul kiszorítja,
534 11,     V|   apokaliptikus szörnyeker, termel.~ ~Ha ez a rémület hógörgetege
535 11,     V|              rémület lavinájának.~ ~S ha mondta neki azt a csúfszót
536 11,   VII|            Rábca felé nem mehetnek. S ha mehetnek, hová jutnak arra?
537 11,   VII|           Bakonyon keresztül Tatának. Ha idáig eljöhettek három nap
538 11,   VII|       tekintélyes haderő volt együtt. Ha az gyors menetekben egyesül
539 11,   VII|             egyikbe se ütközzék bele; ha pedig egy inszurgens csoportot
540 11,   VII|              ellenség mellett harcol, ha kézre kerül, főbelövetéssel
541 11,   VII|           megbecsülhetetlen rejtek. S ha a világ minden nemzetei
542 12,     I|           szeretteivel.~ ~Mi történt, ha az ellenség ostromolni találta
543 12,     I|                egy kakasszót halljon, ha az érckutyák és a tűzkakasok
544 12,     I|         tűzkakasok kezdtek el szólni, ha egyszerre elkezdtek az ostromágyúk
545 12,     I|               kilétüket, menedéküket? Ha megszabadulhattak onnan,
546 12,     I|               szegény bűnös lelkének, ha már meglakolt.~ ~– Belehalt
547 12,     I|               se hinné el Sátán Laci, ha csak személyesen ott nem
548 12,     I|              száz embert is megölt, – ha el nem szaladt előle. Egy
549 12,     I|         járkált fel s alá szobájában. Ha Marie-t elviszik, akkor
550 12,     I|           kellett fordítani a dolgot. Ha a csengettyű drótját meghúztam
551 12,     I|                  Hajh, Mátyás mester! Ha ön olyan ezermester volna,
552 12,    II| megtolmácsoltatta a lakosságnak, hogy ha valaki utánuk mer sompolyogni,
553 12,    II|              s úgy hasíttatják ketté, ha pedig valaki a magyar huszárokat
554 12,    II|     inszurrekció egyik dandára, s az, ha megkapja a kakastollas süvegeit
555 12,    II|               örömömre fog szolgálni, ha önnek az ügyét ez epizód
556 12,    II|               neve Botta Zsófia, vagy ha úgy tetszik, Marie hercegasszony.
557 12,    II|       legjobban fogja azt értelmezni, ha az úrhölgyet is megkínálja
558 12,    II|             fogja ön az időt tölteni, ha odaérünk a faluba. S hiszem,
559 12,    II|               ma még csak szerda van. Ha már a többi kentauroktól
560 12,    II|               ismerem Guillaume urat. Ha milliókkal jött volna ön
561 12,    II|              hallgatta volna önt meg; ha hadsereggel jött volna ön
562 12,   III|              Vavel gróf kezében, mert ha ugyanaz madame Guillaume
563 12,   III|            nyereségben, nem volt baj, ha a felrakott iratokkal letörlődött
564 12,   III|            Vavel elmosolyodva.~ ~– No ha érti ön, hát akkor még többet
565 12,   III|             önnek; s azt hiszem, hogy ha ezt a négy hetet mindketten
566 13,     I|              háza népe megmenekült, s ha az ellenség kegyetlen nagy
567 13,     I|        férfiak és asszonyok dolgával. Ha a hadvezérek vesztettek
568 13,     I|               Te olyan hatalmas vagy. Ha ki tudtál ragadni az ő kezeikből,
569 13,     I|           Mennyit sírt miattam! – Óh, ha tudnád, miket végeztünk
570 13,     I|               miket végeztünk együtt, ha engem erővel el akarnának
571 13,     I|           amit az ember kigondol, – s ha „egy” embernek el nem mondhatta, –
572 13,     I|          olyan gondolat volt, amiket, ha „egy” embernek el nem mondhatunk,
573 13,     I|              engem a kárhozattól. Óh, ha tudnád, mit szenvedtem ez
574 13,     I|          imádkozik, mikor az nem tud! Ha Marie-t elragadták volna
575 13,     I|             koronás emberek között. – Ha megharagusztok egymásra
576 13,     I|          csillagból is. – Nem! Nem! – Ha ti parancsoljatok neki,
577 13,    II|           megint eltűnt a tóba.~ ~ ~ ~Ha azt kívánta Vavel, hogy