Rész, Fejezet

 1  3,    IV|     rögtön el kell mondani a bárónőnek. Ő nagyon szereti a mendemondát.
 2  3,    IV|          Nagy migrénje van a bárónőnek.~ ~– Hát hisz akkor meg
 3  3,    IV|    be Georg, és mondja meg a bárónőnek, hogy most jövök a Névtelen
 4  4,     I|     hogy e fényes adományt a bárónőnek saját kezűleg írt levélben
 5  4,     I|     a gróf küldött levelet a bárónőnek, a másik nap a bárónő a
 6  5,     I|  között. Miért vannak e szép bárónőnek oly szilárd elvei? Az egyik
 7  5,    II|     rá hagyta magát venni. A bárónőnek egy szavára eljátszotta
 8  5,   III|    mi fontos beszéde lehet a bárónőnek őhozzá?~ ~Nem tudta kitalálni.~ ~
 9  5,   III|     olyan levelet, melyben a bárónőnek találkozót ád. Henry igen
10  5,   III|     közel kellett hajolnia a bárónőnek a grófhoz, hogy csaknem
11  5,    IV|      de hatalmas! Ha Katalin bárónőnek csak az kellett, azt megkapta.~ ~
12  5,    IV| Egypár tisztelője volt még a bárónőnek, aki megkísérté az ellene
13  5,     V|        Ön Landsknechtsschild bárónőnek akart írni?~ ~– A nevét
14  5,    VI|      becsülendő, mivelhogy a bárónőnek tudomása volt róla, hogy
15  5,    VI| fogja zavarba hozni, pedig a bárónőnek sem tudott rá mit is mondani.
16  6,    II|  hogy köszönje meg nevében a bárónőnek ezt a gondoskodást. Rá nézve
17  7,    IV|         Micsoda? Ti grófnak, bárónőnek címezitek egymást? Fogjátok
18  7,    IV|       Ejh, hát ti még mindig bárónőnek, grófnak nevezitek egymást.