Rész, Fejezet

 1  1,    II|            mint a bojtorján.~ ~– Nem vagyunk egyenlők, polgártárs – mondta
 2  1,    II|           látszottak elő.~ ~– Készen vagyunk – mondá az asszonyság.~ ~
 3  1,    IV|        elérnek; s ha kell, mi készek vagyunk hadsereggel is elmenni oda,
 4  1,    IV|          Mindnyájan az állam katonái vagyunk. Ha ellenségre találunk,
 5  2,     I| összeinvitálják, itt meg csak magunk vagyunk, akiknek ex offo * itt kell
 6  2,    II|           cigányt. Akivel bizalmasan vagyunk, annak azt mondjuk, hogy „
 7  3,    II|            volt lepetve.~ ~– Még nem vagyunk felöltözve a kikocsikázáshoz? –
 8  3,    II|                 Mert mi más valláson vagyunk, mint azok, akiké az a templom.~ ~–
 9  4,    II|                   Senki sem. Egyedül vagyunk.~ ~E szóra a leány lerántotta
10  4,   III|          többé, s tudod, hogy mi ide vagyunk kötve.~ ~– Hát én akkor
11  5,    VI|          elnézte hiba. Hanem ilyenek vagyunk mi, föld lakói. Ha valakinek
12  7,    VI|    násznagyával. Felszabadítjuk: nem vagyunk féltékenyek. Majd azt a
13  7,  VIII|           azok köszönnek.~ ~– Itthon vagyunk! – monda Katalin, amint
14  9,     I|      hatalmába kerültek: mi franciák vagyunk!”~ ~Hát baj ez valakinek?~ ~
15 10,    II|              azt mondta neki: itthon vagyunk! s az embert, ki még ma
16 12,    II|          kézbe jutottak. Mi magyarok vagyunk.~ ~A vértesek teljes visszavonulásban
17 12,    II|              a mi dolgainkba? Mi nem vagyunk kombattáns felek!~ ~– Hogy