Rész, Fejezet

 1  1,     I|         kisleánnyal az ölében, az öregúr már jött reá szemközt, s
 2  1,     I|          Hahaha – kacagott fel az öregúr. – Ön csak nem nézi valamelyikünket
 3  1,     I|           is van kisleányuk?~ ~Az öregúr meghökkent.~ ~– Nem, kedveském:
 4  1,     I|        most hagyta volna el.~ ~Az öregúr zavarba jött.~ ~– Hát hiszen
 5  1,     I|          portéka ez! – dörmögé az öregúr. – Mondja csak kedveském:
 6  1,     I|            cukorsüteményt, mit az öregúr szedett elő zsebeiből, engedte
 7  1,     I|          skrupulózusok – monda az öregúr, nyugtalanul járkálva alá
 8  1,     I|           hogy alszik.~ ~Akkor az öregúr elvett valamit a székről
 9  1,     I| meglopottnak a kárára.~ ~Amint az öregúr másodszor is visszamegy
10  1,   III|         III. ~ ~Az egyedül maradt öregúr csak reggel tíz óra felé
11  1,   III|           az én atyám volna.~ ~Az öregúr a könnyekig engedte magát
12  1,   III|                Úgy van – szólt az öregúr szomorúan.~ ~– Ah, akkor
13  1,   III|         ártatlan bohó! – mondá az öregúr. – Hát a virágokat szereti-e
14  1,   III|          Azt megtartom!~ ~Amíg az öregúr a lépcsőn aláhaladt, a gyermek
15  1,   III|        kapudörej jelenté, hogy az öregúr eltávozott, a gyermek felugrott
16  1,   III|    találjon.~ ~Amint a visszatérő öregúr léptei hangzottak a lépcsőn,
17  1,   III|         az én szállásom – szól az öregúr.~ ~– Nem ám – felel a sergeant. –