Rész, Fejezet

 1  1,     I|            be.~ ~– Azt hiszem, hogy nekünk nagyon jó a rendőrséget
 2  1,     I|          mikor alszik.~ ~Ez a szó: „nekünk” különös hangnyomattal volt
 3  1,     I|     meghökkent.~ ~– Nem, kedveském: nekünk még feleségünk sincsen,
 4  1,     I|            Itt most mindennek vége. Nekünk a kincsünket biztos helyre
 5  1,    II|           szökőkút áll. Mármost hát nekünk sorba kell járnunk minden
 6  1,   III|          legyen olyan jó, mondja el nekünk, a grófnő barátainak, hogyan
 7  1,   III|            ápolásban részesül majd. Nekünk arra az elmenekült jó barátjára
 8  1,   III|            most is önhöz van kötve. Nekünk azt kell megtudnunk, hogy
 9  2,     I| megfenyegetve őt ujja hegyével:~ ~– Nekünk bécsieknek nagyon jó rendőrségünk
10  3,    II|          kert szép lesz, s akkor ez nekünk itthonunk lesz, ugye? Hogy
11  4,   III|          Hányszor mondjam már, hogy nekünk nem szabad lövöldöznünk.
12  4,   III|          Ugyan, jó Henry, hát illik nekünk ilyen apró rablókat nagyba
13  4,     V|       emberto talál. Nem addig van! Nekünk szélpuskás regementeket
14  8,   III|            a világban. Kész prédául nekünk”….~ ~….Vavelnek jéghideg
15 11,    IV|               monda Fehér Mihály. – Nekünk ottan harangoznak!~ ~S azzal
16 13,    II|           sírba.~ ~– Adjon az Isten nekünk feledékenységet és elfeledtetést.~ ~
17 13,    II|             Vavel, hogy adjon Isten nekünk feledékenységet és elfeledtetést: