Rész, Fejezet

 1  1,     I|        neki, ami a tányérban van? minek viszik át a puncs és csemege
 2  2,     I|      önöket; de úgy kell önöknek, minek készítettek nekem parádét,
 3  2,    II|       hogy ki mit cselekszik?~ ~– Minek? Nemesember azt teszi, amit
 4  2,   III|       csizmáik fölé felhúzni.~ ~– Minek az?~ ~– Hát először azért,
 5  3,    IV|              kérdezé a leány.~ ~– Minek? – kiálta fel a férfi, helyéről
 6  5,   III| leszakítani? – kérdé a hölgy.~ ~– Minek? – monda Vavel.~ ~– Azt
 7  5,    IV|        dühbe jön az inasára, hogy minek engedte a hölgyet hozzám
 8  6,     I|       Megtanultam azt.~ ~– De hát minek tanulta azt meg?~ ~– Hát
 9  7,  VIII|    medalionban elfér. Tudod, hogy minek?~ ~– Tudom: Lajos számára.
10  8,    II|          hogy majd érte jönnek.~ ~Minek is hallotta volna a szerelmi
11  8,    II|       azokat oly boldoggá tették? Minek látta volna azokat a könnyeket,
12  9,     I|         valami kevés kámfort?~ ~– Minek az?~ ~– Annak is okát adom
13 10,    II|      magammal hoznom?~ ~– Puskát? Minek?~ ~– Akkor nem félek olyan
14 11,    IV|             sürgette a nádor.~ ~– Minek az? – mondá a tábornok –
15 12,    II|          ne búsulj semmit. Látod, minek vágtál olyan nagyot a fejemre?
16 13,    II| franciáknak az ilyen teremtés!”~ ~Minek az ilyen lény erre a világra?~ ~
17 13,    II|       hogy béküljenek ki rajta.~ ~Minek volna ez tinektek?~ ~Azért,