Rész, Fejezet

 1  1,    IV|    megtudtak. Óh, ezek nem tesznek mást, mint kedélyesen mulatnak.
 2  3,    IV|          amikor nem volt mit tenni mást, mint honn maradni és társalogni
 3  4,   III|    orvosság. Nem felelt a kérdésre mást, csak azt, hogy „jaj Istenem!”~ ~
 4  5,   III|         baj?~ ~– Önt és még valaki mást. Jerünk mélyebben a parkba;
 5  7,    II|           a jelszó helyett egészen mást.~ ~Amely fegyverhez a kétfejű
 6  7,    II| lustratióval?~ ~– Nem mondhatok rá mást, mint amit a Sáros vármegyei
 7  7,    IV|            hadd választok számodra mást! Vedd fel a fekete bársonyt.
 8  7,  VIII|  hajdúkását kívánna enni, és semmi mást.~ ~Katalinnak egész anyai
 9  8,     I|           gyönyörködik abban, hogy mást ilyen kegyetlenül megkínozhat.~ ~–
10  8,   III|      véréből ereiben, nem tehetett mást, mint hogy átrohanjon a
11  8,   III|           a nemes lovag nem talált mást maga előtt, mint egy megkötözött
12  9,     I|         lemondtam róla, s kerestem mást. „Ezzel” igen jól meg vagyok
13 10,    II|          az ő legdrágábbját: de én mást gondoltam ki. Az én pofám
14 10,   III|        levelet megírta, még valami mást is gondolhatott. Én arra
15 11,   III|           fának támaszkodott, s ha mást nem tehetett, csonkult kezeivel
16 11,     V|          volt, mikor ő maga minden mást megelőzve, végigszaladt
17 12,     I|          sereget: hát nem tehetett mást a jámbor, mint hogy feladta