Rész, Fejezet

 1  1,     I|              meg fogja önt szeretni; lehetetlen, hogy ezt kikerülje. És
 2  1,   III|            előttünk, hogy utolérnünk lehetetlen! De nem is tudjuk, hogy
 3  2,   III|        vágott közbe a házigazda.~ ~– Lehetetlen! – szólt elbámulását őszintén
 4  4,     I|           szép és tele szívjósággal. Lehetetlen, hogy téged meg ne szeressen,
 5  4,    IV|              vidéken senki. Eszerint lehetetlen lett volna neki legkisebb
 6  4,     V|                Nem, kedves Lajos, az lehetetlen.~ ~– S ha én találtam volna
 7  5,     I|       Marie-nek diktálta. Ez esetben lehetetlen az eddig követett levelezési
 8  5,   III|         őszintén lovagias volt, hogy lehetetlen volt rá neheztelni.~ ~Vavel
 9  5,    VI|         ejtettem a Dunába Győrnél. – Lehetetlen az – mond a bodnár –, a
10  6,     I|         nekem – papot.~ ~– Henry! Az lehetetlen.~ ~– Az Isten szent nevére
11  7,    II| kísértetektől; visszafordulna; de az lehetetlen, a lőporos szekerekkel nem
12  7,     V|              sejtett!)~ ~Most azután lehetetlen volt el nem mondania Marie
13  8,   III|              a főparancsnok rábízta, lehetetlen. Ellenség előtt álló katonától
14  9,    II|             azzal továbbment…~ ~– Az lehetetlen! Hogy ő, ha ott van, ahol
15 12,     I|              vannak bezárva, ahonnan lehetetlen valamerre kiszabadulniok.~ ~
16 12,    II|            szokást elhagyták. De nem lehetetlen, hogy most, mikor ez a cikk
17 12,    II|          bocsássa!~ ~A tábornoknőnek lehetetlen volt nagyot nem nevetnie