IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] ékszereit 1 ékszerekkel 2 ékszert 2 el 553 él 11 el-elbólintott 1 el-elmaradoz 1 | Frequency [« »] 612 még 597 már 577 ha 553 el 551 van 474 o 468 ön | Jókai Mór Névtelen vár Concordances el |
Rész, Fejezet
1 1, I| színházból hazatérő hintók el nem kezdenek rajta végigrobogni. 2 1, I| szattyán cipőcskéi egészen el vannak merülve a hóban, 3 1, I| parancsolta, hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba a márkiékhoz. 4 1, I| Két jó tettet követhetünk el egyszerre.~ ~– Topp! Ez 5 1, I| fél, hogy gyöngéd terhével el talál esni, vagy valamibe 6 1, I| valaki most hagyta volna el.~ ~Az öregúr zavarba jött.~ ~– 7 1, I| talán egy kis piskóta is el fog kelni, meg egy szeletke 8 1, I| oltatlan mész közé temették el a Szent Margit kápolnában.~ ~– 9 1, I| a torka előtt rejtettük el. Mindenütt keresték, csak 10 1, I| kockáztatni. Önnek még az éjjel el kell vele menekülnie innen.~ ~– 11 1, I| országok választanak is el bennünket. De most a nagyobb 12 1, I| meglátják, amit kerestek: ott az el van veszve. Még Anglia sem 13 1, I| mindennap várnak rám, helyüket el nem hagyva. – Mihelyt túl 14 1, I| Számot vetettem vele.~ ~– Ön el lesz temetve: olyan jól, 15 1, I| nagyobb hőstettre szánja el magát, mint a fogoly lovag, 16 1, II| égbe! És milyen úton ment el!~ ~Azonban egy durva blúzba 17 1, II| szerencsétlennel, s szaladjon el a legközelebbi utcaszegletigo , 18 1, II| utcaszegletigo , s hívja el onnan azt a bérkocsist, 19 1, II| blúzos ember nem távozott el messzebbre, mint ahonnan 20 1, II| fültövéig s az alsó ajkáig el van takarva. Egyéb termetét 21 1, II| célponthoz legbiztosabban el fognak jutni.~ ~Az pedig 22 1, II| tenyerét tartotta eléje, hogy el ne fújja a szél.~ ~– Te 23 1, II| toalett-tükröt helyeztek el.~ ~– Ne féljen semmit, polgár! – 24 1, II| dugva a mellénye zsebébe. El ne felejtkezzék róla. Holnap 25 1, II| rendőrbiztosnak ne mulassza ön el átadni a legszívesebb üdvözletet 26 1, II| tudna ön elaludni, kezdje el magában a kétszerkettőt * 27 1, III| eljön velem a mamához? El fogja mondani, hogyan talált 28 1, III| talált rám? De azt ne mondja el, hogy milyen makrancos voltam. 29 1, III| ujjakkal.~ ~– Nem felejtem el. Amíg odajárok, addig senki 30 1, III| könyvet adhatnék önnek, hogy el ne unja magát?~ ~– Ah, haha! – 31 1, III| gyermek fennhangon kezdé el a dajkamesét mondani a képzelt 32 1, III| kisorsolták. Egy úrhölgy nyerte el azt 120 frankos sorsjeggyel.~ ~ 33 1, III| mindig. Hanem ezt hagyjuk el most. – A kis comtesse egész 34 1, III| én hátramaradok. Mondja el neki, hogy elhozott, és 35 1, III| legyen olyan jó, mondja el nekünk, a grófnő barátainak, 36 1, III| finom pedantériával árulva el, hogy a nagy veszély már 37 1, III| arcot. Szívedbe vésd; soha el ne felejtsd. Ő téged az 38 1, III| kegyetlenséget követtek el.~ ~Rövid választ adott.~ ~– 39 1, III| gyermek emléke: fogadja el ezt tőlem, s gondoljon kis 40 1, III| szemrehányásokkal:~ ~– Ah, már el akar bennünket hagyni? Megfoszt 41 1, III| ajtaján, amíg Cambray úr el nem távozott a vestibule 42 1, III| utcáin végig.~ ~Cambray úr el volt merülve gondolataiba; 43 1, III| gondolatban járna, hogy éhen ölje el magát, mi az orrán keresztül 44 1, III| megriasztó hangon:~ ~– Minden el van árulva. Valljon meg 45 1, III| kinek a gyémántjait lopták el, s hogy kerülök én a bűnrészesség 46 1, III| akart szabadulni. Nem árulta el megnyugvását.~ ~– Nekem 47 1, III| összetörettük (amiért nem mulasztjuk el bocsánatot kérni) és semmi 48 1, III| életfonalával együtt.~ ~– Tépjék el az én fonalamat is.~ ~– 49 1, III| hogy ilyen szép alkalmat el kell szalasztanom a meggazdagodásra; 50 1, III| birtokomban nincs, nem adhatom el.~ ~– Jól van, önnek nem 51 1, III| kenyeret, amit naponkint el kell fogyasztanom, holnap 52 1, III| fejeimet. Aztán küldjék el Bichet úrhoz, a híres bonctanárhoz, 53 1, IV| súgta fülébe:~ ~– Hagyja el ön egy percre a társaságot; 54 1, IV| zongorához is odaült, s el tudta játszani pici kezeivel 55 1, IV| melyet erőszakkal vettek el, hamis számot ragasztottak, 56 1, IV| fognak. Ezáltal árulják el magukat legbizonyosabban. 57 1, IV| azután a leány sorsa is el lesz döntve. Szükségünk 58 1, IV| leányomnak hasznát vegyem. Akit el szoktam hagyogatni a kapuk 59 1, IV| állam szolgálatában vérzeni el. – Mit akar ön? – Hát a 60 1, IV| meg a perruquier * , ha el akarná adni; mert ha ma 61 1, IV| levélkét. – És most küldje el ön Jocrisse-t, hogy hozzon 62 1, IV| tartani, hogy rosszul végzi el a misszióját, s még belészeret 63 1, IV| belészeret abba az emberbe, akit el kellene csábítania, s még 64 1, IV| s még majd minket árul el annak.~ ~Thémire többet 65 1, IV| szemüvegét, s úgy olvasta el a levelet. Megrázta a fejét 66 1, IV| rosszul nem utasította őt el; mert az az ország, ahova 67 2, I| Az egyik padot ő foglalja el a lelkésszel, akit egyházi 68 2, I| lelkész –, csak a spectabilist el ne ragadják Phaëton * paripái, 69 2, I| semmiféle fejdíszt nem tűrt el a hajfonadékon kívül, mely 70 2, I| hogy a lakást rendezze el, s a beiktatási lakoma vendégeiről 71 2, I| statutióval, azt végezzék el az urak a meghatalmazott 72 2, I| de amit itt nem mondhat el, mert azon kezdődik, hogy „ 73 2, I| hippocraticájára * nyúlt el e szóra. Csak a kezében 74 2, I| úrban, hogy nem pletykázza el.~ ~– Már hiszen én magamról 75 2, II| nézve az evés, s amíg azzal el nem készült, addig rá nézve 76 2, II| valakijének, aki azt, amit ő írt, el tudja olvasni, de erre mifelénk 77 2, II| rendelkezik”.~ ~– S nem fogadnak el látogatásokat?~ ~– A látogatót 78 2, II| bárónő. – Ezt nem fogadjuk el. Adja elő a másodikat.~ ~– 79 2, II| lovag egy apácát szöktetett el a kolostorból. A szent fogadalmát 80 2, II| mondani; ezért zárkózik el vele egy félreeső kastélyba; 81 2, II| elrejtőzni. Ezt nem hisszük el.~ ~– Akkor a harmadik lesz 82 2, II| négy évvel híreszteltek el egy nevezetes asszonyszöktetési 83 2, II| idegen nem egyedül szöktette el a francia tábornoknét, hanem 84 2, II| Elmondva azonban már csakugyan el volt, s visszavenni nem 85 2, II| maga nevében panaszolta el, hanem egy harmadik személyre 86 2, II| és rakétázást hagyjanak el. Feje fáj, nem tűrheti. 87 2, II| nevezetes esetet mondhatok el róla, ami nagyon jellemzi 88 2, II| süteményekből egy jó csomót, s vigye el majd a Schmidtnének a szegény 89 2, II| meghat. Aztán majd jöjjön el hozzám az a kisfiú; valami 90 2, II| leszállt utazót, hogy mondja el, mit látott azokban az embertől 91 2, II| ebből?~ ~– Hát hogyha én már el találok aludni, legyen még, 92 2, III| lehet.~ ~– Nem felejtem el! Igen jó memóriám van – 93 3, I| elkésett gyermekkor árulja el magát. Arca, melyet sohasem 94 3, I| mosolyra metszett ajk szegletei el nem árulnák földi eredetét; 95 3, I| nyakába, hogy a tászlijaikat * el ne keverjék a tejjel, ami 96 3, I| megdorgáltatnak, míg azt mindannyinak el kell tűrni, hogy a magányos 97 3, I| hogy a rézpénz hogy nyeri el az aranyat.~ ~Délben a harmadik 98 3, I| magában, hogy addig nem alszik el, míg Lajos be nem jön; de 99 3, II| spanyolfal mögött végezte el a toalettjét. Ott állt a 100 3, II| itt a szobámban töltöd el, s nekem felelgetsz mindenféle 101 3, II| kifőztem. És aztán nem feleded el, hogy ezen a napon tegezzük 102 3, II| Apropó! Még nem mondtam el neked, hogy én veszek itten 103 3, II| is érkezett. Magam hoztam el neked a dobozt.~ ~– Tudod, 104 3, II| túlpartra, s onnan hoztál el egyet, amin négyen átkeltünk. 105 3, II| halaktól, akik nem beszélik el senkinek, mit láttak, mit 106 3, II| megóvni kezét, hogy csókjaival el ne halmozza; utánaomlott, 107 3, II| utánaomlott, úgy fogta el a visszavont kezet. – Hát 108 3, II| vagy asszony?~ ~Erre már el kellett mosolyodnia Lajosnak.~ ~– 109 3, III| Fertőszeg falutól választá el a Névtelen Várat. Az urasági 110 3, III| Vállai sohasem merültek el a vízben. Csak úgy sikamlott 111 3, III| vízben. Csak úgy sikamlott el a hullám fölött. Esti úszáshoz 112 3, III| a lélegzete is elállt, el volt fulladva egészen. Csak 113 3, III| ráparancsolt a leányra, hogy menjen el az öltöző kunyhóba, és öltözzék 114 3, III| találja: az fickándozva ugrik el előle.~ ~Sokszor felébredt 115 3, III| A megye orvosa.~ ~– Hát el kell híni.~ ~– Én is gondoltam 116 3, III| támogatta a lépteit, hogy el ne csússzék az iszamos agyagono . – 117 3, IV| sajtmaradékot takarította el az asztalról –, híhatnának 118 3, IV| sárhoz ért; akként árulta el a leány úrnői eredetét az, 119 3, IV| az majd úgy megijed, hogy el nem megy.~ ~– Hát doktor 120 3, IV| kastélyba, s úgy jöhetne el a hintóval megint.~ ~– Az 121 3, IV| Doktor úr, nem jöhetne el velünk gyalog?~ ~Doktor 122 3, IV| kiadta a rendeletet, hogy el ne aludjék, amíg ő visszatér, 123 3, IV| gyógyulni? – rebegé a leány, ki el nem távozott mellőle, s 124 3, IV| magában: ezt az esetet rögtön el kell mondani a bárónőnek. 125 3, IV| ember úgy, hogy valakinek el ne mondja.~ ~Azon sárosan, 126 3, IV| volt a börtön. – Ezt vette el tőle az a végzetes ijedelem.~ ~ 127 3, IV| A leány szomorúan hagyta el kedvenc elemét, és sírt 128 3, IV| hogy a kedvesétől örökre el kell válni. Nem úszhatik 129 3, IV| vízi vad, ki úsztában fogja el a halat, azzal él; az évtized, 130 3, IV| álljanak lesbe, és fogják el; ami egy mesterséges vizafogó 131 3, IV| akit a Fertőben fogtak el, s aztán a kapuvári várban 132 3, IV| merev; csak sírása árulta el, hogy ember.~ ~E füzetke 133 3, IV| megrémítette.~ ~– Igaz. El kellett azt neki mondanom.~ ~– 134 4, I| csillagvizsgálásainak tárgya, s nem mulasztá el az észleleteket jegyzőkönyvébe 135 4, I| a falaiból, s nem fogad el látogatókat.~ ~A Fertő tó 136 4, I| látogatója jött, nem hagyta el belső szobáit. Bizonyosan 137 4, I| lábát Marengónál hagyta el. Ez rendesen ott strázsált 138 4, I| masinalába van. Nem is fogadta el az alamizsnát.~ ~– Nem koldulok 139 4, I| magáncsaládok körében helyezik el, ahol azok együtt nőnek 140 4, I| Pedig azt nem tagadhatta el magától Lajos, hogy őt ezen 141 4, I| ábrándozásának? Mire mélázhat el olyan nagyon? Miért riad 142 4, II| férfiasság jogait foglalja el magának. Ez a hölgy megmaradt 143 4, II| Lajos Marie-nak: „menjünk el sétálni”. S aztán karjára 144 4, II| napsugár melege, ami eddig el volt tőle tiltva; hanem 145 4, II| feladott penzumokat nem végzi el. Emiatt sokat kell vele 146 4, II| Mit írt ön?~ ~A leány el hagyta olvasni.~ ~Ez volt 147 4, II| nem restellte, hogy az el lett olvasva. Igen egyszerűnek 148 4, II| kerti sétáira nem kísérte el többé Marie-t a gróf. Ezentúl 149 4, III| kezdetét, s éjfél tájáno érendé el egész teljességét, mely 150 4, III| Marie-t a csoda fogta el, mikor legelőször meglátta 151 4, III| földet, éjjeli csend ülte el a vidéket; kakasszó, ebugatás 152 4, III| De én megláttam, s el fogom őket onnan zavarni.~ ~– 153 4, III| híjanak, s ottan mint tanúnak el kelljen mondanod, ki vagy? 154 4, III| elfutottak már, s nem vittek el semmit. Ön elég jókor jött 155 4, III| semmi remegés nem árulta el, hogy fél az elfutott gonosztevőktől; 156 4, III| meg. Úgy tetszett, hogy el van ájulva.~ ~Az úrnő erre 157 4, III| ujja hegyével.~ ~– Igazán el van ájulva.~ ~A bárónő már 158 4, III| az udvarán, s nem lopják el. Úgyhogy én meg nem foghatom, 159 4, III| Schlagwort”-ra kerül a sor, el ne késsem a „jelenetről”.~ ~ 160 4, III| különös kívánság ugyan; de el fogom mondani az okát. – 161 4, III| vannak hibái, de azokról el kell neki szokni. Én akarom, 162 4, III| biztonságban leszek. Higgye el, hogy én jól tudom, mivel 163 4, III| körülnézett, ha nem rejtőzött-e el a rablók egyike valami zugban. 164 4, IV| Lajos nem tagadhatta el magában, hogy ez a nő nagy 165 4, IV| hogy a kastélyából nem vitt el semmit, és neki semmi oka 166 4, IV| Amióta ő maga nem foglalta el helyét azon a megszokott 167 4, IV| Lajosnak a szívverése akadozott el. – Hiszen innen az ő távollétében 168 4, IV| hagyott kulcsot kívülről el tudják fordítani.~ ~– Ez 169 4, IV| amit neki magyaráznak, el is készíti úgy, de soha 170 4, IV| Még nem végezte ön el – szólt Vavel, s szekrényéhez 171 4, IV| nincs megromolva. Hagyja ön el ezt az utat, amely…~ ~– 172 4, IV| fejét veszik; azért azt el ne felejtsem, hogy nemesember 173 4, IV| hanem hát nem fogadott el soha a verbunk, elkergettek; 174 4, IV| mondták, hogy nem csúfítják el velem a regementet. Pedig 175 4, IV| elzáró keresztvasak ketteje el volt görbítve, s a mesével 176 4, IV| nem az ő cimborái követték el a minapi betörést, hanem 177 4, IV| fejét! Amíg egyszer valaki el nem fogja neki mondani az 178 4, V| csak a marengói ütközetből el ne késtem volna – sóhajtá 179 4, V| távozott sétálni, ahol egy órát el szokott tölteni, s ezalatt 180 4, V| Igenis; de mért veszett el a marengói ütközet? Azért, 181 4, V| Valami oktalan borzadály fog el, ami szemeimet nyitva tartja, 182 4, V| kívülről senki az ércredőnyt el nem mozdíthatja. Hanem, 183 5, I| katonákat hogyan szállásolták el a gazdákhoz házszerte, s 184 5, I| Névtelen Várba, s az rabolhatja el a vár urától azt, amit majd 185 5, I| visszalopni: a szívét.~ ~Ez is el volt hárítva a szép dragonyosezred 186 5, I| obszervatóriumábólo kileste, mikor megy el a kastélyból az ezredes 187 5, I| társalgók. Ez rég időtől fogva el volt róluk ismerve. A lovassági 188 5, I| de azzal nem él együtt, el sincs válva tőle. Ez nem 189 5, I| földesurakat nem fogadta el kastélyában, mert az ilyen 190 5, I| féle darabokat játszanak el rögtönzött színpadon, s 191 5, I| magica bűvképeivel ragadják el a nézőket.~ ~Még egy más 192 5, I| parasztok felváltva foglalják el a vitatott erődöket, míg 193 5, I| két-három dragonyost visznek el lepedőben a korcsmából, 194 5, I| akinek a feje kegyetlenül el van látva, ami megfoghatatlan 195 5, I| megérdemlett jutalmakat el nem engedik.~ ~Vavel gróf 196 5, I| az igazat. Azt hitették el vele, hogy azok csak hadgyakorlati 197 5, II| ugyanannyi jellemet játszva el e kalap alatt.~ ~(Híres 198 5, II| szép bárónő. – Távolítsa el, ezredes úr! Kérem.~ ~– 199 5, III| ma kikocsiznék, fogadjon el engem lakásán; igen fontos 200 5, III| Miért akarja, hogy ő fogadja el? Miért akar az ő lakásába 201 5, III| elhagyja, s nálunko fogadjon el tiszti állást, ahol nemsokára 202 5, III| ilyen súlyos következményt el bírok viselni?~ ~– Ami a 203 5, III| egy pisztolyt sem sütött el; sem kard nem volt a kezében; 204 5, III| valami veszélyt hárított el?~ ~– Igen. Barthelmy ebben 205 5, III| enged összeverekedni, higgye el ön, hogy csupa önszeretetből 206 5, III| és még valaki mindennap el szoktak sétakocsizni. Ő 207 5, III| golyó, mely egyszerre röppen el, s lesz utána két halott. – 208 5, III| nőt, akiről még nem mondta el senki, hogy milyennek látta 209 5, III| Mármost nézzen ide. Olvassa el ezt a levelet. Ha ön most 210 5, III| az elhatározással indul el, hogy egyedül akarja felkeresni 211 5, III| találni senkit. Olvassa ön el.~ ~E szavakkal egy levelet 212 5, III| karját, mintha minden percben el akarna tőle maradni, egész 213 5, III| körülménynél fogva bennem a soha el nem aludt láng újra fellobbant; 214 5, III| teljes értékűnek fogadom el minden kérdésben; hanem 215 5, III| nyertem. S anélkül innen el nem távozom.~ ~– Akkor sajnálom 216 5, III| hanem mint jó barátok válnak el.~ ~Mikor Katalin és Lajos 217 5, III| még egyet. Ne mondja ön el annak a hölgynek, akit ez 218 5, III| rossz órában ki foglalta el a helyét. – Adieu!~ ~Azzal 219 5, IV| elzárt parkjai takarják el. Így nagyon kimagyarázható, 220 5, IV| valamit.~ ~– Hát mondja el!~ ~– Hát mondok, azt mondom, 221 5, IV| kényszeríté őket, hogy mondják el előtte, hogyan történt. 222 5, V| Azt hitte, hogy azalatt el tudja csillapítani annyira 223 5, V| annyira indulatait, hogy azok el ne árulják magukat arcvonásain.~ ~ 224 5, V| súgná neki, hogy az a hely el van foglalva már? – Holnap 225 5, V| ajándékképpen vesztegette el egy helybeli parasztgazdának, 226 5, V| elmondanám! Csak egyet mondok el belőle. – Nemhiába kérdeztem 227 5, V| Egy nő, aki szeret, el nem árulja azt.~ ~– De ki 228 5, V| legméltatlanabb sértést követné el a legkristálytisztább lelken. 229 5, V| Miért kívánja ezt?~ ~– El akarom most tenni, s aztán 230 5, VI| lemenni (onnan nem szökhetett el), egy újon nyílt virággal 231 5, VI| sarkantyúzza, hogy az az egy kötet el volt előle dugva.~ ~Amint 232 5, VI| lefestve.~ ~A leírásban el volt mondva, hogy ezt a 233 5, VI| Marie, hogy miért sietett el oly hevesen Lajos. Utánafutott 234 5, VI| semmi elesége. Nem kergetett el senkit, hanem nekiállította 235 5, VI| mindennapio falat kenyerét veszi el az Isten csapása, és mégsem 236 5, VI| hat arany. Ezért úszott el a víz alatt. De hátravan 237 5, VI| munkájáért. – Vavel grófhoz aztán el se mert menni, hogy a telescopiumot 238 6, I| Hát az, aki népeket tapos el! És nem siratja meg lábának 239 6, I| után ezernyi halott marad el, agyongázolva! Ön már egy 240 6, I| öltözködöm… nem lopkodja el csészémből a kalácsdarabkákat…. 241 6, I| gyászkíséret. Lajost nem hítta el. (Az orvost nem szokás a 242 6, I| felhantolást maga végezte el Marie.~ ~Majd eszébe jutott 243 6, I| várakozást, s maga indult el Henryt fölkeresni.~ ~A komornyik 244 6, I| esztendei kapitulációt töltöttem el a Lizettel, tizenhatot a 245 6, I| Bűnös voltomat hová tagadnám el? Vétkeim sokasága fejem 246 6, I| vagy, s ágyúgolyó sodort el.~ ~– Talán ha a csatazajt 247 6, I| férget ősszel, hogyan temesse el magát, hogy tavasszal feltámadjon, 248 6, I| visszahívtál: Tőled jöttem el. Hozzád jövök vissza, s 249 6, I| megszabadításáért követtem el azt!”~ ~– Nem tudok én ily 250 6, I| Szent atyám, kegyelmezz! El fogok kárhozni. El kell 251 6, I| kegyelmezz! El fogok kárhozni. El kell kárhoznom.~ ~Vavel 252 6, I| türelméből.~ ~– Hát kárhozzál el! Az is kötelességed! Ha 253 6, I| fegyvercimbora! Hát haraggal válunk-e el egymástól? Hát nem bízol-e 254 6, I| mondok! Hát most te mégy el előre, kvártélyt csinálni. 255 6, I| látása őt idvezítené. Hozza el az imádságoskönyvét. Keresse 256 6, I| gyümölcs.~ ~A szakácsnőnek el kellett oltani a tüzet, 257 6, II| hogy hogyan temettesse el magát. Szerencsére ez már 258 6, II| egyetlen utolsó barátját veszté el, s most már az élet mindenféle 259 6, II| nem volt magánőrjöngés: el volt az terjedve egész Európa-szerte, 260 6, II| szerezni. Az egész szárazföldön el volt kobozva a szabad szó. 261 6, II| hajdani magyar hősmondakör úgy el tudott múlni, mintha a kurucvilágot, 262 6, II| mesemondási nagy idő választaná el. Hová lettek a hős nemesi 263 6, II| huszonnyolcezer francia esett el. Miért? Semmiért? Oly halommal 264 6, II| is oly vadakká fajulnak el, mint a mongol, az indián. 265 6, II| étekül kijárt; hogy amit az el nem költhet többé, megvendégelje 266 7, I| Lajos e szókra nem fojthatta el az önkényt jövő kolerikus 267 7, I| igazi okot.~ ~Nem mentem el a lustratióra, mert tréfának 268 7, I| itatni. S ezeket indítani el oly hadsereg ellen, melynek 269 7, I| eléje!”~ ~– Nem mulaszthatom el, hogy mint e várnak vendége, 270 7, I| van benne? Mit rendel az el?~ ~– Ami a harcból elmaradókra 271 7, II| foglyul, s mind itt helyeztek el. – Mikor ki lett adva a 272 7, II| saját jó vitézeinek lepik el egyszerre az utcákat, kik 273 7, II| kötelességüket, a Traun hídja el van foglalva. Mehetünk odább! „ 274 7, II| ódon könyvtár foglalta el, melynek szárnyoldalai között 275 7, II| roppant földteke foglalta el. Lajos ezt a helyet választá 276 7, II| aerarium még nem küldte el az ígért subsidiumot.~ ~– 277 7, II| mindenki átokkal fordul el. Most vesz magához Isten, 278 7, II| hová kérem, hogy menjen el nevemben? Nincs messze a 279 7, II| nevét mondanám. – Mondjon el neki mindent, amit nálam 280 7, III| adhatom. A bájos hölgy, akit el fog venni, báró Landsknechtsschild 281 7, IV| most tett?~ ~Nem siette-e el féltve őrzött titkainak 282 7, IV| azt nem is okosan rendezi el az ember, hogy egy napon 283 7, IV| hogy egy napon határozza el magát a háború megizenésére 284 7, IV| Kastélyom minden védelemre el van készítve, cselédeim 285 7, IV| Hát ezt neked nem mondta el! Milyen ember!~ ~Erre az 286 7, IV| sor, hogy Lajos mint űzte el valamennyit egy bottal a 287 7, IV| csak a násznagynak mondtuk el, nem az alispánnak – sietett 288 7, IV| vállaira dűltek, úgy lesték el ajkairól amaz éjszaka rejtélyes 289 7, IV| a te szemed elől zárjon el engem?~ ~Amint azt kimondta, 290 7, V| s ezt nem is hallgatta el Marie előtt.~ ~– Ez nem 291 7, V| Henrymnak, akit tavaly temettem el. Ő viszi a házam gondját.~ ~– 292 7, V| mondani! De csak nem mondom el. Könnyű volna az a diszpenzáció, 293 7, V| Most azután lehetetlen volt el nem mondania Marie előtt 294 7, V| sokkal elevenebb szín áradt el az arcán.~ ~– Mondd csak 295 7, V| fölé, mintha újra meg újra el akarná azt olvasni.~ ~– 296 7, V| dicsőségesen, s vesszen el, aki ellensége, mind! (Hogy 297 7, V| mondani, hogy „vesszenek el!” azok nincsenek sehol.~ ~….– 298 7, VI| jó Mercatoris előtt még el is kell tagadnom, hogy nyájából 299 7, VI| híres diplomata veszett el! – mondá az alispán.)~ ~ 300 7, VII| asszony; de nem fogadom el. Én majd csak itt maradok.~ ~– 301 7, VII| rabolhatnak; magamat meg el nem lop senki. Nagyon kevés 302 7, VII| negyedórára sem hagytam őt el. Ugye kis úrnőm? Emlékezik 303 7, VII| Nem is kérdezem. És akkor el fogja hinni, hogy érzéketlen 304 7, VII| bútor közét, nem bújt-e el oda valami tolvaj? Ezután 305 7, VIII| monda Katalin – vigyük el a csónakját. Menjünk át 306 7, VIII| A könnyelmű! Hát annyira el volt telve attól az örömtől, 307 7, VIII| maga kicsiny kis világáról el is felejtkezett?~ ~Hát semmi 308 7, VIII| kenyerüket, mert nagyon el vannak hízva. Hogy fognak 309 7, VIII| az életében. Ma kezdett el először „leány” lenni.~ ~ 310 7, VIII| Azt képzelte, hogy azt el lehet fogni.~ ~Óh, mennyi 311 7, VIII| beszélgetni, rendeleteket adni, s el is veszti néha magátul; 312 7, VIII| Aztán majd együtt járunk el vadászni.~ ~– Nem, nem; 313 7, VIII| a teheneket. Katalinnak el kellett őt vezetni a majorba. 314 7, VIII| Egyszerre mind valamennyit el akarta olvasni! Óh, hogy 315 7, VIII| Meglátod, hogy milyen jól el foglak találni.~ ~Marie 316 7, VIII| magamtul; meg ha valami dalt el tudok verni, akkor lepjük 317 8, I| halott, akit, ha atyafiai el nem temetnek, eltemeti vadállat, 318 8, I| hogy tépje szét, mállassza el, míg magától széthull.~ ~ 319 8, I| Most már a szántóvas jár el mind a kettő fölött, s nincs 320 8, I| a becsület mezején estek el! S megérdemlik, hogy a nevüket 321 8, I| menni. A kerék nem állt meg. El lett határozva a felfegyverzés, 322 8, I| élelmezés kérdése. Azt csak el fogja ön ismerni, hogy addig 323 8, I| adhat, mert nincs.~ ~– Tehát el kell fogadni a régieket.~ ~– 324 8, I| törvénycikk pedig azt rendeli el, hogy az inszurrekció magyar 325 8, I| volon”-oknak hívunk.~ ~– El ne felejtse alispán úr, 326 8, I| majd az, aki nem rabolta el Barthelmy Ange-t, el fogja 327 8, I| rabolta el Barthelmy Ange-t, el fogja rabolni Barthelmy 328 8, I| őrzött kincsét mindenáron el akarják rabolni.” Semmi 329 8, I| akarták fogadni, hogy rabolja el tőlem azt, amit oly féltve 330 8, I| őrzök. S csak azon múlt el a merénylet, hogy a rabló 331 8, I| Sátán Lacinak ne felejtsen el ön amnesztiát kieszközölni. 332 8, II| népdal mellett végezték el; melyet, mint egyenesen 333 8, II| vége.”~ ~ ~ ~No már azt el kell ismerni, hogy ennél 334 8, II| soha még ellenséget verni el nem mentek; s ha „Miska” 335 8, II| nemesember fiát nem viszik el katonának. A nemesembert 336 8, II| nemesembert nem foghatják el bírói ítélet nélkül. A nemesember 337 8, II| törvénykönyv, az ó ügyeit intézi el a szolgabíró, a törvényszék, 338 8, II| ha főbejáró bűnt követett el, nem a bitófa áll rajta 339 8, II| meghallható hangon: „Ne menj el! Maradj itt. Ne pazarold 340 8, II| te drága véredet! Fussunk el mi hárman messze innen!”~ ~ 341 8, II| zászlót csakugyan nem dobja el Lajos a kezéből, akkor azt 342 8, II| láthatáron.~ ~Lajos annyira el volt foglalva ez idő alatt, 343 8, II| inszurgens; hirtelen dugtak el előle egyet-mást, amit nem 344 8, II| homlokon egy golyó foglalná el.~ ~– Te pedig őrizd meg 345 8, II| szerelmeddel. Számomra ne lopj el belőle semmit. Legyen a 346 8, II| zongorát. A könyveket meg éppen el kellett előle zárni, mert 347 8, III| markolatára téve, beszéli el, amiket Győrben hallott, 348 8, III| jobbra-balra, hanem az ágyú el lett hallgattatva, s perc 349 8, III| egy francia futárt fogtunk el, mikor éppen át akart úsztatni 350 8, III| felfogadom, hogy rabolja el a Névtelen Várbul vagy a 351 8, III| Végre olyan lépésre szántam el magamat, amelynél karddal 352 8, III| szemekért nem azt árulta el minekünk, hanem minket árult 353 8, III| minekünk, hanem minket árult el annak? Vagy pedig az történt, 354 8, III| Ha holnap estig nem jön el Thémire oda, ahol rá várok, 355 8, III| azalatt annyi idő múlt el, hogy ráért valaki meghalni, 356 8, III| fel, hogy orozva rabold el tőlem valami kincsemet, 357 8, III| parancsolom, hogy tedd meg. Hozd el azt nekem a kastélyból.~ ~– 358 8, III| kívánja öntől, hogy hagyja el ezt a helyet rögtön, és 359 9, I| az, ami mellett csak úgy el lehet haladni, s vissza 360 9, I| szerelmét foglalhatta volna el magának. De ő meg tudta 361 9, I| értékét megismerte, hajítsa el a sárba?~ ~Lehet-e a világ 362 9, I| játszani, s a magáét vesztette el. Akárhová gondolt, nem bírta 363 9, I| őt meghívta, hogy fogadja el ajándékba azt a férfiszívet, 364 9, I| neki valamit, úgy altassa el; – aki kezét az ő kezébe 365 9, I| az ő kezébe téve, mondja el utána a mindkettőjük imáját?… 366 9, I| magával.~ ~Valamire pedig el kellett határozni magát.~ ~ 367 9, I| éppen Jocrisse-tól küldte el azt a levelet? Hogy eltávolítá 368 9, I| hogy suttogássá fojtsa el a kiáltást.~ ~– Igen, Madame, 369 9, I| várbörtönből, azt nem mondhatom el, mert úgy szöktem, s nem 370 9, I| keresem, és lássa, nem fogtak el az útban: rátaláltam önre.~ ~– 371 9, I| legyen már gondod, én jól el vagyok látva. S ha tudnád, 372 9, I| most az arcképet halmozta el csókjaival, és sírt.~ ~– 373 9, I| mondja ön. – Nem hozhatta ön el egy arcképét?~ ~– De elhoztam.~ ~– 374 9, I| kapubejárata alatt hagyogatott el, leskelődni és kémkedni 375 9, I| meghalok: a parton temessenek el, s töltsenek hullám fölé 376 9, II| őt a földrül.~ ~– Hagyj el! Aki engem anyjának nevez, 377 9, II| Katalin!~ ~– Azt, hogy el kell hagynod ezt a házat 378 9, II| hallasz, elbújj, s amíg el nem mennek, elő ne jöjj.~ ~– 379 9, II| levelét és az arcképét hozta el magával, hanem a halálának 380 9, II| te pedig nem veszítettél el, nem árultál el engem, hanem 381 9, II| veszítettél el, nem árultál el engem, hanem megszabadítottál; 382 9, II| azt Marie-nak:~ ~– Olvasd el ezt, s ismerj meg egészen.~ ~ 383 9, III| akar csapni: azt hitette el. A majorosnét már egyszer 384 9, III| ha egy század múlt volna el azóta, hogy az éhenhaló 385 9, III| egyél fácányt, s ne lopd el az én sült csicsókámat!” 386 9, III| Mátyás mester mindezeket?~ ~– El hagytam magamat fogatni, 387 9, III| ellenség a pipát csak nem veszi el még a fogolytól sem.~ ~– 388 9, III| engemet most temessetek el ide. Aztán lefeküdtem a 389 9, III| hányattam magamra, hogy egészen el voltam takarva. Hogy meg 390 9, III| keserű csalódások után is el ne veszítse erélyét. A philadelphok 391 9, III| Donau!” hanem azért azt is el kellett ismernie, hogy úgy 392 9, III| a menyasszonyét olvasta el elébb, utána az ármányszövőét; 393 9, III| a szabadban.~ ~– Ott ég el a hat ingecske – dörmögé 394 10, I| gyógyszertárát kaparintották el, s megitták a felcsernek 395 10, II| elég parasztgunyhó, ahova el lehet bújni? – Menjen a 396 10, II| egy barlangot, rejtőzzék el abban, mint Genovéva. – 397 10, II| pillantásra megtudhatá, hogy az el volt zárva eddig a látogatók 398 10, II| lakályos szobába helyezte el drága vendégüket.~ ~A bőrkerevet 399 10, II| rémülten tartá maga elé, mintha el akarná őt magától taszítani.~ ~– 400 10, II| nagyon.~ ~– Hát akkor hozd el. De ide be ne hozd, mert 401 10, II| felnyitja a rácsot, s én el találtam volna aludni: akkor 402 10, II| történt az meg Marie-val, hogy el talált volna alunni! Lehet-e 403 10, II| hozzá sem lehet jutni tőle. El is temette magát egyúttal. 404 10, II| nem ébred, amíg a legyek el nem kezdik az orrát bosszantani.~ ~– 405 10, II| Egyszer aztán ijedten kiáltá el magát:~ ~– Szent Isten! 406 10, II| kincseit, ahol találom, vigyem el hozzá, egy acélszekrény 407 10, II| volt.~ ~– Úgy? „Az” vitte el? És „őhozzá”. Akkor jól 408 10, II| parancsolta, hogy én kísérjem el a kijelölt menedékig az 409 10, II| helyett a feleségemet hoztam el útikíséretül az úrnő számára. 410 10, II| védelmezőül ezt a fickót is vigye el magával. Helyén van ám ennek 411 10, II| az az asszony nem árulta el az ő kincseit, hanem elrejtette, 412 10, II| barátom volt. Temettesse el őt szépen.~ ~– Elvégzem 413 10, III| is a Fertő vidéke látja el Bécset szénával. A betörőket 414 10, III| hogy felségsértést követ el vele, ha a császárné mellett 415 10, III| Barátom, ha az ember el akar válni a feleségétől: 416 10, III| újoncnőre: azt hitették el vele, hogy a császár is 417 10, III| Thémire egészségére. – Ha el nem visz valamelyikünket 418 10, III| visszatérünk. Hány órakor indultál el Fertőszegről?~ ~– Mindjárt 419 10, III| Fertőszeget, nagyon messzire el nem mehetnek. A Duna éppen 420 10, III| Furcsa nép ez. Nem szalad el a faluból az ellenség érkeztére: 421 10, III| hamarább a Hanság vidékét el nem érheti, s akkor már 422 10, IV| vízimadár-sereg kezdett el kóvályogni a levegőben nagy 423 10, IV| felkapaszkodva) nagy messzeségre el lehetett látni. A holdvilágnál 424 10, IV| ragyogó tornya. Két óra alatt el lehetett már odáig jutni.~ ~ 425 10, IV| szikes fehér síkság terült el nagy messzeségre. Ott a 426 10, IV| falvakon keresztül menni, hanem el kellett kerülnie a berken 427 10, IV| nem lehet ásni, hol a bort el lehetne tartani), meg vadrécetojással. 428 10, V| s otthagysz. Nem maradok el tőled.~ ~És nevetett.~ ~ 429 10, V| körül. Ezt a helyet foglalta el Vavel tartalékjával, lovasait 430 10, V| De Fervlans nem követte el azon hibát, hogy mindjárt 431 10, V| személyes viadallal foglalja el a figyelmét. Vavel grófot 432 10, V| ha azt meglátod, engemet el fogsz feledni.~ ~S Vavel 433 10, V| kerek nádas mellett vitt el, melynek a közepéből egy 434 10, V| harapta egymásba magát, mely el nem ereszti egymást élve.~ ~ 435 10, V| három támadó ellen fogadta el a harcot.~ ~De Fervlans 436 10, V| összegubancolt vad komlóbozót zárta el. De Fervlans türelmetlenül 437 10, V| innen elő fog törni, dönti el a viadal sorsát.~ ~Végre 438 10, V| Úgy tetszett, mintha el volna veszve!~ ~Csapatja 439 10, V| a rózsabozót választotta el még ellenfelétől, alig húsz 440 10, V| és a grand père táncát el fogják végezni nála nélkül; 441 10, VI| közepén, már egész serege ülte el a hollóknak, varjúknak. – 442 10, VI| virágzó vadrózsacsalit állta el útját. Túl rajta egy paripa 443 10, VI| valami istennői düh állta el az asszony szívét. Nem ahogy 444 10, VI| bízva, hogy Marie-t vigye el a veszélyeztetett helyről: 445 10, VI| Zsófiát a feleségem vitte el Győrbe. – Lackó fiam kísérte – 446 10, VI| puskákra fektetve vitték el magukkal, s a hű szövetséges 447 10, VI| kulcsával az ércládikát is. Vidd el azt Marie-nak. Meglátod, 448 11, I| hogy Marie-tól azontúl el ne váljon. Ő maga nem kísérhette 449 11, I| mértföldnyi távol választotta is el őket egymástól.~ ~A táborozás 450 11, I| Hanságban: ezt mindennap újra el kell neki regélni.~ ~Aztán 451 11, I| keresztüllőve.~ ~ ~ ~Ej! hallgasson el a csalogány most, hadd szóljanak 452 11, II| főherceg hadserege előtt el van vágva az egyenes út 453 11, II| partján, s onnan kezdték el lövetni a szemközt fölállított 454 11, II| sereg utóhada menthetlenül el van veszve.~ ~– Ne hagyjuk 455 11, II| hadserege bántatlanul érhette el a nagyszőlősi utat, s ezzel 456 11, III| iszapba: akkor oda helyezte el magát Ferenczy János a híd 457 11, III| szerelmeseinek?~ ~– Ne fussatok el az ellenség elől; az a védtelen 458 11, III| út közepén, s úgy fogatta el a gazdáját. – Szegény Gasparics 459 11, III| a franciának, azt hozta el a magáé helyett cserébe, 460 11, III| megszabadított vitézt nem vihette el a maga egy lován. Tehát 461 11, III| napja.~ ~A taktikai siker el lett érve, János főherceg 462 11, IV| megfőzhette volna. Ember és ló el volt csigázva már, és testileg, 463 11, IV| a politikai helyzetben. El is nevezték érte a bécsi 464 11, IV| eseményeknek! Nem döntötte volna-e el másfelé a kockát?~ ~Más 465 11, IV| várták meg: éjszaka jöttek el, anélkül, hogy valaki üldözte 466 11, IV| Egypár kompánia katonát el is felejtettek tudósítani 467 11, IV| saját fia e csatában nyerte el a vállrózsáit. Őalóla kétszer 468 11, IV| főhadnagy lovát sodorta el, egy másik Günsberg tisztnek 469 11, IV| kezét fogva, úgy vágtattak el vele, az ellenséget jobb 470 11, IV| kézzel, bal kézzel hárítgatva el kétfelől.~ ~A franciának 471 11, IV| együtt, egymás mellett estek el zászlójuk védelmében. A 472 11, IV| szorongattatásban – most fújjuk el a költeményeinket. Lássuk, 473 11, IV| hóka lovamat nem viszed el franciának!”– monda Tisza 474 11, IV| hogy tőle ágyúkat vettek el.~ ~S ugyanekkor az öccsét, 475 11, IV| kötve, úgy szánkáztatták el azokat magukkal a sík mezőn.~ ~ 476 11, IV| a francia ágyúk. Azokat el kell onnan verni hevenyén.~ ~ 477 11, IV| Az ágyútekék ott búgtak el soraik között: nem rettenték 478 11, IV| Ezzel a balsikerrel el volt az ütközet sorsa döntve. 479 11, IV| veszett.~ ~A visszavonulás el lett rendelve Komárom felé.~ ~ 480 11, IV| egyetlen zászlót nem vett el tőlük az ellenség. Nemhogy 481 11, IV| szolgáltak, egyetlen dobot el nem vetettek maguktól.~ ~ 482 11, IV| hadosztályainak. Itt esett el a somogyiak egyik legjobb 483 11, IV| francia voltigeur ejtett el, azzal nekiment egy francia 484 11, IV| De még akkor sem ereszti el annak a kantárát, hogy a 485 11, IV| vesztettek, hanem ők hoztak el magukkal két elfoglalt ágyút 486 11, IV| leggyilkosabb harcnak ismerték el ez ütközetet, s Dömölktől 487 11, IV| nemhogy őket fogták volna el, de még ők hoztak magukkal 488 11, IV| tele puskával és eleséggel: el is vitték szépen Komáromba, 489 11, IV| egész! E rohamban esett el a soproni lovasság vezére: 490 11, IV| gyors összpontosítása dönti el az ütközet sorsát. Itt egyes 491 11, IV| bosszantásokra, s nem mondta el senkinek, hogy mi történt 492 11, V| rossz puska! Ha nem sül el a likas vége, elsül a puska 493 11, V| magasztalásokkal halmozta el.~ ~A király maga tépte le 494 11, VI| Az olasz alkirály jött el az újszőnyi homokdombokig, 495 11, VI| Komáromba hordszekéren.~ ~Aligha el nem érte azt, ami után olyan 496 11, VII| a különszakított dandár el lett vágva a hadsereg zömétől 497 11, VII| volt, hogy „jöjj ide, vedd el!”~ ~A dandár főtisztei összegyűltek 498 11, VII| kivihetetlen.~ ~Győr vára el volt látva két hétre (!) 499 11, VII| azután még a nádor kezébe is el kellett juttatni.~ ~Széchenyi 500 11, VII| villant, a golyó ott fütyült el feje fölött, vagy lecsapott 501 11, VII| szandolinjának köszönheté, hogy el tudott előlük menekülni. – 502 11, VII| beteljesül.~ ~Alig érték el az első lovasok az erdő 503 11, VII| magasztaló elismeréssel halmozva el a derék inszurgens dandárt, 504 11, VII| kijelenték, hogy ők nem fogadnak el mástól parancsot, mint a 505 11, VII| s virágokkal halmozták el a várva vártakat.~ ~Maga 506 12, I| kiválasztani, mikor Győrbe helyezé el őket, s most azután már 507 12, I| kiszabadulniok.~ ~Négy hét múlt el azóta, hogy ő csapatjával 508 12, I| gyönyörű tájak, amiket el kellett foglalni, s aztán 509 12, I| és a tűzkakasok kezdtek el szólni, ha egyszerre elkezdtek 510 12, I| Sátán Lacit tegnap temettük el. Isten legyen kegyelmes 511 12, I| neki, hogy maga se hinné el Sátán Laci, ha csak személyesen 512 12, I| hogy mink nem vesztettük el: csakhogy éppen nem nyertük 513 12, I| övéből, ágyút is többet vett el tőlük, mint azok őtőle. 514 12, I| száz embert is megölt, – ha el nem szaladt előle. Egy jó 515 12, I| elviszik, akkor Katalin is el van rá nézve örökre veszve. 516 12, I| Gyűlölöm!”~ ~– Miért hagytam őt el? – vádolá magát Vavel. – 517 12, I| amit kívánt, hogy fussunk el együtt, ki a világba? Mi 518 12, I| mindennap kétszer látogat el a házhoz, s raportot visz 519 12, I| hogy a tópartra temessék el, semmi fejfát, semmi írást 520 12, I| azt már csak súgva mondom el; mert hátha valaki hallgatózik 521 12, I| átvette a pénzt, s úgy osont el Vavel szállásáról, mintha 522 12, II| melyet a franciáktól vettek el a fekete volónok Kis-Cellnél. – 523 12, II| csapatja leghátul jött; el lehetett neki maradni a 524 12, II| között fenyőerdők szigetelték el magukat). Arról a fenyvesről 525 12, II| haladhattak. Koroncónál el is kellett azokat hagyni, 526 12, II| a kerek sáncot foglalta el, ahol észrevétlenül meghúzódhatott. 527 12, II| egyenlőtlen harcot fogadtak el Vavel könnyű lovasai ellen, 528 12, II| Az úgyis minden lehetőt el fog követni, hogy a tábornokot 529 12, II| kifakadásokkal halmozta el Vavel grófot.~ ~– Ez népjogsértés! 530 12, II| valószínű. Azt takargatják el azokkal a hosszú bajuszaikkal; 531 12, II| a fogoly francia egészen el volt bágyadva; nem tudott 532 12, II| vele elégedve.~ ~Aközben el is érték a kertek alját, 533 12, II| ízletes volt, s a hölgyeknek el kellett ismerni, hogy a 534 12, II| önnek, hogy nem töltheti ön el az időt jobban addig, amíg 535 12, II| No, már azt higgye ön el, hogy jobban fél Guillaume 536 12, III| leányom hajaszálaira! Intézze el a monsieur le catzique-kal 537 12, III| rá volt bízva, s inkább el hagyta volna magát Győr 538 12, III| csak egy bandériumot vezet! El fogom mondani Guillaume 539 13, I| csak az utolsó házat is el nem hagyták.~ ~Vavel gróf 540 13, I| együtt, ha engem erővel el akarnának innen vinni! De 541 13, I| kigondol, – s ha „egy” embernek el nem mondhatta, – sohase 542 13, I| mondhatta, – sohase mondja el.~ ~Marie Lajos nyakába kapaszkodva 543 13, I| amiket, ha „egy” embernek el nem mondhatunk, sohase tudja 544 13, I| között; nem hogy hárítsa el azokat Isten; hanem hogy 545 13, I| hanem hogy elébb hozza el a szelídebb csapást: a halált! 546 13, I| élve vagy halva temetkezni el! – Óh, milyen jól tetted, 547 13, I| Most ítélj fölöttem. – Dobj el, vagy emelj fel. – Mind 548 13, I| Fáradságát azzal rejté el, hogy Lajosra és Katalinra 549 13, I| suttogott hozzájuk:~ ~– Ugye? El fogjátok felejteni a tegnapot, – 550 13, II| Sötét zivatar fogta el a hansági láthatárt: az 551 13, II| tért… „ez itt” nem vesz el többet két négyszögölnyi 552 13, II| a híre Botta Zsófiának, el is jöttek a névrokonok messze 553 13, II| inszurrekció.~ ~A Névtelen Vár is el tudott tűnni. Ahogy el-eltűnnek