Rész, Fejezet

 1  1,     I|    turkálta a vas szénvonóval.~ ~– Ideje! – dörmögé az ifjabb. –
 2  1,    II|         markába. – Nem volna önnek ideje velünk jönni és segíteni
 3  1,   III|         férfiírás volt az. Volt rá ideje; az öregúrnak egész a Passage
 4  1,   III|             s oda bezárták.~ ~Volt ideje körülnézni magát hevenyészett
 5  4,    II|       csővel?~ ~S mielőtt Lajosnak ideje lett volna a csőnek más
 6  4,   III|            az alkovenes szobába.~ ~Ideje volt néhány obligát frázissal
 7  5,     I|           a. Ez a rendes lefekvési ideje.~ ~– De már hogy mehet valaki
 8  5,     V|       veszi ezt észre?~ ~– Már rég ideje.~ ~Lajos rábámult. Mi ez?
 9  6,     I|          tizenhatot a bujdosásban: ideje, hogy quietáljak. Elvesztettem
10  7,     I| kimosdózott, s mikor a rendes ebéd ideje volt, megjelent Marie-val
11  7,    II|         hadtestnek már nem volt se ideje, se szállítóeszköze az ellenfél
12  8,    II|            Annak sem volt bizonyos ideje. Egyszer korán reggel, másszor
13 10,    IV|         eljön a tavasz, a szerelem ideje, akkor mind felereszti hosszú
14 10,     V|               A márkinak alig volt ideje kiugrani a kengyelből, hogy
15 11,    IV| feltalálták.~ ~– De mármost itt az ideje, hogy tegyünk rendelkezéseket –
16 11,    IV|          nádor újra sürgette, hogy ideje volna egy hadirendet kigondolni.~ ~
17 11,   VII|            A tüzérségnek alig volt ideje az ágyúkat lekapcsolni;