Rész, Fejezet

 1  1,     I|   helyre kell vinnünk. Eddig jó gondolat volt az, hogy éppen az oroszlán
 2  1,    IV|          de az mégis rettenetes gondolat volt: gyermekeket avatni
 3  3,    II|    najádok eszményképét. – Minő gondolat ez?~ ~– Ugye? Régóta főzöm
 4  4,     V|        amíg megvirrad, ezerféle gondolat jár keresztül-kasul az agyamon.
 5  5,   III|       Engem mulattatni fog az a gondolat, hogy a bőszült ezredes
 6  5,     V|        ön arról álmodik: emberi gondolat volna-e tőlem, még egy harmadik
 7  5,    VI| túlérzékennyé lett, azoknak egy gondolat is elég, hogy őket egy kedvenc
 8  6,     I|    csendességben minden iszonyú gondolat elővesz. Eszembe jut minden,
 9  6,     I| másvilágon emberi szó és emberi gondolat, s ha van hang, mely az
10  8,     I|        az örömtül! Bántott az a gondolat, hogy egymás mellett fogunk
11  8,   III|   zsarátnok közé taposott. Ez a gondolat lángra gyújtá az egész gáztömeget,
12 10,    II|  rejtekből. Marig-t iszonyítá e gondolat.~ ~– Jer, menjünk le Lizetthez.~ ~
13 11,    IV|            S ebben volt katonai gondolat.~ ~Teringettét! Kilencezer
14 13,     I|       várost máskor is, de az a gondolat, hogy e kormos romhalmaz
15 13,     I|   kifejezéséből egy villámgyors gondolat jött Lajos agyába: gondolat,
16 13,     I|     gondolat jött Lajos agyába: gondolat, mely leforrázta képzeletének
17 13,     I|        tekintetben is sok olyan gondolat volt, amiket, ha „egy” embernek