Rész, Fejezet

 1  2,    II|   szárnya fel van nyílva, s azon félig kihajolva tekint ki egy
 2  3,     I|  pokrócot terített, s az ajtaját félig nyitva hagyta. Tudta jól,
 3  3,    II|        verni? – szólt a gyermek, félig sírva, félig nevetve.~ ~–
 4  3,    II|          a gyermek, félig sírva, félig nevetve.~ ~– Vedd fel, kérlek,
 5  3,   III|      sírkeresztek darabjait, mik félig megkövesülten az eltűnt
 6  3,   III|             Az ajtó azonban csak félig nyílt meg, s a megszólaló
 7  4,    II|  látszott. E megnyúlt vonások, e félig nyitott ajkak, ez összevont
 8  4,   III|      csillagdába.~ ~A holdtányér félig elsötétült már, a földárnyék
 9  4,   III|     eltakarják. A szétzilált haj félig befonottan omlik alá a földig
10  6,     I|       szárnyai repdesni kezdtek, félig futva, félig repülve odasietett
11  6,     I|   repdesni kezdtek, félig futva, félig repülve odasietett úrnőjéhez,
12  7,    IV|      összetett kezét, szempillái félig takarták nagy sötét szemeit.~ ~
13  7,     V| magunkkal fogjuk vinni? – szólt, félig ajánlva, félig kérdve Katalin. –
14  7,     V|            szólt, félig ajánlva, félig kérdve Katalin. – Mert hiszen –
15  8,    II|          Győrnél összpontosulni; félig fegyverzetten, kovátlan
16 10,    II|         zörgetett a kis Lackó, a félig kinyitott ajtón legelébb
17 11,   III|        felkötve, arcon, homlokon félig behegedt sebek. Úgy vonultak