Rész, Fejezet

 1  1,     I|             országok választanak is el bennünket. De most a nagyobb kérdés
 2  1,   III| szemrehányásokkal:~ ~– Ah, már el akar bennünket hagyni? Megfoszt kedves
 3  2,   III|                 Igen.~ ~– Jelentsen be bennünket. Én a megye alispánja vagyok,
 4  4,    II|            volt. – Szóljon ön. Lát itt bennünket valaki?~ ~– Senki sem. Egyedül
 5  4,    IV|              Kápsáló barát eskettetett bennünket össze az erdőn.) Az erdő
 6  5,   III|     idejöttömrülo tudni. – Nem lát meg bennünket valaki?~ ~– Senki sem.~ ~
 7  5,   III|              elég emberrel, aki látott bennünket együtt sétálni az erdőben,
 8  5,   III|             volna, s akárhányan láttak bennünket szemközt találkozni, két
 9  5,     V|    szabadítására eljön. Isten engedjen bennünket is kiszabadulni velük együtt,
10  7,    VI|            házamnál. Talán nem ver meg bennünket az Isten azért, ha kétszer
11  7,    VI|           mindjárt jön ide valaki, aki bennünket nem enged elveszni.~ ~Abban
12  8,    II|       Pozsonynál van, s elválaszt tőle bennünket az egész Fertő. Lajos azt
13  9,   III|         foglyokkal együtt odahajtottak bennünket sáncot ásni; olyan földtúrásokat
14 10,   III|              szépeinknek viselni, mert bennünket föltétlen kapitulációra
15 11,   III|        könyörögtek neki: „Ne hagyj itt bennünket, apám! Maradj velünk itthon!
16 12,    II|               ott házak, ahová ön visz bennünket?~ ~– Nem éppen oly nagyszerűek,
17 12,   III|         befejezzük Győrött. Ön meg fog bennünket látogatni a tábornoknál.