Rész, Fejezet

 1  2,     I|             mármost hát „te Bernát bácsi”, én pedig „te Katinka!”
 2  2,    II|         tehetjük, hogy „húgom” és „bácsi”.~ ~– Hát a feleségét sem
 3  2,    II|  Csodálatos ország. No hát „Bernát bácsi” maga, tessék magának mellém
 4  2,    II| elvégeztetett nálam nélkül, Bernát bácsi?~ ~– Nem végeztetett biz
 5  2,    II|     hatóság?~ ~– No – maga, Bernát bácsi.~ ~– Hát spicli vagyok én?~ ~–
 6  2,    II|             ne szóljon úgy, Bernát bácsi – tiltakozék a bárónő. –
 7  2,    II|      inzsellér mond – szólt Bernát bácsi, amint a kacajhullám kissé
 8  2,    II|       mondani? – rivallt rá Bernát bácsi.~ ~– Mert láttam.~ ~– Audiát,
 9  2,    II|          Hahaha! – kacagott Bernát bácsi. – S ez a tündér bizonyosan
10  2,   III|            csézáikra ültek; Bernát bácsi azonban ezzel a szóval kezdett
11  2,   III|          azt a gróftólo .~ ~Bernát bácsi dehogy ment vissza a bárónőhöz
12  7,   III|           a jóságát, kedves Bernát bácsi; de már én hű vagyok ahhoz
13  8,   III|          meg fogja vágni.~ ~Bernát bácsi most is a maga elemében
14 10,    VI|         hogy „No mi baj?”~ ~– Laci bácsi! – beszélt hozzá szépen
15 10,    VI|       szóljon, az égre kérem. Laci bácsi, édes Laci bácsi, kedves,
16 10,    VI|       kérem. Laci bácsi, édes Laci bácsi, kedves, jó Laci bácsi!
17 10,    VI|        Laci bácsi, kedves, jó Laci bácsi! Ne hunyja be a szemeit;