Rész, Fejezet

 1  1,     I|    nem tartunk talán egy kis ártatlan gyermektől, aki még az anyja
 2  1,     I|    jó ötletem támadt. Ezt az ártatlan teremtést a gondviselés
 3  1,   III|      s egy nyolcéves gyermek ártatlan naivságával odafutott a
 4  1,   III|   nek hívják.~ ~– Kedves kis ártatlan bohó! – mondá az öregúr. –
 5  1,   III|   márkinak címezze. Ezzel az ártatlan hazugsággal tartozott a
 6  1,   III|   hölgyek, delio ifjakból és ártatlan gyermekekből; akiknek feladatuk
 7  1,    IV|      nemzet feje fölött, egy ártatlan mosolygó gyermek alakjában?
 8  1,    IV|     korából való, amikor még ártatlan volt!~ ~Rettenetes szó.~ ~–
 9  3,    II|  álmának egyik tündéralakja: ártatlan és csábító; gyermek és szirén.~ ~
10  3,    IV|    búskomorságot. Ő egyetlen ártatlan tündéri gyönyörétől van
11  4,     I| győződve, hogy az az asszony ártatlan és becsületes. Valamennyi
12  4,   III|       Ez legalább érdekes és ártatlan olvasmány. „Vajon milyenek
13  5,    II|       A társaság nevetett az ártatlan harag fölött.~ ~Most azután
14  7,    IV|    is velünk jöhetsz – szólt ártatlan gyermetegséggel Marie.~ ~
15  9,     I|      amikor még a kis Amélie ártatlan volt!~ ~– Bocsásd be őt –
16  9,     I|      Ilyen volt ő, mikor még ártatlan volt!~ ~– De most már megint
17  9,     I|       hogy egy szép, fiatal, ártatlan leánykát körme közé ragadhasson.