Rész, Fejezet

 1  2,     I|          rendőrségünk van ám.~ ~A patvarista is ott ágaskodott a többiek
 2  2,     I|        szólt az alispán –, csak a patvarista. Ezt még nem hívják, csak
 3  2,     I|           a baronesse. Csak nem a patvarista fecsegett tán a szobaleány
 4  2,    II| odafordult hozzá.~ ~Ki volt az? A patvarista. A senki. Még egy ember,
 5  2,    II|         hozzám! – S aztán, hogy a patvarista nem akart előrejönni a maga
 6  2,    II|        tizenöt évesnél – felelt a patvarista. – Főkötő még nem is illett
 7  2,    II|                  A senki ember, a patvarista által aratott siker babérai
 8  2,   III|         meg, hogy mit főznek.~ ~A patvarista elment, de vissza nem tért.
 9  2,   III|     beszédet hall az ajtajában; a patvarista és hajdú hangjait ismerte
10  2,   III|         ma itt az ebéd? – kérdé a patvarista.~ ~– No hát mi? – szólt
11  2,   III|      éppen abban járok! – monda a patvarista, tovább csónakázva a két
12  2,   III|       hall az ajtajában. Megint a patvarista beszél a hajdúval.~ ~– János,
13  2,   III|        kiéheztethették volna.~ ~A patvarista pedig szaladt a pipákért,
14  2,   III|       annak az eszméjének, hogy a patvarista is „valaki”. – A folyosó
15  2,   III|        Útját állta neki.~ ~– Ön a patvarista? – kérdé a gróf.~ ~– Úgy
16  6,    II|     egyszer, akkor, mikor az mint patvarista, véletlenül botlott be,