Rész, Fejezet

 1  1,     I|         ócska nagykendőt rádobta önre, különben a mamának nem
 2  1,     I|         meg ön, hogy mi sors vár önre!~ ~– Számot vetettem vele.~ ~–
 3  1,   III|          kedves leányáról maradt önre, aki meghalt.~ ~– Úgy van –
 4  1,   III|        Cambray Alfréd.~ ~– Éppen önre vártunk…~ ~…… Most aztán
 5  1,    IV|          is megírom önnek. Addig önre ruházom a háziasszonyi tisztet,
 6  4,     I|      nagylelkű pártfogása alatt. Önre bízom az elhatározást.”~ ~
 7  4,     V|         elkészítendő munka, amit önre szeretnék bízni. Jöjjön
 8  5,   III|   szoktak sétakocsizni. Ő rá fog önre ott lesni. Maga és több
 9  5,   III|      kérdem, hogy e rejtélyes nő önre nézve mi. De azt tudom,
10  7,   VII|         nem teszem azt. Most már önre néz ez a hivatal. Nagy kincs:
11  8,   III| Azonkívül egy más föladat is vár önre, amit mindjárt meg fog érteni.
12  9,     I|     segítettek benne; hanem hogy önre hogyan találtam rá, az nagyon
13  9,     I|          el az útban: rátaláltam önre.~ ~– Ő nekem levelet küldött
14  9,     I|       pórnőnek; kösse batyuba az önre bízott acélszekrényt, s
15  9,   III|       itt, e vidéken valahol vár önre, hogy ön egy régi tartozását
16 10,    VI|          kincse volt az a leány! Önre volt az bízva. Hová tette