Rész, Fejezet

 1  2,     I|        bajusz megpróbálta ezt a nevet felöklelni.~ ~– Lantz-k-nek-htsz-sild! –
 2  4,    II|  megszólal. Valakit hívott. Egy nevet kiáltott tán. Az alak itt
 3  5,   III|      egy neve lehet.~ ~Ha ezt a nevet kitalálta Vavel Lajos, akkor
 4  5,    VI|   többször vitája. Némely híres nevet nem tűrt meg a virágházában.
 5  6,     I| becsukódtak annak a szemei.~ ~– Nevet ő most? – suttogá Marie
 6  8,     I|       magától széthull.~ ~Ezt a nevet használta két ivadék gúnyszónak
 7  8,     I|        toborzás, mint ha idegen nevet tűzünk ki a zászlóra. A
 8  8,   III|      Úgy tetszett, mintha ezt a nevet hallotta volna már valaha.
 9  8,   III|    elfuthatna, mondd neki ezt a nevet: „Botta Zsófia!” Erre a
10 10,     I|    kiérdemelték a „Démon-légió” nevet. Gyöngy és rongy, drágakő
11 10,    II|      Csak az arca mutatta, hogy nevet, hang nem kísérte azt. Azon
12 10,    II|       tőlem?~ ~Ekkor a betörő e nevet mondá ki:~ ~„Botta Zsófia.”~ ~
13 10,     V|         aminek olyan nagyon jól nevet. Vavel Lajosnak meg kellett
14 11,    II|        magának a harcmezőn hősi nevet, a másik a Vas megyei lovasság
15 11,     V|        Sámsonverő!~ ~Ezt az egy nevet hallani. S ez is csak adott
16 13,    II|   írhattak volna sírkövére? Egy nevet, mely nem az övé, egy történetet,