Rész, Fejezet

 1  1,     I| lámpavilágot, akkor egy didergő kisleány alakját tünteti elő, aki
 2  1,     I|            A szegletbe húzódott kisleány ekkor elkezdett szöpögni.~ ~–
 3  1,     I|       férfi, s meglátva, hogy a kisleány vékony szattyán cipőcskéi
 4  1,     I|         kottyant bele sebesen a kisleány.~ ~– Jaj, kedveském, az
 5  1,     I|      meleg ez az ágy! – mondá a kisleány – mintha valaki most hagyta
 6  1,   III|          Ah, haha! – nevetett a kisleány, tenyereit összecsapva. –
 7  1,   III|   leszakítanom!~ ~– Tessék!~ ~A kisleány leszakított egy virágot,
 8  1,   III|        szolgál.~ ~Erre azután a kisleány adott utasítást: „ahol a
 9  1,   III|     nyitját is jól ismeré már a kisleány. Egy ódon ruhaszekrényekkel
10  1,   III|        mama játssza – suttogá a kisleány. – Ön lépjen be elébb; én
11  1,   III|   Ugyanolyan öltönyt szerezni a kisleány számára, amilyentől megfosztották.~ ~–
12  1,   III|      annak selyem hajfürteit; a kisleány viszont a kis buba fejét
13  1,   III|        ütve az asztalra. – Az a kisleány, aki dideregve kucorgott
14  4,     I|         nem más, mint az akkori kisleány, kit a talált gyermek kendőjébe
15 10,    II|       egy levelet, amelyben egy kisleány téríti jó útra az anyját,
16 10,   III|      nagyobb sírás lett. A szép kisleány aztán nem mutatta magát