Rész, Fejezet

 1  2,    II|       dáma nem egy asszony, hanem kettő. A csábító idegen nem egyedül
 2  4,     V| felmászatott volna három katonát, kettő töltötte volna a puskát,
 3  5,   III|      mondá: megölöm őt. És mind a kettő bátor volt, vitéz és gyakorlott:
 4  6,     I|      Hozzád jövök vissza, s ami e kettő között esett, azt te tudod!”~ ~–
 5  7,     I|         tudhatom, hogy egy-e vagy kettő, ennélfogva emelek mindjárt
 6  7,    IV|            akkor elkezdett mind a kettő nevetni, s egyszerre tegezte
 7  8,     I|           szántóvas jár el mind a kettő fölött, s nincs síremlék
 8  8,     I|          és fegyver a kézben.~ ~– Kettő már van. Hanem az „akadá1yozó”:
 9  9,   III|    primatialis lovasság, s mind a kettő kiállta becsülettel a tűzkeresztséget.
10 10,   III|     carlin!~ ~– Megdöglött mind a kettő.~ ~– Ah, be kár értük. Pompás
11 10,     V|          volt számerőre.~ ~Mind a kettő à cheval véve az országutat,
12 10,    VI|        velük együtt harcolt. Ez a kettő ütötte helyre az aránytalanságot
13 11,    IV|     lelkész, Varga József. Mind a kettő versíró ember volt, s a
14 11,    IV|             Közlegény volt mind a kettő. A bátyja, Lázár Márton,
15 12,    II|         Meg volt sebesítve mind a kettő. Az inszurgens a homlokán,
16 13,     I|           beteg? – kérdé tőlük.~ ~Kettő nem felelt, a harmadik pedig