Rész, Fejezet

 1  1,   III|    önnek a leányát, grófnőo , s íme visszahoztam.~ ~Azzal kézen
 2  3,    IV|         szemrehányó önvád, hogy íme, akit ő lesből le akart
 3  5,    II|       volt dugva a szájába.~ ~– Íme, itt áll az inszurgens!~ ~
 4  5,   III|     költöző vendég, azt mondá: „Íme, én megtartottam ígéretemet,
 5  5,   III|      előtt, mondá:~ ~– Gróf úr, íme fogadja részemről a legünnepélyesebb
 6  5,    VI|          azt mondja dicsekedve: íme, ezt én produkáltam; ha
 7  7,    II|     keresztülgázolt volna; – de íme ezerei meg ezerei a saját
 8  7,  VIII|         akarta neki elhinni. És íme, lám csakugyan a pávák kiabálnak
 9  9,   III|    kuvasz, aztán nem bántott, s íme itt vagyok.~ ~– Derék ember! –
10 10,    IV| pokolbeli excellenciákkal; mert íme azon a lángba borult bozóton
11 10,    IV|       erőszakolt kísérletnél.~ ~Íme tehát történnek még csodák
12 11,    IV|         jó ebéddel sietni kell. Íme alig ülhettek le, már ott
13 11,   VII|         a horvátországi bánnal. Íme most három helyről kapott
14 12,    II|            monda De Fervlans.~ ~Íme már meg is fogták martalékukat.~ ~
15 12,   III|       pedig egyedül maradt.~ ~– Íme, itt van önök számára a „
16 13,     I|     félistennek érezte magát.~ ~Íme, ki tudta vívni elrabolt