Rész, Fejezet

 1  1,     I|        porkoláb leszek.~ ~– Bohó fiú! Alig huszonhat esztendős
 2  1,    II|       bérkocsisra. Ez igen ügyes fiú. Ugye, Peroquin? Sok éjjeli
 3  1,    II|       karjába. A kisleányból már fiú lett.~ ~Az asszonyság már
 4  2,    II|        is kitanulta, hogy melyik fiú a legjobb iskolába járó,
 5  5,    II|        is meglátják?~ ~– Szegény fiú. (Ezzel a sajnálkozó szóval
 6  5,     V|    sarjadéka, írni, olvasni tudó fiú. Vavel gróf azért szerette,
 7  6,    II|      jártas volt a kastélyban. A fiú már akkor lehetett tizenkét
 8  6,    II|         is igen jóindulatú, okos fiú volt és nagyon hallgatag.~ ~
 9 10,    II|      Kérem, Lizett – szabódott a fiú –, az úrnőnk van itt a kastélyból.~ ~
10 10,    II|        menjünk le Lizetthez.~ ~A fiú meggyújtotta a folyosón
11 10,    II| eltölthetném? – mondá Marie.~ ~A fiú habozva nézett rá.~ ~– Nem
12 10,    II|       erőt. Itt most őmiatta egy fiú meg akarja ölni az apját.
13 10,    VI|              Tudom, tudom! Derék fiú és becsületes asszony. De
14 11,   III|          ismerősei, mert igen jó fiú volt, s szerette a tréfát.~ ~
15 11,    IV|          nagyon szerették, derék fiú volt, sok apró gyermeke
16 12,     I|      egyébbel érinteni.~ ~– Ez a fiú meg van bolondulva – monda