Rész, Fejezet

 1  1,     I|                világsugár.~ ~A gyermek felugrott az ágyból, s odafutott az
 2  1,    II|           semmit a hosszú ember, hanem felugrott egy szökéssel a bérkocsis
 3  1,   III|             csokoládéfőzéssel.~ ~Azzal felugrott az ágyból, s egy nyolcéves
 4  1,   III|          Nárcisz.~ ~A gyermek a szórao felugrott helyéből örömre gyúlt arccal.~ ~–
 5  1,   III|           öregúr eltávozott, a gyermek felugrott helyéből, s elkezdett kutatni
 6  1,   III|              mögött, a szenvedő grófnő felugrott a kerevetről, s csipkezsebkendőjét
 7  3,    II|                orcáját.~ ~Az ifjú erre felugrott helyéről: arca elsápadt,
 8  4,    II|               Kedves Lajos!”~ ~Az ifjú felugrott helyéről, a bámulat és meglepetés
 9  4,   III|               a másik nő után. – Azzal felugrott térdeiről.~ ~Azt a cselédet
10  5,     V|                csendesen.~ ~Erre Vavel felugrott, s odament eléje: égő szemei
11  7,   III| Landsknechtsschild Katalin.~ ~Most már felugrott hímzése mellől a bárónő,
12  8,     I|               tovább az ülve maradást; felugrott, s izgatottan járt alá s
13  8,    II|               Aztán mikor rajtakapták, felugrott mellőle, és elfutott; de
14  8,   III|       eszménykép lehet.”~ ~Vavel Lajos felugrott dühösen, s vak haragjában
15 10,    II|              mozdul már régen.~ ~Marie felugrott a kerevetről, s odafutott.~ ~
16 11,    IV|               toporzékoltak körülötte. Felugrott; egyet halálos csapással