Rész, Fejezet

 1  1,     I|       hozzá az égő parazsat?~ ~– Ejh, milyen kíváncsi egy kis
 2  1,     I|    gyermek most sem aludnék.~ ~– Ejh, hisz mit érti az, miről
 3  1,   III|          fognak tudakozódni.~ ~– Ejh, ön csakugyan szeretetreméltó.
 4  1,   III| Beethovent is emlegették előtte. Ejh, azt a diszharmóniát, igazimost
 5  2,    II|         ennek a győzelemnek.~ ~– Ejh, mit tudhat az ilyen fiatalember
 6  3,    II|    születésnapot köszönteni.~ ~– Ejh, nézd: hát az én Miurám
 7  3,   III|   kerülnünk; sárban, vízben.~ ~– Ejh, én nem félek se erdőtől,
 8  4,   III|         s szüksége lehet rá.~ ~– Ejh, uram, milyen hidegvére
 9  5,   III|         Katalin bárónőtől jön.~ ~Ejh, tehát már eszébe jutunk?~ ~
10  6,     I|         az biz elvégezhetné.~ ~– Ejh, mit ház körüli munka! Te
11  7,    IV|         helyrehozni gyorsan.~ ~– Ejh, hát ti még mindig bárónőnek,
12  7,     V|        Lajos vízzel kínálta.~ ~– Ejh, nem kell víz – suttogá –,
13  8,     I|      hogy szégyenleni fogja.~ ~– Ejh! A verekedéshez nem kell
14  8,     I|        Isten tudnia engedte.~ ~– Ejh, alispán úr, hát miért kínzott
15  9,     I| összetett kézzel könyörgött.~ ~– Ejh – monda Cambray –, mit tartozom
16 11,     V|          perpatvaros atyafi.~ ~– Ejh, kell is puska a franciának!