Rész, Fejezet

  1  1,     I|               nemde?~ ~– Ellenkezőleg. Ő vetkőztetett le. Nézzék
  2  1,     I|           gyapot nagykendő az, amelybe ő volt burkolva. Azt átviszi
  3  1,    II|            hogy kivel van dolga. Ez az ő embere. A rendőrség álcázott
  4  1,    II|            ugyanarra az ágyra, amelyen ő a falnak támasztva guggolt
  5  1,   III|                hogy ön elveszett. Hisz ő azt hiszi, hogy ön a márkinőhöz
  6  1,   III|      aggodalmat hozta eléje, mintha az ő szíve is egy harang volna,
  7  1,   III|             felakasztottak azért, mert ő volt az „utolsó márki”,
  8  1,   III|             vésd; soha el ne felejtsd. Ő téged az életben a legnagyobb
  9  1,   III|            diszharmóniát, igazimost az ő lelkében kavarog, nincs
 10  1,   III|            valami nagyon kedvére, hogy ő most egy úri hintóban kocsizik,
 11  1,   III|              úrnak a tulajdona, akinek ő sohase hallotta a nevét.
 12  1,   III|        kapubejárat alá gördül be.~ ~Az ő lakása kapuján nem lehet
 13  1,   III|           nyugalmát visszanyerve. – Az ő családi titkuk ez, amibe
 14  1,    IV|        megmagyarázta neki Fulton úr, s ő azt egy legyező, egy kereplő
 15  1,    IV|             neki, hogy távolléte alatt ő vigye a háziasszonyi „honneurs”-
 16  1,    IV|               amelyik azt mondja, hogy ő nem volt az éjjel a sorompókon
 17  1,    IV|              lát egy embertársat, akit ő megölt, anélkül, hogy gyűlölte
 18  1,    IV|                erkölcstelenség? Hát az ő szép asszonyaik, hát az
 19  1,    IV|                szép asszonyaik, hát az ő sima udvaroncaik nem sikamlanak-e
 20  1,    IV|               a küludvaroknak? – Mi az ő saját fegyvereiket fordítjuk
 21  1,    IV|              mi férfiaink harcolnak az ő férfiaikkal; a mi szép asszonyaink
 22  1,    IV|               asszonyaink harcolnak az ő szép asszonyaikkal; s a
 23  1,    IV|              kisleányaink harcolnak az ő kisleányaikkal. Az ön kis
 24  1,    IV|              megnyugtatá, hogy azokkal ő fog elbánni.~ ~– Nos hát,
 25  2,     I|               csákóval. Az egyik padot ő foglalja el a lelkésszel,
 26  2,     I|           Bernát urat pedig – a tyúk. (Ő szokta a feleségét „tyúkom”-
 27  2,    II|             bezzeg ki tudja mondani az ő nevét, még olyan predikátumokat
 28  2,    II|      grófkisasszonyt. A beleegyezés az ő részéről már megvan: csak
 29  2,    II|            nevét?~ ~– Igen egyszerűen. Ő maga nem auffirolja magát *
 30  2,    II|             valakijének, aki azt, amit ő írt, el tudja olvasni, de
 31  2,    II|              cifrákhoz nem ért, ami az ő adresszén van, s az ő keze
 32  2,    II|               az ő adresszén van, s az ő keze alól kikerül.~ ~– Hát
 33  2,    II|                meg tudna felelni; mert ő folytonosan szemüggyel kísérhette.~ ~–
 34  2,    II|           tartják, hogy a szakácsné az ő felesége. A falubeli leányokra
 35  2,    II|              annyit a száján, hogy „az ő úrnője egy szegény árva
 36  2,    II|               de azért mégis mindennel ő rendelkezik”.~ ~– S nem
 37  2,    II|             rossz fogaival, s most már ő is hozzászólhatott a napirenden
 38  2,    II|             semmi okunk sincs rá, mert ő nem mondja, hogy az – mindennap
 39  2,    II|      lövöldözést, inkább mulassanak az ő rovására, s azóta minden
 40  2,    II|                névtelen úr, ha soha se ő, se cselédei a néppel nem
 41  2,    II|           telescopiuma elhelyezve. Ezt ő maga tudatta velem. Ezzel
 42  2,    II|              maga tudatta velem. Ezzel ő a magasból minden udvarba
 43  2,    II|          könyvek, nyalánkságok. Azokat ő maga osztogatja ki közöttük.
 44  2,    II|               mondja már!~ ~– Minthogy ő a „disznófejű kisasszony!”~ ~
 45  2,    II|               maga biztos menedékéből, ő ugrott fel helyéről, s odafutott
 46  2,    II|             hogy ki ez a dominus és az ő dominája.~ ~Ez az „én” szó
 47  2,    II|              úgy játszani, hogy mindig ő veszítsen, s a vendég urak
 48  2,    II|            nasivasiba beleszólni, mert ő még senki sem, neki csak
 49  2,   III|            volt az alispán előtt: hisz ő eddig úgy tudta, hogy aki
 50  2,   III|              előre tudni akarnak, amit ő elmondani szándékozik.~ ~–
 51  2,   III|          mondta a tanítványainak, hogy ő az az ember, aki mindent
 52  2,   III|           betétesse. Ezzel a kérdéssel ő csak nem sérthetett meg
 53  2,   III|            hiszen én nem ijedek meg az ő pisztolyától. Nekem is van
 54  3,     I|        morzsával a szájában énekli az „O du lieber Augustin!” * klasszikus
 55  3,     I|                a klasszikusokat. Ez az ő saját olvasmánya is: egyebet
 56  3,     I|          tartottak. A leány számára az ő kedvenc bora, a Muscat Lunel *
 57  3,     I|                 hogy az a valaki, akit ő Lajosnak nevez, éjjel ott
 58  3,     I|           fénymázos rokokóasztal; azon ő minden reggel talál olyanforma
 59  3,    II|             még Marie járni tanult, az ő kezét fogva.~ ~Előre örül
 60  3,    II|              is a magányos veréb, akit ő Dávidnak nevez. (Bizonyosan
 61  3,    II|           felszedve a bő japonika alá; ő pedig odaült a lábaihoz,
 62  3,   III|             érte, onnan bizonyos, hogy ő maga is halkan utánadúdolta
 63  3,   III|            leány! Még azt mondta, hogy ő boldog! Ebből állt az egész
 64  3,   III|               névtelen szörnyeteget az ő féltett kincse ellen?~ ~
 65  3,   III|        megaranyozott hullámtükörre, az ő tündérálomi paradicsomára,
 66  3,   III|         hajtott a támadó szellő. Innen ő most már száműzve van.~ ~–
 67  3,   III|           köszöntő óta nem töltötte az ő négy óráig tartó álmait
 68  3,   III|                tizenegyet ütött már, s ő még fel volt öltözve. Ekkor
 69  3,   III|           embert be próbálok hozni az „ő szobájába” vagy a „Madame”-
 70  3,   III|              gondolok másra, mint hogy ő halálos beteg. Nekem az
 71  3,   III|                halálos beteg. Nekem az ő élete kell, az az első,
 72  3,   III|            menjen, jó Henry, hiszen ha ő haragudni fog, én ott leszek
 73  3,   III|                kocsizörgést meghallaná ő, s arról megtudná, hogy
 74  3,    IV|         vállalkoznék erre. Megint csak ő kérdezett.~ ~– Doktor úr,
 75  3,    IV|               hogy el ne aludjék, amíg ő visszatér, s másvalakit
 76  3,    IV|     besuttogott az ajtón:~ ~– Hogy van ő?~ ~Henry ápolta. A jó ember
 77  3,    IV|            sohase tudott meg semmit.~ ~Ő csak akkor mert visszanézni,
 78  3,    IV|              kell mondani a bárónőnek. Ő nagyon szereti a mendemondát.
 79  3,    IV|              betű se hozzá. Erre aztán ő is hazaküldte az elragadott
 80  3,    IV|             arcán azt a búskomorságot. Ő egyetlen ártatlan tündéri
 81  3,    IV|        művészek feltűnnek és letűnnek, ő nem gyönyörködött bennük;
 82  3,    IV|      szemrehányó önvád, hogy íme, akit ő lesből le akart lőni, azt
 83  3,    IV|       készíttette, csak azért, hogy az ő félelmét elűzze általa,
 84  4,     I|                 I.~ ~Vavel gróf (ahogy ő magát levelein címezteti)
 85  4,     I|           annak a segélyével vizsgálta ő éjjel a csillagok, nappal
 86  4,     I|          meghívásokkal ostromolták, de ő oly határozott visszautasítással
 87  4,     I|              hogy ne találkozzék vele. Ő látszott kerülni szomszédjait:
 88  4,     I|               is köztük.~ ~Karácsonkor ő is rendezett karácsonfát
 89  4,     I|             Ezt nem helyeselte a gróf. Ő is bőven juttatott segélyt
 90  4,     I|               mindent jobban tud, mint ő? Érezte, hogy ez neki versenytársnője.
 91  4,     I|                keresi. Éppen úgy, mint ő. Ezen a téren össze kell
 92  4,     I|                mondta tollba a gróf, s ő csak egy V betűt jegyzett
 93  4,     I|          közelléte nyugtalanítja. – Ki ő?~ ~Külső összeköttetései
 94  4,     I|                sejthetünk felőle, hogy ő a Mouffetard utcai rejtélyes
 95  4,     I|       selyemmel bélelt sírbao , akinek ő a mindene, és kinek nem
 96  4,     I|             arra gondolni, hogy egykor ő is mindene legyen ennek
 97  4,     I|           otthon.~ ~Mi tárgya lehet az ő ábrándozásának? Mire mélázhat
 98  4,    II|               volt. Nem sokat ügyel az ő tudós előadására, s a feladott
 99  4,    II|           legjobban bebizonyítja, hogy ő egy más planétáról való
100  4,    II|              dicső hőstettekre, amiket ő Szent Lajos keresztes hadjáratáról
101  4,    II|              Az nem is várta azt, hogy ő beszéljen; hanem mohó kíváncsisággal
102  4,    II|               a leány odakuporodott az ő üresen hagyott helyére,
103  4,    II|              bűbájában gyönyörködni az ő Lajosa ide feljár. A hűtelen!~ ~
104  4,   III|      telescopiummal kikémlelje, ami az ő kastélya körül történik?~ ~
105  4,   III|               át a teleholdat, amelyet ő a kalendáriumi arcképe szerint
106  4,   III|            ajtaját zárja be maga után. Ő maga visszament a csillagdába.~ ~
107  4,   III|         szolgálattevő némber lehetett. Ő is a holdfogyatkozást nézte –
108  4,   III|              fenn csillagot vizsgálni: ő és a gróf. Ő nézte a holdat,
109  4,   III|                vizsgálni: ő és a gróf. Ő nézte a holdat, a gróf meg
110  4,   III|            álmából, s az észrevegye az ő ottlétét. Az ok már megszűnt;
111  4,   III|             csakugyan az történt, amit ő előre megmondott.~ ~Egyike
112  4,   III|               azzal a gyermekkel, akit ő pártul fogott, azóta is,
113  4,   III|             oda; annak az ura volt az! Ő cimborázott velük; ő eresztette
114  4,   III|               az! Ő cimborázott velük; ő eresztette be azokat!” s
115  4,    IV|             szomszéd ház kapuira, mint ő. A hálószobájában pedig
116  4,    IV|                 izmos férfiakkal, mint ő, s azok mind Sátán Lacit
117  4,    IV|             elöl-hátul és körös-körül, ő azok közül mind kitépné
118  4,    IV|              magát. Nemegyszer tett le ő már ilyen remeket * . Hanem
119  4,    IV|            szobájában magára.~ ~Amióta ő maga nem foglalta el helyét
120  4,    IV|        akadozott el. – Hiszen innen az ő távollétében mindent elvihettek
121  4,    IV|       megmagyarázom, hogy hogyan kell; ő maga asztalos, lakatos,
122  4,    IV|           mindig arról fecseg. Megérti ő azt, amit neki magyaráznak,
123  4,    IV|         kifirtatták a szomszédok, hogy ő a Sátán Laci felesége, s
124  4,    IV|              zsivány akárhol be tud az ő kastélyába jutni. Azok a
125  4,    IV|           őneki elmondja azt, hogy nem ő és nem az ő cimborái követték
126  4,    IV|              azt, hogy nem ő és nem az ő cimborái követték el a minapi
127  4,    IV|                a bárónő kastélyából az ő rejtélyes megjelenésével
128  4,     V|               csak jelentsemo be, hogy ő a Mátyás mester.~ ~– Igen,
129  4,     V|           olyan okos embernek, mint az ő ura, s egy olyan bolond
130  4,     V|               neki, hogyo mit szeretne ő itt létesíteni.~ ~Mátyás
131  4,     V|            csinálta a batteriái ellen, ő azon a hosszú allén minden
132  4,     V|             semmi golyóbis nem árthat, ő meg mind lepuskázhatja az
133  4,     V|              mester, hogy mit dolgozik ő a Névtelen Várban, az nem
134  4,     V|                 az nem történt meg. Az ő társaságában csak Napóleont
135  4,     V|                még sokáig hallgatom az ő Napóleonverésével, még magam
136  4,     V|              olyan bolond leszek, mint ő.~ ~Vavel Lajos azt mondta
137  4,     V|              azzal a gondolattal, hogy ő minden éjszakára úgy be
138  5,     I|              igen nagy tévedés volt az ő részéről. Futóbetyár, lótolvaj,
139  5,     I|              elmulattatják, nem szorul ő többé az ő unalmas philosophemáira * .~ ~
140  5,     I|   elmulattatják, nem szorul ő többé az ő unalmas philosophemáira * .~ ~
141  5,     I|             ugyanazon az úton, amelyen ő szokta a rendes sétakocsizásáto
142  5,     I|              kellett tartania, hogy az ő lakásába is szállásoljanak
143  5,     I|             hol hallott, vagy olvasott ő e névrőlo valaha valamit?
144  5,     I|               Meg akarta mutatni; hogy ő milyen makacs, megátalkodott
145  5,     I|                 nem kellett aggódnunk. Ő nagyon elővigyázó, és igen
146  5,     I|             bárónőt csalták meg, hanem ő csalja a világot; van valami
147  5,     I|      Szenvedélyes versenyfuttató volt. Ő tudott csak árkokat, sövényeket
148  5,     I|         ablakaiból átrévedezett hozzá. Ő is szeretett valaha tréfálni,
149  5,     I|              ma van megverve, ha pedig ő veri meg a katonát, akkor
150  5,    II|               nem mozdult semmi vonás. Ő csak játszotta azt, amit
151  5,    II|         tetszik az embereknek az, amit ő most csinált. Őneki is tetszett.
152  5,    II|              Azt hitte, ez már csak az ő tüze, mert az ő tavába esett;
153  5,    II|                csak az ő tüze, mert az ő tavába esett; s nekiindult,
154  5,    II|              elvesztett országát: ahol ő az egyedüli király a halak
155  5,   III|            tenni. – Miért akarja, hogy ő fogadja el? Miért akar az
156  5,   III|              fogadja el? Miért akar az ő lakásába bejutni, ahova
157  5,   III|          hallja meg; majd kinyitja azt ő maga.~ ~S aztán járta a
158  5,   III|          jöttem.~ ~Ez meglepte Lajost. Ő abban a hitben volt, hogy
159  5,   III|          belőle. A direktórium * alatt ő a francia seregnél mint
160  5,   III|               megy a per útjára, akkor ő mint vendége fog annak a
161  5,   III|                Ebből következett, hogy ő egész ittléte alatt többé
162  5,   III|               hevében előttem elárult. Ő a szomszéd városban fog
163  5,   III|               el szoktak sétakocsizni. Ő rá fog önre ott lesni. Maga
164  5,   III|              az ön hintajának, s akkor ő bemutatja magát önnek, megállíttatvao
165  5,   III|               elmondva egyenesen, hogy ő Barthelmy Léon, s meg akarja
166  5,   III|            között tisztelni.~ ~– De ha ő azzal nem lesz megelégedve,
167  5,   III|          valami állatnak a nyakát.~ ~– Ő képes lesz azt megtenni –
168  5,   III|               mutatom be Barthelmynek, ő sem fogja megállhatni nevetés
169  5,   III|        káromkodva elhistorizálni, hogy ő két hónapig lakott egy szép
170  5,   III|           asszonynak a házában, aki az ő irányában csupa etikett
171  5,   III|             juthatott észrevétlenül, s ő azt csak az utolsó nap fedezte
172  5,   III|          kocsiszínben volt elfoglalva, ő maga sietett csodálatos
173  5,   III|             térre vezetett. Ez volt az ő megszokott sétájuk helye,
174  5,   III|            édes érzésnek, hogy e nő az ő megkíméléseért ily önfeledten
175  5,   III|           kötelessége is volt tenni. – Ő is szereti azt a nőt.~ ~
176  5,   III|                a lovakkal a főkapuhoz; ő maga bevezette a parkba
177  5,   III|               is ismerek, elrabolni az ő egész világát. Nem tudok
178  5,    IV|       ezredesnek meg kell tudnia, hogy ő valami módon mégis rá van
179  5,    IV|              lakott a Névtelen Várban, ő maga volt, nem más. A statutió
180  5,    IV|               esperesi rangjánál fogva ő is hivatalos volt; de az
181  5,    IV|               is hivatalos volt; de az ő védelmében sem volt köszönet:
182  5,     V|         szófogadó iparkodott lenni. Ha ő megszólította, arca felderült;
183  5,     V|             kocsiban tegnap más ült az ő helyén? Valami ösztön (büszkeség
184  5,     V|               úrhölgy a kertben sétál, ő a park útjain és pázsitjain
185  5,     V|            sétál, – arra a jelre, hogy ő felveti a zsebkendőjét a
186  5,     V|             nem tekintve haladt előre, ő hirtelen a vadgesztenyefák
187  5,     V|          Lajosomat. Tegye őt boldoggá; ő nagyon jó ember. – Én nem
188  5,     V|             nagyot sóhajtott.~ ~– Hogy ő nekem senkim és semmim! –
189  5,     V|           Zsófia nevét; adjátok ide az ő szolgálóköntösét, adjátok
190  5,     V|    szenvedélyes hangja. Maga sem tudta ő azt, hogy ennyire képes.
191  5,     V|                 Lajos átérezte, hogyha ő most tettetne és tagadna,
192  5,    VI|                illusztrált műnek, amit ő már könyv nélkül ismert,
193  5,    VI|                leánynak igaza volt. Az ő hazája nagyságának a jelvénye
194  5,    VI|           jelvénye volt az a virág: az ő nemzete dicsőségének csillagait
195  5,    VI|              Az bizony nem Istennek az ő csapása, hanem ember csinálta,
196  5,    VI|              ez úton lehet gyökeresen, ő maga saját pénztárából felajánlá
197  5,    VI|             méltatlanul rágalmazta. De ő sokkal nagyobb lelkű, hogysem
198  5,    VI|              az egész vidéket, mely az ő rágalmazásától visszhangzik.~ ~
199  6,     I|            csaljam magamat azzal, hogy ő még megvan: odakészítsem
200  6,     I|              jutott neki, hogy olvasta ő valahol, hogy akit eltemetnek,
201  6,     I|              gloire est arrivé.”~ ~ ~ ~Ő „ezt” a dalt hallotta egyszer
202  6,     I|               azzal a felirattal, amit ő szánt a kedvencének, s a
203  6,     I|               lehessen ültetni. Azokat ő maga saját kezével ültette
204  6,     I|           leányomat öltöztettem fel az ő leányuk ruhájába, hogy az
205  6,     I|           vadásztak a királyokra és az ő ünőikre, s a királyleányból
206  6,     I|       nagyságában, ha tudnád azt, hogy ő, aki forgatja a napok és
207  6,     I|             szívbe belát, s nem szorul ő se a te mentségedre, se
208  6,     I|              annak a szemei.~ ~– Nevet ő most? – suttogá Marie Lajos
209  6,    II|              Szerencsére ez már nem az ő gondja.~ ~Fertőszegen nem
210  6,    II|           mindenféle apró gondja is az ő nyakába szakadt.~ ~Megkísérté
211  6,    II|       Fertőszeg és vidéke számára volt ő érthetlen különc: igazi
212  6,    II|               lett csirke; mert azokat ő rögtön megfőzette keményre,
213  6,    II|              belső hártyán. Ez volt az ő titkos levelezésének módja.~ ~
214  6,    II|            eltitkolt lépésrobaját.~ ~S ő ott a Névtelen Várban hallgatott,
215  6,    II|           melyben történetünk lefolyt. Ő maga a többek között arról
216  6,    II|           nyomán, hogy ez az ország az ő ellenségét mint szabadítót
217  6,    II|              tudta Vavel jól. Pedig az ő eszméinek ez volt az igazi
218  6,    II|            franciák, Vavel rokonai. Az ő vére fecskendi körös-körül
219  6,    II|          átkozzák azt a nemzetet, akit ő imád. És mindezt „egy” ember
220  6,    II|         rekesze rostélyát felhúzzák, s ő rohanhat elő, kikeresni
221  7,     I|                ember a hazában, akinek ő, az adomák Nagy Mogulja,
222  7,     I|             megmondá, hogy nem szokott ő olyan emberre rálövöldözni,
223  7,     I|       megjelent Marie-val elkölteni az ő finom csigalevesét, murokfőzelékét,
224  7,    II|                lángoló utca közepéből „Ő Maga”; a minden eddig élt
225  7,    II|             hitte azt az ügyet, aminek ő egész ifjú életét odaáldozá.~ ~
226  7,    II|               ifjú életét odaáldozá.~ ~Ő csak egyesek levelezéseiből
227  7,    II|             vendége várta.~ ~– Itt van ő! Lássa meg. – Most már megláthatja
228  7,    II|              én az aerariummal, meg az ő pénzével? Itt tenni kell,
229  7,   III|               mint szép.~ ~– S kicsoda ő? Mi ő a grófra nézve?~ ~–
230  7,   III|              szép.~ ~– S kicsoda ő? Mi ő a grófra nézve?~ ~– Önnek
231  7,   III|                jól: azt hiszem. S hogy ő megérdemli azt, hogy ön
232  7,    IV|             Avoucourt nem szabad most! Ő mindezt milyen jól végezné!~ ~
233  7,    IV|                De hát miért reszket az ő keze? Mi ütött a szívéhez,
234  7,    IV|                s ledobja a földre.~ ~– Ő jön! Ő jön! Ő idejön mihozzánk.~ ~–
235  7,    IV|           ledobja a földre.~ ~– Ő jön! Ő jön! Ő idejön mihozzánk.~ ~–
236  7,    IV|              földre.~ ~– Ő jön! Ő jön! Ő idejön mihozzánk.~ ~– De
237  7,    IV|             Lajos mondott az erdőben: „ő az én jegyesem”.~ ~A férfi
238  7,    IV|             nem soká engedte azt át az ő csókjainak, elvonta tőle
239  7,    IV|           őérte jöttem ide ily sietve. Ő várhat. De nekem azt mondák,
240  7,    IV|              figyelmes hallgatója volt ő annak. A figyelmezéstől
241  7,    IV|               ilyen a világon, s az az ő Lajosa!~ ~– Ez volt a mi
242  7,    IV|               választottja előtt, hogy ő vetélytársnő nélkül él szívében. –
243  7,    IV|              csók nagy különbség!~ ~Az ő arca régtől oly halavány
244  7,     V|               vendég állt a házhoz, az ő gondja volt az ellátás.
245  7,     V|        megmondani. Lajosra nézett.~ ~– Ő egy igen kedves barátomnak
246  7,     V|               akit tavaly temettem el. Ő viszi a házam gondját.~ ~–
247  7,     V|                    Igaz, hogy ez is az ő háza volt: a vőlegény nem
248  7,     V|            Marie előtt mindent, amiben ő volt legjobban érdekelve.
249  7,     V|           szemébe odavágva szemével. – Ő is azt hitte, hogy én Lajosra
250  7,     V|                akarná azt olvasni.~ ~– Ő ezt még tavaly akarta önnek
251  7,     V|             kívül – monda Lajos.~ ~– S ő azt kiragadta a kezemből –
252  7,     V|                az: majd elmúlik.~ ~Már ő egyszer hozta őt ily állapotban
253  7,    VI|               ismét egészen felderült. Ő maga sietett azt tréfával
254  7,    VI|               nekem írásban adva, hogy ő Lajosnak senkije és semmije?
255  7,    VI|           semmije? De komolyan szólva, ő itt nem maradhat, midőn
256  7,    VI|            eltávozta után, úgy hiszem, ő is örömest fog inkább azzal
257  7,    VI|           menni, mint itt maradni.~ ~– Ő nagyon szeretett engem –
258  7,    VI|          megismerteté, aminek a célját ő maga is csak most tudta
259  7,   VII|                 hogy őt fölkeresse. Az ő konyhájában minden olyan
260  7,   VII|    tölgyfaszéken ült, ami egyenesen az ő számára készült, más szék
261  7,   VII|          magamhoz; én leszek ezután az ő kis mamája.~ ~– Úgy?~ ~–
262  7,   VII|               kis mamája.~ ~– Úgy?~ ~– Ő nem maradhat itt a nagy
263  7,   VII|             hogy legyen mit főznöm. Az ő ígérete szentírás: nekem
264  7,   VII|         egyebet tudnom, mint azt, hogy ő itt van. Jó helyen van. –
265  7,  VIII|               Hát ilyen szépek azok? – Ő persze sohase látott belőlük
266  7,  VIII|            helységben, sokszor hallott ő valami emberjajszó forma
267  7,  VIII|              hogy a pávák tesznek úgy. Ő azt nem akarta neki elhinni.
268  7,  VIII|                ez vajon mit jelenthet? Ő nem érti. Hanem azért csak
269  7,  VIII|    felporhanyítják, s megmutatja, hogy ő is ért hozzá: „óh, én egész
270  7,  VIII|            neki, hogy azt mondta, hogy ő azt megtanulja. Az udvaron
271  7,  VIII|             arra is vállalkozott, hogy ő azt is megtanulja. A konyhában
272  7,  VIII|                azt, s azt mondta, hogy ő mindennap hajdúkását kívánna
273  7,  VIII|               csókolni Marie-nak, amin ő felette nagyon csodálkozott.
274  7,  VIII|       megragadta. Új könyvek, aminőket ő még sohase látott. Versek,
275  7,  VIII|           akarta olvasni! Óh, hogy fog ő ezekbe holnap beleülni és
276  7,  VIII|             Katalin mondta, hogy ez az ő saját műve. „Hát te így
277  7,  VIII|       tanította, s kísérte csónakon az ő aranyhabok közt úszó nereidaalakját.
278  7,  VIII|               meg kéket látok rajta.~ ~Ő aztán megmutatta, hogy tud
279  7,  VIII|            Lajost meglesni, mint neki. Ő aztán csak Katalin arcán
280  7,  VIII|                eshetik az neki!~ ~– És ő hat esztendeig sohase dohányzott
281  7,  VIII|             biztosítá őt róla, hogy az ő feje attul meg nem fájdul.~ ~
282  8,     I|             akadályozó” beleszól, hogy ő csutoráról nem gondoskodik.
283  8,     I|          mondta, hogy majd gondoskodik ő vármegyénkint a maga zászlóaljai
284  8,     I|              nemes inszurgenstől, hogy ő parasztkáplártól, strázsamestertől
285  8,     I|                Ange-ról való mesét. Ha ő a korzikai kéme volt, akkor
286  8,     I|       Katalinom, minő áldozatot hozott ő akkor énértem – és Marie-ért.
287  8,     I|        Marie-val együtt kocsizom ki, s ő engem meg akar attól szabadítani.
288  8,     I|             akar attól szabadítani. Az ő önfeláldozása nélkül fel
289  8,    II|            végén ipszilont írni, s az „ő” betűt „eő”-vel, az „Ns”
290  8,    II|       semmiféle potentátnak belépni az ő beleegyezése nélkül. A nemesember
291  8,    II|                nemzeti szellem mind az ő kizárólagos tulajdona. Ő
292  8,    II|               ő kizárólagos tulajdona. Ő tanácskozik a megyeház termében,
293  8,    II|       tanácskozik a megyeház termében, ő választ tisztviselőt, országgyűlési
294  8,    II|            követet a megyeház udvarán, ő ád utasítást a követeinek,
295  8,    II|              legyen a zászlóanya: hisz ő a vezérnek a menyasszonya;
296  8,    II|       tisztességet Marie töltse be. Az ő zászlója ez. Neki kell a
297  8,    II|               gróf bandériuma, melynek ő maga volt a főstrázsamestere (
298  8,    II|               hiába szabadkozott, hogy ő már falatozott, künn a gyepen,
299  8,    II|              hogy valaki a zongorán az ő inszurgens-nótáját, a Sárga
300  8,    II|          meglepetésért.~ ~És így mégis ő kapta az utolsó csókot.~ ~ ~ ~
301  8,    II|              neki, kedvében jártak; de ő csak nem tudta e mosolygó
302  8,    II|               föl egymást rá nézve, és ő arra gondolt, mikor hosszú
303  8,    II|             futnunk kell valamerre, az ő utasítását várjuk be, aki
304  8,   III|                  Sátán Laci volt az.~ ~Ő maga nem mondta meg a nevét
305  8,   III|            gyanúját elaltassa, eleinte ő kerülte azzal a legtávolibb
306  8,   III|         hölgyet, igéző pongyolában, az ő szabadító megjelenésére
307  8,   III|             ezredemmel cantonozásra az ő helységébe tegyenek át.”~ ~„
308  8,   III|         leplezze le a hölgy arcát. Ezt ő nem fogja megtenni. Ebből
309  8,   III|           megtenni. Ebből párbaj lesz. Ő évek óta nem fogott fegyvert
310  8,   III|        csapatommal megindulok éjjel az ő helységét fölkeresni. Csapatom
311  8,   III|                azt kigondolni, hogy az ő bálványát, az ő oltárképét
312  8,   III|                hogy az ő bálványát, az ő oltárképét odahurcolják
313  8,   III|              saskörmei ragadják meg az ő liliomszálát támadjon utánuk
314  8,   III|              grófnő szerepe megszűnik: ő nem lehet semmiféle minőségben
315  8,   III|           praesumptiv úrnőnk kísérője. Ő megkapja a maga ötmillió
316  8,   III|            orvosunk a főhadiszálláson. Ő értesítve lesz már, s a
317  9,     I|             hová lett?~ ~S ha még csak ő maga volna, de hát Amélie?
318  9,     I|       becsületét óhajtja, hogy ki volt ő ezelőtt? Ahelyett, hogy
319  9,     I|       foglalhatta volna el magának. De ő meg tudta védence számára
320  9,     I|               gyémánt jellem.~ ~S most ő ezt a gyémántot, mikor megtalálta,
321  9,     I|             azt az eszmét elérni, hogy ő Lajosra nézve ne legyen
322  9,     I|              mosolyával bízta magát az ő védelmére, egy gyermeket,
323  9,     I|              aki éjszaka odalopózik az ő ágyába, s hozzásimulva kéri,
324  9,     I|             altassa el; – aki kezét az ő kezébe téve, mondja el utána
325  9,     I|                megbízott híve volt, az ő látszólagos szolgálatában?~ ~
326  9,     I|                 Nem tehetem.”)~ ~Tehát ő nem teheti. – De ez még
327  9,     I|            útban: rátaláltam önre.~ ~– Ő nekem levelet küldött öntül?~ ~–
328  9,     I|               mindazon idő alatt, amíg ő a leányát elhagyta, legyen
329  9,     I|                és sírt.~ ~– Ilyen volt ő, mikor még ártatlan volt!~ ~–
330  9,     I|               lett, Madame!~ ~– Milyen ő? Hogy változott meg? Szép
331  9,     I|         Amélie-nek a mostani képmását? Ő sohasem engedte magát lefestetni.
332  9,     I|               mondja, hogy itt vagyok. Ő engem látni akarna. Az influenza
333  9,    II|              szemközt nem találkozott. Ő a mellékajtón jött ki a
334  9,    II|     gyermekiest.~ ~– Látod? Ilyen volt ő, mikor elhagytam.~ ~– Kicsoda?
335  9,    II|               második atyám! Miért jön ő ide?~ ~– Azért, hogy újra
336  9,    II|    megoltalmazzon téged.~ ~– S hol van ő?~ ~– Amiért jött, már bevégezte. ––
337  9,    II|                    Az lehetetlen! Hogy ő, ha ott van, ahol én vagyok,
338  9,    II|                a halálának spóráit is. Ő is megkapta e ragályt. De
339  9,    II|             szólt Marie. – S hová lett ő?~ ~– Elment a Névtelen Várba.
340  9,    II|                nem félnek a ragálytól. Ő jól gondját fogja viselni.~ ~–
341  9,    II|           szeretni, egyedül én. – Ugye ő nem kérdezte, mikor engem
342  9,    II|            mely kigyógyítsa belőle. És ő évekig ápolt, rejtegetett
343  9,    II|              eltemették. S most, mikor ő kriptájából kitört, hogy
344  9,    II|            Lajosra! Azt akarod-e, hogy ő kétségbeessék?~ ~– Katalin.
345  9,    II|                Isten vigyáz-e ránk? Az ő ítéletének napja ez. Lajos
346  9,    II|       ítéletének napja ez. Lajos és az ő hívei kihúzták a kardot,
347  9,    II|          jelkiáltással, hogy „éljen az ő választottjuk!” Ha Isten
348  9,    II|                nem helyesli, hogy amit ő elhatározott, a jövendőt,
349  9,    II|                én? Hogy meghallhasd az ő szájából, hogy én vagyok
350  9,    II|              szelíden szólt:~ ~– És ha ő így szólna tefelőled, én
351  9,    II|              aki útra készül oda, ahol ő lakik már, attól hadd izenjem
352  9,   III|               A katona ismét imádja az ő bálványát.~ ~Az a múlt éjszakák
353  9,   III|           egynek megmondtam a jelszót, ő visszamondta a magáét; arra
354  9,   III|               levelet, átadtam neki, s ő menten elhozta rá a választ.~ ~–
355  9,   III|         helyreállítani.~ ~Hát akkor az ő ábrándképéből mi lesz?~ ~
356  9,   III|                 A béke angyaláról – az ő angyaláról – egyik sem akar
357  9,   III|             sátorába, s aludjék egyet. Ő azalatt maga fogja végezni
358  9,   III|       legelészni kezdett a buja fűben, ő leakasztá válláról a karabélyt,
359  9,   III|   körömfaladékot. Milyen nagyon gondol ő rám!”~ ~Az öszvér csengettyűje
360  9,   III|                Cambray itt van. S most ő vigyáz Marie-ra. Lehet,
361  9,   III|          csapatot kapitányára bízta, s ő a kiválasztottakkal megindult
362 10,    II|                okos ember. Előre látta ő, hogy a „mon petit garçon”,
363 10,    II|             garçon”, ha megtudja, hogy ő itt van, senki által le
364 10,    II|               megszentségtelenítni: az ő leányszobáját.~ ~Odasietett.~ ~
365 10,    II|          ravaszul ki tudta játszani az ő kedvencét, az ő imádott
366 10,    II|            játszani az ő kedvencét, az ő imádott bálványkáját, hogy
367 10,    II|             tör hozzá, meg ne tudja az ő dögvészes fekhelyét közelíteni.
368 10,    II|                csengethetsz neki, majd ő kiszolgál. Én nem őrizlek
369 10,    II|           lámpánál a gyertyát, s aztán ő a puskát, Marie a szövétneket
370 10,    II|           végig. Marie volt a bátrabb; ő ment elöl Lizett ajtajáig.~ ~
371 10,    II|           rátaláljanak Lizettre. Mikor ő alszik, akkor nincs elrejtve.
372 10,    II|             aki vezetni fogja. – Ez az ő parancsolatja!~ ~– Engedelmeskedem
373 10,    II|             engem ide küldött, hogy az ő kincseit, ahol találom,
374 10,    II|                a kijelölt menedékig az ő legdrágábbját: de én mást
375 10,    II|               asszony nem árulta el az ő kincseit, hanem elrejtette,
376 10,    II|               siessen ide minél előbb; ő ismeri e zár fortélyát,
377 10,   III|           Cythere dandárához tartozott ő is.~ ~La Barbe Hector kozák
378 10,   III|               Ma santé est bonne. Hogy ő egészséges. Le temps est
379 10,   III|        életükben. A szegény emberek az ő nyakörveikbe dugták a folyamodásaikat,
380 10,   III|               allegóriában pedig, ahol ő játszta a Folie-t, bolondult
381 10,    IV|               irányban folyik, amelyen ő haladt. Tehát mind a két
382 10,    IV|             volt az égő bozót, s abbul ő folyvást új csóvákat hajigált
383 10,    IV|             tűzijátéknak, amit ezúttal ő rendezett a hajdani patrónusa
384 10,    IV|             tiszteletére. Valószínűleg ő maga is bele fog égni.~ ~
385 10,    IV|            levelek valamelyikét, miket ő két küldönc által két különböző
386 10,     V| trombitáltatott, s azonnal megindított ő is egy portyázó csapatláncot
387 10,     V|               árulása tehát tökéletes. Ő magát Vavelt hozta a nyakamra. –
388 10,     V|                Annyi katonai ismeretet ő is feltett ellenfeléről,
389 10,     V|                a nevével dicsekedik, s ő is kicserélte vele ez udvariasságot.~ ~–
390 10,     V|            első vágást.~ ~Hanem biz az ő acélja rosszabb volt amazénál.
391 10,     V|               a másik vágás már nem az ő számára volt rendelve. Kicsavarta
392 10,     V|               hangzó puskalövéseket, s ő is azt vette ki abból, hogy
393 10,     V|          csapatját magával ne sodorja, ő maga vágtatott kísérőivel
394 10,     V|               dsindsásban fölköttesse. Ő nem ellenség volt, hanem
395 10,     V|               ellenfele előkészületét. Ő is kihúzta hát nyeregkápájából
396 10,     V|           Fervlans ír „Thémire” felől. Ő is fojtást gyúrt abból,
397 10,     V|               és Grassini nem fogja az ő kedvéért da capo elénekelni
398 10,    VI|            elferdült ajkakat nem látta ő soha. Ez az egész tekintet
399 10,    VI|              Hanem a lovag ráismert az ő arcára a parasztfejkötő
400 10,    VI|               veszélyeztetett helyről: ő tudja, hogy hova lett az
401 10,    VI|            szívét meg nem gyógyítja az ő szerelme soha. Ha ezt a
402 10,    VI|               Vavel között állni, mert ő volt annak megindítója!~ ~
403 10,    VI|                 Az volt csak nagyra az ő soproni legényeivel! Túltesznek
404 10,    VI|              vele, ha felnyitod azt, s ő látni fogja, hogy ami benne
405 10,    VI|                hamu. Óh, hányszor kért ő engem erre!~ ~Azzal megcsókolgatá
406 10,    VI|         megcsókolgatá szíve szerint az ő szerelmes menyasszonyát,
407 11,     I|        Marie-tól azontúl el ne váljon. Ő maga nem kísérhette kedvesét
408 11,     I|       egymással levelezni.~ ~De bizony ő az ígérete első felét nem
409 11,     I|                Sophie!” Rég azt akarta ő már!~ ~Aztán Katalin elbeszéli
410 11,     I|               minden veszélytől. Ez az ő mindennapi látogatásuk,
411 11,     I|          mulatságuk, vigasztalásuk. Az ő imájuk védni fogja az ő
412 11,     I|                ő imájuk védni fogja az ő egyetlenüket.~ ~Lajos lóháton
413 11,    II|            Mihály volt az alezredesük. Ő maga vágtatott elöl, s két
414 11,    II|           barátim! – kiálta, mikor már ő maradt utolsó katonának
415 11,   III|        maradnia az ispitályban. De biz ő, amint meghallotta, hogy
416 11,   III|               neki több medicina, megy ő verekedni, hol a fegyvere? –
417 11,   III|             akinek kellett. Hol vegyen ő mármost fegyvert? Elment
418 11,    IV|              által viselt bajusz.~ ~Az ő kedvenc alkotása volt az
419 11,    IV|                neue Rákóczi”-nak.~ ~Az ő ajánlata az volt, hogy az
420 11,    IV|                 Hisz ez tábornok volt, ő pedig csak egy országnak
421 11,    IV|         célpontnak rakta volna fel. És ő hidegvérrel nézte az ütközetet,
422 11,    IV|           szeméből kicsordult a könny. Ő is ott lehetett Landsknechtsschild
423 11,    IV|                csak közvitéz volt már, ő nem volt vezér) támadt egy
424 11,    IV|     lemondásból lehetett megismerni az ő magas lelkét (a nádorét),
425 11,    IV|              hanem azért a nagy bajban ő is tudott vezér lenni; összeszedte
426 11,    IV|                ellenség kezéből; akkor ő maga is olyat kapott a fejére,
427 11,    IV|            nyerített gazdája után. Azt ő maga nevelte fel; nem is
428 11,    IV|              ahol senki sem vezényelt, ő legalább osztozott a saját
429 11,    IV|                Geramb ezredes, hogy az ő rendes lovassága annyira
430 11,    IV|          zászlótartó maga attakíroz, s ő keresi a sűrűséget a csatában,
431 11,    IV|        bosszontották ifjabb ismerősei, ő is ott volt Győr alatt mint
432 11,     V|         próbának. Hát csak feltartotta ő is a pallosát.~ ~Sámsonverő
433 11,     V|               kommandérozni. De nem is ő kommandérozott azoknak,
434 11,     V|               legjobb futó volt, mikor ő maga minden mást megelőzve,
435 11,     V|         kiabálta be minden házba, hogy ő maga menekült meg egyesegyedül
436 11,     V|           bizonyosan hirdette, hogy az ő zászlóaljuk volt az egyetlen,
437 11,    VI|            visszavonulás volt, azt már ő a sziget farkáról nézte.~ ~
438 11,   VII|                 melyik az utóhad, mert ő maga sere tudta, hogy merre
439 11,   VII|              igen széles látköre volt. Ő egyenes összeköttetésben
440 11,   VII|           nádor állt a dandár élére, s ő vezette a hídon keresztül
441 12,     I|               semmi rész nem jutott.~ ~Ő csak Veszprémig jött Meskó
442 12,     I|                hét múlt el azóta, hogy ő csapatjával együtt eljött
443 12,     I|       nyugtalanítá, hogy mi történt az ő szeretteivel.~ ~Mi történt,
444 12,     I|         szívszakadva a galambját, mint ő azt a derék embert. Meg
445 12,     I|                hogy a wagrami csatában ő is elesett. És vele együtt
446 12,     I|                  Ki mondta önnek, hogy ő hercegasszony? – kiálta
447 12,     I|                is ott van?~ ~– Ott ám. Ő is kapitulált, de az asszonyságok
448 12,     I|            generális azt felelte, hogy ő jobban ismeri azokat a dámákat,
449 12,     I|                mostohája megvert.~ ~Az ő mostohája: a sors.~ ~– A
450 12,    II|            cserébe az én hölgyeimet az ő hölgyeiért. Egyéb kívánságom
451 12,   III|              kitűnő paripája lehetett, ő maga nevezetes távlovagló,
452 12,   III|             nem szükség kézdezősködni. Ő toalettjét csinálja, uram!~ ~–
453 12,   III|             azt megtudni, mert elájul. Ő nagyon ideges. És aztán
454 13,     I|               a másnap reggelre, hanem ő is felkapott a lovára, s
455 13,     I|              hadvezérek vesztettek is: ő diadalmaskodott. Azt az
456 13,     I|               senki le nem bír győzni, ő legyőzte azon a téren, ahol
457 13,     I|               előveszi a zokogás. Csak ő maga, csak a beteg kacag.~ ~
458 13,     I|              csókolja; hanem őhozzá. – Ő az első. – Ő az, aki előtt
459 13,     I|           hanem őhozzá. – Ő az első. – Ő az, aki előtt térdre veti
460 13,     I|                égi üdvnek verőfénye.~ ~Ő is magához ölelte Lajos
461 13,     I|                Ha ki tudtál ragadni az ő kezeikből, ki tudsz ragadni
462 13,     I|                meg.~ ~– Csókold meg. – Ő nekem nagyon jó kis anyám.
463 13,     I|        Küldjétek be hozzám Sántánét. – Ő majd felöltöztet; jobban
464 13,     I|               fel ágyában, s még aztán ő kérdezte tőle aggódva:~ ~–
465 13,     I|              mennyire ment már, amióta ő távol van.~ ~Az ő kedvenc
466 13,     I|               amióta ő távol van.~ ~Az ő kedvenc kék ruhája volt
467 13,     I|           ruhája volt rajta.~ ~Azok az ő átlátszó finom ujjai csak
468 13,    II|             halmoznak egy országra, az ő rovására írjatok fel? hogy
469 13,    II|              éhező azzal vádolja, hogy ő eszi meg a kenyerét? minden
470 13,    II|        kenyerét? minden sebesült, hogy ő fürdik a vérében? minden
471 13,    II|              vérében? minden rab, hogy ő tartja bezárva? s aztán
472 13,    II|                másképp gondoskodott az ő választottjáról.~ ~ ~ ~Sötét
473 13,    II|                egy másik is zöldült.~ ~Ő kívánta így, hogy fektessék
474 13,    II|              Emlékezik rá, hogy látott ő egyszer egy jelvényt, amit