Rész, Fejezet

 1  1,     I|       Sajnálom, hogy nem mehetek önnel tovább; de én már nagyon
 2  1,   III|        úrhoz.~ ~– A grófnő óhajt önnel szót váltani.~ ~S azzal
 3  1,   III|         van a szíve, Cambray úr. Önnel nem lehet a megkezdett hangon
 4  1,   III|          volt egy jó barátja, ki önnel egy szálláson lakott. Ez
 5  4,   III|         sajnálomo , bárónő, hogy önnel ez a kellemetlenség történt,
 6  4,   III|      tartozásomat lerovom. Isten önnel!~ ~S azzal utánozhatatlan
 7  5,   III|         igen fontos beszédem van önnel. Válaszoljon, hány órakor
 8  5,   III|       rajtam azt, amit én tettem önnel, mikor a legkomolyabb pillanatban
 9  5,   III|      alatt többé nem kísérté meg önnel találkozni.~ ~– Amiért önnek
10  5,   III|             Azt is megismertetem önnel. De most már beszéljünk
11  5,   III| megtudhatta.~ ~– Régóta kívántam önnel megismerkedni – folytatá
12  5,   III| mindenesetre találkozni kívántam önnel. Azért kaptam az alkalmon,
13  5,   III|         kaptam az alkalmon, hogy önnel most véletlenül találkozhatom.
14  8,   III|        most rátérek arra, ami az önnel közlendő utasításom. Ön
15  9,     I|        ön szállva? Együtt megyek önnel oda. Hát mért nem szól ön?~ ~–