Rész, Fejezet

 1  1,   III| Alfred Cambray.~ ~– Óh, azt a másikat én elfelejtem: csak azt
 2  2,    II| egyiket megteheti, miért ne a másikat is?~ ~Azonban hát mégis
 3  4,     I|       környékén egyik város a másikat éri, azokat mind vidám társasághoz
 4  5,    II|      szemöldök közé, s csak a másikat tartá kerekre kinyitva,
 5  5,   III|    vinniü?~ ~– Nem.~ ~– Hát a másikat?~ ~– Azt sem.~ ~– Hát mit?~ ~–
 6  5,   III|   hozza ki sétálni, másszor a másikat. Most az egyszer igaza volt.
 7  5,   III|   melyik üti előbb homlokon a másikat.~ ~E válságos jelenetnek
 8  6,     I|            Ne hozzon ön nekem másikat – monda Marie. – Akit én
 9  6,     I|       nem tudnék én tenni egy másikat, hogy azt szeressem. Hiába
10  7,    II|     tagja meg akarta előzni a másikat indulatainak kifejezésében:
11  8,   III|      egyik ellenséges vezér a másikat szándékáról tudósítani.~ ~–
12 10,    IV|      lovast elküldött jobbra, másikat balra, kitudni, hogy mely
13 10,     V|   Melyik ördög eszi meg hát a másikat?~ ~Ámde Sátán Laci puszta
14 11,     I|      egyik oldalát Katalin, a másikat Marie írták számára teli,
15 11,    IV| vágtat, leüt egyet, levágja a másikat, a harmadiknak utána küldi