Rész, Fejezet

 1  1,   III|              csókolta az ajándékozó kezeit.~ ~– Éppen ilyen volt az
 2  1,   III|           De az rettenetes! – szólt kezeit összecsapva indulatosan
 3  1,   III|        vállai közé; bókokat vágott, kezeit dörzsölte, s a rangegyenlőség
 4  2,   III|          azért csak nem vette elő a kezeit a hátáról, össze volt a
 5  2,   III|      elővette a gróf a háta megül a kezeit, mégpedig egy olyan mozdulattal,
 6  3,   III|      gyermek. Ha akarta, összetette kezeit a víz fölött, és úgy imádkozott,
 7  3,    IV|            esernyőmet.~ ~– Csókolom kezeit; olyan nekem is van.~ ~–
 8  4,    II|        ezután tett, hogy szép fehér kezeit egész csuklóig besározta
 9  4,    II| virágültetésnek, s besározza vele a kezeit.~ ~Az pedig ahelyett búskomoran
10  4,    IV|           Most meg összekulcsolja a kezeit, mintha valamiért imádkoznék.~ ~
11  4,     V|          megszorítá azokkal az ifjú kezeit, oly forrón, oly erősen,
12  5,    II|         orgonahangjára térden állva kezeit összetenni tanítottam, addig
13 10,    II|           vele, ismét az arcát és a kezeit jól; ez hatalmas szer; elpusztítja
14 10,    VI|            nem sajnálva szép, fehér kezeit annak a szennyétől; s vizsgálta
15 12,    II|       beszél! – szólt összecsapva a kezeit a párizsi nő.~ ~Vavel nem