Rész, Fejezet

  1  1,     I|                 A bizony. Hát mit akar ön itt, kicsike? – kérdé az
  2  1,     I|          mamához akarok!~ ~– Hát ki az ön mamája? – kérdé a magasabb
  3  1,     I|      betanítani.~ ~– De hát hogy kerül ön ide, kis comtesse? – kérdé
  4  1,     I|              gyügyögtetni: – Ne féljen ön semmit! Ah, hogy át van
  5  1,     I|             szállásunkra; hiszen tudja ön!~ ~– Eh! Egy jó ötletem
  6  1,     I|            Engedjen előre mennem. Amíg ön bezárja a kaput, én előresietek,
  7  1,     I|              kacagott fel az öregúr. – Ön csak nem nézi valamelyikünket
  8  1,     I|          serpenyővel.~ ~– De hol vette ön hozzá az égő parazsat?~ ~–
  9  1,     I|                csak kedveském: szokott ön imádkozni, mielőtt elalszik?~ ~–
 10  1,     I|          tovább nem maradhatunk. Tudja ön, mi történt a herceggel * ?~ ~–
 11  1,     I|           Holnap fogják kivégezni. Hát ön mit fedezett fel?~ ~– Oroszlánnyomon
 12  1,     I|           vagyok, hol lehet?~ ~– Vegye ön elő a térképet. Majd rávezetem
 13  1,     I|       útvonalat pontrul pontra, amerre ön akadálytalanul odafuthat.~ ~
 14  1,     I|           éjjel – mondá az utóbbi.~ ~– Ön magával fogja vinni az acélszekrénykét.
 15  1,     I|                utolsó szükségben fogja ön felhasználni. Minden hónapban
 16  1,     I|              kívánni fogja, használjon ön fel nagyobb összeget is.
 17  1,     I|               fel nagyobb összeget is. Ön tudja, hogy mi forog kockán.
 18  1,     I|             hagyva. – Mihelyt túl lesz ön Frankhon határán, értesítsen
 19  1,     I|           Addig nyugtalan leszek. Amíg ön nem tudósít, mindennap álmodni
 20  1,     I|            nagyon meg vagyok jegyezve. Ön még új ember; nincsen beírva
 21  1,     I|    fiatalembereknek való. Gondolja meg ön, hogy mi sors vár önre!~ ~–
 22  1,     I|              Számot vetettem vele.~ ~– Ön el lesz temetve: olyan jól,
 23  1,     I|           addig.~ ~– Az, hogy megvénül ön, még a kisebbik baj. De
 24  1,     I|           álmodni sem. – Gondolt-e már ön erre?~ ~– Egy idegen planéta
 25  1,     I|         magamat tekinteni.~ ~– Nyújtsa ön a kezét. Ön nagyobb hőstettre
 26  1,     I|                    Nyújtsa ön a kezét. Ön nagyobb hőstettre szánja
 27  1,    II|          részeg módra.~ ~– Nos? Mi az? Ön le akar engem szorítani
 28  1,    II|            engem szorítani a járdáról? Ön azt akarja, hogy én lépjek
 29  1,    II|              Olyan polgár vagyok, mint ön! Nem vagyunk-e egyenlők?~ ~
 30  1,    II|           hazajutás, annálfogva tegyen ön inkább egy szívességet a
 31  1,    II|               a házi békét. Csak bízza ön magát erre a bérkocsisra.
 32  1,    II|          holnap ilyenkorig visszakapja ön a kocsiját, lovait, köpenyét,
 33  1,    II|               s annak majd elmondhatja ön, hogy mit álmodott. A rendőrbiztosnak
 34  1,    II|            rendőrbiztosnak ne mulassza ön el átadni a legszívesebb
 35  1,    II|          részéről. Addig pedig viselje ön magát helyzetéhez méltó
 36  1,    II|           hidegvérrel. Hogy jól tudjon ön aludni, szépen bekötjük
 37  1,    II|             szemeit, s ha mégsem tudna ön elaludni, kezdje el magában
 38  1,   III|              nevelőnőt zsémbelni. Ugye ön nem szokott zsémbelni? Pedig
 39  1,   III|              tegnapról. Azt bizonyosan ön hagyta ott. Az jó lesz nekem
 40  1,   III|         puncsot. Meg nem engedem, hogy ön fárassza magát a csokoládéfőzéssel.~ ~
 41  1,   III|              nem is tudhatja még, hogy ön elveszett. Hisz ő azt hiszi,
 42  1,   III|                 Hisz ő azt hiszi, hogy ön a márkinőhöz ment gyermekbálba,
 43  1,   III|          folytatják a táncot reggelig. Ön után ma délig nem is fognak
 44  1,   III|           fognak tudakozódni.~ ~– Ejh, ön csakugyan szeretetreméltó.
 45  1,   III|               igen szép! Majd meglátja ön. Ugye, eljön velem a mamához?
 46  1,   III|             kérdeztem, hogy nem akar-e ön megölni? Este mindig nagyon
 47  1,   III|             mert nagyon szép ember. De ön meg olyan jó. Azt szeretném,
 48  1,   III|            olyan jó. Azt szeretném, ha ön az én atyám volna.~ ~Az
 49  1,   III|            semmitől.~ ~– Addig mulassa ön magát a bubával.~ ~– Nagyon
 50  1,   III|              Hát a virágokat szereti-e ön?~ ~Azzal eléje hozott egy
 51  1,   III|            gyúlt arccal.~ ~– Ah! Nézze ön! Erről a szóról eszembe
 52  1,   III|                Narcisses-ban * ! Tudja ön, hol van az?~ ~– Híréből
 53  1,   III|              Akkor egyenesen hazavihet ön, kérdezősködés nélkül. –
 54  1,   III|               történetét.~ ~– Zárja be ön belülről az ajtót; s csak
 55  1,   III|         parancsolá a kocsisnak – aztán ön elmehet. A márki úr a mama
 56  1,   III|                  suttogá a kisleány. – Ön lépjen be elébb; én hátramaradok.
 57  1,   III|                  barátom”. Hálát fogok ön iránt érezni, amíg élek.
 58  1,   III|       egykedvűen a foglyának –, hogyha ön netalán abban a gondolatban
 59  1,   III|                van árulva. Valljon meg ön mindent őszintén. Ez az
 60  1,   III|        összefogdosnak. Hát csak mondja ön, uram, kinek a gyémántjait
 61  1,   III|             ámbár elég szabályellenes. Ön a királynéját rochiroztatja.
 62  1,   III|   rochiroztatja. De hát ahhoz mit szól ön, hogy a múlt este önök ketten
 63  1,   III|           tudta venni; hanem azután az ön barátjáé a kivitel minden
 64  1,   III|              és adatok vannak rá, hogy ön a titokba be volt avatva.~ ~
 65  1,   III|           azért mégis tudjuk jól, hogy ön tegnap barátjától egy cédulát
 66  1,   III|          engedje használni!~ ~– Mondja ön inkább: bámulatos és lesújtó
 67  1,   III|           Cambray – s úgy hiszem, hogy ön sem fog ezért megneheztelni,
 68  1,   III|            Maradjunk csak a tényeknél. Ön ellen be van bizonyítva,
 69  1,   III|                be van bizonyítva, hogy ön egy szövevényben részes,
 70  1,   III|           életét. Ha egyszer meg talál ön betegülni, meglássa, hogy
 71  1,   III|                az az ember, s ezt csak ön által tudhatjuk meg.~ ~–
 72  1,   III|               magam sem tudom.~ ~– Azt ön jól tudja. „Tanúnk” tudósítása
 73  1,   III|              Tanúnk e szót hallotta az ön szájából, s ön megmutatta
 74  1,   III|             hallotta az ön szájából, s ön megmutatta a helyet a térképből
 75  1,   III|         Cambray úr. Beszéljünk okosan. Ön bankár. Legalább annak van
 76  1,   III|               felfedezni. Ha megmondja ön, hogy hol van az a hely,
 77  1,   III|                van az a hely, ahova az ön barátjának ajánlva van elrejtőzni,
 78  1,   III|                ajánlva van elrejtőzni, ön oly magas érdemeket szerez
 79  1,   III|                mesével határosak. Akar ön a kormány pénzműveleteinek
 80  1,   III|              önnek adják által? Akarja ön a hadsereg egyenruha-szállítását
 81  1,   III|                 önnek nem kell pénz. – Ön nem is bankár. – Ez csak
 82  1,   III|              bankár. – Ez csak mese. – Ön sértett ellenfél. Mellőzött
 83  1,   III|         Mellőzött tehetség. Mondja meg ön, mi a nagyravágyása? Kormányzó
 84  1,   III|          Kormányzó akar lenni? Mondjon ön bármi nagy hivatalt! Holnap
 85  1,   III|                önnek, Cambray úr, hogy ön vonakodása által a fejét
 86  1,   III|           Marquis d'Avoncourt! Tudja-e ön, mely országba szökött önnek
 87  1,   III|             pedig, hogy hová lettek az ön szökevényei, majd kitudja
 88  1,    IV|            súgta fülébe:~ ~– Hagyja el ön egy percre a társaságot;
 89  1,    IV|      szeszélyesen.~ ~– Hát mért mondja ön ezt nekem? Nincs önöknek
 90  1,    IV|            rendőri intézmény. Mindegy. Ön magára ölti a világot, s
 91  1,    IV|            Semmi kétségem afelől, hogy ön egy év alatt közelükben
 92  1,    IV|               azután rájuk akad, akkor ön tudni fogja további teendőit.
 93  1,    IV|           kedélyű; ez kész áldozat. Az ön szép szemei elhozzák számára
 94  1,    IV|                  Minket tudósítani fog ön mindenről, ami történik.
 95  1,    IV|             fogunk játszani. Azt tudja ön, hogy a mi kezeink Európa
 96  1,    IV|                is elmenni oda, ahol az ön művére fel kell tenni a
 97  1,    IV|               koszorút. Tehát induljon ön rögtön. Egy veszteni való
 98  1,    IV|                     Sehogy! Mit gondol ön? Hisz Amélie-t már ismeri
 99  1,    IV|            leányomat? Csak nem kívánja ön?~ ~– Hát nem elég jó gondviselés
100  1,    IV|                a „rezsim” az oka, hogy ön tizenöt éves korában férjhez
101  1,    IV|                adósságot. Mit tehetett ön?~ ~– Tehettem volna azt,
102  1,    IV|   szolgálatában vérzeni el. – Mit akar ön? – Hát a katona, aki embert
103  1,    IV|                az ő kisleányaikkal. Az ön kis Amélie-ja históriai
104  1,    IV|               előtte.~ ~– Aztán, lássa ön, Madame – folytatá Fervlans,
105  1,    IV|                fényes sikerrel folytat ön és a leánykája: éppen a
106  1,    IV|            adni; mert ha ma azt mondja ön: „nem játszom tovább!” ezen
107  1,    IV|             van bízva, teljesen: akkor ön annak az összegnek, amit
108  1,    IV|               egy kis áldozatot. Azzal ön függetlenné teheti magát,
109  1,    IV|              egy szépen írt levelet az ön számára, melyet senki sem
110  1,    IV|              fog önön kívül elolvasni. Ön pedig annyiszor, amennyiszer
111  1,    IV|         titkunkra vonatkozó célzást ír ön benne, akkor a levele nem
112  1,    IV|               most mindjárt megírhatja ön hozzá búcsú fejében.~ ~Thémire
113  1,    IV|          levélkét. – És most küldje el ön Jocrisse-t, hogy hozzon
114  1,    IV|             Jocrisse-t, hogy hozzon az ön számára egy bérkocsit. A
115  1,    IV|              hölgyek átöltözhetnek. Ha ön nem tudná még, majd tudja
116  1,    IV|             dolgokban tanácsot, holott ön miniszter lehetne és akadémiai
117  1,    IV|           elrejtőzve tán.~ ~– Thémire! Ön érzelegni kezd. Ez nem katonának
118  1,    IV|                Becsületemre asszonyom! Ön érzeleg, mint egy német
119  2,     I|                   Kisztihand.”~ ~– Ah, ön beszél németül?~ ~– Beszélek –
120  2,     I|                nevetett a baronesse. – Ön az az úr, aki mindenre tud
121  2,     I|                úrhoz –, hogy sokat fog ön velem foglalkozni, azért,
122  2,    II|               a vármegye fizetését; ha ön a vármegye harangja, akkor
123  2,   III|            gróf. Útját állta neki.~ ~– Ön a patvarista? – kérdé a
124  2,   III|                 S aztán ha ügyvéd lesz ön, akkor megfogadom fiskálisomnak
125  2,   III|             egy utasítást kérek öntől. Ön jogtudós. Megadhatja.~ ~–
126  2,   III|             eladó a birtoka. Akkor, ha ön egy ilyen darab földet megvásárol,
127  2,   III|            Köszönöm. – Még egyet. – Ha ön ügyvédem leend: mit fog
128  2,   III|                ügyvédem leend: mit fog ön tenni, hogy engem ebből
129  3,   III|      reszketett.~ ~– Igazán meg akarja ön azt az állatot ölni? – kérdé
130  3,   III|                az elfelejti az úszást. Ön ezentúl irtózni fog e tótulo .~ ~–
131  3,   III|               száműzve van.~ ~– Menjen ön fekünnio – monda Lajos a
132  3,   III|               Így hítta a leányt.)~ ~– Ön az, Henry? Hát mit akar?
133  3,   III|                oly beteg lett! Hogyan? Ön azt mondja, hogy talán meg
134  3,   III|             akar tenni, Madame?~ ~– Ha ön nem mer elmenni az orvosért,
135  3,   III|              következik. Én megyek, és ön kísérni fog.~ ~– Szent atyám!
136  3,   III|        megteszem.~ ~– És ha nem teszi, ön öli meg a grófot.~ ~– Az
137  3,   III|              Az megint igaz.~ ~– Aztán ön nem tesz semmit. Én teszem,
138  3,   III|                se zivatartól: gyújtson ön lámpást, s vegyen egy jó
139  3,   III|              hintóba.~ ~– Hogyan tenné ön azt? Hisz a kocsizörgést
140  3,    IV|                       Óh, csak siessen ön!~ ~– Öt perc alatt odaérünk
141  3,    IV|           rézpénzt, vegyest.~ ~– Nézze ön! – szólt büszkén. – Nekem
142  3,    IV|            orvosra.~ ~– Ki az? Kicsoda ön?~ ~– Én vagyok a doktor.
143  3,    IV|                az öklét.~ ~– Mit keres ön itt? Ki hítta önt ide?~ ~–
144  3,    IV|               kiáltozva: – Miért tette ön ezt velem?~ ~Hanem a doktor
145  3,    IV|                tért.~ ~– Ugye, meg fog ön gyógyulni? – rebegé a leány,
146  3,    IV|            betegnek.~ ~– Ha azt akarja ön, hogy meggyógyuljak – monda
147  3,    IV|         kísértse meg. Én ott leszek az ön közelében. Őrködni fogok,
148  3,    IV|           betegségemnek?~ ~– Igen.~ ~– Ön aztán elmondta, hogy engemet
149  3,    IV|                 s elfogatta azt: nézze ön, itt van a képe. Ez a könyv
150  3,    IV|         Ugyebár, a jövő nyáron nem fog ön többé félni a tó vizétől?~ ~
151  3,    IV|          örömét visszaadja.~ ~– Át fog ön egyszer vinni a bárónőhöz? –
152  4,     I|              volt írva:~ ~„Megbocsátja ön nekem, ha a nagylelkű adományához
153  4,     I|              ez vagy azt jelenti, hogy ön az egész tervem alapelveit
154  4,     I|             levélben ez állt:~ ~„Uram! Ön jól tudja, hogy az ön védencének
155  4,     I|            Uram! Ön jól tudja, hogy az ön védencének az apja nem más,
156  4,     I|               a következő: ha helyesli ön azt, amit tettem, akkor
157  4,     I|            jönni az anyjához; ha pedig ön is elítéli azt, akkor továbbra
158  4,    II|             felnyitá előtte.~ ~– Lássa ön. Ez az ön kertje. Most van
159  4,    II|            előtte.~ ~– Lássa ön. Ez az ön kertje. Most van önnek is
160  4,    II|                     Hát mért sóhajtott ön most? Nem örül neki?~ ~–
161  4,    II|      megköszönni.~ ~– Hiszen már tette ön azt.~ ~– Az csak hang volt. –
162  4,    II|              csak hang volt. – Szóljon ön. Lát itt bennünket valaki?~ ~–
163  4,    II|             megakadályozta.~ ~– Hagyja ön arcát fedetlenül. Itt senki
164  4,    II|           innen a kertészeket, azalatt ön idejöhet aggodalmatlanul.
165  4,    II|               írt valamit.~ ~– Mit írt ön?~ ~A leány el hagyta olvasni.~ ~
166  4,    II|               kérdezé:~ ~– Ah, mit néz ön itt ezzel a nagy csővel?~ ~
167  4,   III|                s nem vittek el semmit. Ön elég jókor jött segélyemre.~ ~–
168  4,   III|                fel tőle szépen; amikor ön megzavarta egyezkedésünket.~ ~–
169  4,   III|            volt tőlük; de ne vesződjék ön velem – szólt a bárónéo ,
170  4,   III|      érvágáshoz – monda Vavel.~ ~– Ah. Ön uram?~ ~– Valamikor tanultam
171  4,   III|             sebészi eszközeim.~ ~– Ah, ön arra is gondolt, hogy itt
172  4,   III|              tehetem-e én meg?~ ~– Ah! Ön akarna segédkezni? Nem fél
173  4,   III|               percig.~ ~– Ne vesződjék ön velem – suttog a hölgy,
174  4,   III|                az erkélyajtón.~ ~– Ah, ön ezt távcsővel látta meg?~ ~–
175  4,   III|                tekintetével.~ ~– Lássa ön, milyen bolond vagyok én?
176  4,   III|            kívánt tőle.~ ~– Ne szóljon ön arról, ami ez órában itt
177  4,   III|           börtönöznék be rögtön.~ ~– S ön ártatlannak tartja őt e
178  4,   III|       kézszorítása fogadott.~ ~– Nézze ön: a másik pártfogoltam is,
179  4,   III|                    Tehát nagyon kérem, ön se szóljon e mai találkozásunkról
180  4,   III|               azóta bizonyosan aggódik ön miatt valaki.~ ~– Igen.
181  4,   III|               arra kérem, ha eltávozik ön, zárja be maga után a kapuajtót,
182  4,   III|         álmában kiáltott valamit, amíg ön oda volt; jól hallottam
183  4,    IV|              szép szomszédnőt nem nézi ön?~ ~– Nem nézem.~ ~– Miért
184  4,    IV|              nézem.~ ~– Miért nem nézi ön?~ ~– Mert sem annak nincs
185  4,    IV|                monda Marie-nak:~ ~– Ha ön soká fog a távcsőbe nézni
186  4,    IV|              lennék is, nem szeretne-e ön akkor is úgy, – mint a fakír
187  4,    IV|            lőfegyvereihez.~ ~– Kicsoda ön? Hogy jön ide? Mit akar? –
188  4,    IV|            karjait.~ ~– Hát mérto jött ön ide?~ ~– Először is azért,
189  4,    IV|        Rabmunka ez.~ ~– De hogy tudott ön a bezárt ajtón bemenni,
190  4,    IV|          dolgomat.~ ~– Még nem végezte ön el – szólt Vavel, s szekrényéhez
191  4,    IV|               nincs megromolva. Hagyja ön el ezt az utat, amely…~ ~–
192  4,    IV|             pokolba vezet.~ ~– Kezdjen ön valami mesterséget; én kész
193  4,     V|       szeretném megtudni, hogy képes-e ön azt, amit én kívánok öntől,
194  4,     V|      megnyugodva a gróf. – De nem akar ön némi kis rajzot készíteni
195  5,    II|              szerepében föllépjen?~ ~– Ön nekem nagy bajt csinált
196  5,    II|              Hogyan?~ ~– Azáltal, hogy ön ezt a kifejletlen vadembert
197  5,    II|              az én büszkeségem. Menjen ön, nagy bohó! Az egész nevelési
198  5,    II|           összetenni tanítottam, addig ön dudaszóval táncolni oktatta.
199  5,   III|              éppen úgy ne csodálkozzék ön, mint én nem csodálkoztam
200  5,   III|                nagysága kimenti. Akkor ön szabadított ki engem egy
201  5,   III|               a hölgy, és elkezdé:~ ~– Ön tud valamit Barthelmy Léon
202  5,   III|               azt súgá fülébe:~ ~– Nem ön az, aki elszöktette Barthelmy
203  5,   III|                  Azt pedig tudni fogja ön tán, hogy én Barthelmy úrral
204  5,   III|            egész világ azt hiszi, hogy ön Barthelmy Ange elszöktetője.~ ~–
205  5,   III|       Barthelmy Ange elszöktetője.~ ~– Ön is?~ ~– Én? Talán – nem.
206  5,   III|       kérdésére, ki az a hölgy, akivel ön együtt szokott kikocsizni?~ ~–
207  5,   III|              azokban senkit sem fognék ön elé helyezni. Azonban hát
208  5,   III|                professzionátus katona, ön pedig egy tudományoknak
209  5,   III|              folytatá:~ ~– Az mindegy. Ön lehetett valamikor jó lövő
210  5,   III|            rangját megkapta ezredénél, ön tudni fogja a szokást, hogy
211  5,   III|            egyszerre elhallgatott.~ ~– Ön most megtorolja rajtam azt,
212  5,   III|                azt a veszélyt, amelyet ön elhárított a fejemről.~ ~–
213  5,   III|           minden erőszakos föllépéstől ön ellenében visszatartsam.
214  5,   III|             alatt bele ne kössön. Mert ön is, mivelhogy a bérletszerződését
215  5,   III|               mosolyával elárulta.~ ~– Ön megértheti, hogy ezt a felfogást
216  5,   III|              összeverekedni, higgye el ön, hogy csupa önszeretetből
217  5,   III|                Vendége voltam önnek, s ön parancsolt velem. De holnaptól
218  5,   III| keresztvillámlással.~ ~– Hallgassa meg ön az ádáz tervet, amit az
219  5,   III|             lenni, amelynek a kapujáig ön és még valaki mindennap
220  5,   III|              eléje fognak lovagolni az ön hintajának, s akkor ő bemutatja
221  5,   III|               lefátyolozott hölgy, aki ön mellett ül, nem Barthelmy
222  5,   III|            Micsoda?~ ~– De ne kiáltson ön úgy, hogy szerteszét meghallják.
223  5,   III|          fülébe súgjam, amit akarok; s ön is tompítsa a szavát. Ha
224  5,   III|                másra is kell gondolni. Ön nem a magáé…~ ~Vavel megdöbbent;
225  5,   III|      tiltakozott.~ ~– Én nem akarok az ön rejtélyének közelébe jutni.
226  5,   III|           oltalma alatt egy nő, akinek ön mindene, s akinek, ha önt
227  5,   III|             valami kár esik?~ ~– Lássa ön: amiből ön csak tragédiát
228  5,   III|             esik?~ ~– Lássa ön: amiből ön csak tragédiát tud faragni,
229  5,   III|             bohózatot alakítom. Vigyen ön ez egyszer magával valami
230  5,   III|                   Most mindjárt rá fog ön jönnio – szólt Katalin –,
231  5,   III|              merész ötlet.~ ~– Hogyan? Ön? Bárónő! Ön akarná kockáztatni
232  5,   III|                    Hogyan? Ön? Bárónő! Ön akarná kockáztatni azt,
233  5,   III|             kikocsizni? Nem gondolta-e ön meg, hogy mi veszélybe kerülhet
234  5,   III|             hogy mi veszélybe kerülhet ön ezáltal?~ ~– Éppen olyan
235  5,   III|           olyan jól meggondoltam, mint ön, mikor egy szál bottal odajött
236  5,   III|           végződhetik. A felszólításra ön egész bizonyossággal adhatja
237  5,   III|           becsületszavát, hogy az, aki ön mellett ül, nem Barthelmy
238  5,   III|             hagy önnek.~ ~– De gondolt ön arra, bárónő, hogy hátha
239  5,   III|              mi történik akkor?~ ~– És ön gondolt-e arrao , hogy hátha
240  5,   III| összeütközésnél, mely begyógyul; de az ön női tiszta hírneve olyan
241  5,   III|       elnevette magát. – Tán attól fél ön, hogy az ezredes azt fogja
242  5,   III|              ot. Ha én nem félek tőle: ön csak nem fél talán?~ ~Vavel
243  5,   III|                     S nem látott volna ön még nőt, aki nem vette áldozatnak
244  5,   III|              Hát legyen áldozat. Ahogy ön akarja. Nevezzük nagy áldozatnak.
245  5,   III|          valahára kvitt! – Nos, menjen ön: járassa elő a kocsiját.
246  5,   III|           elfogadni.~ ~– Nos –, menjen ön fel, hozza a köpenyét. Én
247  5,   III|         feltalálni. – Nos! Elhatározta ön magát? – kérdé a bárónő.~ ~–
248  5,   III|            engedem megtörténni. Várjon ön egy pillanatig. Tudja meg
249  5,   III|       gondolatomat is! Én tudtam, hogy ön ezt fogja nekem felelni.
250  5,   III|           Olvassa el ezt a levelet. Ha ön most azzal az elhatározással
251  5,   III|              futtatom e levéllel. Mire ön a két nehéz lovával és batárjával
252  5,   III|                találni senkit. Olvassa ön el.~ ~E szavakkal egy levelet
253  5,   III|               Ezredes úr!~ ~Ne keresse ön Vavel grófnál Barthelmy
254  5,   III|                zsebébe.~ ~– Most mehet ön, ha úgy akarja; de én is
255  5,   III|                olyankor jöttem, amikor ön már lefeküdt. Ön is szíves
256  5,   III|                amikor ön már lefeküdt. Ön is szíves volt látogatásomat
257  5,   III|              még nem keltem föl, mikor ön keresett. Én pedig mindenesetre
258  5,   III|            mindig le van fátyolozva. – Ön nem fog engem szigorúan
259  5,   III|            Ange asszony; – nem volt az ön felesége soha. Erre önnek
260  5,   III|              kitalálni, hogy mit kíván ön tőlem még többet.~ ~– Hát
261  5,   III|                abból a célból, hogy az ön által kísért hölgynek bájos
262  5,   III|             Azt a célt pedig nem fogja ön elérni, uram!~ ~S e percben
263  5,   III|          kérjen őtőle bocsánatát!~ ~– „Ön” követeli azt? – kérdezé
264  5,   III|  bocsánatkérést teljesítettem. Meg van ön ezzel elégedve, Vavel gróf? –
265  5,   III|             ellenségeskedés. – Fogadja ön legőszintébb üdvkívánatomat. –
266  5,   III|           bárónőt.~ ~– Mit cselekedett ön? – szólt hevesen a bárónő,
267  5,   III|               szívem érzett.~ ~– Tudja ön, hogy mit tett ezáltal?~ ~–
268  5,   III|                pillanatig gondolkoznék ön rajta, megértené. Én nem
269  5,   III|           nézve mi. De azt tudom, hogy ön e nőre nézve minden. Ne
270  5,   III|                nézve minden. Ne higgye ön, hogy elég rossz szívű tudnék
271  5,   III|            szívem fenekén valami, amit ön nem látott. Büszkeség. Én
272  5,   III|       elszakítani egy hölgytől, akihez ön hozzá van láncolva. Mi ebben
273  5,   III|          hozzám közelíteni; mert amint ön meg akar látogatni, én rögtön
274  5,   III|                És még egyet. Ne mondja ön el annak a hölgynek, akit
275  5,     V|         foglalva már? – Holnap sem fog ön velem kikocsizni?~ ~– Ha
276  5,     V|               velem kikocsizni?~ ~– Ha ön megengedi, hogy itthon maradjak.~ ~–
277  5,     V|                   Azt nagyon jól fogja ön tenni, ha önnek nincs szüksége
278  5,     V|    kertészlegénynek:~ ~– Kérem, legyen ön olyan jó: fogja ezt a levelet…~ ~
279  5,     V|                nézett vádterhesen.~ ~– Ön levelet akart küldeni valakinek?…~ ~
280  5,     V|             kedves szomszédnőnek.”~ ~– Ön Landsknechtsschild bárónőnek
281  5,     V|               jó asszonyom!~ ~Szeresse ön az én Lajosomat. Tegye őt
282  5,     V|          könnyeivel teli.~ ~– Mit akar ön, Marie? Mit akar ön?~ ~Ekkor
283  5,     V|               akar ön, Marie? Mit akar ön?~ ~Ekkor a leány egész lelki
284  5,     V|                 Azt akarom, hogy adjon ön nekem anyát! Azt akarom,
285  5,     V|                 ha megfenyített. Adjon ön nekem anyát; én annak engedelmes,
286  5,     V|                én is oly egyedül, mint ön?~ ~– S azt hiszi ön, hogy
287  5,     V|               mint ön?~ ~– S azt hiszi ön, hogy ez az ön márványarca
288  5,     V|               azt hiszi ön, hogy ez az ön márványarca nem az én lelkemnek
289  5,     V|              Ez a vas tekintet, amivel ön a legirtóztatóbb sorsot
290  5,     V|           akkor tovább kérdezett volna ön, mondtam volna valamit.
291  5,     V|               büszkén. – Ha azt akarja ön biztosítnio , hogy megmaradjak
292  5,     V|              Névtelen Várban ne várjon ön reá. Tartson bolondnak az
293  5,     V|            valaki úgy szeressen, ahogy ön arról álmodik: emberi gondolat
294  5,     V|            várjunk. – De most hát adja ön vissza elfogott levelemet.~ ~–
295  5,     V|               Amen. – És aztán adasson ön egy pohár bort annak a szegény
296  5,    VI|               nézett rá.~ ~– Hol vette ön ezt a virágot? – kérdé Marie-tól
297  5,    VI|                találni.~ ~– Hová tette ön azt a virágot? – kérdé a
298  6,     I|                  Az Istenért! Segítsen ön! Könyörüljön! – zokogá keservesen
299  6,     I|          vannak a gyógyszerei? Mit tud ön a halál ellen.~ ~– Marie! –
300  6,     I|              vonva a leányt.~ ~– Nézze ön! Nézze csak: – szepegett
301  6,     I|                marad el, agyongázolva! Ön már egy madár halálát sem
302  6,     I|                megbocsátani!~ ~– Adjon ön neki életet! – kiálta kétségbeesetten
303  6,     I|                őt Lajos.~ ~– Ne hozzon ön nekem másikat – monda Marie. –
304  6,     I|              jó uram. Ugyan hogy tenné ön azt már? A tudós, a nagy
305  6,     I|           elleni segítség. Hogy alázná ön meg így magát! – Nekem nem
306  6,     I|                    Tudom, hogy meg fog ön érte haragudni, de mégis
307  6,     I|        vigyem-e a másvilágra? Hívasson ön nekem – papot.~ ~– Henry!
308  6,     I|                egész az Istenig felér. Ön bejárta az egeket, a csillagokat,
309  6,     I|            tudja, hol kell őt keresni. Ön maga is odatalál már hozzá.
310  6,     I|        türelmetlenül. – Esküszöm neked ön lelkem nyugodalmára, hogy
311  6,     I|             sietett fel Marie-hoz.~ ~– Ön könnyezett! – szólt a leány
312  6,     I|           éppen azért jöttem önhöz. Az ön látása őt idvezítené. Hozza
313  6,     I|             közelében!~ ~– Kitől tanul ön ilyen gondolatokat?~ ~–
314  7,     I|            hangolta.~ ~– De hogyan fog ön engemet magamat egyedül
315  7,     I|    megtizedeltetni?~ ~– Azt csak bízza ön rám – szólt széttekintve,
316  7,     I|                   Lesz gondom rá, hogy ön, ha megtizedeltetik is,
317  7,     I|              meg ne haljon. Nem ismeri ön azt az adomát az angol hajóskapitányról,
318  7,    II|                Óh, Istenem, mit beszél ön, Lajos? – rebegé. – Én nem
319  7,    II|          szörnyű kincseit.~ ~– Meg van ön elégedve a lustratióval?~ ~–
320  7,    II|            Majd otthon megszámlálhatja ön.~ ~– Hogy nyugtatványt adhassak
321  7,    II|              pénzről nyugtatványt? Hát ön, a hazai néptörténet nagy
322  7,    II|            nyugtatá meg:~ ~– Ne féljen ön! – S aztán gyöngéden odavonta
323  7,    II|               nekem egy napon: „hozzon ön nekem anyát! Nőt, akit szeressek,
324  7,    II|           násznagyát küldi. Elvállalja ön ezt a küldetést?~ ~– Minden
325  7,    II|             legyen a legkedvesebb.~ ~– Ön tudja, hová kérem, hogy
326  7,    II|                 Nincs messze a hely. – Ön ismeri őt, anélkül, hogy
327  7,    II|        kimondott szóra.~ ~– Csak bízza ön ezt rám. Én értem a násznagyi
328  7,   III|          elsötétült.~ ~– Nem emlékezik ön e szóra?~ ~– Emlékezem. –
329  7,   III|               mai nap lehullt.~ ~– Ah! Ön látta a Névtelen Vár hölgyét
330  7,   III|             kérdezé:~ ~– Hát azt hiszi ön, – hogy a gróf – szeret
331  7,   III|                nem mondta. Hanem, hogy ön tudja ezt jól: azt hiszem.
332  7,   III|            hogy ő megérdemli azt, hogy ön is szeresse őt, azt állítom.
333  7,   III|              hagyni a háznál! – Akar-e ön anyja lenni az elhagyott
334  7,   III|         engemet is magával viszen.~ ~– Ön hozzá akar jönni?~ ~– Még
335  7,    IV|             mondá Lajosnak. – Meglehet ön afelől nyugodva, hogy féltett
336  7,    IV|                meglepetés, mint amikor ön megszabadított a rablóktól.~ ~–
337  7,     V|             szólt Lajosra mosolyogva – ön nem fogja azt kívánni, hogy
338  7,     V|           távcsövet elcsaltam öntől, s ön nem leskelődhetik többé
339  7,     V|                Hát amikor „így” látott ön maga előtt – és – azért!
340  7,     V|            első találkozáskor ki akart ön dobni az ablakon”, – veté
341  7,    VI|                 Tán csak nem féltékeny ön miatta? Hát nem az én leányom-e?
342  7,    VI|                a perctől fogva, amikor ön a hadfogadó zászlót felhúzza
343  7,    VI|          gondolattal? – Hát értsen meg ön: a katolikus részről megadja
344  7,   VII|               hozzá Katalin nyájasan – ön nem is ismeri tán a szomszédasszonyát?~ ~–
345  7,   VII|     szomszédban egy igen szép úrhölgy. Ön bizonyosan az.~ ~– Tudja
346  7,   VII|               bizonyosan az.~ ~– Tudja ön, hogy én Vavel grófnak felesége
347  7,   VII|               őket!~ ~– Most már én az ön kis úrnőjét elviszem magamhoz;
348  7,   VII|              vagyok jó.~ ~– De mit fog ön csinálni itt, ha ura és
349  7,   VII|              Ugye kis úrnőm? Emlékezik ön rá, mikor ön nekem „kisfiam”
350  7,   VII|                 Emlékezik ön rá, mikor ön nekem „kisfiam” volt, s
351  7,   VII|        könyörge neki Marie.~ ~– Látott ön engemet sírni valaha?~ ~–
352  7,   VII|          Henryja szobáját mégsem tudja ön elhagyni.~ ~– Mert már meghalt.~ ~
353  7,   VII|                    Azt nem tudom. Érti ön? Nem tudom. Nem is kérdezem.
354  7,   VII|                az elég nagy kincs. Ezt ön nem érti. – Árát adták! –
355  7,   VII|               Elég nagy kincs! – Vigye ön az én petit garçonomat.
356  7,   VII|      odatipegett Katalinhoz. Vigyázzon ön az én kincsemre, Madame.
357  7,   VII|             Aztán majd egyszer – tudja ön, Madame, ha önnek is lesz
358  7,   VII|          Lizett pedig folytatá:~ ~– És ön megtalálná azt az árt, s
359  8,     I|             nem szalad, tehát áll. Azt ön tudni fogja, hogy az óraműnek
360  8,     I|             kérdése. Azt csak el fogja ön ismerni, hogy addig az óránál
361  8,     I|             nadrággal. No elképzelheti ön, hogy micsoda zivatart idézett
362  8,     I|              csatára kelni? Ne tartson ön engem bolonddá!~ ~– Írva
363  8,     I|                    Talán kopjákat akar ön mondani? Dzsidákat?~ ~–
364  8,     I|              bocsásson meg alispán úr, ön az én hiszékenységemet akarja
365  8,     I|           összevissza? mért nem kezdte ön mindjárt ezen?~ ~– Azért,
366  8,     I|        botbüntetés.~ ~– De miért nevez ön engem Fertőszeghy Lajosnak?~ ~–
367  8,     I|           hírnevének tisztaságát. Érti ön most már, alispán úr, a
368  8,     I|                Lacinak ne felejtsen el ön amnesztiát kieszközölni.
369  8,   III|          emigráns főúrnak, s ott, mint ön tudja, Barthelmy Léon gróf
370  8,   III|             önnel közlendő utasításom. Ön csapatosztályával egyenesen
371  8,   III|               nevezetes hívatás vár. – Ön tudja talán már, hogy a
372  8,   III|             kincseket tőlünk átvegyék. Ön érteni fogja, hogy ily állású
373  9,     I|               kis Amélie képe.~ ~Tudja ön, Madame, abból a korból,
374  9,     I|              Avoncourt Richard, akinek ön egykor azt mondta: „Hálát
375  9,     I|               azt mondta: „Hálát fogok ön iránt érezni, amíg élek!”~ ~–
376  9,     I|       fölkerestem önnek a leányát.~ ~– Ön látta Amélie-t! – kiálta
377  9,     I|              Milyen lett?~ ~– Megtudja ön azonnal, Madame. Én egész
378  9,     I|             hogy szökevény vagyok.~ ~– Ön megmondhatta ezt leányomnak?
379  9,     I|            adom egymás után. Nem tudja ön, Madame, hogy mit hozott
380  9,     I|                tudom. Az „influenzát”. Ön még a nevét sem hallotta
381  9,     I|           szenvedőket külön zárják. Az ön leánya ebben az influenza-kórházban
382  9,     I|             ragályos lehet, nem akarja Ön elébb kámforfüstre tartani?~ ~–
383  9,     I|             azt az Amélie-t, amelyiket ön rám bízott, én híven megőriztem,
384  9,     I|              lett? Megnőtt? Óh, mondja ön. – Nem hozhatta ön el egy
385  9,     I|              mondja ön. – Nem hozhatta ön el egy arcképét?~ ~– De
386  9,     I|              elhagyta valahol? Hol van ön szállva? Együtt megyek önnel
387  9,     I|           önnel oda. Hát mért nem szól ön?~ ~– Gondolkozom rajta,
388  9,     I|               többé.~ ~– És most mehet ön, Madame, felvenni az ötmillióját!
389  9,     I|          megfogta a kezét.~ ~– Madame. Ön még nem hajtotta végre,
390  9,     I|             csendesen.~ ~– Nem! Jöjjön ön velem. Itt van a leány és
391  9,     I|                számára vezeklés: ez az ön vezeklése! Ön tudja legjobban,
392  9,     I|          vezeklés: ez az ön vezeklése! Ön tudja legjobban, hová lehet
393  9,     I|         találjanak: s ha nem tudja, az ön dolga azt kitalálni. – Önnek
394  9,     I|            mint azt az ötmilliót! Akar ön az én tanácsomra hallgatni?~ ~–
395  9,     I|         Parancsul veszem.~ ~– Öltözzék ön álruhába, pórnőnek; kösse
396  9,     I|               ahol maradjon addig, míg ön visszatér.~ ~– S nem maradhat
397  9,     I|          visszatér.~ ~– S nem maradhat ön nála, hogy őrködjék fölötte?~ ~–
398  9,     I|                 Köszönöm, Madame, hogy ön ilyen jó hozzám – és őhozzá.
399  9,     I|               mind. Hozzám ne bocsássa ön Marie-t. Ez országban még
400  9,     I|            földén. Hozzám ne bocsásson ön senkit. Ha meghalok: a parton
401  9,   III|              mint egy vár.~ ~– S tudta ön valahogy szerét tenni, hogy
402  9,   III|              választ.~ ~– S hogy tudta ön elrejteni a levelemet és
403  9,   III|               sem.~ ~– S hogyan tudott ön visszamenekülni?~ ~– Nagyon
404  9,   III|             Beszéljünk másról. – Vegye ön magához a szekrényke féltő
405  9,   III|       tartalmát igen. Kérem önt, tegye ön e szekrényt a tűz közepébe.~ ~
406  9,   III|                 monda a hölgy. – Látja ön ez öltönyt rajtam? Nincs
407  9,   III|                    Tehát kezét nyújtja ön mégis? Tehát elhiszi, hogy
408  9,   III|           legyen: egy kérdésemre adjon ön választ. Egy ember, aki
409  9,   III|         vidéken valahol vár önre, hogy ön egy régi tartozását lefizesse
410  9,   III|          tartozását lefizesse neki. Ha ön az nekem, aki volt, s ha
411  9,   III|               az én dolgom. Mondja meg ön, hol találom meg de Fervlans-t?~ ~
412 10,    II|           durván beszélt!~ ~– Mit akar ön itt? Elment öntől az Isten
413 10,    II|              jön a dögvész palotájába? ön kellett ide még nekem! Fusson
414 10,    II|                lehetne áruló? – Menjen ön a vadászlakba; az üres most. –
415 10,    II|           Genovéva. – Itt nem maradhat ön!~ ~– Én pedig itt fogok
416 10,    II|                Ha csakugyan nem hagyja ön kiverni a fejéből, hogy
417 10,    II|              mosolyogva. – Csak tartsa ön meg azt a drága jó szert:
418 10,    II|           akarom, hogy lőj! – Mit akar ön, jó ember? Nekem nincs semmim,
419 10,    II|               a kastély üres. Mit akar ön tőlem?~ ~Ekkor a betörő
420 10,    II|         izenettel, hogy rögtön siessen ön innen, s kövesse bárhová
421 10,    II|                   Még egyre kérem önt. Ön ismeri azt a mestert, aki
422 10,    VI|              volt az bízva. Hová tette ön? Nézzen rám! Emelje fel
423 12,     I|                  Hát Oudet-ról mit tud ön?~ ~– Kevés jót. Mindössze
424 12,     I|          sürgetve kérdezé:~ ~– Mit tud ön Győrből?~ ~– Mindent. Onnan
425 12,     I|           erőtetett.~ ~– S hogy tudott ön hozzájutni a halott rejtekéhez,
426 12,     I|                Hajh, Mátyás mester! Ha ön olyan ezermester volna,
427 12,     I|               vállára.~ ~– Remek ember ön!~ ~Azután kivette a kebléből
428 12,     I|           nyomta.~ ~– Itt van. Siessen ön a szükségeseket összevásárolni.
429 12,     I|          szükségeseket összevásárolni. Ön tudja, hogy mit kell beszerezni.
430 12,    II|                 Legelőször is, engedje ön, hogy gratuláljak önnek
431 12,    II|               veszekedni.~ ~– Mit akar ön velünk? Mit avatkozik ön
432 12,    II|               ön velünk? Mit avatkozik ön a mi dolgainkba? Mi nem
433 12,    II|          lovagnak. Legelőször is vegye ön vissza a kardját. Igen jól
434 12,    II|                 Mentül elébb visszatér ön, annál jobb. Ott, abban
435 12,    II|       hölgyeimet nem tartja-e fogva az ön férje?~ ~– Az én leányom
436 12,    II|                szegény Marie-m!~ ~– De ön elvégre is francia, s tudni
437 12,    II|           Guillaume tábornok urat.~ ~– Ön iránt nincs semmi kétségem;
438 12,    II|             semmi kétségem; de ezek az ön kísérői, ezek rettenetes
439 12,    II|             nem kapták.~ ~– Mit gondol ön? Az Istenért!~ ~– Hát hisz
440 12,    II|             ízlelés után Vavelnek.~ ~– Ön azt hitte, hogy lótej?~ ~
441 12,    II|             meg, hogy ne nevessen.~ ~– Ön nagy bohó! – szidta a tábornokné
442 12,    II|                Vannak ott házak, ahová ön visz bennünket?~ ~– Nem
443 12,    II|               oly nagyszerűek, mint az ön palotája a Chaussée d'Antinon,
444 12,    II|           Descourselles visszajön? Tud ön pikétezni? Én szenvedélyes
445 12,    II|               Madame, hogy mivel fogja ön az időt tölteni, ha odaérünk
446 12,    II|              tábornoknénak:~ ~– Akarja ön a helység nevezetességeit
447 12,    II|          mondom önnek, hogy végigmehet ön kisasszonyával együtt ezen
448 12,    II|               önnek, hogy nem töltheti ön el az időt jobban addig,
449 12,    II|               legkevésbé félek. Legyen ön afelől megnyugodva, hogy
450 12,    II|          Guillaume úr nem fog késni az ön szeretteinek kiadásával,
451 12,    II|               Ha milliókkal jött volna ön eléje, hogy megvegye tőle
452 12,    II|              ha hadsereggel jött volna ön rá, hogy kivívja tőle, nem
453 12,    II|                     No, már azt higgye ön el, hogy jobban fél Guillaume
454 12,   III|               okiratot.~ ~– Kételkedik ön tán egy francia katonatiszt
455 12,   III|           elmosolyodva.~ ~– No ha érti ön, hát akkor még többet is
456 12,   III|            vendég látogathatunk át. Az ön csapatjának határvonala
457 12,   III|            jegyzé Vavel térképére is.) Ön természetesen maga fog eljönni
458 12,   III|            jusson.~ ~– Tudom, mit akar ön. Elismervényt akar adni
459 12,   III|         kentaurok segélyével kivihető! Ön kicsikarta kezünkből a kész
460 12,   III|          diadalt. Nagy szerencse, hogy ön csak egy bandériumot vezet!
461 12,   III|          mondani Guillaume úrnak, hogy ön milyen rettenetes ember!
462 12,   III|               Majd befejezzük Győrött. Ön meg fog bennünket látogatni
463 13,     I|               ott leszek Győrött, mint ön, s amint megérkezem, rögtön
464 13,     I|          megérkezem, rögtön megírom az ön jegyesének a velünk történteket; –
465 13,     I|             velünk történteket; – mire ön megérkezik, már akkor tudni
466 13,     I|               tudni fognak mindent, és ön meg lesz fosztva attól a
467 13,     I|              látni. Véletlenül botlott ön mibelénk? Vagy valami abrakadabra
468 13,     I|                hogy jó szerencse, hogy ön csak egy bandériumot vezet