Rész, Fejezet

 1 10,     V|          De Fervlans-hoz néhány sebesült érkezett vissza, aki keservesen
 2 10,    VI|       barát-e, vagy ellenfél? A sebesült mind felebarát.~ ~– Mindjárt
 3 10,    VI|   könnyen teljesíthette volna a sebesült kívánatát; így azonban még
 4 10,    VI|       nyögés hangját hallá.~ ~A sebesült lovag hanyatt feküdt a fűben,
 5 10,    VI| Odavitte neki, térdére emelte a sebesült fejét, odatartá ajkaihoz
 6 10,    VI|       Köszönöm, hugám!~ ~Arra a sebesült megint le akarta tenni a
 7 10,    VI|   nevelőanyja.~ ~Erre a szóra a sebesült szája valami idétlen nevetésre
 8 10,    VI|         Emelje fel a fejét.~ ~A sebesült karikára felnyitotta a szemeit.
 9 10,    VI|          Hova lett?~ ~E szóra a sebesült egyszerre felkapta a fejét;
10 11,   III|       ötvenhat férfi: halott és sebesült. Soknak a feje volt bekötve,
11 11,   VII|          mellyel a magyar nép a sebesült ellenséget ápolta. A nagybaráti
12 12,    II|    lovamra.~ ~Azzal fölsegíté a sebesült foglyot a saját lovára,
13 12,    II|   feküdtek, szép kettős sorban, sebesült francia katonák, kik a győri
14 13,    II|     eszi meg a kenyerét? minden sebesült, hogy ő fürdik a vérében?