Rész, Fejezet

  1  1,     I|             csak. Nincs rajtam egyéb, mint ez a cotillon * , meg ez
  2  1,     I|         Valóban nem volt rajta egyéb, mint az a fehér öltönydarab,
  3  1,     I|       szoknyákat és ingeket viseltek, mint a nagymamáik.~ ~– Ah, szegény
  4  1,     I|          fiatalabb csendesen követte, mint aki fél, hogy gyöngéd terhével
  5  1,     I|               fel egyszerre, nem más, mint egy csaló: egy St. Leu-i
  6  1,     I|      csizmadiainas Simon mesternél, s mint a magas kiküldött bizottság
  7  1,     I|              lesz temetve: olyan jól, mint ahogy valaha embert eltüntettek
  8  1,     I|            hőstettre szánja el magát, mint a fogoly lovag, ki elvágta
  9  1,     I|               megint oly csend támad, mint mikor minden élőlény hallgatózik.
 10  1,    II|         facipőm? Olyan polgár vagyok, mint ön! Nem vagyunk-e egyenlők?~ ~
 11  1,    II|      vigyázzon, és belécsimpajkozzék, mint a bojtorján.~ ~– Nem vagyunk
 12  1,    II|               távozott el messzebbre, mint ahonnan szem előtt tarthatá
 13  1,    II|       burnótos orrot festett magának, mint az előtte ülő eredeti, a
 14  1,    II|  hétszerhéthez érek, inkább elalszom, mint hogy kitaláljam. Jó éjszakát,
 15  1,   III|            igen szeretetreméltó volt, mint szoktáko a gyermekek, ha
 16  1,   III|              igazán olyan jó kis ágy, mint odahaza. Milyen jó, hogy
 17  1,   III|             papírdarabkákat, s elébb, mint az zörgetett volna, futott
 18  1,   III|             nemes volt; régibb talán, mint aki e palotát építtetéo ;
 19  1,   III|       meglepetve. Úgy vette a dolgot, mint a tengerész, ha zátonyra
 20  1,   III|          modorban. Hiszen lehet, hogy mint igen jó barátok fogunk elválni.
 21  1,    IV|        gyászol egészen. Párizs olyan, mint a földteke, egyik oldalát
 22  1,    IV|                ezek nem tesznek mást, mint kedélyesen mulatnak. Víg
 23  1,    IV|              elhagyhassa a termeit.~ ~Mint már említők, azon éveknek
 24  1,    IV|             mulatságosabbat képzelni, mint mikor azt a miniatűr delnőt
 25  1,    IV|            legyezővel, amit az anyjao mint uralkodói jelvényt engedett
 26  1,    IV|         idejére, úgy tudott játszani, mint akármelyik sennorita, s
 27  1,    IV|             órával hamarább eltűntek, mint titkukat felfedeztük.~ ~
 28  1,    IV|       állomásai. Az ilyen pici lábak, mint az önéi, könnyen elsikamlanak.
 29  1,    IV|         Rosszabb kézbe nem fog jutni, mint az anyja kezében volt –
 30  1,    IV|   Becsületemre asszonyom! Ön érzeleg, mint egy német professzor leánya.
 31  2,     I|             képezi a sessio * helyét; mint elnök, középeno ül az alispán,
 32  2,     I|              egyik válla lejjebb áll, mint a másik, az egyik szemöldöke
 33  2,     I|           szemöldöke feljebb húzódik, mint a másik, s mikor beszél,
 34  2,     I|              úgy tudja a szónoklatát, mint a karikacsapás, azért mégis
 35  2,     I|        tréfálkozik vele az alispán –, mint nemrégiben Csokonai * ;
 36  2,     I|            nem rázta bennem a lelket, mint mikor végig kell mondanom:
 37  2,     I|               ült az orvos mellett, s mint előrenyújtott nyakáról látni
 38  2,     I|              klepsidra. (Ami nem más, mint egy hajdankori fövényóra.)~ ~
 39  2,     I|            hogy nekem nem kell egyéb, mint egy „hozott Isten!” aztán
 40  2,     I|               azon gondolkoznék, hogy mint tudná saját magát is úgy
 41  2,    II|               sőt inkább úgy jártunk, mint az egyszeri cigány, aki
 42  2,    II|           cselédei nem híják másként, mint a „gróf”.~ ~– De levelet
 43  2,    II|          aláírni. Hanem úgy van vele, mint az egyszeri paraszt, aki
 44  2,    II|          reggel öt órakor, télen úgy, mint nyáron, megjelennek a kastély
 45  2,    II|         húszast adott neki, s ugrált, mint a bolond, örömében. „Ugrált
 46  2,    II|             könnyed járással lépeget, mint egy tündér. A termete is
 47  2,    II|             sem bír annyi ismerettel, mint én, aki évek óta folytonos
 48  2,    II|             mondtunk volna egymásnak, mint „jó napot”. Az általam olvasott
 49  2,    II|               Kár volt! Úgy jár vele, mint az egyszeri ember a farkasfiúval.
 50  2,    II|           ahhoz meg nem szoktam, hogy mint armer Reisender * bekopogtassak
 51  2,    II|             volt a liliomnál és piros mint a rózsa; homloka tiszta
 52  2,    II|       mosolygós. Az egész alak olyan, mint egy angyal, aki az égből
 53  2,    II|         felelni, hogyha kérdezik; sőt mint tudós Hatvani * professzor
 54  2,    II|             alá fogták a patvaristát, mint valami Montgolfier * -i
 55  2,    II|                Akkor úgy járna velem, mint a tolnai főispán a kirekesztett
 56  2,   III|            olyan fényes volt a padló, mint a tükör, s a bútorokon egy
 57  2,   III|          fonva; de nem elöl a mellén, mint Bonaparte Napóleont festik,
 58  2,   III|           grammatikából tanulják meg, mint a „hic-haec-hoc” * -ot,
 59  2,   III|          kevesebbet neki sem fizetek, mint az elődének.~ ~– Hahaha!
 60  2,   III|             volt a két karja fonódva, mint két kígyó.~ ~– A dolog mindjárt
 61  2,   III|                nem maradt más teendő, mint neki is a szobájába vonulni,
 62  3,     I|            elhanyagolt és szeszélyes, mint akinek nincs aki megmondja,
 63  3,     I|              hogy szolgál egészségük, mint mulatták magukat kirándulásaikban.
 64  3,     I|              parancsszóra megjelen, s mint igazi divatos postillon,
 65  3,     I|           távirat nagyobb terjedelmű, mint akkor egy hírlap volt. Lajosnak
 66  3,     I| álomnyöszörgésére felébred. És aztán, mint a katona a táborban, mindig
 67  3,    II|               énekelnek, olyanformán, mint az álmodó kanári. Az rögtön
 68  3,    II|          Milyen a halál? Rosszabb az, mint egy rossz álom? Fáj az nagyon,
 69  3,    II|            nem lehet úgy bánni velem, mint gyermekkel. Eszedbe tartsd.
 70  3,    II|              az égszínkék öltözetben, mint Shakespeare Szentivánéji
 71  3,    II|              a kezeinkből, s repülni, mint a madár! Amióta e várban
 72  3,    II|              lehet olyan jó távcsöve, mint nekem.~ ~– Ugyan kinek volna
 73  3,    II|              mi más valláson vagyunk, mint azok, akiké az a templom.~ ~–
 74  3,    II|              más Istenhez imádkoznak, mint mi?~ ~– Nem. Ők is ugyanazt
 75  3,    II|            bölcsességet. Úgy teszesz, mint aki a koldus előtt eltagadja,
 76  3,   III|              lett. Gyönyörűen úszott, mint egy hattyú. Vállai sohasem
 77  3,   III|              Ha akarta, hevert rajta, mint egy duzzadó párnán, mint
 78  3,   III|              mint egy duzzadó párnán, mint a ringatott bölcsőben a
 79  3,   III|      elszokott a járástól; itt pedig, mint egy najád, sikamlott tova,
 80  3,   III|           emberre, állatra, növényre, mint amilyen rokonszenves a telő
 81  3,   III|               hangja volt!~ ~A férfi, mint őrült, ragadta egyszerre
 82  3,   III|            kivehetők; hanem a szemei, mint a halnak mereven, karikára
 83  3,   III|     szeszélyes zegzúg szökellésekkel, mint egy ősvilági csoda, lökve
 84  3,   III|                  Nem gondolt egyébre, mint az ármányra és incselkedésre.~ ~
 85  3,   III|             szepegését is elfojtotta, mint a csínyt tett gyermek.~ ~
 86  3,   III|         lángol, szemei úgy ragyognak, mint a parázs. És félrebeszél.
 87  3,   III|                Én nem gondolok másra, mint hogy ő halálos beteg. Nekem
 88  3,   III|            zivatarban! Hallja Madame, mint dörög odakinn? A zápor csak
 89  3,    IV|            nőalak. Arca lefátyolozva, mint mindig; termete arannyal
 90  3,    IV|       pillanatban olyan lett az arca, mint aki egyszerre megőrült.
 91  3,    IV|      pillanatban megint felszökött, s mint a bőszült oroszlán ugrott
 92  3,    IV|          megragadva annak a torkát, s mint egy pokolból elszabadult
 93  3,    IV|        kezeiből azt a másik embert, s mint akit egy varázsszó bénává
 94  3,    IV|              oly gyöngéden bánt vele, mint egy gyermekkel az anyja.~ ~–
 95  3,    IV|               nincsenek más hízelgői, mint a macskák. más barátnői,
 96  3,    IV|              a macskák. más barátnői, mint a macskák, más művészei,
 97  3,    IV|              a macskák, más művészei, mint a macskák.~ ~Az volt az
 98  3,    IV|            maradunk az öbölben.~ ~Ah, mint megörvendezteté e szóval
 99  3,    IV|      csendesen leereszkedett a vízbe, mint szoká; de az első percben,
100  3,    IV|              nem volt mit tenni mást, mint honn maradni és társalogni
101  3,    IV|              vízlakó, víz alatt járó, mint a vidra; néma, befogott
102  3,    IV|          Mellékelve volt a leíráshoz, mint címkép, a leírt csoda ábrája
103  3,    IV|               emberre még csak morog, mint a vidra. Érdekes tanulmány
104  3,    IV|              van ennek az asszonynak, mint őneki!~ ~Érdekelni kezdte
105  4,     I|           asszony mindent jobban tud, mint ő? Érezte, hogy ez neki
106  4,     I|            világát keresi. Éppen úgy, mint ő. Ezen a téren össze kell
107  4,     I|             nem kérette ugyan vissza, mint a paphoz küldötteket, hanem
108  4,     I|            preceptor veszi privátéba, mint Lajos, akkor könnyű a parasztházhoz
109  4,     I|           védencének az apja nem más, mint az a hírhedett rabló, akit
110  4,     I|        személy, s hogy Marie nem más, mint az akkori kisleány, kit
111  4,     I|             mulattatá; úgy bánt vele, mint éretlen leánykával. Hanem
112  4,    II|         grófnak nem volt egyéb dolga, mint kinevezni a maga részéről
113  4,    II|      tanítványa nem olyan tanulékony, mint ezelőtt volt. Nem sokat
114  4,    II|           vele az ajtót, s éppen úgy, mint idáig jött, tért vissza:
115  4,    II|         töltött az obszervatóriumban, mint máskor. – Eleinte gyanakodás,
116  4,    II|            esni a négykézláb járásra, mint a táncoltatott uszkár. Istenem!
117  4,    II|               úgy sétáltatja magával, mint a gyermeket, akit én, mikor
118  4,    II|                A hölgy elragadó szép, mint egy tündér, türelmes, mint
119  4,    II|            mint egy tündér, türelmes, mint egy szent; s védence makrancos,
120  4,    II|           szent; s védence makrancos, mint egy ördög, és csúf, mint
121  4,    II|              mint egy ördög, és csúf, mint egy majom.~ ~Aztán mi oka
122  4,   III|       fényének fokozatos hanyatlását, mint magán a nagy fénytányéron,
123  4,   III|             sokkal fényesebb hóhalom, mint maga az Aristarchus!~ ~Azután
124  4,   III|              úgy járt a társaságával, mint a gróf. Egyik asszony a
125  4,   III|           hosszúra kinyúlik az egész, mint egy hágcsó.~ ~Azt az eszközt
126  4,   III|       szolgabíró elé híjanak, s ottan mint tanúnak el kelljen mondanod,
127  4,   III|               melynek visszfénye most mint egy réz bálványkép csillámlott
128  4,   III|      elmozdulnia.~ ~A kastély kapuja, mint minden magyar úri házé,
129  4,   III|               alá a földig hosszasan, mint egy aranyzuhatag. A rablók
130  4,   III|            attól mégsem olyan nagyon, mint hogy önt egy cselédem meglássa
131  4,    IV|         szeretne-e ön akkor is úgy, – mint a fakír szereti Brahmáját?~ ~ ~ ~
132  4,    IV|          urammal. Azokat a leveleket, mint mindig, Marie-nak diktálta;
133  4,    IV|              obszervatóriumában hált, mint az ágyasházábano , s az
134  4,    IV|               a szomszéd ház kapuira, mint ő. A hálószobájában pedig
135  4,    IV|               volna az ottlétét, azt, mint egy világítótornyot látta
136  4,    IV|               a karok olyanok voltak, mint a saskeselyűnek a combjai:
137  4,    IV|               erős, izmos férfiakkal, mint ő, s azok mind Sátán Lacit
138  4,    IV|             vackot adnak, nekem több, mint a templom. S mégis azt mondják,
139  4,    IV|        világon hat ujja a jobb kezén, mint nekem? Aki a kezemet meglátja,
140  4,    IV|              belőle olyan emberkutya, mint az apja, vagy valami vízi
141  4,    IV|               vagy valami vízi csoda, mint a Hanyi Istók. Ez az én
142  4,    IV|          egyebet nem tudnak meg tőle, mint Napóleon elpusztítására
143  4,    IV|            Egy bátor férfi többet ér, mint száz lakat. Nem ok nélkül
144  4,    IV|               kincsére! Többet tudok, mint amennyit beszélek. Nem Sátán
145  4,    IV|           Nála is megvolt az a könyv, mint minden ez országban megjelenő
146  4,     V|              egy olyan okos embernek, mint az ő ura, s egy olyan bolond
147  4,     V|            egy olyan bolond embernek, mint a látogatója?~ ~Elhozta
148  4,     V|            ellenséget. Az olyan lesz, mint egy megerősített vár, amit
149  4,     V|               is olyan bolond leszek, mint ő.~ ~Vavel Lajos azt mondta
150  4,     V|        éjszakára úgy be legyen zárva, mint a drezdai „zöld boltozat”
151  4,     V|                Lajos ezen a napon is, mint szoká, eljött őt üdvözölni,
152  4,     V|         álmodat? Ha ismét ott volnék, mint azelőtt, az általad felvetett
153  4,     V|                Szeret. Nagyon szeret. Mint a fakír a Brahmáját, mint
154  4,     V|             Mint a fakír a Brahmáját, mint a perzsa Hosszeinját, mint
155  4,     V|            mint a perzsa Hosszeinját, mint a karthauzi a Boldogasszonyát:
156  5,     I|               létezik.~ ~Vavel Lajos, mint afféle külföldről beszármazott
157  5,     I|        regényes, demokrata hajlamúak, mint voltak a highwaymanek * , –
158  5,     I|         Duna-Tisza között, éppen úgy, mint vannak Londonban, Párizsban,
159  5,     I|           században csak speciálitás, mint a medve. Aki az ilyenben
160  5,     I|              históriáig sohase vitte, mint Olasz– és Göröghonbano . –
161  5,     I|           felvitte azt Vavelnek, aki, mint tudva van, mindig otthon
162  5,     I|               négyszerte rövidebb út, mint lóháton körülkerülni az
163  5,     I|          kevésbé volt hódításra kész, mint a csatatéren. Három év óta,
164  5,     I|              egy olyan okos nő miatt, mint Landsknechtsschild Katalin
165  5,     I|     vadászatot, fácánra, szarvasra; s mint ügyes amazon bámultatta
166  5,     I|               magát, úgy a nyeregben, mint puskával a kezében.~ ~Aztán
167  5,    II|              faluban, úgy reszketett, mint a legerősebb hideglázban;
168  5,    II|            hódítást tettek Európában, mint a „sasok” * , s a híres
169  5,    II|        Barthelmy, senki sem volt más, mint a kis vad szörnyetego ,
170  5,    II|               amit betanítottak neki, mint ahogy megteszi a figuráit
171  5,   III|              csendes menhely lesz az, mint eddig volt.~ ~Reggel, a
172  5,   III|          járta a hosszú fasort végig, mint aki vesszőt fut. Nyugtalanul
173  5,   III|               úgy ne csodálkozzék ön, mint én nem csodálkoztam az önén.
174  5,   III|            alatt ő a francia seregnél mint őrnagy szolgált. A császárság
175  5,   III|           rencontre-hoz több is kell, mint férfias bátorság; az a másik
176  5,   III|               hogy többet beszélt ki, mint amennyit kellett volna,
177  5,   III|            megy a per útjára, akkor ő mint vendége fog annak a vadászváróban
178  5,   III|           érték az arcaik, s szemeik, mint két vítőr harcoltak egymással
179  5,   III|               levegőben markolászott, mint aki fojtogatni készül. Aztán
180  5,   III|            dörmögte. De olyan hangon, mint mikor az oroszlán a foga
181  5,   III|             keresztülszúrva meghalni, mint egy szemszúrástól megkarcolva
182  5,   III|               olyan jól meggondoltam, mint ön, mikor egy szál bottal
183  5,   III|           akkor nem tehetett egyebet, mint hogy a karját nyújtsa a
184  5,   III|            alatt annyira övé e hölgy, mint az élő embernek a saját
185  5,   III|              annyira nem lesz az övé, mint a holt embernek az eltűnt
186  5,   III|             gubancok szoktak teremni, mint egy csodálatos borzas bogácsfő. (
187  5,   III|            fokkal hevesebb vérem van, mint másnak. – Engem a feleségem
188  5,   III|          dolog, sőt éppen kötelesség, mint – a háborúban! Ha tőlem
189  5,   III|         fordulat oly gyorsan történt, mint mikor a villám megvilágítja
190  5,   III|               kergetik egymást, hanem mint jó barátok válnak el.~ ~
191  5,    IV|           becsületességet, hogy mikor mint bíró ítélt gonosztevők felett,
192  5,    IV|      visszavonult. Mi természetesebb, mint az a következtetés, hogy
193  5,     V|         sugallat, hogy többet tudjon, mint aki a szemeivel látott?~ ~
194  5,     V|         szokott haladni.~ ~Schmidtné, mint rendesen, elöl ment, s annak
195  5,     V|        előrohant Vavel gróf, dühösen, mint egy vadállat. Egyik kezével
196  5,     V|           vagyok-e én is oly egyedül, mint ön?~ ~– S azt hiszi ön,
197  5,     V|          ajtaja nem nyílik meg elébb, mint a szabadító angyal trombitaszavára!~ ~–
198  5,    VI|              vihette magával Marie-t, mint azelőtt, amidőn egy órai
199  5,    VI|           virág éppen olyan volt ott, mint a „légion d'honneur” rendcsillaga.
200  5,    VI|            összeköttetése a világgal, mint a távcsövének a lencséi.~ ~
201  5,    VI|                Úgy megerősítette azt, mint valami váracsot. Hanem azért
202  5,    VI|          egyéb öröme nincs a világon, mint a virágos, zöldülő bokrai,
203  5,    VI|             ruszti hegynek a tetején, mint az, hogy akár Sopron, akár
204  5,    VI|               forintba. Nagyságodnak, mint tudjuk, van egy ilyen telescopiuma.
205  6,     I|        madarat, éppen olyan kedveset, mint ez volt – biztatá őt Lajos.~ ~–
206  6,     I|                    Nagyobb bajod van, mint hogy én bele merjek kontárkodni
207  6,     I|                 Vavel Lajos úgy járt, mint sok tudós ember, mikor megszorul
208  6,     I|               valami a szívem fölött, mint a szikla.~ ~– Ne légy gyermek! –
209  6,     I|          sorba állnak elejbém bűneim, mint egy hadcsoport, ami mustrálásra
210  6,     I|      királyleánynak, olyankor, mikor, mint a szarvasokra, úgy vadásztak
211  6,     I|       félelmei még jobban eltorzíták, mint a halál keze. Szemei rémtűzben
212  6,     I|           meglátta a belépő leányt.~ ~Mint egy tünemény, mint egy álomlátás,
213  6,     I|          leányt.~ ~Mint egy tünemény, mint egy álomlátás, suhant az
214  6,    II|            halott embert annyi volna, mint minden jövő esztendőben
215  6,    II|           ugyan egyéb dolga nem volt, mint a ruhákat kitisztítani,
216  6,    II|           volna; de még drágább volt, mint olvasmány. Az elküldő a
217  6,    II|              egyszer, akkor, mikor az mint patvarista, véletlenül botlott
218  6,    II|             is (szerdán és pénteken), mint eddig, s hogy egy szépirodalmi
219  6,    II|             az ország az ő ellenségét mint szabadítót várja, s a legjobb
220  6,    II|           színe-java volt elvegyülve, mint a mór kardvasban az arany,
221  6,    II|           Mikor ezeket olvasta Vavel, mint a kalitkába zárt tigris,
222  6,    II|              oly vadakká fajulnak el, mint a mongol, az indián. Egy
223  6,    II|      nagyravágyása miatt!~ ~Ilyenkor, mint a cirkuszok ketrecébe zárt
224  7,     I|                  Úgy teszek, gróf úr, mint az egyszeri légátus, aki
225  7,     I|       maguknak tiszteket választanak, mint a vármegyén alispánt, szolgabírót:
226  7,     I|               mindjárt úgy jár velem, mint az egyszeri kritikus, aki
227  7,     I|           éppoly kifogyhatatlan volt, mint az alispán, aki kénytelen
228  7,     I|               tizenkét órakor ebédel, mint minden romlatlan keblű magyar.
229  7,     I|             Nem mulaszthatom el, hogy mint e várnak vendége, poharat
230  7,     I|              Névtelen Vártul ezúttal, mint a legközelebbi alkalommal.~ ~
231  7,    II|            előtt mindezt.~ ~És aztán, mint a lesben álló tigris, várta
232  7,    II|   összeállítanak, az nem lehet egyéb, mint lángba borító siker a gyújtó
233  7,    II|             úr, én is úgy jövök most, mint az egyszeri cigány, a betört
234  7,    II|               Ez utolsó szavak alatt, mint egy életre feltámadó halottnak
235  7,    II|              az asztalra, s elrohant, mint az őrült.~ ~Marie-hoz rohant.~ ~
236  7,    II|              teremtést, s átszorítva, mint egy gyermeket, sietett vele
237  7,    II|    zsinórrántásra felgöngyölődött az, mint egy előfüggöny, s mögötte
238  7,    II|                Nem mondhatok rá mást, mint amit a Sáros vármegyei compossessor
239  7,    II|       bámulatra méltóbb látvány volt, mint a feltárt fegyverterem.
240  7,    II|               pénzt” leltem az erdőn, mint az egykori cigány „vad gubát”.
241  7,    II|            olyan árva a világon több, mint én. Mikor mindig rólam gondolkozol,
242  7,    II|           olyan magasztos alak előtt, mint Vavel gróf rejtélyes védence,
243  7,    II|               észvesztő gyönyör volt, mint aminőt az érezhet, akinek
244  7,    II|           egyszer olyan fényes volna, mint azelőtt.~ ~
245  7,   III|           semmi sem érdekelné jobban, mint azok a betűk, amiket egy
246  7,   III|            van annak és puskája, több mint az egész vármegyének. Legény
247  7,   III|             nélkül? Szép-e?~ ~– Több, mint szép.~ ~– S kicsoda ő? Mi
248  7,   III|             Úrnője?~ ~– Olyan úrnője, mint nekem a királyném.~ ~– Ah!~ ~
249  7,    IV|            elevenedtek föl körülötte, mint a napvilág szivárványt ragyogó
250  7,    IV|          Egyszer csak repül be hozzá, mint szárnycsattogtató madár,
251  7,    IV|            nem bír más hangon szólni, mint a nevetés carillonján, s
252  7,    IV|               anya is leány volt még, mint a leánya.~ ~– Nos, hát eljössz-e
253  7,    IV|             rajtunk olyan meglepetés, mint amikor ön megszabadított
254  7,    IV|              került a sor, hogy Lajos mint űzte el valamennyit egy
255  7,    IV|             jelent meg Katalin előtt, mint szabadító: óh, hogy ragyogott
256  7,    IV|              ajkainak rózsanyílásából mint tündöklött elő az a két
257  7,    IV|              állna az egész lakosság, mint önök ketten, akkor csakugyan
258  7,    IV|            milyen piros lett az arca! Mint a tűz-láng! – Hiszen ha
259  7,     V|           szép hölgy arca olyan lett, mint az átlátszó viasz; szemei
260  7,    VI|               fog inkább azzal menni, mint itt maradni.~ ~– Ő nagyon
261  7,    VI|               kellene egyebet tennem, mint nem mondanom meg, hogy mi
262  7,   VII|               Inkább házasság legyen, mint veszedelem.~ ~– De bizony
263  7,   VII|          idézett elő egyéb változást, mint hogy a kártyákat sebesebben
264  7,   VII|               szükség egyebet tudnom, mint azt, hogy ő itt van. Jó
265  7,   VII|             bánni! – Úgy ügyeljen rá, mint a szeme világára, Madame! –
266  7,   VII|              aztán azt mondják önnek, mint nekem: hogy „találj ki valami
267  7,   VII|            olyan kőkemény szíve volt, mint Lizettnek.~ ~– Jerünk innen! –
268  7,  VIII|              beleülni és élni bennük, mint a hal, mely folyvást issza
269  7,  VIII|           megfoghatatlan volt előtte, mint a bűvészet. Az embernek
270  7,  VIII|            Marie jobban tudott bánni, mint Katalin.~ ~– Én nem értek
271  7,  VIII|             joga van Lajost meglesni, mint neki. Ő aztán csak Katalin
272  7,    IX|         küzdelem meg nem szűnik soha, mint a férfinál, ki vagy jónak
273  8,     I|               csatadombon hagyva, nem mint tisztességes halott, akit,
274  8,     I|             vadállat, vadmadár; hanem mint madárijesztő váz, ott feledve
275  8,     I|              gúnyszónak egymás ellen, mint gyermek, döntő érvnek, mint
276  8,     I|           mint gyermek, döntő érvnek, mint embernyi ember. Ez volt
277  8,     I|          francia temető nagyobb volt, mint a magyar.~ ~Most már a szántóvas
278  8,     I|           posztóból lesz a nadrág is, mint a dolmány.~ ~– Hisz ez meg
279  8,     I|          verekedéshez nem kell egyéb, mint ember, ló és kard!~ ~Vavel
280  8,     I|              szemeivel házigazdájára, mint aki gyönyörködik abban,
281  8,     I|              csinálni.~ ~– Doboka úr, mint tüzér!~ ~– De hamarább elsüti
282  8,     I|          hamarább elsüti az az ágyút, mint egy orációt.~ ~– Hát a gyalogságot
283  8,     I|      könnyebben fog menni a toborzás, mint ha idegen nevet tűzünk ki
284  8,    II|          mellett végezték el; melyet, mint egyenesen az inszurgensek
285  8,    II|              de nem lehet szűrposztó, mint a paraszté. Csak a nemesembernek
286  8,    II|      választói joga van és szavazata, mint egy férfinak. Az értelmiség,
287  8,    II|   küldetésekkel volt megbízva.)~ ~Óh, mint reszketett Marie-nak a keze,
288  8,    II|             Van, aki még jobban siet, mint a vőlegények és a menyasszonyok
289  8,    II|               egy olyan derék csapat, mint Fertőszeghy grófé, aminek
290  8,    II|        jelentetlenül betört az ajtón, mint egy – inszurgens; hirtelen
291  8,    II|               hölgyet együtt találta, mint mindig. Mikor azon kezdé,
292  8,    II|             Marie szeme élesebb volt, mint az övé: megtalálni a levélben
293  8,   III|              úgy felkötötte a kardot, mint más, s abban az egyben most
294  8,   III|             fordított zsombikon ülve, mint egy karosszéken, két öklét
295  8,   III|              emigráns főúrnak, s ott, mint ön tudja, Barthelmy Léon
296  8,   III|           ereiben, nem tehetett mást, mint hogy átrohanjon a veszélyben
297  8,   III|               talált mást maga előtt, mint egy megkötözött csodaszép
298  8,   III|          azzal a tervvel, hogy magam, mint ez ideális nőrablás negatív
299  8,   III|             Thémire-t visszahódítani, mint a szeretőjétől.” Óh, mily
300  8,   III|            uralkodóházzal. S a leány, mint tudom, oly szép, oly igénytelen,
301  8,   III|             fekete szénaknáiban, hogy mint a csattanó viheder törjön
302  8,   III|             úgy oda fog hozzád menni, mint a kezes bárány, s azt fogja
303  8,   III|        szavában jobban lehet-e bízni, mint a szívrabló könny szentelte
304  9,     I|             nem volt egyéb komédiája, mint jótékonyság gyakorlása in
305  9,     I|                De hátha több volt ez, mint komédia?~ ~Hátha valóban
306  9,     I|             mindehhez nem kell egyéb, mint befogatni a hintajába, felülni
307  9,     I|           akarta őt királynévá tenni, mint feleségévé! Ritka az ilyen
308  9,     I|            tud szeretni és lemondani, mint más. Lehet-e neki elárulni
309  9,     I|           fogva, s nem kíván egyebet, mint hogy engedjék elfelejtve,
310  9,     I|             kötvényt hordozza keblén, mint valami talizmánt, s beledobja
311  9,     I|            keze a medalionnal együtt, mint aki a sírból feltámadt kísértő
312  9,     I|            érdemelve! Ez jobban fájt, mint mikor a pellengérre kikötnek
313  9,     I|       ugyanolyan elefántcsont tokban. mint a másik.~ ~Egy fehér arc,
314  9,     I|       érdemelve!~ ~E pokoli kínzásra, mint egy dühödt fúria, szökött
315  9,     I|          körül; a szemei világlottak, mint egy hagymázos őrjöngőé,
316  9,     I|            lehet úgy rongyokra tépni, mint azt az ötmilliót! Akar ön
317  9,     I|            napok során keresztül csak mint egy nyomasztó sejtelmet,
318  9,     I|              egy nyomasztó sejtelmet, mint egy bántó emléket hordja
319  9,    II|               módon meggyilkoltatott, mint ahogy meg fognak gyilkolni
320  9,    II|       hórházában, a betegeket ápolva, mint egy hősnő, mint egy szent.
321  9,    II|               ápolva, mint egy hősnő, mint egy szent. Jól járt! Az
322  9,    II|          vigyem! Elzárkózom meghalni, mint a nemes vad.~ ~ ~ ~Thémire-Katalin
323  9,   III|         megindult, se híre, se hamva. Mint ha egy század múlt volna
324  9,   III|            csak nézni szerette; hanem mint kém, megbecsülhetetlen volt.~ ~–
325  9,   III|             Olyan magasra szállt fel, mint egy sárkány, kötélen tartották
326  9,   III|             földtúrásokat csináltunk, mint egy vár.~ ~– S tudta ön
327  9,   III|           ugatni, úgy tudok én ahhoz, mint egy igazi kuvasz, aztán
328  9,   III|             verekedett vele ellenfél, mint a Duna rónáján, s oly zavarban
329  9,   III|             még nem látta hadseregét, mint mikor a nagy Lobau szigeten
330  9,   III|          hangjáról elébb megismerjék, mint az arcát látnák. Lajos szíve
331 10,     I|             éppoly félelmesek voltak, mint a hosszú ujjaik. Egyszer
332 10,    II|        barlangot, rejtőzzék el abban, mint Genovéva. – Itt nem maradhat
333 10,    II|                aztán ráült a vállára, mint egy lovag, s hurcoltatta
334 10,    II|             azt a rémséges horkolást, mint nem szakítaná félbe a fűrészmalom
335 10,    II|                Botta Zsófia.”~ ~Erre, mint egy varázsszóra, ott hagyta
336 10,    II|               védelmezőjét a leány, s mint a kezes bárány, sietett
337 10,    II|          levenni e félelmetes arcról, mint a boától megbűvölt evetke.~ ~
338 10,    II|          Aztán nem olyan rossz ember, mint az apja.~ ~Milyen büszkeség
339 10,    II|              Marie a Névtelen Vártól, mint aki jól tudja, hogy ide
340 10,    II|           maradt. Nem volt abban más, mint két mélyen alvó: az egyik
341 10,   III|               kellett másnak tartani, mint fourage-ozó csapatnak, amiért
342 10,   III|        miattuk. Egyszerre haltak meg, mint hűséges házaspár. A császár
343 10,   III|              aligha többet nem tudsz, mint én. Nem ok nélkül unatkoztál
344 10,   III|              illatot hordott magával, mint egy rózsalugas! Hogy ezt
345 10,    IV|               amik úgy duzzadtak elő, mint valami nagy daganatok a
346 10,    IV|               A darvak úgy kiabáltak, mint az emberek, mikor nagy tüzet
347 10,    IV|         messze elterülő sártóba, mely mint egy fekete tükör terült
348 10,    IV|               felmagasló kalászokkal, mint egy virágkád, a környéke
349 10,    IV|              hanem négykézláb futott, mint a farkas, tehát mégis állat.~ ~–
350 10,    IV|            zsombikok között szaladni, mint a lovasok. Egy kis keleti
351 10,    IV|               a moha is tüzet fogott, mint a tapló, s a zsombikok,
352 10,    IV|                Hanem a felfakadt sár, mint egy fekete kígyó kanyarog
353 10,    IV|             nagy földterület, melybe, mint a tengerbe, három folyam
354 10,    IV|               tavacskák is mélyebbek, mint máskor, s az útnak körül
355 10,    IV|         szolgálhatott nekik egyébbel, mint savanyú almaborral, méhserrel (
356 10,     V|          arról olyan bizonyos vagyok, mint az egy Istenről az égben.~ ~
357 10,     V|          melynek az egyik vége olyan, mint a sasnak a csőre. A sisaknak
358 10,     V|            egy részét leszállítani, s mint gyalogságot használni puska-
359 10,     V|              vinni a tűzkeresztségbe, mint védelmi állásban várni azt
360 10,     V|             vállról levéve, úgy tett, mint aki ellenfelét nyugodtan
361 10,     V|         Hasmánt kúsztak a sás között, mint az indiánok.~ ~Katalin nem
362 10,     V|                akik iszaptői feketén, mint igazi ördögök, ugráltak
363 10,     V|                  A levél égő rongyai, mint éjlepkék szállongtak alá
364 10,    VI|               levelű mozsárvirágokon, mint korán reggel, ott ragyog
365 10,    VI|        gyöngye: piros vér.~ ~Katalin, mint az álomjáró, ődöngött e
366 10,    VI|           Bízott a szívében, hogy az, mint a delejtű, oda fogja őt
367 10,    VI|               a kristálytiszta vizet, mint egy szökőkút sugarát. –
368 10,    VI|       közepett, ily rémületes helyen, mint ez, körülborzongatva a friss
369 10,    VI|             Előbb kiöblíté a sisakot, mint rendes asszony szokta tenni
370 10,    VI|             álarcot ád a komédiásnak, mint aminőt életében viselt.
371 10,    VI|             érte, akkor ez a balsors, mint egy átokmondás fog őközötte
372 10,    VI|              a vért rettentő arcáról, mint egy gondos anya, aki a gyermekét
373 10,    VI|        hadvezér sem volt előtte több, mint Vavel Lajos. De még annak
374 10,    VI|              Nagyobb híre lesz ennek, mint a saragossai hősleánynak,
375 11,     I|         vitézek a kardcsattogás közt, mint amilyen jó cimborák a pohárcsengés
376 11,    II|          tudott vívni, nem volt több, mint amennyire egy ágyú elhord:
377 11,   III|            úgy dúlt az ellenség közt, mint egy oroszlány; kapott is
378 11,   III|                    A haza elébb való, mint a gyermekek és a feleség!
379 11,   III| felkelőseregre.~ ~„A haza elébb való, mint a gyermek és a feleség!
380 11,   III|                és mozdulatlanul állt, mint a fal: úgy várta a közeledő
381 11,   III|           hogy gondot viseljen rájuk, mint keresztapjuk.~ ~– Tyhű,
382 11,    IV|               és főzte a maga húsait, mint akire ez az egész bolondság
383 11,    IV|                ha királya úgy kívánta mint zászlótartó is kész volt
384 11,    IV|             ebédet, s étlen, szomjan, mint társaik ott kinn a mezőn,
385 11,    IV|              s együtt harcoltak velük mint önkénytesek.~ ~Ekkor jön
386 11,    IV|                a szívéért még inkább, mint a karjáért .~ ~Tele van
387 11,    IV|             viadalából állott a harc, mint a középkori keresztes vitézeknél,
388 11,    IV|              ő is ott volt Győr alatt mint hadnagy. Csak mosolygott
389 11,    IV|            Csak annyit hallottam tőle mint gyermek, hogy az ütközet
390 11,     V|            meg a zászlóaljat. Címere, mint a velencei dogék arcképsorozatában
391 11,     V|            Fegyverzetük – csak olyan, mint a többié: – rossz. Kovátlan,
392 11,     V|               karjaik csak olyan jók, mint a többié. A Győr alatt küzdők
393 11,     V|           hordót, s úgy ivott belőle, mint más ember a kulacsból.~ ~–
394 11,     V|            kardodat úgy metszi ketté, mint a siflit.~ ~– Az enyimet?
395 11,     V|          olyan kardok voltak ám azok, mint a mostaniak; hanem hatalmas,
396 11,     V|        Sámsonverő.~ ~Nincs iszonyúbb, mint egy megrémült Herkulesnek
397 11,     V|            hadisten akkorát ordított, mint tízezer ember, mikor Trója
398 11,     V|          egészen másformának találta, mint amilyennek azt előtte lefestették,
399 11,    VI|              nem a hansági vérzésben, mint inkább a kórházi koplalásban.~ ~
400 11,    VI|          főhadiszállása.~ ~Egyszerre, mint a saskeselyű az égből, rohant
401 11,    VI|              úgy verekedtek a vasiak, mint igazi vasemberek.~ ~Amit
402 11,    VI|          vizébe. Mégis úgy küzdöttek, mint akinek tréfa a kardcsapás.~ ~
403 11,   VII|           gróf.~ ~Ez a sok mágnás nem mint felsőtáblai tag került a
404 11,   VII|              kellett. E két hét több, mint elég arra, hogy Meskó dandára
405 11,   VII|              lehet egyébre számítani, mint a lovasságára és az ágyúira.~ ~
406 11,   VII|          lovassággal másutt harcolni, mint a rendes út hosszában, s
407 11,   VII|                Derekabb hősi rohamot, mint Eszterházy pozsonyi lovasezredéé
408 11,   VII|       főbelövetéssel fenyeget), hanem mint az eredeti napiparancsokból
409 11,   VII|         fogadnak el mástól parancsot, mint a nádortól. S azzal felkerekedtek,
410 11,   VII|      parancsban követelt vissza tőle, mint az inszurrekció tulajdonát.~ ~
411 11,   VII|               nem ment olyan gyorsan, mint az idejövetel.~ ~Verekedniök
412 11,   VII|             se volt annyira megverve, mint az elővigyázatos stratéga
413 12,     I|             szívszakadva a galambját, mint ő azt a derék embert. Meg
414 12,     I|          ejtett a franciák seregéből, mint azok az övéből, ágyút is
415 12,     I|              is többet vett el tőlük, mint azok őtőle. Az inszurrekció
416 12,     I|           keresztül-kasul a seregükön mint francia kurír.~ ~Ez rossz
417 12,     I|               tehetett mást a jámbor, mint hogy feladta a várat; de
418 12,     I|          alispán úr úgy adta ki őket, mint saját húgait.~ ~– Az alispán
419 12,     I|           kaptak ilyen meghívást.~ ~– Mint Görömbölyi alispán húgai?~ ~–
420 12,     I|          Vavelnek az agya elzsibbadt, mint mikor valakit utolér egy
421 12,     I|               visz róla, hogy vannak, mint vannak.~ ~Vavel nem hallott
422 12,     I|            elkezdett hevesen zokogni, mint egy gyermek, akit mostohája
423 12,    II|            keveset tudnak a világban, mint az alattuk megpihenő csapatról.
424 12,    II|               jobban kellett kerülni, mint a franciákat.~ ~Mátyás mester
425 12,    II|        kerekén olyan félénk teremtés, mint az én szegény Marie-m!~ ~–
426 12,    II|            Nem éppen oly nagyszerűek, mint az ön palotája a Chaussée
427 12,    II|             fél Guillaume úr éntőlem, mint Napóleon császártól. – Jerünk
428 12,   III|              s egymásnak a területére mint ellenség nem, csak mint
429 12,   III|               mint ellenség nem, csak mint vendég látogathatunk át.
430 12,   III|       kisasszony arca elevenebb volt, mint azelőtt.~ ~Vavel nagy pátosszal
431 12,   III|        hercegnővel együtt temettetni, mint hogy őt szabadon bocsássa;
432 13,     I|   egyenruhában kísérte őt e kalandban mint trombitás.~ ~Descourselles
433 13,     I|          hamarább ott leszek Győrött, mint ön, s amint megérkezem,
434 13,     I|             állt, hogy megfutamodjék, mint mikor a Névtelen Várban
435 13,     I|                jobban fel bír emelni, mint Katalin – én nehéz vagyok. –
436 13,     I|                aki nem állít egyebet, mint megtérni, vezekleni és vétkét
437 13,     I|         választásom nem maradt volna, mint vagy élve vagy halva temetkezni
438 13,     I|               Olyan igazságos voltál, mint egy Isten! – De én is szenvedtem
439 13,     I|              én is szenvedtem annyit, mint a biblia akármelyik asszonya! –
440 13,     I|               boldognak érezte magát, mint az oltár mennyezete alatt. –
441 13,    II|               akinek nincs más vágya, mint békét szerezni haragvó felek
442 13,    II|             az égboltozat olyan volt, mint egy gyásszal bevont templom,
443 13,    II|         parton nem volt más változás, mint hogy az egy égerfa mellett
444 13,    II|             óvatosan körülszimatolva, mint a farkas. Keresgél; kezeivel
445 13,    II|           forintért, amit Vavel gróf, mint a megholt leány hátrahagyott
446 13,    II|          egész a forgó szélvitorláig; mint ahogy elnyelte lassan, csendesen