Rész, Fejezet

 1  3,     I|       ősztől tavaszig. Este, mikor lefeküdt a leány, mielőtt levetkőzött
 2  3,     I|       szempillái leragadtak, amint lefeküdt. Aztán meg azt kísérté meg,
 3  3,    IV|          nem mehet ma sehova, most lefeküdt, s katapalacsintákat rakott
 4  3,    IV|     asszony.~ ~– De ha a doktor úr lefeküdt már.~ ~– Muszáj neki fenn
 5  4,    IV|            viasztekercsét, s azzal lefeküdt.~ ~Ez este azonban, amint
 6  4,     V|       kártyázáshoz; már tíz órakor lefeküdt. – Abban a percben, amelyben
 7  5,     I|           Henrytő1, hogy az úr már lefeküdt.~ ~– Beteg talán?~ ~– Nem
 8  5,    II|          az idomárnak. Akkor aztán lefeküdt a földre, s négykézláb kutyagolt
 9  5,   III|     olyankor jöttem, amikor ön már lefeküdt. Ön is szíves volt látogatásomat
10  5,     V|          csengettyűjével, hogy már lefeküdt, s az érkező Lajos széttárt
11  7,    IX|          nem tudott elalunni, hogy lefeküdt. Ellenmondó érzelmek és
12 10,    II|      érintkezzék! – Nincs sehol! – Lefeküdt. – Nem lehet hozzá menni.~ ~–
13 10,    II| kétszer-háromszor. Aztán csendesen lefeküdt, két kezét imára kulcsolva
14 11,    IV|    találták sehol. Valószínű, hogy lefeküdt.~ ~S ha azt tette, igaza