Rész, Fejezet

  1  1,     I|         kapukulcsot, s maga nyitotta ki a kaput.~ ~A szegletbe húzódott
  2  1,     I|              már hangos sírásba tört ki.~ ~– A mama! Én a mamához
  3  1,     I|              mamához akarok!~ ~– Hát ki az ön mamája? – kérdé a
  4  1,     I|              Kicsoda az a Diána?~ ~– Ki volna? A mamának a Diánája.~ ~–
  5  1,     I|            férfi. – Én hadd kérdezem ki. Az a Diána valaki, aki
  6  1,     I|             aminek a nevét, eddigelé ki nem nyomozható okokból,
  7  1,     I|          visszatért az ifjabb úrhoz, ki a kandallót szítá fel ezalatt,
  8  1,     I|             Értem önt.~ ~– Mi ketten ki szoktuk találni egymásnak
  9  1,     I|         fogok önökről, kártyát rakok ki, abból találgatom, mi történt.
 10  1,     I|       huszonhat esztendős még! Aztán ki tudja, meddig tarthat ez
 11  1,     I|          magát, mint a fogoly lovag, ki elvágta a saját lábát, hogy
 12  1,     I|     sajátszerű foglalatosságot talál ki magának.~ ~Először mindenféle
 13  1,    II|      feleségemhez, vagy a korcsmába. Ki tudhatja a jövendőt? Ezt
 14  1,    II|          mondta, hogy itt egy percre ki akar szállni.~ ~Amint a
 15  1,    II|              Te vagy, Raoul? – szólt ki a kocsiból a fiatalúr.~ ~
 16  1,    II|             köpcös asszonyság lépett ki – egy fiúcska kapaszkodott
 17  1,   III|    öltözetben csakugyan nem mehetünk ki várost járni, a mamát is
 18  1,   III|           ajtót; s csak akkor nyissa ki, ha nevemet mondom: Alfred
 19  1,   III|              márki”, hiába szenvedte ki a vértanúságot: a császárság
 20  1,   III|          önkényteleno kiáltásba tört ki:~ ~– Az én leányom elveszett?~ ~
 21  1,   III|           látszott tenni az inasnak, ki hebehurgyaságával okozta
 22  1,   III|              személyében kísérteo őt ki egész a vestibule-ig, ahol
 23  1,   III|        kínálta azt oda kollegájának, ki elfojtott kacagás hangján
 24  1,   III|           aztán teljes kórusban tört ki a jókedvű kacaj.~ ~Belépett
 25  1,   III|     gondolataiba; nemigen nézegetett ki a kocsiablakon. Az sem volt
 26  1,   III|           Önnek volt egy jó barátja, ki önnel egy szálláson lakott.
 27  1,   III|             szökési tervet dolgoztak ki. Tanúnk van rá, aki e tervet
 28  1,   III|   összeillesztette és elolvasta.~ ~– Ki ez a tanú?~ ~– Ugyanaz a
 29  1,   III|              már horogra! – egészíté ki diadalmas hangon de Fervlans.~ ~–
 30  1,   III|    nyolcesztendős gyermekben annyira ki van fejlődve a francia állameszme
 31  1,   III|          embereket; hízelegve csalni ki azoknak titkait; – s ezeket
 32  1,    IV|     diadalmas nevű hidak * építésére ki nem volt adva a teremtő
 33  1,    IV|             Enghien hercegre mondják ki a halálítéletet egy veszedelmes
 34  1,    IV|               Dealba grófnőnek előbb ki kellett találni valamit,
 35  1,    IV|             ragasztottak, úgy mentek ki a barrière-en, s azután
 36  1,    IV|         szegény emberek kertjeibe is ki kell terjedni, hogy valamint
 37  2,     I|            kántor felügyelete alatt, ki igen szép zengeményt szándékozik
 38  2,     I|           csak az egyik felét nyitja ki, azon ereszti ki a szóto .
 39  2,     I|              nyitja ki, azon ereszti ki a szóto . Hivatalának egyenruháját
 40  2,     I|          mikor a statutio alkalmával ki kell mondani a domina nevét.~ ~–
 41  2,     I|      gölödényecskéket * gömbölyítene ki.~ ~– Megvallom, megvallom (
 42  2,     I|   majorescoval, a lakodalom napja is ki volt tűzve; amikor a vőlegény
 43  2,     I|     határozta magát, s azért kereste ki e félreeső falut állandó
 44  2,     I|             mondok?~ ~– Ugyan mondja ki már egyszer! – nógatá a
 45  2,     I|        szemükből, s társalkodónéját, ki nem bírt vele bodzás lábaival *
 46  2,     I|             úr, helységünk lelkésze; ki egy szép szónoklattal várta
 47  2,     I|             egyszer az az inzselléro ki talál rukkolni azzal a szóval,
 48  2,    II|               akinek a nyelve bezzeg ki tudja mondani az ő nevét,
 49  2,    II|          ügyelnek itt fel arra, hogy ki mit cselekszik?~ ~– Minek?
 50  2,    II|            mindenes a háznál. Ez jár ki a faluba is néha, és németül
 51  2,    II|           csupán egyszer szalasztott ki annyit a száján, hogy „az
 52  2,    II|          szobákba zárkózik, és onnan ki nem jön. Ha valaki ebédre
 53  2,    II|            az úr minden ételből szed ki egy tányérra, s azt saját
 54  2,    II|          pisztollyal kergetett volna ki.” S amint kilépett a leány
 55  2,    II|       hallani, én megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság.
 56  2,    II|       fürdőből egy idegen: nem tudni ki. A kijátszott férj mind
 57  2,    II|        alakjában jelennek meg, ugyan ki fog rájuk ismerni itt Fertőszegen?
 58  2,    II|         megdorgáljam, hogy ne nyissa ki az ablaktábláját, mikor
 59  2,    II|             Azokat ő maga osztogatja ki közöttük. Sőt egy igen nevezetes
 60  2,    II|              Isten áldja meg, mondja ki hát! – unszolá a doktor.~ ~–
 61  2,    II|            Azt mondom….~ ~– No, csak ki vele bátran!~ ~– Azt mondom,
 62  2,    II|         Mindenki odafordult hozzá.~ ~Ki volt az? A patvarista. A
 63  2,    II|          azon félig kihajolva tekint ki egy csodálatraméltó szépség,
 64  2,    II|             audiát kedvéért nyitotta ki az ablakot, s mutatta meg
 65  2,    II|             Majd „én” megtudom, hogy ki ez a dominus és az ő dominája.~ ~
 66  2,    II|              vacsora után: a doktor, ki a patvaristával hált egy
 67  2,   III|          volt, hogy „hová verje majd ki itt az ember a pipájából
 68  2,   III|          bizony az ilyen alkun hamar ki lehet egyezni. Tehát marad
 69  2,   III|              a kardját, s úgy vonult ki az elátkozott szorosból,
 70  2,   III|            hogy engem ebből a várból ki ne zavarjanak, anélkül,
 71  2,   III|               hogy arra a kérdésre: „ki lakik ebben a házban?” azt
 72  3,     I|             az ablakono nem kandikál ki utánuk kíváncsi asszonyfő,
 73  3,     I|              a pótlására is találtak ki valamit, amitől egyszerre
 74  3,     I|      átlátszóvá tett papírból vágtak ki virág- és gyümölcsmintákat,
 75  3,     I|              porrá törte, úgy szórta ki, nehogy a gyerekek széthordják
 76  3,     I|             tollba mondta Marie-nak, ki azokat finom hajszál vonású
 77  3,     I|        kedvencét, Robinson Crusoe-t, ki tudja hányadszor. Ez még
 78  3,     I|              az apró mag: lőpor, ami ki szokott hullani a pisztolyból,
 79  3,    II|   kapaszkodott.~ ~– Ma nem kocsizunk ki. Hát nem tudod? Ma születésem
 80  3,    II|            erre!~ ~Lajos gróf talált ki valami módját az elcsűrés-csavarásnak.~ ~–
 81  3,    II|              valaki. Talán tudod is, ki?~ ~– S ez mindig megtörtént.~ ~–
 82  3,    II|          porfestéket, azzal fizettél ki. – Ma egy éve azt mondtam,
 83  3,   III|           harangját nemrég halászták ki Széplak táján a tó fenekéről,
 84  3,   III|     hullámtükrön, a leány nem fáradt ki bele. Ez az áldott védő
 85  3,   III|               És ezt is maga találta ki magának.~ ~Ha valami ócska
 86  3,   III|              Lajos csónakja Marie-t, ki messze előreúszott.~ ~A
 87  3,   III|            rokonszenves a telő hold. Ki tudná annak az okát? Találgatni
 88  3,   III|        rémület és a düh. Mi volt ez? Ki küldte ezt a névtelen szörnyeteget
 89  3,   III|                Azért, mert a gróftól ki van adva a criminális *
 90  3,    IV|         volna is halszálka a torkán, ki nem mozdulnék most innen
 91  3,    IV|            magát az ördöggel. Menjen ki Zsuzsa, mondja meg neki,
 92  3,    IV|     megkérdezte a künnlevőtől, hogy „ki van az ajtón?”, s a válaszul
 93  3,    IV|             históriai) arról találta ki az angol király udvaránál
 94  3,    IV|              tekinteni.~ ~Az egészen ki volt kelve az alakjából,
 95  3,    IV|              kiáltva az orvosra.~ ~– Ki az? Kicsoda ön?~ ~– Én vagyok
 96  3,    IV|         öklét.~ ~– Mit keres ön itt? Ki hítta önt ide?~ ~– Csak
 97  3,    IV|            gróf úr – mondá a doktor, ki hajlandó volt ezt az izgatottságot
 98  3,    IV|          valóm, csak az az egy, hogy ki hozta önt ide.~ ~– Kérem! –
 99  3,    IV|              úr veszélyes beteg.~ ~– Ki mondta? Henry! – kérdé a
100  3,    IV|       ischiast a tomporában, s azzal ki a nyitott ajtón a szakadó
101  3,    IV|         gyógyulni? – rebegé a leány, ki el nem távozott mellőle,
102  3,    IV|       kapaszkodott.~ ~– Lajos! Emelj ki! Én nem tudok úszni többé. –
103  3,    IV|            befogott szájú, emberszót ki nem ejtő vízi vad, ki úsztában
104  3,    IV|      emberszót ki nem ejtő vízi vad, ki úsztában fogja el a halat,
105  3,    IV|              ruháit, s ha megéhezik, ki tudja mondani ezt a szót: „
106  3,    IV|          különböző indulatokat fejez ki. E vízlakó ember még a kutyának
107  4,     I|              életet folytat. Nem jár ki a falaiból, s nem fogad
108  4,     I|      porontyaik az útfélre szorulnak ki; – ezeknek sorsát enyhítendő,
109  4,     I|     munícióból és tartalékokból soha ki nem fogyva küzdhet a napok
110  4,     I|   eresztették a nőt, miután nem sült ki rá semmi. Ide jött vissza
111  4,     I|           nőt, akit most eresztettek ki a börtönből. A nép gyanúja
112  4,     I|           közelléte nyugtalanítja. – Ki ő?~ ~Külső összeköttetései
113  4,     I|          elhagyatás szégyene üldözte ki a világból ebbe a magányba
114  4,    II|           szomszédpletyka, hírharang ki volt zárva tanulmány-adatai
115  4,    II|            még akkor nem szorítottak ki a kertekből a japáni flóra
116  4,    II|           ezt.~ ~Lajos keserűen tört ki:~ ~– Hát nem szeretlek-e
117  4,    II|           közel hozott fantom mondta ki, hanem egy élő tünemény,
118  4,    II|         hittem, csak mesét gondoltál ki számomra, hogy elámíts a
119  4,   III|       éjszakára. Most már az okát is ki tudjuk találni a hóbortként
120  4,   III|           ugyancsak jól választották ki az idejüket: amikor a hold
121  4,   III|         tanúnak el kelljen mondanod, ki vagy? mi vagy? hol születtél?
122  4,   III|            velem – szólt a bárónéo , ki még mindig a lehető legegyszerűbb
123  4,   III|              hogy fedetlen lábacskái ki ne bújjanak az öltönye széle
124  4,   III|   vakmerőséget, amit nem tudom, hogy ki utánozna még, úgy teszek,
125  4,   III|           felelni kell e kérdésekre: ki vagy? mi vagy? hol születtél?
126  4,   III|              pedig senki sem beszélt ki semmit.~ ~
127  4,    IV|      kastélyára éjszaka rátört, s őt ki akarta rabolni, nem is az
128  4,    IV|             ember. Annak nem adhatja ki magát semmi emberfia; mert
129  4,    IV|         ilyen felhasított nyúlszája? Ki visel még ilyen lángjegyet
130  4,    IV|        hagyni; ezt már minden kontár ki tudja nyitni. Egyedül az
131  4,    IV|             azokat mind tisztíttassa ki, mert nem lehet velük lőni.~ ~
132  4,    IV|              nem nyugodott meg, amíg ki nem nyomozta annak a furcsa
133  4,    IV| birtokosainak kifosztogatását tűzték ki feladatokul; s mert insigniáikban *
134  4,     V|             olyan indulatot fejezett ki, aminek semmi köze sem volt
135  4,     V|              már ezt Henry nem állta ki, anélkül, hogy a fal felé
136  4,     V|            hogy a fal felé fordulva, ki ne nevesse magát egy kicsit.~ ~–
137  4,     V|              a mágneses golyóbisokat ki találta fel: nem én? Hogy
138  4,     V|           nem bírta elviselni Henry, ki kellett futnia a szobából.
139  4,     V|        megismertetni.~ ~Lajos főzött ki egy tervet.~ ~Nemsokára
140  4,     V|          teljes pompájában fejlődött ki, a gyermek naivságoto felváltotta
141  4,     V|          maradt. Pedig Marie neve is ki volt abban formálva cukorvirágokbulo .
142  4,     V|              akarta összetörni. Majd ki lesz osztva Marie távoli
143  4,     V|        némelyik úgy fáj, hogy én azt ki nem tudom mondani! Valamit
144  4,     V|               S ha én találtam volna ki valamit, ami azt lehetővé
145  5,     I|        kastélynak azon a szárnyán is ki vannak világítva az ablakok,
146  5,     I|            gavallér emberhez illett, ki a világi szokásokkal ismerős;
147  5,     I|                Azt hitte, hogy ezzel ki vannak egyenlítve.~ ~Másnap
148  5,     I|             komoly veszélynek tegyék ki magukat; előre értesülve
149  5,     I|         szellem volt. Az sem kerülte ki a figyelmét, hogy amíg a
150  5,     I|             egész reszketőssé lett. „Ki bántja azokat az embereket?” –
151  5,    II|        röppentyűket bocsátottak fel, ki nem mert jönni a szobájából;
152  5,    II|             általános kacagásba tört ki.~ ~A jókedv forgószele magát
153  5,    II|            ütögette, ami azt fejezte ki, hogy táncol. Akik ezt nézték,
154  5,    II|           emberré lett idomítva; már ki is tud csiholni, és pipára
155  5,   III|           toledóit csak akkor húzzák ki hüvelyéből, mikor megfenik,
156  5,   III|      megismerte már az írásról, hogy ki küldi azt. Nagyon kevés
157  5,   III|        csengetett valaki.~ ~– Hát ez ki lehet? – mondá magában,
158  5,   III|        kimenti. Akkor ön szabadított ki engem egy nagy bajból, egy
159  5,   III|              lehetett megtudni, hogy ki. Barthelmy Léon most aztán
160  5,   III|              adjon arra a kérdésére, ki az a hölgy, akivel ön együtt
161  5,   III|              férfiak leghiúbbak.~ ~– Ki tudja, hátha nem voltam
162  5,   III|            összesajtolt léggel lőnek ki, mindennap céllövésben gyakoroltam
163  5,   III|           Lajos, hogy többet beszélt ki, mint amennyit kellett volna,
164  5,   III|             Ha egy ajtót nem nyitnak ki előtte, amelyen be akart
165  5,   III|        Elbújjak-e az odúmba, s addig ki ne merjek onnan mozdulni,
166  5,   III|      Csináljak börtönt a házamból, s ki ne bocsássak a levegőre
167  5,   III|              teremtést kárhoztassam, ki tudja mennyi hónapon keresztül,
168  5,   III|             egyszerre hahotában tört ki. A legnagyobb dühből a legféktelenebb
169  5,   III|                   De ne nevessen hát ki.~ ~– Hiszen nem önt nevetem,
170  5,   III|             választ arra a kérdésre: ki az a hölgy, akit „máskor”
171  5,   III|          lefátyolozottan kocsikázott ki a szomszéd kastély urával,
172  5,   III|               akiről nem tudom, hogy ki, de aki önnek drága. Azért
173  5,   III|         megint az öregasszonyt hozta ki magával.”~ ~Azután bejött
174  5,   III|              olvashassa, de nem adta ki kezéből, mintha féltené,
175  5,   III|           asszonyt; – a fátyolos nő, ki őt kísérni szokta, én vagyok.~ ~
176  5,   III|             egyszer az egyiket hozza ki sétálni, másszor a másikat.
177  5,   III|   mozdulatából kevély önbizalom rítt ki, vegyülve kihívó gúnnyal,
178  5,   III|             vad indulat hangján ejté ki az ezredes, s sarkantyús
179  5,   III|            van, uram: lássa meg hát, ki vagyok?~ ~Barthelmy Léon
180  5,   III|                hogy egy rossz órában ki foglalta el a helyét. –
181  5,    IV|              első helyen az alispán, ki maga is szintén egyenes
182  5,    IV|            asztalánál az ezredessel, ki szintén hivatalos volt a
183  5,    IV|         életet folytatott. Az ám, de ki látta a bárónőt déli tizenkét
184  5,    IV|           hogyan történt. Azok előbb ki akarták belőle magukat tagadni:
185  5,    IV|          gróf mellett. Nem kocsiztak ki többé együtt.~ ~Mindjárt
186  5,     V|          hogy a más lelkének titkait ki tudja találni?~ ~De hátha
187  5,     V|                  Az Istenért, Marie! Ki sugall önnek ilyen gondolatokat?~ ~–
188  5,     V|            el nem árulja azt.~ ~– De ki szeretne engem?~ ~– Aki
189  5,    VI|          házat. A lovait már eladta; ki nem vihette magával Marie-t,
190  5,    VI|               világért: azt gondolta ki, hogy egy üvegházat építtetett
191  5,    VI|              bimbó ma reggelre nyílt ki.~ ~Meg is lepte, Vavel Lajos
192  5,    VI|       tavaszra valamennyi díszbokrot ki fogja ölni.~ ~Ez aztán kegyetlenség.~ ~
193  5,    VI|       Mercatoris uramnak, hogy ossza ki az árvíztől sújtott hívei
194  5,    VI|           koldusokká. Amit a tudósok ki nem bírtak találni, arra
195  5,    VI|                a feleségem itt fogta ki azt a Fertőből. – Mégis
196  5,    VI|          menő károkat okoz. Hogy azt ki lehessen puhatolni, az egész
197  5,    VI|           szükség, s csak azután, ha ki van derítve, hol a befolyást
198  5,    VI|   költségvetést, s óriási summa jött ki belőle. Majdnem tizenötezer
199  5,    VI|       Majdnem tizenötezer forint. De ki adja ezt elő? Tekintetes
200  5,    VI|   Landsknechtsschild Katalin bárónő, ki is megtudva, hogy a föld
201  5,    VI|             róla, hogy az inzsellér (ki parenthesisben mondva, amilyen
202  5,    VI|              ablakot, hogy ne lásson ki többeto a világba.~ ~A tudós
203  6,     I|   testmozgást szerezzen, azt találta ki, hogy Henryvel mindennap
204  6,     I|       búslakodom magam is legjobban. Ki fogja a helyemet kipótolni
205  6,     I|              egy vájákos asszonynak, ki csodaszerekkel, kancsérolással
206  6,     I|               aki a csatában elesik, ki gyóntatja meg, ki oldja
207  6,     I|            elesik, ki gyóntatja meg, ki oldja fel bűnei alól? Gondold,
208  6,     I|       embernek fülébe megsúgnod?~ ~– Ki kell békülnöm Istennel.~ ~–
209  6,     I|            Henry! Ha te tudnád, hogy ki az az Isten! Nem rettegnél
210  6,     I|            imádságoskönyvét. Keresse ki benne a haldokló ember imáját.~ ~–
211  6,    II|          féllábú hadastyán nem állta ki ezt a dicsőséget két hétnél
212  6,    II|           gyűlölet azon óriás iránt, ki országokat átugró léptekkel
213  6,    II|         vonásból is kitalálják, hogy ki volt.~ ~Az egész népet,
214  7,     I|      szolgabírót: nem kérdezve, hogy ki ért a had felállításhoz,
215  7,     I|             van fényesebb neve, vagy ki tud jobban itatni. S ezeket
216  7,     I|           ember nem imerte meg, hogy ki ül átellenében, s még csak
217  7,     I|           mellette álló urat: „Ugyan ki az az énekesnő, aki olyan
218  7,     I|       játszik kiállhatatlanul: vajon ki lehet?” – „Az az én testvérem. – „
219  7,     I|      tévedtem: a zenemű hibás; ugyan ki csinálhatta azt az ostobaságot?” – „
220  7,     I|          fele anglus. Az irlandiakat ki nem állhatta. Hát mit csinált?
221  7,    II|            itt helyeztek el. – Mikor ki lett adva a végzetes parancs,
222  7,    II|          Lajos ezt a helyet választá ki bálványa számára, hogy őt
223  7,    II|              s arról megtudják, hogy ki vagy?~ ~– Egy hét múlva
224  7,    II|    csapásairól fogják megtudni, hogy ki vagyok!~ ~– Óh, te rettenetes
225  7,    II|       bocsátom az én peremet. Isten! Ki Franciaországot oltalmazod:
226  7,    II|         tekints alá; – nézd azt ott, ki a lángok között saját honfiai
227  7,    II|              mi, akik éretted húztuk ki a kardot, győzni fogunk,
228  7,    II|       egyedül, hová leszek akkor én? Ki lesz, aki engem még szeressen?~ ~
229  7,    IV|             idejön mihozzánk.~ ~– De ki jön ide, Marie? – szólt
230  7,    IV|             elbámulva Lajos.~ ~– Hát ki? Hát az, akit te nekem anyául
231  7,    IV|              az ujjával az alispánt, ki nem tartóztathatta vissza
232  7,    IV|            fölött egy-egy ilyen szót ki ne szalasszon: „hah, a bitang! –
233  7,    IV|              kérem, hogy eszközöljön ki amnesztiát a rablóknak.
234  7,    IV|            hogy amnesztiát eszközlök ki számukra, ha a gróf úr katonai
235  7,     V|              kastély úrnője előtt is ki kellett tennie magáért.
236  7,     V|              semmi háztartáshoz.~ ~– Ki az a Lizett?~ ~Marie nem
237  7,     V|             mondhatta meg neki, hogy ki vagyok?~ ~– Ad animan! –
238  7,     V|           Akit az első találkozáskor ki akart ön dobni az ablakon”, –
239  7,     V|           miért zokog.~ ~Az alispán, ki a fiatal hölgyek múlékony
240  7,    VI|        tekintettől.) A diszpenzációt ki kell eszközölnöm, s aztán
241  7,    VI|           Ezzel aztán kacagva futott ki a szobából a szép menyasszony,
242  7,   VII|         mindent újra csinálok utána. Ki nem állhatom a fiatal fehércselédnépet.
243  7,   VII|             volna a halálom. Nem jön ki énvelem senki. Én csak egymagamban
244  7,   VII|            szegények, akiknek a gróf ki szokta osztani az ételmaradékot,
245  7,   VII|             nem félek; pénzem nincs, ki nem rabolhatnak; magamat
246  7,   VII|            egyformán még sohase jött ki. Ezt én soha meg nem unom.
247  7,   VII|       rózsaszín szoknyácska kerültek ki belőle.~ ~– Mi hiányzik
248  7,   VII|             Beletelik esztendő, hogy ki nem bontottam ezt a csomagot.
249  7,   VII|             mint nekem: hogy „találj ki valami olyan nagy kincset
250  7,  VIII|         számára éppen akkor tálalták ki a hajdúkását: Marie megkóstolta
251  7,  VIII|            mély reverenciát fejezett ki Marie iránt a legtökéletesebb
252  7,  VIII|              tanulmányfő. – „Hát ezt ki festi?” – Katalin mondta,
253  7,  VIII|        napirendet, hogy minden órára ki lesz szabva a rendes dolgod.~ ~–
254  7,  VIII|        vizsgálta, hogy az mit lát. – Ki is találhatta; mert az elkezdett
255  7,  VIII|       beszédroham alatt sem eresztik ki fogaik közül. Lajos egyszer-egyszer
256  7,    IX|        szűnik soha, mint a férfinál, ki vagy jónak vagy rossznak,
257  8,     I|           caraffai fenyegetés. Végre ki lett egyenlítve a viharos
258  8,     I|            Hanem szívesen szolgáltat ki a számára szuronyokat.~ ~–
259  8,     I|           tanult vezényelni. Az 1808-ki II: törvénycikk pedig azt
260  8,     I|         Férfiak, fiatalemberek, akik ki vannak véve a nemesi fölkelésről
261  8,     I|          mint ha idegen nevet tűzünk ki a zászlóra. A nép ellenszenve
262  8,     I|            Marie-val együtt kocsizom ki, s ő engem meg akar attól
263  8,     I|              Éppen a szájamból vette ki a szót, gróf úr.~ ~– Ugye,
264  8,    II|            mind megyen:~ ~ ~ ~Rántsd ki hát halálos íved, bajszod
265  8,    II|               jókedvű emberek néztek ki, akik az alant állókat hívogatták.
266  8,    II|           nevekedett, hogy azt elébb ki kellett tanulnia, ha meg
267  8,    II|              már nem tartja meg azt! Ki gondolna most menyegzőre?
268  8,    II|       arcképe és azé a másik leányé, ki sorsát az övéért kicserélte.
269  8,    II|      Avoncourt-nak van még tudomása, ki Cambray álnév alatt rejtőzött
270  8,    II|           arcképet (vajon ráismer-e: ki az?) meg egy kezdetleges
271  8,    II|              Vajon kitalálja-e, hogy ki rajzolta azt?)~ ~(Vajon
272  8,   III|             látni.~ ~A tábori jelszó ki volt adva az éjjelre; Lajos
273  8,   III|           dolmány.~ ~A fiatal tudós, ki a nemzeti elégedetlenséget
274  8,   III|            golyózápora között úszott ki a túlsó partra a megmentett
275  8,   III|          ütközetben a dobos tüntette ki magát, aranyira, hogy az
276  8,   III|      ezredeskapitányt hogy felejtené ki, öcsémuram? Ki az égő lőporos
277  8,   III|             felejtené ki, öcsémuram? Ki az égő lőporos raktárból
278  8,   III|           olyan hidegvérrel hordatta ki a lőporos hordókat, mintha
279  8,   III|            egyre közelebb hangzott: „Ki vagy? megállj!”~ ~Vavel
280  8,   III|        Azután láss hozzá, hogy aludd ki magadat; mert meglehet,
281  8,   III|             megmagyarázta neki, hogy ki ez.~ ~„Tábornok úr!”~ ~„
282  8,   III|          magát. Ezt remekül gondolta ki. Azon helység egy indigenált
283  8,   III|         indigenált bécsi báróé volt, ki költséges szenvedélyek által
284  8,   III|              harámbasájuk!) A lovag, ki ezt látta, ha egy csepp
285  8,   III|              megsértett férjnek adva ki magamat, ki az elszöktetett
286  8,   III|             férjnek adva ki magamat, ki az elszöktetett feleségét
287  8,   III|              körülhálózni áldozatát, ki a felismerés pillanatában
288  8,   III|             Tehát aminek elnyerésére ki volt küldve az asszony,
289  8,   III|              új menyasszony számára. Ki lesz az? Még senki sem tudja.
290  8,   III|           csattanó viheder törjön az ki egyszerre.~ ~Mondták volna
291  8,   III|           ötmillió frankját, s azzal ki van fizetve. Tehát a tábornokné
292  8,   III|         fogsz doktor Tromfszky után, ki most tábori orvosunk a főhadiszálláson.
293  8,   III|          hogy utasítsa, merre juthat ki a táborhelyből leghamarabb,
294  9,     I|             becsületét óhajtja, hogy ki volt ő ezelőtt? Ahelyett,
295  9,     I|            titkába be volt avatva, s ki De Fervlans-nak egyenesen
296  9,     I|              asszony-erő nem tartott ki a sátáni árulás végbefejezéseig. –
297  9,     I|     válaszolt az úrhölgy, nem nyitva ki az ajtót.~ ~Néhány perc
298  9,     I|          lenniök. Marie-nak jelöljön ki valami rejteket, ahol maradjon
299  9,    II|    találkozott. Ő a mellékajtón jött ki a kastélyból, s az a főkapun
300  9,    II|           csak ellenségeid gondolták ki ezt, hogy megkeserítsenek?
301  9,    II|            menni, hogy megtudd tőle: ki vagyok én? Hogy meghallhasd
302  9,   III|          milyen furcsa bohóság jönne ki belőle?~ ~A csendes éjben
303  9,   III|              mellett elhaladt, azok „Ki vagy? megállj!” helyett „
304  9,   III|              Katalin! Katalin! – Hát ki volnék? – Katalin vagyok
305 10,     I|            áldozatával szabadították ki. Egy „démon” a csatában
306 10,     I|      említett: őket vezette a márki, ki Barthelmy ezredes korában
307 10,    II|           Egy hosszú üveget nyújtott ki az ablakon Marie-nak.~ ~–
308 10,    II|            sugárzott, s száraz ajkai ki voltak nyitva, s beszélni
309 10,    II|              a rácson keresztül.~ ~– Ki az? Marie! – kiálta fel
310 10,    II|           ugye, hogy milyen ravaszul ki tudta játszani az ő kedvencét,
311 10,    II|          Erre aztán Marie is gondolt ki valami ellenfurfangot.~ ~(„
312 10,    II|               Várj csak! Ha te engem ki akarsz játszani, majd én
313 10,    II|         itthon vagyunk! s az embert, ki még ma délután hatalmas,
314 10,    II|            vissza nem tér, Cambray-t ki nem hozhatják a magára zárt
315 10,    II|         Ekkor a betörő e nevet mondá ki:~ ~„Botta Zsófia.”~ ~Erre,
316 10,    II|  legdrágábbját: de én mást gondoltam ki. Az én pofám nem arra termett,
317 10,   III|    udvarhölgy nagyot sikoltva ugrott ki a terem közepébe: olyat
318 10,   III|               mely amint az asztalra ki lett téve, rögtön elkezdte
319 10,   III|              Csak tudnók előre, hogy ki lesz az, akinek hízelkednünk
320 10,   III|             S ebből Thémire-nek mind ki kellett maradni. Egy este
321 10,   III|       haragszik meg miatta.~ ~– Majd ki tudod te békíteni. Még olyan
322 10,   III|            akkor lehetett éjfél, úgy ki lehet számítanunk, hogy
323 10,    IV|            hogy csak a feje látszott ki.~ ~– Segítsetek! – ordítá
324 10,    IV|              kapaszkodva.~ ~– Ússzál ki! – szólt oda De Fervlans.~ ~–
325 10,    IV|         pihenőt parancsolni. A lovak ki voltak fáradva. A hansági
326 10,    IV|              a bölömbika búgása vált ki a milliók zajából; néha
327 10,    IV|            múlva tíz helyen gyulladt ki a bozót.~ ~– Ördög és pokol! –
328 10,    IV|          quid peccat, in eo punitur. Ki mit vét, abban bűnhődik.
329 10,    IV|          iszapból kábító gáz párolog ki. Az égés egyre terjed, s
330 10,    IV|            fényes nappalnál hamarább ki lehessed vergődni.~ ~Még
331 10,    IV|              kerül. Mikor vésztűz üt ki, mely a vagyonát fenyegeti,
332 10,     V|          lovasai sem pihenhették még ki magukat, de ők legalább
333 10,     V|            Trombitaszó nélkül indult ki a csapat az eszterházai
334 10,     V|  letaszította a lovagot a nyeregből, ki még a pisztolyához kapkodott.~ ~–
335 10,     V|      kegyetlen mosolygással szemelte ki a maga emberét. Kitalálhatá,
336 10,     V|     puskalövéseket, s ő is azt vette ki abból, hogy az ellenfél
337 10,     V|        lovasnak csak a feje látszott ki közülök.~ ~De Fervlans kirántotta
338 10,    VI|                Katalin nem kérdezte: ki az? Jó barát-e, vagy ellenfél?
339 10,    VI|          volónjai becsülettel állták ki az első kísérletet. Nem
340 10,    VI|           nagyobb csata fejlődhessék ki. Ott tehát egész bátorságban
341 11,    II|              fogadásuk tartaná, hogy ki legyen az apjának a derekabbik
342 11,    II|           ellenfél két napi csatában ki tudott vívni, nem volt több,
343 11,    II|         példáját követni: az ezredes ki lett szabadítva, Esztergomi
344 11,    II|          táborkari őrnagy, Maresich, ki Andrássy mellé volt rendelve,
345 11,   III|               S itt fejlődött azután ki egyike azoknak a viadaloknak,
346 11,   III|           inszurgens humorátul telik ki csupán, amit Ferenczy Jánosról
347 11,   III|      elemelte szépen, s aztán loholt ki a borsos–győri út felé.
348 11,   III|              másik után úgy húzgálta ki a sáros halálból a partra –
349 11,   III|    bemutatták a vezérlő főhercegnek, ki őt nagyon feldicsérte: jó
350 11,   III|          apám! Maradj velünk itthon! Ki védelmez minket, ha te elhagysz!”~ ~
351 11,   III|             s aztán mentek csendesen ki jobbra, ki balra.~ ~ ~ ~
352 11,   III|          mentek csendesen ki jobbra, ki balra.~ ~ ~ ~És annyi összecsapás
353 11,   III|             legjobbik lovát válassza ki a franciának, azt hozta
354 11,   III|              lovasságnak oda hordtak ki a pápai asszonyok ennivalót,
355 11,    IV|            lovassági csata fejlődött ki.~ ~Két újonc ezred került
356 11,    IV|             Kisfaludy fejéből csapta ki a csákót, magát is szédülten
357 11,    IV|              Foky Ferenc lovát lőtte ki alóla, utoljára egy gránát
358 11,    IV|      figyelmeztetésre, hogy ne tegye ki annyira az életét, csak
359 11,    IV|       kismegyeri kápolnához vitették ki maguk után a reggelit, s
360 11,    IV|            magas lelkét (a nádorét), ki a régi rómaiak mintájára,
361 11,    IV|      Szabadheggyel szemben, mindjárt ki lehetett találni a szándékát,
362 11,    IV|        került a hátukba, s Ghilányi, ki elöl rohant a zászlóval,
363 11,    IV|              a vállaikra, úgy vitték ki a pusztító kartácstűz közül.
364 11,    IV|             lovassági harc fejlődött ki egész terjedelmében; ott
365 11,    IV|   főhadnagyát, Jeszenszkyt szabadítá ki a fogságból, azután balra
366 11,    IV|         Teleky Adám kapitányát vágta ki a franciák kezéből, s lovat
367 11,    IV|        ezredes segítségére rohantak, ki az ezred zászlója körül
368 11,    IV|            két főhadnagyát szabadítá ki a franciák közül, kiket
369 11,    IV|       hullott bajtársakat szabadíták ki veszedelmes helyzetükből,
370 11,    IV|          Antal százados körül folyt, ki alól a tusában két lovat
371 11,    IV|             tusában két lovat lőttek ki, a harmadikat Szalmásy Ferkó
372 11,    IV|             Ladányi Sándort csikarta ki az ellenség kezéből; akkor
373 11,    IV|           csak az inszurgenstől telt ki az valaha napján!~ ~S az
374 11,    IV|              legjobb vitézeit küldje ki ellene, akinek már annyival
375 11,    IV|         szembe indítá.~ ~Ihász Imre, ki már Szombathelynél rajta
376 11,    IV|         vegyék azokat fel, és hozzák ki a dulakodásból.~ ~Hallatlan
377 11,    IV|             embervállra emelve hozni ki a csatából.~ ~Megtették.~ ~
378 11,    IV|            szeme láttára történt ez, ki maga a kíséretével ott volt
379 11,    IV|             francia hadügyminiszter, ki történetesen jelen volt
380 11,     V|              aztán a levert komédiás ki akarta fizetni a pénzt,
381 11,     V|             a te gyíklesődet! Tartsd ki! – hetvenkedék a Sámsonverő.~ ~
382 11,     V|             járni kár!”~ ~ ~…Dejszen ki nem mozdítja ezeket innen
383 11,     V|          igazolja, rémségeket gondol ki. Sámsonverő, ki legjobb
384 11,     V|    rémségeket gondol ki. Sámsonverő, ki legjobb futó volt, mikor
385 11,     V|            aztán nem kérdezték, hogy ki a nemes, ki a paraszt, hanem
386 11,     V|          kérdezték, hogy ki a nemes, ki a paraszt, hanem indultak
387 11,    VI|            kissé az olvasó türelmét, ki regényt vár s krónikát kap
388 11,    VI|          bekocogtatásnak járta, hogy ki lakik odabenn?~ ~Azok aztán
389 11,   VII|          parlamenter a sáncok előtt, ki által az alkirály arra szólítá
390 11,   VII|               melyet Tirolból hozott ki, otthagyva a fellázadt tiroliakat
391 11,   VII|         elkeseredett csata fejlődött ki.~ ~Ezt mindenáron meg kellett
392 11,   VII|              kutakból már minden víz ki volt merítve a keresztül-kasul
393 11,   VII|      szemközt jövő dandár bontakozik ki rájuk az erdei mély útból:
394 11,   VII|             Nem egyes vitézek válnak ki, az egész csapat egyesített
395 11,   VII|             Marullas tábornok pedig, ki eddig Meskó dandárit üldözte,
396 11,   VII|             meg az alkirály seregét; ki már annyira meg volt hökkenve,
397 11,   VII|         hadvezéri talentumot fejtett ki annak a feladatnak a megoldásában,
398 11,   VII|         generalissimus tábornokával, ki Pozsonyt védelmezte, János
399 11,   VII|             kanyarulatában; s annak, ki a világtól félrevonulva,
400 11,   VII|           nagy stratégát seregestül, ki hasztalan marasztalván a
401 11,   VII|        hadvezér, Chasteler tábornok, ki most már az inszurgensek
402 12,     I|         patakok, amiknek közeledtére ki kellett húzni a kardot,
403 12,     I|          lövöldözték őket le, de hát ki tudhatja ezt? Annyi bizonyos,
404 12,     I|             bizony bennrekedtek.~ ~– Ki mondta önnek, hogy ő hercegasszony? –
405 12,     I|           Majd rájövök arra is, hogy ki mondta. De hadd tartsak
406 12,     I|        haditörvényszék, s azt mondta ki, hogy nem tehetett másképp.~ ~–
407 12,     I|       Görömbölyi alispán úr úgy adta ki őket, mint saját húgait.~ ~–
408 12,     I|       tanácsadójuk.~ ~– Derék ember! Ki lett a franciák részéről
409 12,     I|              hogy fussunk el együtt, ki a világba? Mi hárman!~ ~–
410 12,     I|            Sajnállak érte.~ ~– De én ki fogom őket szabadítani onnan.~ ~–
411 12,    II|              szénásszekerek térjenek ki előle a tört útról a töretlenre;
412 12,    II|            rabnők vérét bocsáttatják ki, s abban fürödnek?~ ~– Az
413 12,    II| cseresznyével rakott fák mosolyogtak ki a magas sövény mögül, s
414 12,    II|          ápoljam, mert azt nem állja ki! – Menjünk pikétezni, uram!~ ~
415 12,   III|            önnek. Éppen ma hirdették ki a fegyverszünetkötést a
416 12,   III|          tudom, hogy egy milliárdért ki nem adta volna azt a kincset,
417 13,     I|              hátra Mátyás mesterrel, ki volón egyenruhában kísérte
418 13,     I|           nép, amint a fegyverszünet ki lett hirdetve, s a közlekedés
419 13,     I|             kis nyári lak, oda vitte ki őket a bölcs alispán.~ ~
420 13,     I|     félistennek érezte magát.~ ~Íme, ki tudta vívni elrabolt drágaságait
421 13,     I|              olyan hatalmas vagy. Ha ki tudtál ragadni az ő kezeikből,
422 13,     I|              ragadni az ő kezeikből, ki tudsz ragadni még a halálból
423 13,     I|           trónhoz, se a vérpadhoz. – Ki volt Marie? – A macskák
424 13,     I|          Kézszorítás és szívszorítás ki lett állva, anélkül, hogy
425 13,    II|          legdrágább, hogy béküljenek ki rajta.~ ~Minek volna ez
426 13,    II|              utánamegy annak, akiért ki volt húzva.~ ~Ezt mondva,