Rész, Fejezet

 1  2,     I|           hívják, csak kiáltják, hogy „audiát * !” Az ilyennek mondta
 2  2,     I|      bizonyosan az az utolsó hely”.~ ~„Audiát” aztán megint lehúzta a
 3  2,    II| Zapfenstreichot * verne.~ ~– Hogy mer, audiát, ilyet mondani? – rivallt
 4  2,    II|            bácsi.~ ~– Mert láttam.~ ~– Audiát, látta? Mikor látta? Hogyan
 5  2,    II|               S ez a tündér bizonyosan audiát kedvéért nyitotta ki az
 6  2,    II|             alispán urat nyugodni.~ ~– Audiát! – monda, hátravetve magát
 7  2,   III|           aztán majd elmondok mindent. Audiát! A kocsin van minden?~ ~
 8  2,   III|                kocsin van minden?~ ~Az audiát szótlanul bólintott.~ ~Mert
 9  2,   III|           behozni a vendégszobába.~ ~– Audiát, menjen, és nézzen utána,
10  2,   III|               az ajtót.~ ~– Mit beszél audiát?~ ~– Én? Nem beszélek semmit.~ ~–
11  2,   III|               az ajtót.~ ~– Mit beszél audiát?~ ~– Én? Nem beszélek semmit.~ ~–
12  2,   III|      gondolatokat. – Hol őgyeleg az az audiát?~ ~Éppen nyitotta be az
13  2,   III|                hogyan marad meg benne. Audiát, inhibeálja * rögtön annak
14  8,   III|          domine frater. (Most már nem „audiát”.) Az ebersbergi vérontásnál