Rész, Fejezet

  1  1,     I|            is, vagy vadászkutya.~ ~– Aztán ma este a mama elment az
  2  1,     I|          alatt. Hisz itt nincs zene. Aztán hova lettek a szép ruháim?~ ~–
  3  1,     I|               mondá az öregebb úr, s aztán társához fordult, dörmögve: –
  4  1,     I|             azt vitte oda neki. Arra aztán egyszerre ketté lett vágva
  5  1,     I|      összehúzva az ágyfüggönyöket, s aztán lábhegyen visszatért az
  6  1,     I|             huszonhat esztendős még! Aztán ki tudja, meddig tarthat
  7  1,     I|     bekémlelt a kulcslyukon. Egyszer aztán léptek közeledtek az ajtóhoz.
  8  1,     I|           támad: rövid ideig tart, s aztán csendesen tovavonul. Felváltja
  9  1,     I|      kiterjeszti egyenkint maga elé: aztán összegöngyölve a kandallóba
 10  1,     I|    megsajnálja: eldugja a keblébe.~ ~Aztán elkezd nyugtalanul járkálni
 11  1,     I|          barázdáin végigcsorognak, s aztán – azt is a tűzbe hajítja.~ ~
 12  1,     I|            azt is a tűzbe hajítja.~ ~Aztán leveti magát a karszékbe:
 13  1,    II|    fiatalember jól.~ ~A blúzos férfi aztán barátságosan megrázta az
 14  1,    II|        leoldozták a nyakravalóját, s aztán farkasgúzsba * illesztették,
 15  1,    II|       ültették fel az ágyra.~ ~Mikor aztán ártalmatlan hallgatóvá lett
 16  1,    II|              pofaszakállát lenyírta, aztán mindenféle pamacsokkal éppen
 17  1,    II|         tündérkastélyt felszentelte? Aztán meg a játszó-gyermektársak
 18  1,   III|              összevissza fürkészett. Aztán benyitott az oldalszobába:
 19  1,   III|            valami furcsát? – Egyszer aztán, amint a kutatásból visszatért
 20  1,   III|             parancsolá a kocsisnak – aztán ön elmehet. A márki úr a
 21  1,   III|        rendkívüli eset!~ ~Cambray úr aztán elmondta sorba, ami a gyermekre
 22  1,   III|         adtuk!~ ~A hintó gördülésére aztán teljes kórusban tört ki
 23  1,   III|             végig a hintó.~ ~Egyszer aztán az lepte meg, hogy a hintó
 24  1,   III|              önre vártunk…~ ~…… Most aztán Cambray úron volt a sor,
 25  1,   III|     beletölteni a levest.~ ~Estefelé aztán más látogatója jött.~ ~A
 26  1,   III|         sarkával összezúzza. – Hanem aztán magához tért.~ ~– Nem! A
 27  1,   III|              Vágassák le a fejeimet. Aztán küldjék el Bichet úrhoz,
 28  1,   III|              a hami várbörtönbe. Ott aztán álmodhatott eltűntjei sorsáról,
 29  1,    IV|         célba vett alak a hálóba! Az aztán meg nem menekül.~ ~Egy ilyen
 30  1,    IV|          kerekekkel hajtottá; amikor aztán tréfa lesz a francia hadseregnek
 31  1,    IV|          jövet-menet feljegyeztek, s aztán magára hagyta azt a Rue
 32  1,    IV|              a Mouffetard-negyedben, aztán mindjárt következik utána
 33  1,    IV|             felemlegetni előtte.~ ~– Aztán, lássa ön, Madame – folytatá
 34  1,    IV|              szájába dugott egyet, s aztán odaadta Jocrisse úrnak a
 35  2,     I|           akkor egy Demosthenes.~ ~– Aztán úgy ne járjon, tiszteletes
 36  2,     I|              hogy mit is mondjak?…~ ~Aztán nem vártak rá, hanem beszéltek
 37  2,     I|          recedált * ; ebbeli bújában aztán a repudiált sponsa * valét
 38  2,     I|       vőlegényt ott Bécsben.~ ~Ezért aztán kinevették.~ ~– Jaj, inzsellér
 39  2,     I|             mint egy „hozott Isten!” aztán egy kézszorítás. Ami hivatalos
 40  2,     I|        meghatalmazott ágens úrral: s aztán tegyünk úgy, mintha régi
 41  2,     I|             utolsó hely”.~ ~„Audiát” aztán megint lehúzta a fejét a
 42  2,     I|             a ceremonialis csókot, s aztán kezet szorított vele. –
 43  2,     I|            mellékszobába.~ ~– Ez már aztán kapitális egy menyecske! –
 44  2,    II|              az őr kiáltásától”. – S aztán pénzt küldött annak a gazdának,
 45  2,    II|           dolog engem nagyon meghat. Aztán majd jöjjön el hozzám az
 46  2,    II|            végigkocsizik vele.~ ~Itt aztán oly hosszú hallgatás támadt,
 47  2,    II|          Jöjjön közelebb hozzám! – S aztán, hogy a patvarista nem akart
 48  2,   III|             még visszatérek, s akkor aztán majd elmondok mindent. Audiát!
 49  2,   III|            hogy bejöjjenek a pipáim. Aztán forduljon meg a konyhában,
 50  2,   III|      keresztül lehet utazni. Egyszer aztán megreked a szekér a poroszlói
 51  2,   III|             bolondokházát. Gróf uram aztán lássa, hogyan marad meg
 52  2,   III|    megrendült bele az egész kastély, aztán fogta egyik kezébe a puskáját,
 53  2,   III|             aranyat megadom önnek. S aztán ha ügyvéd lesz ön, akkor
 54  3,     I|         kalácsdarabkákat elorozza, s aztán még rászáll Phryxus fejére,
 55  3,     I|              melléje ül szótlanul, s aztán megindul a két fekete ló
 56  3,     I|              a külső szobában. Az úr aztán fölkelt, kiment a benyílóba,
 57  3,     I|              elolvasás után.~ ~Mikor aztán elvált Marie-tól, akkor
 58  3,     I|       homlokát a leánynak.~ ~A leány aztán visszament a szobájába,
 59  3,     I|          leragadtak, amint lefeküdt. Aztán meg azt kísérté meg, hogy
 60  3,     I|       álomnyöszörgésére felébred. És aztán, mint a katona a táborban,
 61  3,     I|         akkor íziben porozták fel, s aztán az asztalra letették.~ ~
 62  3,    II|              Egyszer egy esztendőben aztán van olyan nap, ami kivételt
 63  3,    II|              hangon csicseregni. Ami aztán megint annyira megtetszett
 64  3,    II|       ajándékot hozott neki.~ ~Akkor aztán hozzáfogott az öltözéshez.
 65  3,    II|              a fejemben kifőztem. És aztán nem feleded el, hogy ezen
 66  3,    II|     távcsővel felismerni az arcot, s aztán másnak is lehet olyan jó
 67  3,   III|        kétszer is arattak, – egyszer aztán megint más jutott eszébe
 68  3,   III|            házakat építenek; egyszer aztán elkezd emelkedni a föld:
 69  3,   III|              úszó főből kivenni, ott aztán elhagyá az úszó alak a kísérő
 70  3,   III|             rémületesen sikoltott, s aztán fél kezével görcsösen kapaszkodott
 71  3,   III|           lát többé, csak a halé. És aztán nem látta őt Lajos felmerülni
 72  3,   III|   betakargatta a bő fürdőköpenybe, s aztán hozzáfogott az evezéshez.~ ~–
 73  3,   III|           dühösen a férfi.~ ~A leány aztán meghúzta magát reszketve
 74  3,   III|         csínyt tett gyermek.~ ~Mikor aztán a parthoz visszaértek, a
 75  3,   III|         megsürgette, hogy siessen.~ ~Aztán a karjára vette, és sietve
 76  3,   III|           szépen le fog fekünnio .~ ~Aztán pedig nagyon rosszul aludt.
 77  3,   III|     legkeserűbben fel van dühítve, s aztán nincs senkije, akin bosszút
 78  3,   III|    kavarodott, az elébb porfelleget, aztán meg sűrű esőt hozott magával:
 79  3,   III|                  Az megint igaz.~ ~– Aztán ön nem tesz semmit. Én teszem,
 80  3,   III|            az iszamos agyagono . – S aztán nem volt félelmes a puszta
 81  3,    IV|         kinyitotta az ajtót.~ ~Akkor aztán tökéletes volt a megjuhászodása,
 82  3,    IV|      hánykolódik a fekhelyén.~ ~Erre aztán bátorságot vett magának
 83  3,    IV|               alig világított. Ekkor aztán jobban meg lehetett a beteg
 84  3,    IV|           esett Marie lábai előtt, s aztán két karjával átölelve annak
 85  3,    IV|           öltönyeit, és feküdjék le. Aztán ígérje meg, hogy többet
 86  3,    IV|            mert már fekszik.~ ~– Nos aztán. Hát talán azt gondolja
 87  3,    IV|              egy betű se hozzá. Erre aztán ő is hazaküldte az elragadott
 88  3,    IV|           hogy semmi meg ne ijessze. Aztán nem megyünk messze, csak
 89  3,    IV|            kellett utánafutni. Hanem aztán mentül közelébb ért az öltöző-kunyhóhoz,
 90  3,    IV|       csodaszörny: elejtelek!”~ ~ ~ ~Aztán bekövetkeztek a zord napok;
 91  3,    IV|              a Fertőben fogtak el, s aztán a kapuvári várban neveltek:
 92  3,    IV|      betegségemnek?~ ~– Igen.~ ~– Ön aztán elmondta, hogy engemet nagyon
 93  4,     I|           kell találniok.~ ~Ez pedig aztán köztudomásúlag olyan tér,
 94  4,     I|             De a remény megcsalta, s aztán évrülo évre mindig jobban
 95  4,    II|         távcsöve értesíté, s ezekből aztán a képzelem hozzájárultával
 96  4,    II|      gyönyörű virágoskertté.~ ~Mikor aztán az első tavaszvirágok nyílni
 97  4,    II|               menjünk el sétálni”. S aztán karjára ölté a lefátyolozott
 98  4,    II|             ami önhöz tartozik.~ ~És aztán körülhordozta a leányt a
 99  4,    II|              a gyönyörű virágokat. S aztán majd kedvet kap hozzá, hogy
100  4,    II|             volt könyveinek.~ ~Hanem aztán rövid időn tapasztalta,
101  4,    II|          mogorvaság nem segít, akkor aztán a tanító könyörgésre fogja
102  4,    II|          ajtó felé fordulva megállt. Aztán kinyílt az ajtó, s kilépett
103  4,    II|               A magára maradto hölgy aztán járkálhatott egyes-egyedül
104  4,    II|              azalatt folyvást. Mikor aztán vissza akart térni a kertből
105  4,    II|              dacoló nevetéssel.~ ~És aztán lassankint elmúlt, elhalt
106  4,    II|             szájára tette a kezét, s aztán megint belenézett a távcsőbe.
107  4,    II|         hívsz: tudod, csak úgy. – És aztán holnap megint hozzá-fogunk
108  4,    II|              csúf, mint egy majom.~ ~Aztán mi oka van ezto tenni?~ ~
109  4,   III|            égi ábrázatnak képzelt, s aztán egyszerre meglátott maga
110  4,   III|             a holdban emberek. Lajos aztán megígérte neki, hogy meg
111  4,   III|         előttük kinyitogassao , s ők aztán a cselédséget álmában meglepve,
112  4,   III|            ártalmatlanná tehessék, s aztán háborítatlanulo hajthassák
113  4,   III|            lépés hangjától is elfut. Aztán csak négyen vannak.~ ~–
114  4,   III|           udvarán éji őrt állít fel; aztán meg a cselédjeit felfegyverzi,
115  4,   III|         alant bezárta a kapuajtót, s aztán még egyszer meglátta a bárónőt,
116  4,    IV|              róla véleményt.~ ~Akkor aztán a leány maga felelt meg
117  4,    IV|           nem szereti őt senki.~ ~És aztán csak nem tudott megválni
118  4,    IV|            Ugye? – monda a leány – s aztán ha a szájam görbe volna,
119  4,    IV|            viselnem az arcomon.~ ~És aztán csinált nagy erőltetve egy
120  4,    IV|             szép vagyok, akár rút? – Aztán, hogy megenyhítse e kegyetlenséget,
121  4,    IV|      betörést tervezzen.~ ~E témából aztán nagy akadémiai vitatkozás
122  4,    IV|            van a kulcs?~ ~Sátán Laci aztán megmutatta a grófnak azt
123  4,    IV|   kisasszonyt vezetnék a promenádra. Aztán, mikor így együtt sétáltunk
124  4,    IV|               A boldogtalan asszonyt aztán senki se akarta szolgálatba
125  4,    IV|           felvilágosítás adva. Hanem aztán ráemlékezett, hogy jelent
126  4,    IV|    zsiványnak a becsületét”.~ ~Ezzel aztán egy újabb talány állt Vavel
127  4,     V|         valami indoka lett volna rá. Aztán volt egy kurta plajbásza,
128  4,     V|      golyóbisokat csinálni. Az ilyen aztán minden lövésre emberto talál.
129  4,     V|        szélpuska nem durranik. Akkor aztán éjszaka támadjuk meg a…
130  4,     V|   gumilásztikumot kötnek a talpukra. Aztán mikor az árokhoz érnek,
131  4,     V|     egymáshoz vannak csatolva. Mikor aztán elsütik az ágyút, a két
132  4,     V|      szeretnék elfutni előlük. Akkor aztán fejemre rántom takarómat,
133  4,     V|           mikor fölébredek megint. S aztán úgy alkuszom az óraütéssel,
134  4,     V|         leány elbámult rajta.~ ~– És aztán még egy fortélya van e csodagépezetnek –
135  4,     V|            Fél tízre is eljött. – És aztán a leány (ilyenek az elkényeztetett
136  4,     V|             abban a pillanatban.~ ~S aztán gondolá magában a leány:~ ~„
137  5,     I|       sétakocsizásáto tenni; avégett aztán, hogy ne találkozzék velük,
138  5,     I|        nincsen idehaza.~ ~A tiszt úr aztán átadta a névjegyét, s Henry
139  5,     I|            megelőzni. Megmagyarázták aztán neki, hogy a gróf csónakon
140  5,     I|  látogató-jegyét.~ ~Ezt a látogatást aztán Vavel másnap reggeli három
141  5,     I|               s ettől a naptól fogva aztán békét hagyott a Névtelen
142  5,     I|           maguknak muzsikáltatnak, s aztán ha egyszer bevették magukat
143  5,     I|           mint puskával a kezében.~ ~Aztán meg a tiszt urak rögtönöztek
144  5,     I|          lábán mennek haza.~ ~Másnap aztán megint jó barátságban vannak:
145  5,     I|          Tiszteletes Mercatoris uram aztán felvilágosítá, hogy azok
146  5,    II|             ülniök más város felé; s aztán katonajelszó szerint: „and'
147  5,    II|            tenni az idomárnak. Akkor aztán lefeküdt a földre, s négykézláb
148  5,    II|           két lábon járni.~ ~Egyszer aztán egy röppentyű harántos irányt
149  5,    II|       nekiindult, hogy elfogja.~ ~És aztán nem is jött vissza többet.~ ~
150  5,    II|               A bárónő kerestette őt aztán mindenfelé, de az úgy elbújt,
151  5,   III|     istállóba, lovát nyergeltetni, s aztán felkötni a kardot. Végignyargalni
152  5,   III|         nőlátogató be nem lépett? És aztán mi fontos beszéde lehet
153  5,   III|               Nem tudta kitalálni.~ ~Aztán „válaszoljon”! Ezt könnyű
154  5,   III|             kinyitja azt ő maga.~ ~S aztán járta a hosszú fasort végig,
155  5,   III|              ki. Barthelmy Léon most aztán ezeket a szökevényeket üldözi
156  5,   III|              hathasson Vavel grófra. Aztán hirtelen megkapta a kezét,
157  5,   III|          mint aki fojtogatni készül. Aztán visszaerőltette önuralmát,
158  5,   III|             tenni azt, amit mondott. Aztán megölték egymást mind a
159  5,   III|             szokták azt kérdeni. Hát aztán? Könnyebb egy kardtól keresztülszúrva
160  5,   III|            jogosulttá válik. S akkor aztán egész következetességgel
161  5,   III|              ami annak még fájjon? – Aztán elnevette magát. – Tán attól
162  5,   III|               felvette a köpenyét, s aztán beszólt Marie-hoz, hogy
163  5,   III|              üdv feltárt rejtélye; – aztán megint álom lesz minden,
164  5,   III|             meglassíták a lépést, és aztán megint ügettek sebesebben.
165  5,   III|              fel elbámulva a gróf. S aztán nagyot sóhajtott. Arcán
166  5,   III|        elégedve, Vavel gróf? – szólt aztán sisakját feltéve.~ ~– Meg.~ ~–
167  5,    IV|          Mondok.~ ~Ezzel a mondással aztán Görömbölyi alispánnak egészen
168  5,    IV|        belőle magukat tagadni: hanem aztán mikor látták, hogy a delnő
169  5,    IV|           hallgatag mind megegyeztek aztán, hogy ennek a nőnek az esze
170  5,     V|        félelem volt ránézni.~ ~Mikor aztán egyedül voltak a bezárt
171  5,     V|           azt morzsalékká törni.~ ~S aztán elolvashatta, ami belül
172  5,     V|           megölve, megsemmisítve. És aztán tudnom kell, hogy mindennek
173  5,     V|              El akarom most tenni, s aztán elküldeni az igazi címzetére: –
174  5,     V|            ördögöket.~ ~– Amen. – És aztán adasson ön egy pohár bort
175  5,    VI|       díszbokrot ki fogja ölni.~ ~Ez aztán kegyetlenség.~ ~Akinek semmi
176  5,    VI|         világba.~ ~A tudós inzsellér aztán hozzáfogott a nagy munkához
177  5,    VI|          munkájáért. – Vavel grófhoz aztán el se mert menni, hogy a
178  6,     I|              odasietett úrnőjéhez, s aztán elbújt annak a selyemköntöse
179  6,     I|              rá! – rebegé a leány, s aztán óvatosan, gyöngéden szétbontá
180  6,     I|         fejét beletapossa a sárba. S aztán elmondanád neki sorba a
181  6,     I|      megfordult, visszatért hozzá, s aztán kezébe fogta azt a tehetetlen,
182  6,     I|           előre, kvártélyt csinálni. Aztán majd én következem. Ha egyszer
183  6,    II|                           II. ~ ~Még aztán nem elég a szegény jámbor
184  6,    II|            egy átelleni faluba, ahol aztán megejthető volt a temetés.~ ~
185  6,    II|              megfőzette keményre, és aztán feltörögeté. S az drága
186  6,    II|              s láthatlan lett. Mikor aztán forró vízben a tojás megkeményült,
187  7,     I|           nem tudja előre elmondani. Aztán pontban tizenkét órakor
188  7,     I|            meg kellett neki lövetni; aztán fele irlandi volt, fele
189  7,     I|            alkalommal.~ ~Vavel Lajos aztán ruhát váltott; kimosdózott,
190  7,    II|            melyen keresztülhaladt, s aztán körültekint levont szemöldökei
191  7,    II|             maga előtt mindezt.~ ~És aztán, mint a lesben álló tigris,
192  7,    II|               a maga jelszavát.~ ~És aztán hallott ahelyett a jelszó
193  7,    II|         csókolni a meztelen vasát, s aztán leveté az asztalra, s elrohant,
194  7,    II|           nyúlt volna hozzá.~ ~Akkor aztán Lajos maga markolt bele
195  7,    II|              vele a tarisznyáikat, s aztán futottak a világba ketten
196  7,    II|            azt mondja: „jól van,”, s aztán nézd ezt a szentet itt,
197  7,    II|              üldözőiért imádkozik; s aztán ítélj, melyik legyen a te
198  7,    II|           meg:~ ~– Ne féljen ön! – S aztán gyöngéden odavonta keblére
199  7,    II|            engem őhozzá? Igen! Igen! Aztán látnám, hogyan ölelitek
200  7,    II|           innia, mert meghal tőle, s aztán egyszer hozzájuthat egy
201  7,    IV|              zsebkendőjével.~ ~Lajos aztán saját szemeivel győződött
202  7,    IV|         eltitkolhatlan gyönyörrel, s aztán így szólt hozzá:~ ~– Nem
203  7,    IV|             násznagya kezét.~ ~Mikor aztán a két leány kedvére kisírta
204  7,    IV|     látogatóba, véglegesen később. – Aztán komolyabb hangon mondá Lajosnak. –
205  7,    IV|              diadalmaskodék Marie, s aztán alig várhatta, hogy „kis
206  7,    IV|         ebben az országban.)~ ~Hanem aztán mikor arra került a sor,
207  7,    IV|               Ennek a történetét meg aztán Lajos tudta elmondani.~ ~–
208  7,    IV|           csókoljátok meg egymást, s aztán szóljatok tegezve.~ ~Jobb
209  7,    IV|               a zárdaszűzet.~ ~Marie aztán Katalinhoz simulva, mindkettőjüket
210  7,     V|       sopánkodott!)~ ~Elmondott neki aztán Katalin mindent végtől végig.
211  7,     V|            kitaláltam, ugye, – szólt aztán Marie, Lajos szemébe odavágva
212  7,     V|             Arra bort kell inni. – S aztán felvette reszkető kézzel
213  7,     V|         Marie-d”, ellenségeire lehet aztán azt mondani, hogy „vesszenek
214  7,    VI|             az önök zászlószalagját. Aztán Marie is hadd érezze már
215  7,    VI| diszpenzációt ki kell eszközölnöm, s aztán a szegény jó Mercatoris
216  7,    VI|           mondá az alispán.)~ ~Ezzel aztán kacagva futott ki a szobából
217  7,    VI|         várnak rád.~ ~Katalint pedig aztán vitte magával, megmutogatni
218  7,    VI|           neki kutyáit, macskáit. És aztán az ágyfülkéjét elzáró acélgörgénnyel
219  7,   VII|              Mikor nem akar kijönni. Aztán eszére tér, és kijön. Hát
220  7,   VII|              nekem „kisfiam” volt, s aztán nekem azt mondta: „chère
221  7,   VII|         kövér arcát mindkét felől, s aztán odatartá neki is a magáét,
222  7,   VII|        Őrködjék fölötte az Isten!… – Aztán odatipegett Katalinhoz.
223  7,   VII|               Nagy kincs: nagy gond. Aztán majd egyszer – tudja ön,
224  7,   VII|              csókol, csimpajkozik; s aztán azt mondják önnek, mint
225  7,  VIII|              ma szüksége a csónakra: aztán meg vissza is lehet azt
226  7,  VIII|              és lováról rendelkezik; aztán karjára vette a leányt,
227  7,  VIII|           elragadtatását nyerték meg aztán a pávák, kivált a fehérek,
228  7,  VIII|            volt képes megérteni. Míg aztán Marie meg nem magyarázta
229  7,  VIII|        Megülöd te az igazi lovat is. Aztán majd együtt járunk el vadászni.~ ~–
230  7,  VIII|              Csak ránézesz valakire, aztán ide lefested, amit láttál?
231  7,  VIII|      színkeverést eltalálni.~ ~Abban aztán egészen megnyugodott, hogy
232  7,  VIII|              rendes nótát?~ ~Katalin aztán leült a zongora elé, s Marie-t
233  7,  VIII|           azoknak, kiket szeretek. – Aztán – tudod – addig Lajosnak
234  7,  VIII|           meg kéket látok rajta.~ ~Ő aztán megmutatta, hogy tud hozzá.~ ~
235  7,  VIII|        Lajost meglesni, mint neki. Ő aztán csak Katalin arcán vizsgálta,
236  7,  VIII|           még, kicsi mama.~ ~Egyszer aztán elsötétült a Névtelen Vár
237  7,  VIII|             Marie megnyugtatva.~ ~És aztán amint belépett a hálószobájába,
238  7,    IX|         gonosztól.~ ~– Amen.~ ~Akkor aztán egymás mellé téve fejeiket,
239  8,     I|           elkezdeni káromkodni, mert aztán mi marad egy óra múlva?
240  8,     I|              kérték a posztót. Ekkor aztán az „akadályozó” azt mondta,
241  8,     I|       rektorok, praeceptorok.~ ~Erre aztán hanyatt vágta magát a karszékében
242  8,    II|              danolta azt az utcán, s aztán előjöttek erre a nótára
243  8,    II|            alant állókat hívogatták. Aztán egy-egy csapat, amely már
244  8,    II|          rontott fel hozzájuk; akkor aztán volt nagy sikoltozás, mikor
245  8,    II|         éppen asztalnál ültek, akkor aztán lehúzták-vonták maguk közé
246  8,    II|       rendelt célra használja föl, s aztán bezárta ismét a kis ércládát,
247  8,    II|          nézett: az elnevette magát, aztán feltárta az ajtót. Marie
248  8,    II|              Marie ült a zongoránál. Aztán mikor rajtakapták, felugrott
249  8,    II|           mondhassa rá: „Szabad!” és aztán az étkezőasztalnál ülhetett
250  8,    II|              a veszedelembe.~ ~Ebben aztán meg kellett Marie-nak nyugodni.~ ~
251  8,    II|          Marie-nak nyugodni.~ ~Hanem aztán azt a meglepetést szerezték
252  8,   III|      kínálgatni. Sandomir ostrománál aztán volt módja benne. Az ellenség
253  8,   III|           volt rajta az első.~ ~– De aztán mind igazak ezek a történetek,
254  8,   III|             mert védelmezte magát, s aztán igen vékony cérnával volt
255  8,   III|             valaha. A levél tartalma aztán megmagyarázta neki, hogy
256  8,   III|    oroszlánon keresztülvándorolni, s aztán megint feltámadni.~ ~– Kelj
257  9,     I|              őt ide magához, s akkor aztán megvallja annak a férfinak,
258  9,     I|            azt a legmélyebb kútba, s aztán megragadja a leány kezét,
259  9,     I|              minden kincse nem képes aztán megváltani!~ ~„Io non posso…”
260  9,     I|            ti dolgotok.” – Késő volt aztán visszadobni a harminc ezüstpénzt!~ ~
261  9,     I|            ez ügyességemért. Egyszer aztán jött egy olyan nap, amikor
262  9,     I|           kérlek: légy becsületes, s aztán jussak néha eszedbe.”~ ~
263  9,    II|             gyilkosa vagyok.~ ~Akkor aztán, hogy nem engedte magát
264  9,    II|             és kezét nyújtá neki, és aztán nemes szelíden szólt:~ ~–
265  9,    II|          visszatartá őt a kezével.~ ~Aztán fölvette a földre hullott
266  9,   III|              fel a markotányosnék.~ ~Aztán felült a nyeregbe, parasztasszonyok
267  9,   III|         kétharmadnak segítségére. És aztán láttam a félistent futni
268  9,   III|             magamat fogatni, s akkor aztán a többi foglyokkal együtt
269  9,   III|              most temessetek el ide. Aztán lefeküdtem a sánc fenekére,
270  9,   III|              hova lettem. Éjféltájon aztán kibújtam a föld alul, kimásztam
271  9,   III|           alul, kimásztam a sáncból; aztán tudok én négykézláb is szaladni.
272  9,   III|               mint egy igazi kuvasz, aztán nem bántott, s íme itt vagyok.~ ~–
273  9,   III|          megvan a maga heroizmusa!~ ~Aztán hozzálátott, hogy a kapott
274  9,   III|             lehibbant a nyeregből, s aztán az egyik nyeregkasból hevenyén
275  9,   III|        kiemelni annak a fenekéről; s aztán futott Vavel felé.~ ~Ah,
276 10,     I|         elvesztették a becsületet, s aztán meg lett nyitva előttük
277 10,     I|           egymást a bivouacon; hanem aztán ha megsebesült a pajtás
278 10,    II|              Lizett – szólt Marie, s aztán a kisfiúhoz fordult – jer
279 10,    II|         négyszegletű ablakocskába, – aztán, mikor a folyosó végén járt
280 10,    II|            magában a kövér Lizett, s aztán, hogy Marie eltűnt előle,
281 10,    II|             köménymagból a folyosón, aztán bezárta a négyszögű ablakot
282 10,    II|           nevetett bizonnyal.~ ~Erre aztán Marie is gondolt ki valami
283 10,    II|        üdvözlé őt kétszer-háromszor. Aztán csendesen lefeküdt, két
284 10,    II|       keresztvassal. Én itt maradok. Aztán jöjj vissza, hozz magaddal
285 10,    II|              rá a felelet.~ ~Egyszer aztán az lett a válasz, hogy most
286 10,    II|            már elcsendesült.~ ~Akkor aztán Marie is föltette magában,
287 10,    II|          téríti jó útra az anyját, s aztán a szép hölgy azt mondja
288 10,    II|            ilyet álmodni! ~ ~Egyszer aztán az őrt álló gyerkőc elkezdett
289 10,    II|          áldozatát hetekkel azelőtt, aztán ráült a vállára, mint egy
290 10,    II|              elért a céljához, akkor aztán az a csontlovag azt mondta
291 10,    II|         függő lámpánál a gyertyát, s aztán ő a puskát, Marie a szövétneket
292 10,    II|          kocogtatva az ajtón, később aztán Lackó fogott hozzá, sikeresebb
293 10,    II|           másik vége felé.~ ~Egyszer aztán ijedten kiáltá el magát:~ ~–
294 10,    II|         Marie visszahátrált.~ ~Ekkor aztán bebizonyult, hogy csak férfi
295 10,    II|             igen szeretni fogom.~ ~– Aztán védelmezőül ezt a fickót
296 10,    II|         Helyén van ám ennek a szíve. Aztán nem olyan rossz ember, mint
297 10,    II|                Elvégzem vele.~ ~Most aztán úgy vett búcsút Marie a
298 10,    II|          dereglye, azokba beültek, s aztán gyors evezőcsapásokkal indultak
299 10,   III|          lepecsételte.~ ~De Fervlans aztán már tudta a módját, hogyan
300 10,   III|             házaspár. A császár most aztán vigasztalásul küld neki
301 10,   III|             füle tövét vakargatni, s aztán szétvetette a négy lábát,
302 10,   III|              teljesen, hogy mennyit. Aztán meg házalónőket, kártyavetőnőket
303 10,   III|           sírás lett belőle! – Ezért aztán Hortense azt az elégtételt
304 10,   III|          sírás lett. A szép kisleány aztán nem mutatta magát az udvarnál
305 10,   III|        vidékről, Doboka úr csinálta. Aztán magam is keresztül-kasul
306 10,   III|         visszatérő útjában van, ahol aztán nehéz lesz őt utolérni,
307 10,    IV|      lármával.~ ~Valla helységen túl aztán egyszerre elveszett az a
308 10,    IV|           akasztófahumorral a démon. Aztán egy darab ideig vergődött
309 10,    IV|          ismerős itt.~ ~Itt kezdődik aztán az igazi tőzegvidék. A róna
310 10,    IV|            egyszerre hasra feküdt, s aztán elfutott a bozótba.~ ~–
311 10,    IV|    égboltozatot; s az izzó mennyezet aztán új színt ad az egész tájnak,
312 10,    IV|             s elvezet a Dunáig, s ez aztán tetszés szerint, ahogy vagy
313 10,    IV|        tetszik neki folyni. Ilyenkor aztán a Hanságban elszórt tavacskák
314 10,    IV|        marháikat.~ ~A révi fogadónál aztán összevárták a szétzilált
315 10,     V|              az csak támadni készül; aztán az alakja is gonosz praktikával
316 10,     V|             maga emberét megkapni, s aztán karddal, fokossal vágjon
317 10,     V|            volónjainak a hátába.~ ~S aztán „avanti!”~ ~Hanem a nádas
318 10,     V|             farkasgúzsban hagyták: s aztán azon véres arccal, maguk
319 10,     V|           egy zsombikban elbukott, s aztán a lába alája szorult a hanyatt
320 10,    VI|              padlókat a vízbe, akkor aztán az utolsó védelmezők a pusztán
321 10,    VI|             tenni vízhordó edénnyel, aztán telecsorogtatá azt. Maga
322 10,    VI|      leöblítgeté azt a hideg vízzel. Aztán megmosta sebeit. Ah, mily
323 10,    VI|             látott maga előtt; hanem aztán, mikor feltekintett az égre,
324 10,    VI|            még benne élet.~ ~Egyszer aztán meglátta ennek a kéznek
325 10,    VI|       Gondolatjait látszott keresni. Aztán dadogva adogatta elő.~ ~–
326 10,    VI|         léptekkel odakerült mellé, s aztán keblére ölelte az örömében
327 10,    VI|        szabad hálátlanoknak lenniük; aztán meg ahhoz a jó földhöz sem,
328 10,    VI|             egészségére vigyázzon, s aztán – a sok szép osztrák tisztek
329 10,    VI|   főhadiszálláson belé ne szeressen. Aztán utánafutott, még valamit
330 11,     I|      acélládikót átadta Marie-nak, s aztán felnyitotta azt a rejtélyes
331 11,     I|              Rég azt akarta ő már!~ ~Aztán Katalin elbeszéli neki Lajos
332 11,     I|              el kell neki regélni.~ ~Aztán minden reggel, minden este
333 11,     I|           egyet közbe a légből.~ ~És aztán arra gondolt, hogy a bácskaiak
334 11,    II|            is lőtték a lovát; amikor aztán Francsics közvitéz hozott
335 11,    II|             hídját, s azon keresztül aztán előrohant az egész lovas
336 11,   III|         seperték tisztára.~ ~Egyszer aztán, mikor a derékhad elvonulása
337 11,   III|      félreállt a tolakodásból. Akkor aztán elkezdte számlálni a kapott
338 11,   III|              csak elemelte szépen, s aztán loholt ki a borsos–győri
339 11,   III|       káromkodni vagy bámulni! Mikor aztán a hídnál folyt a hősi tusa,
340 11,   III|              lett a negyedik . Annak aztán a lovát is megtartotta magának,
341 11,   III|    parancsolt a maga lovasságának, s aztán néztek egymás szeme közé
342 11,   III|      visszafordította a csapatját, s aztán mentek csendesen ki jobbra,
343 11,   III|         összevonulót trombitáltak, s aztán észrevették, hogy valakit
344 11,   III|             Gyarmatig mehetett, ahol aztán a Győrtől eléje küldött
345 11,    IV|        serege.~ ~Másnap korán reggel aztán arra a meglepetésre ébredt
346 11,    IV|             s nem lehet csodálni, ha aztán kiment a fejéből.~ ~Andrássy
347 11,    IV|              a saját lovára, s mikor aztán viszi vissza, megszabadítva
348 11,    IV|              paródiázták.~ ~Utoljára aztán, hogy senki sem jött a csatát
349 11,    IV|             kétfelől.~ ~A franciának aztán volt hadirendje.~ ~Amint
350 11,    IV|              magát annak a nyergébe. Aztán amerre nyílást látott, igyekezett
351 11,    IV|     hadsornak, elszántan… és egyszer aztán meg kellett nekik állni.
352 11,    IV|         annak a lovával, fegyverével aztán megint folytatta a harcot,
353 11,     V|              süstörgő bográcsa körül aztán elfeküdt a táncoló csapat
354 11,     V|         kificamodott a lába. S mikor aztán a levert komédiás ki akarta
355 11,     V|              cserebogarat eszik!~ ~– Aztán akármit mondtam neki, mindenre
356 11,     V|              jó arasznyi darab. Most aztán mehetett a csonka kardjával
357 11,     V|            még egy kvaterkát engedj! Aztán majd kettőt lépünk egy helyett.~ ~
358 11,     V|             emberi hatalom!~ ~Valami aztán mégis kimozdította.~ ~A
359 11,     V|               Öl, gyilkol és éget!~ ~Aztán a falukból is velük szaladt,
360 11,     V|                 A felriasztott népek aztán nem kérdezték, hogy ki a
361 11,     V|            az uralkodót meglátták, s aztán a nádor hadmozdulatokra
362 11,     V|        megdicsérte, megajándékozá. S aztán az egész nemesi hadsereget
363 11,    VI|          drága jó ispitály-levest, s aztán beadhatta magát kosztra
364 11,    VI|             ki lakik odabenn?~ ~Azok aztán megmondták neki, amit tudni
365 11,    VI|             kitakarodni a faluból, s aztán a falun kívül egész dandárág
366 11,   VII|             körülzárolási vonalon, s aztán körülkerülve az egész ellenségtől
367 11,   VII|          előlük menekülni. – Egyszer aztán a nagy Duna-ágba eljutva,
368 11,   VII|       támadókat keményen, s most már aztán kényelmesen kipihenve magukat,
369 11,   VII|         ellen nem fognak harcolni, s aztán a lelkészeknek és a népnek
370 11,   VII|              A komáromi egyenes úton aztán szemközt jött a visszatérő
371 11,   VII|              ragyogó könnyekkel.~ ~S aztán maga a nádor állt a dandár
372 12,     I|        amiket el kellett foglalni, s aztán szaladni belőlük, – patakok,
373 12,     I|               Nem fogadták meg. Most aztán ott van ni. Napóleon, csak
374 12,     I|       puskaporos raktárába. Amint az aztán a levegőbe repült, nem volt
375 12,     I|          most fogva tartja; az volna aztán a remeklés!~ ~– Márpedig
376 12,     I|                 A tenyerébe csapott, aztán meg Mátyás mester vállára.~ ~–
377 12,     I|              arcképét, megcsókolta – aztán Mátyás mestert is megcsókolta.
378 12,    II|              a torkán leszalasztott. Aztán a vezérük keményen megtolmácsoltatta
379 12,    II|             álfranciáknak, késő lesz aztán megmagyarázni, hogy miféle
380 12,    II|        tábori távcsövével.~ ~Egyszer aztán meglátta, amire várt.~ ~
381 12,    II|            amannak a ferhécébe; most aztán tökéletesen elzárták az
382 12,    II|      kiüthetik a fegyvert a kezéből. Aztán arra fogom kérni, hogy üljön
383 12,    II|          kínálást visszautasítani, s aztán nem is bánta azt meg.~ ~–
384 12,    II|          bohó! – szidta a tábornokné aztán. – Hiszen ezek csinos emberek,
385 12,    II|             megállíttatá a hintót, s aztán lesegíté a hölgyeket az
386 12,    II|               hogy lepihenjen, akkor aztán így szólt Vavel a tábornoknénak:~ ~–
387 12,   III|          elájul. Ő nagyon ideges. És aztán hogy játssza a catzique
388 13,     I|              megszerették egymást. S aztán, mikor a vértescsapat a
389 13,     I|         papirost félrehordta a szél; aztán összesöpörték mind a kettőt,
390 13,     I|            találkozót adtak!~ ~Hanem aztán, amint közelebb ért a házhoz,
391 13,     I|       beszélj oly hevesen.~ ~A leány aztán megfogta Katalin kezét,
392 13,     I|             magamat. – Felöltözöm. – Aztán majd a karjaitokba kapaszkodom,
393 13,     I|   kapaszkodva ült fel ágyában, s még aztán ő kérdezte tőle aggódva:~ ~–
394 13,     I|        álltak egymással szemközt, és aztán sokáig néztek egymás szemébe.~ ~
395 13,     I|          vagy az a kifestett képű? S aztán kívánni annak, akit úgy
396 13,    II|             hogy ő tartja bezárva? s aztán átkozzák a gunyhóktól a
397 13,    II|        éltének való történetét, hogy aztán azok, akiknek ez nenn tetszik,
398 13,    II|     tapogatja a pázsitot. Egy helyen aztán összekuporodik, fejét térdei
399 13,    II|        összeköttetést bebizonyítani. Aztán jött a devalváció; a fekete
400 13,    II|               s többet senki se jött aztán Botta Zsófia felől kérdezősködni.~ ~